2012. december 25., kedd

Karácsony megint

Aztán megin ittvan a karácsony, az egyetlen ünnep, amit tudok értékelni valamire, de ez is azért van, mer ilyenkor mindig hazajövök a családhoz, és jóság van... Idén is fordítottam egy kis időt ajándékok készítésére, és idén is költséghatékony módon a műhelyben fellelhető maradék fákból meg más anyagokból csináltam őket, amiket találtam, szóval lényegében nulla volt az előállítási költsége a dolgoknak, és nagy örömet szereztek. Kívánom az érzést mindenkinek, amikor valami olyannal ajándékoz meg valakit, amit ő maga készített, a reakció jobb bármilyen viszontajándéknál....

Viszont most a tavalyitól eltérően (?) nem fogok hosszasan írogatni a készítésről, csak a képeket mutatom meg. Csináltam egy dobozt a tavalyi (talán páran még emlékeznek) sakktáblához, illetve készítettem egy salátáskanál párost, valamint egy csomag kelta rúnakőkészletet "rendelésre", illetve egy nyakláncot és egy karkötőt. Nem fogom mindet egy bejegyzésbe tenni, majd a következőkben lesz a többi. Mindenkinek meleg lakást/házat és jó internetet a nézegetéshez, valamint nyugalmat vagy izgalmat igény szerint.

A dobozt jávorfából készítettem, itt fúgolom a tetőt.
fúgolások készen
a doboz falai

ezeket a csipeszeket száz forintér vettem a brikosztórba
Zsanérok felfogatási helyei
A doboz többfunkciós lett, ugyanis két új társasjátékot is égettem rá, hogy ne legyen olyan üres a külső felület.
hát így. hasznos ez a pirográf (ami amúgy nem más, mint egy forrasztópáka különböző alakú fejekkel)
Egy malom és egy tablejáték kapott helyet a dobozon
table
háttérben a pirográf
belső bélés, arra a madzagra meg még egy fagolyó, amivel könnyedén ki lehet emelni a sakktáblát, aminek az egész készült.
lenolaj felületkezelést kapott a dolog.
az oldalán elvétve habok is találhatóak

és ha már játékok, akkor csinálni kell hozzá bábukat is, jelen esetben korongokat, amiket úgy kezdtem, hogy csináltam két hosszúkás hengert bubingából és kőrisből.
mint a vonóshangszer lelkét

henger


aztán szeletelés
már szinte fejreálltam
és soksok csiszolás és pirózás után meg persze egy kis lenolajjal, kész vannak a korongok
bubinga

és kőris
és ezek a fák mind olyan anyagok, amik már hangszerre nem elegendőek, és így mégsem vesznek kárba

és persze kell hozzá dobókocka, ez is kőrisből. a számok meg persze hogy nem véletlenek :)

És íme a lezáró mechanizmus szintén bubingából.
ezt körülbelül hajnali egy környékén sikerült befejezni...
Aztán közben persze nem csak ezt az egy dolgot csináltam, hanem a korábban már említett salátáskanalat, illetve salátaszedő eszközpárost, maradék bubingadarabokból.

Ezek voltak a szalagfűrésszel kinagyolt darabok
aztán egyre kisebbre nagyoltam
ez lesz a feje

aztán jöhetett a faragás
belülről pedig vésni kellett
úgyám

mire ezt kicsiszolja az ember, megőszül

de végül azér csak sikerül
és az egyikből villa lett, hogy ha valaki nem annyira szereti a saláta levét, akkor kifolyjon a szívén keresztül

ez meg jelzi a készülés apropóját

És megintcsak azt kell mondanom, a lenolaj csodákra képes...







és nagyon szeretem a bubingát a gyönyörű mintája miatt. Ez majd a készülő hangszeremen is szépen ki fog jönni, remélem





szívélyes évvégét mindenkinek-e

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése