2017. február 12., vasárnap

Jolana Marina

A Jolana Marina a Tornadon és az Irisen kívül talán a legismertebb csehszlovák elektromos gitár. Rengeteg kering belőle nálunk, általában elég rossz állapotban. A szokásos tünetek a szegélyek kirepedezése, a fogólapig kopott bundok és a működésképtelen elektronika. A Jolana 1961-ben jelentkezett vele, így ezen márkanéven a sorban a Grazioso után másodikként jött ki. Többféle változata létezik, már ami a szerelékeket illeti, van ezüst és arany csillámos műanyag borítású fej, illetve található vöröses kőmintás is. A fej mintája általában a húrtartón ismétlődött, ami szintén több fajta lehetett, találkoztam egy nagyobb, alumíniumöntvény verzióval, illetve egy kisebb krómozott darabbal, ami egy húrtartó hasábból és két tartószárból állt. Mindkét típus tremoloval van ellátva, hat pici rugó tart ellen a húrok húzásának, illetve a kar lenyomásának. Már jó pár darab járt nálam különböző szintű felújításokon, így van mit mutatnom. A nyak három rétegből áll, két vastagabb jávor félből, illetve közöttük egy vékonyabb bükk csíkból erősítés gyanánt. Egy darab csavarral rögzül a testhez, szerencsére elég robusztus a nyaktő kialakítás, de azért előfordul, hogy ezt is javítani kell. A csavarral állítható a nyakszög, de legjobban akkor járunk ha teljesen becsavarjuk, így magasabbra állíthatjuk a hidat, amitől jobb lesz a hídon a húrtörési szög. A fogólap valamilyen gőzölt keményfa, valószínűleg Európában is beszerezhető fajta, de sajnos az erezete alapján nem sikerült megállapítanom, hogy pontosan milyen. A fogólapot általában háromrétegű szegély (fehér-fekete-fehér) keretezi, ami - mint az elején írtam - az évek alatt sajnos eléggé porózussá vált a legtöbb hangszeren. A fejen és a testen a szegély két rétegű (fekete-fehér), a festés pedig fekete-piros átmenetes, még más gyári színnel eddig nem találkoztam.

Az általános teendők egy Marina felújításnál a következők (ha valahol eredeti állapotút vásárolsz, ezekkel a munkákkal nagy eséllyel számolhatsz)
  • szegélypótlás, vagy szegélycsere többnyire először a fejen, fogólapon, de sok esetben a testen is.
  • az elektronika szétszedése, teljes tisztítása
  • bundok rendbetétele (elég puha bundanyagot használtak)

Jolana Marina leszerelve, kivett nyakkal

Kezdjük a szegélyproblémákkal. Nem tudom, hogy maga a szegélyező anyag az, ami az évtizedek során instabillá vált, esetleg a ráfújt lakk az, ami meggyengítette, vagy ez az egész csak bizonyos körülmények között játszódik le? Mivel saját Marinám nincs, csak azt tudom elmondani, amit az öreg hangszereken láttam, amikor hozzám kerültek. Az biztos, hogy a többségnek elkezdett széttöredezni a szegélye, ha nem is mindenhol, de egyes helyeken. Ugyanakkor kivételek is akadtak, volt olyan, amelyik teljesen patika állapotban került hozzám. A CEX pedálok készítőjének megfigyelése szerint azokon a helyeken vált porózussá az anyag, ahol le volt lakkozva, ahol valamiért nem jutott rá anyag, ott szép állapotban maradt meg. Ezt se megerősíteni, se cáfolni nem tudom, de volt nálam is több olyan hangszer, ahol a repedezettség ott volt jelen a legjobban, ahol a legsárgább volt a lakk, bár ez akár UV fény hatása is lehet.

Akármi is okozza a problémát, alapvetően kétféle megoldás létezik. A helyi kezelés, amikor csak a kitört darabokat pótlom és igyekszem rögzíteni a maradékot; illetve a szegélyezés teljes cseréje, ami viszont, ha fogólapot is érint, akkor újrabundozással jár együtt. Az előbbi esetben olyan méretű és alakú szegélydarabokat vágok ki többnyire ABS műanyagból, amik beillenek a foghíjakba. A hiányokat persze előbb szabályosítani kell valamennyire, hogy be tudjuk illeszteni a pótlást. A szegély többi részén a kilazult részeket pillanatragasztóval próbálom rögzíteni, de ez nem mindenhol hatásos, ha ugyanis nem tudom összeszorítani a részeket, akkor a kötés is elég gyenge lesz. Elég sziszifuszi munka ez, nagyon sokat el lehet vele tökölni, és nem nyújt végleges megoldást, úgyhogy rosszabb esetben én már inkább a teljes újraszegélyezést javaslom, de az persze drágább mulatság.

A teljes újraszegélyezést általában ABS műanyagból csinálom, mert erről egyelőre úgy tudjuk, hosszú élettartamú, és stabil szerkezetű. De gondolom a 60-70-es években használt műanyagokról is ezt hitték. Majd meglátjuk.

néhány csúnyább darab

ezt már újra kell szegélyezni

hiányzó darab a testen, szerencsére csak a külső réteg
Bepótolt műanyag - jobbra jól látszik, hogy a maradék rész is töredezett, de legalább nem tört még ki. Pillanatragasztóval rögzítettem.
majd sellakkal retusáltam az eredeti lakkhoz hasonló színűre
helyi pótlások fogólapon

A teljes szegélyezésnél megfelelő vastagságú pót-anyagokat kell kialakítanunk, hogy elférjen a többrétegű szegély a neki mart nútban. Ragasztóanyagként jól használható a zselés pillanatragasztó, de ennél sokkal jobb is akad. Az én kedvencem az acetonba áztatott pvc. Az aceton feloldja a beledobált pvc darabokat, és így be tudunk állítani egy viszonylag sűrű masszát, ami jól kenhető, nem folyik, viszont magas oldószer-tartalmának köszönhetően kikezdi a szegélyanyagokat is, amik ettől egymáshoz, és a hangszer fájához olvadnak. Ez talán a legtisztább módszer, hátránya, hogy időnként egyes helyeken nem sikerül elég erősre, így utólag lehet, hogy javítgatni kell néhol. De ha egyszer odaragadt, akkor stabil. A testre való erősítést szokás szerint szilikonszalaggal csinálom, nekem ez a legjobban bevált szorítóm ilyen esetekre. A rétegeket egyszerre ragasztom fel, így kicsit sietősen kell csinálni, de kis gyakorlattal megy a dolog.

egy újraszegendő fej
Az előkészített, megfelelő szélességűre ledolgozott szegélyanyag. A képen látható két falemez közé szorítva szoktam szintre gyalulni a szegély szélességét, ha ugyanis túl széles, akkor szorításnál bedől a hangszerrész középpontja felé, és csúnya lesz.
A szegély felragasztása szilikonszalagos szorítással. A két tiplifa azt teszi lehetővé, hogy a fej végén is meg tudjam szorítani a szalagot.
az újraszegett fej
egy másik eset - itt a fejborítást is cseréltem
a szegély rögzítése
a felesleg levágása előtt
és egy testszegélyezés egy lakkjától megszabadított testen (erről a hangszerről majd lesz külön bejegyzés)
ragasztás - balra kis üvegben aceton

a felsőtőke melletti illeszkedő részek kialakítása

ragasztás - itt épp pillanatragasztóval
a 45°-os letöréssel folytatólagos marad a minta


és fogólapszegélyezés - utána pedig bundozás
jó pár réteget kell egyszerre felragasztani
annyiban könnyebb az ügy, hogy egyenes a szegély

a fogólap végén szintén folyamatos a minta a letöréssel


(jól látszanak az elég fura eredeti berakások)
A bundokról nem akarok hosszasan írni, elég annyi hozzá, hogy a csehszlovák hangszerek többségéhez hasonlóan a Marinák bundjai is elég gyenge anyagból készültek, épp ezért hamar el is koptak. Ezt a kopást jobb esetben még lehet síkolással kompenzálni, de ha valaki ragaszkodik a hangszeréhez, érdemes átbundoztatni, mert ma már sokkal kényelmesebb és tartósabb bundokat használnak, mint annak idején északi szomszédaink.

