Larida tanuló gitár felszakadt híd javítás

Ez a bejegyzés nem egy szakszerű javításról fog szólni, hanem a menthető mentéséről. Egy egyébként is komolytalan klasszikus gitár került hozzám, hogy eldöntsem, tudok-e még kezdeni vele valamit. Komoly hangszerrel ilyen állapotban már csak a rezonáns cseréjével foglalkoznék, más kérdés, hogy tömör tetővel készített gitárral ilyen nem fordul elő.

ez mi?

Az történt ugyanis, hogy a híd, a rétegelt lemez tető felső két rétegével együtt felszakadt teljes felületén. Ennek legfőbb oka az lehetett, hogy a rétegelt lemez annyira silány minőségű volt, hogy magukat a rétegeket sem tudta összetartani. (akinek van a rétegre jó szinonimája, küldheti). 

Mivel a hangszer eleve sem képviselt értéket, nem volt vesztenivaló, így némileg barbár módszerekkel megszabadultam a menthetetlentől, és megtartottam a maradékot. Természetesen hol lenne ez a blogbejegyzés, ha valaki már nem próbálta volna már meg házi módszerekkel megoldani valahogy a gondot, ez szokás szerint valószínűleg tetézte a bajt, legalább annyiban, hogy pár órával több ideig kapirgálhattam a gumis ragasztómaradékokat.

Jöjjenek a további képek a javítás előtti állapotról:

ilyennel még nem találkoztam

a másik oldal se kutya

egy szokatlan látvány

mivel a javítás végeztével elfelejtettem fényképet készíteni a teljes hangszerről, ez az egy van, de talán nem olyan nagy baj ez

A "javítás" úgy zajlott, hogy a hidat a tető lehető legnagyobb részének helyén tartásával levéstem, majd injekciós tűvel ragasztót fecskendeztem minél mélyebben az elvált rétegek közé ott is, ahol nem szakadt fel a tető. Ezek után a felületet olyanra alakítottam, hogy majd rá lehessen ragasztani a hidat, ami nem volt egyszerű, főleg a korábbi ragasztási próbálkozás miatt. Mivel jelentős anyagmennyiséget voltam kénytelen elvenni a tetőből, az elvékonyodott a ragasztási felületnél, így szükségessé vált, hogy belülről megerősítsem fenyőlapokkal és jávor furnérral. Ezeket a munkákat láthatjátok most a képeken:

megszabadítottam a hidat

a nagyobb különvált maradványokat is visszaragasztottam

ragasztó befecskendezése után a tető rétegeinek újraragasztása és préselése

a beragasztandó erősítések

először a szélsőket ragasztottam fel (belülről)

közben megtisztogattam a hidat

A belső erősítések felragasztásra készen. Mindjárt megmutatom, miért pont ilyenek

a két szélső erősítést már én ragasztottam be, és látszik, hogy a tető belső rétege már eleve valami hulladék préselt fenyőszármazék

a belső erősítések felragasztása

Így már nagyobb felületen tart a tető, és elegendő vastagságú

a híd pozíciójának kiszámolása és felrajzolása

Majd a tetőfelület szabályossá tétele. Mivel Titebonddal ragasztottam vissza a rétegeket a helyükre, és annak kötése erősebb, mint maga a fa, nem tartottam tőle, hogy újból elválna majd a híd.

ragasztás előtti állapot, ennél több anyagot már nem akartam elvenni

a szorítópofák elkészítése és kipróbálása

a híd visszaragasztása

Továbbra is tartom, hogy minden hangszer megérdemli, hogy megjavítsák. Ugyanakkor ez a gitár szerintem valójában nem hangszer, inkább csak alakjában utánozza. Az anyagválasztás bizonyos szintű igénytelensége alatt már szinte mindegy is, hogy maga a kidolgozás milyen. Az utóbbin lehet javítani, az előbbin kevésbé. Azért vállaltam el mégis ezt a munkát, mert a gazdájának érthető célja volt vele, tábortűz melletti szórakoztatásra szánta, tehát nem lesz ez valakinek a fő zeneszerszáma, csak egy alkalmi eszköz. Arra megfelel még így is, feltéve, hogy mindenki kellően illuminált a tűz körül. :)

Így néz ki elkészült állapotban:

sajnálom, hogy ennek a gitárnak a létrehozásába valaki energiát fektetett

a külcsín nem volt szempont ez alkalommal

helyén van, jó eséllyel nem szakad fel újra, és ennyi kellett

és jelezném az otthon hangszereken barkácsolóknak, hogy még egy ilyen alacsony igényű javításnál is lehet rontani a helyzeten, ha nem gondoljuk át, az általunk választott anyagok/módszerek megfelelnek-e a célnak.