Szerszám XV. - Szalagfűrész beállítás

Ha valaki fával dolgozik, nem árt, ha előbb-utóbb szert tesz egy szalagfűrészre. Kézzel is sokmindent el lehet vágni, de vannak olyan nagyságrendek, ahol már időben is túl sokáig tartana valamit kézzel elvágni, nem beszélve a szükséges erőről, és ügyességről. Ebben segít nekünk a gép. Pár éve sikerült szereznem használtan egy Ferm márkájú szalagfűrészt. Ez a márka ma nagyjából az Einhell színvonalán gyártja a dolgait, tehát mondjuk a hobbikategória felsőközép szintjén. Szépen fejeztem ki magam. Ettől függetlenül a régi gépeik között nagyon jókat találtam, és nagy kedvencem a márka. Könnyű is megkülönböztetni őket a mostaniaktól, mert az újak általában kékek, míg a régieken vastag zöld festékréteg található. Amit még külön szeretek bennük, hogy nem lemezből készültek, hanem a fontosabb alkatrészek szép vaskos öntvényből vannak, így például a vezetőtálca nem hajlik össze-vissza. Van egyébként lombfűrészgépem is köszörűm is a régi Fermtől, azokkal is elégedett vagyok. Jó szokásomhoz híven a szalagfűrészemet is elneveztem, ő Alfréd.

Mik azok a fontos tulajdonságok, amikkel egy szalagfűrésznek rendelkeznie kell, hogy használható legyen?

• Megfelelő teljesítményű motor. Gyárilag a Fermnél nem vitték túlzásba, 350 W teljesítményre képes alapból. Ebből a szempontból szerencsés, hogy valaki korábban az én gépemben kicserélte a meghajtást egy szovjet-orosz 0,75 kW-os motorra, ezt még nem sikerült leállítanom mozgás közben.

• Ütés nélküli tengely és kerekek. Mondtam már, hogy kicserélték a motort a szalagfűrészemben? Nos az erő szempontjából ez jó, viszont a sufni megoldás miatt nem lett gyári pontos a meghajtó tengely, és bizony üt pár század millimétert. Ez pedig kihat a teljes szerkezetre, vágáspontosságra. A történethez hozzátartozik, hogy el is vittem szervízbe, ahol a szakemberek elmondása szerint esztergában egyengették a motortengelyt, sajnos azonban a valóság az volt, hogy szét sem szedték a motort. Nem akarok nevesíteni, mert senkinek nem lenne ettől jobb, de ennek tudatában senkinek nem javaslom a házilag cserélt motoros gépeket, ha csak nem ért hozzá igazán az illető. Öröm az ürömben, hogy mivel elég kicsi ütésről van szó, egy-két papírfecnivel sikerült nagyjából kompenzálnom, így már nem okoz észrevehető problémát. A kerekeket is centíroztatnom kellett, ebben egy jóbarátom segített fémesztergájával. Ha a fentiek közül valamelyik probléma fennáll, azt úgy vehetjük legkönnyebben észre, ha bekapcsoljuk a gépet, és futás közben figyeljük meg a szalagot. Ha oldalirányban, vagy előre-hátra ugrál, akkor valamelyik alkatrész nem jó, ideje centírozni.

• Pontosan beállított szalag és feszesség. Ezek beállítására vannak a kis vezetőkerekek, a szalagot két oldalról közrefogó pofák, és azok az állítócsavarok, amelyek általában a felső kerék magasságát, illetve dőlésszögét állítják. A feszesség szalagtól függően változhat, én úgy szoktam beállítani, hogy amikor már egy magasabb, csengő hangot ad megpengetve a szalag, akkor jó. Vastagabb szalagnál persze ez változhat, de az enyém kicsi gép, és a lap is kb 8 mm széles. A dőlésszöget úgy érdemes beállítani, hogy a fogak pont lelógjanak a vezetőkerékről, ha ugyanis teljesen felfekszenek, akkor könnyen elhajlítódhatnak a fogak, amitől a szalag oldalra fog hordani, ennél pedig kevés bosszantóbb dolog akad. A kerekek megfelelő gumírozása vagy parafázása is fontos, ez is segíthet az egyenletesebb futásban és a szalag hosszabb élettartamában. A szalagot két oldalról közrefogó pofák beállítására egy jó trükköt olvastam valahol, miszerint ezeket úgy lehet jól beállítani, ha a szalagra ráfogunk egy darab papírt (mindkét oldalán), majd ehhez állítjuk szorosra a pofákat. Így nem fogja szorítani a szalagot a vezető, mégsem fogja engedni, hogy oldalirányban ugráljon. A felső kerék beállítása után a kis vezető görgők segítenek abban, hogy az alsó keréken is megfelelő helyen fusson a fűrészlap.

• A kisebb méretű munkadarabok akadály nélküli megvezetéséhez jó, ha az asztal közepén található lyukban lévő műanyag- vagy fablokk pontosan illeszkedik a helyére, és nem túl nagy a benne lévő bevágás, vagyis a szalag szabadon tud mozogni, de nem lötyög. Az én gépemben ez az alkatrész meglehetősen öreg volt már, ezért csináltam hozzá újat, ezt mutatom most meg képeken.

jobbra a régi blokk, balra az új alapanyagai. Kemény bubinga és jávor

és a helye

a pontos illesztés a titka

és szintben is pont az öntvényt kell kövesse, hogy ne akadjon meg sehol a munkadarab

végül a bevágásnak jó helyen, és megfelelő méretűnek kell lennie.

Vágásra készen

a felső vezető a kétoldali közrefogó pofákkal és a vezető csapággyal

a felsőhöz nagyon hasonló alsó vezető, annyi különbséggel, hogy itt a korábbira merőleges a vezető csapágy tengelye

ahogy írtam, fontos, hogy a fogak lelógjanak a kerékről

felül is

a felsővezető pofáinak beállítása egy darab papírral

ez a távolság éppen megfelel

a hátsó vezetőgörgőt pedig úgy állítom be, hogy éppen érintse a szalagot. Terhelés nélkül nem is biztos, hogy elkezdi pörgetni, de ez nem is baj, lényeg, hogy terhelés alatt szilárdan tartson, és ne másszon el tőle a szalag.