az eredeti bundok
egy tipikus Marina sajátosság, amire szintén nem tudok magyarázatot, hogy a fogólap alsó vége felé a bundok végei elszíneződnek, ezt pedig szinte lehetetlen eltávolítani a bundról. Problémát nem okoz, de szívesen rájönnék, mi okozhatja.
síkolás után
profilozással újra félkör keresztmetszetű a bund feje
bund karbantartás
a szegélyen átvágott bundozás elég gyakori a Jolananál sajnos
A bundozással együtt viszont megmutatom a berakáscserét is, ugyanis ezt többnyire akkor szoktam csinálni, mielőtt a bundokat benyomnám. Egy hangszeren, amiről még később is lesz szó, ki is cseréltem a meglehetősen fura berakásokat. Ezek ugyanis elég amorf műgyantába öntött glitterek voltak, amik még újan sem festhettek valami díszesen. Ehelyett inkább fehér műanyag berakások kerültek a fogólapba, Gibson mintára téglalap alakban, a 12. bundnál pedig díszítettem a logómban található nyílvesszővel. A berakások formáját először kimértem, feljelöltem a fogólapra, majd bekarcoltam és kimartam a megfelelő mélységűre. Mivel a berakások rugalmas anyagból készültek, nem kellett mélyre marni az árkokat.

bundozásra előkészülve - hátul egy Diamant nyak
a fogólap síkolása megkezdődött
és egész addig tart, amíg megfelelő nem lesz - a szegélyt nem lehet valami jól csiszolni, ezért ott citlinggel segítek rá, emiatt van a műanyagforgács


A síkolás után jöhet az új berakások elkészítése. A régiek látszanak a nyak mellett jobbra, elég fura készítmények.
az új berakások helyének bekarcolása
marás, majd az élek finomítása vésővel

beragasztás előtt
berakások a helyükön
a 12. bundnál elhelyezkedő berakás díszítése
a mintát pillanatragasztóval megkötött ébenporral töltöttem ki - közben a bundvájat tisztítása
új bundok a helyükre préselve
bundvégek levágva
fogólap olajozva, elkészült a nyak
Sok Marinán a berakások eredetileg pont alakúak, ezek szalonképesebbek, és nincs sok baj velük, de volt, hogy már pótolni kellett egy-egy darabot, mert eltűnt az eredeti.

berakáspótlás
kivágva kör alakúra
beragasztás, szintbe csiszolás után
A Marinák hídja megér még egy pár mondatot. Úgy épülnek fel, hogy egy öntvény talpból áll ki két tőcsavar, ezekre fekszik fel egy fa felsőrész, ami hosszában be van fűrészelgetve körülbelül két milliméterenként. Ezekben a vágatokban helyezkednek el a húrokat tartó fémdarabok. Egyrészről elég széles körben (bár nem fokozatmentesen) állítható a húrok kiosztása valamint az oktávpontok, de ehhez a fémdarabokat ki kell feszegetnünk a hídból, és új helyre nyomkodnunk. Sokszor előfordult, hogy hiányzott fémdarab, és ilyenkor legtöbbször az összeset lecseréltem egyformára, bunddarabokra. Képek segítségével könnyen érthető, miről van szó.

így néz ki a híd felsőrésze
a húrok felfekvését biztosító fémdarabok - ahány hangszer, annyiféleképp néz ki
az új felfekvési pontokat bundanyagból készítem el
így egységesebb

Már korábban említettem a nyak rögzítését. Az oroszgitárokhoz (bár a XIX. században eredetileg Bécsben volt elterjedt kialakítás) hasonló megoldás elég instabil, főleg, ha a csavar nincs teljesen behajtva. A Marinákon ez a rész szerencsére túl van méretezve, így más hasonló megoldású hangszerekhez képest ritkán törik szét a nyaktő, de azért ilyennel is hoztak már Marinát. Most ennek javításáról láthattok néhány képet.

persze nem is lehet elképzelni bármilyen hangszersérülést anélkül, hogy valami szerencsétlen megpróbálta volna már összeeszkábálni
miután a százas szögek maradványait eltávolítottam, jöhetett a takarítás
mivel nem volt tiszta a törési felület, síkolni kellett, hogy eltűnjön a korábban felhasznált kulimász, így pedig a méret is csökkent, úgyhogy egy köztes toldás is szükséges lett
a nyaktő ragasztása
száradás után


a toldást hozzáigazítottam a nyaktőhöz
és újralakkozva
fényes mint Salamon...

újra a helyén

Ha már a polírozás szóba került, a Marinákról érdemes tudni, hogy majdnem olyan érzékeny a felületkezelésük, mint a Gibsonoknak, vagyis nem mindegy, milyen tisztítóanyaggal állunk neki az évtizedes kosz leszedésének. Se szeszes, se savas anyagot ne használjunk, mert feloldja a lakkot. Nekem csak a vizes, mechanikusan csiszoló anyagok, polírpaszták váltak be.

tisztítás, polírozás előtt
polírozás után
És végül elértünk az elektronikához, sok Jolana rákfenéjéhez. A Tornado és a Studio mellett a Marina is tűrugókkal operál, és teljesen nyitott az elektronika. A képeken látszani fog, hogy a vezérlőpanel alatt jócskán megáll a kosz, és ez előbb utóbb az érintkezéseket is tönkreteszi. Ezek amúgy sem rozsdamentesek, így ha nyirkos környezetben van, még rozsdásodik is. Egy külön bejegyzésben fogok írni a bekötésről, ezért most inkább csak megmutatom, hogy néz ki a Marinák elektronikája belülről.

az elektronika alatt felhalmozódott kosz
alulról nézve

két hangszedő, egy ötgombos kapcsoló és egy potméter
Az egyébként általában jó hangú hangszedő elég egyszerű konstrukció. Egy központi mágnesmag köré tekercselik egy műanyag csévetestre a rézdrótot.
és a kedvencem: a gombok írógépekről lomtalanított billentyűk
az érintkezők tisztítása vegyszer mellett mechanikusan is, acélgyapjúval
újra tiszták a rugó-érintkezők
Az egyetlen potméter meglehetősen rendhagyó. A középső pólust maga a fém rögzítőcső adja. Sajnos nem bontható konstrukció, és elég sok tönkrementtel találkoztam, egy jó adag kontaktsprétől a többség még működik egy darabig.
iszonyú vicces, hogy le lehet olvasni, milyen gombok voltak ezek eredetileg
N, mint neck, ugye?
fémalkatrészek tisztítása (itt több Jolanáé egyszerre, többek között egy Vikomté is)

Lesz tehát még szó Marinákról a blogon. A Tornadokon és Iriseken kívül talán ezekből van a legtöbb az országban. Durung nyaka és nem túl átgondolt kialakítása ellenére kellemes jazzes hangja van a hangszedőknek, és egy jól beállított darab az instabil elektronikát kicsit átgondolva még koncerthangszernek is megállhatja a helyét egy nagyobbkezű zenész számára. Viszont törődést mindenképpen érdemelnek, és ha már valaki ilyenre ruház be, érdemes vennie a fáradságot, hogy ne csak mutogatni tudja, hanem használni is. Végezetül jöjjön pár kép a nálam gyógyult hangszerekről.








A különböző mértékű lak-kopások alapján jól beazonosíthatóak a hangszerek :)









Ő pedig eddig az egyetlen ezüstös csillogó fejű, egy rendhagyó húrtartóval. A kép még átalakítás előtt készült, és komoly átfazonírozás készül rajta, de erről majd egy másik bejegyzésben írok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése