A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pirográf. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pirográf. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. február 21., szombat

Csendes tárgyak V. - befőző fakanál

Az itt bemutatott tárgy egy újabb ajándék volt családtag számára. Egy égerfából készült fakanálról van szó, amit lekvárbefőzéshez készítettem, de használható bármilyen feladathoz, ahol valami öblösebb kanálfélére van szükség. Még nyáron készült el ez a darab, de azóta is jól működik, remélem még sokáig így marad. Hosszantartó használhatóságának legfőbb oka szerintem az az újfajta olaj, amit a nagy igénybevételnek kitett, vagy nedvességgel érintkező faanyagok felületkezelésére választottam. A neve Biopin munkalap keményolaj, és olaj létére kifejezetten ellenálló és tartós felületet képez. Mélyen beleivódik a fába, és száradás után kikristályosodva a felület keménységét is növeli. Itt a gyártó oldala, okosodjatok: biopin


Ahogy az kiderül, ami még külön pozitívum, hogy nem tartalmaz mérgező anyagot, így érintkezhet étellel is. Hátránya, hogy állati drága... (7,5 dl 5-6 ezer forint körül van) Sajnos ez van, de nekem egyes munkáknál nagyon hasznos, így megérte beruháznom rá. Ha valaki használná, arra érdemes odafigyelni, hogy jól szellőző helyen olajozzon, valamint hogy az olajos rongyot ne tegye zárt helyre, amíg teljesen ki nem szárad, mert öngyulladás veszélyes.

A kanál készítése már nem ismeretlen a blog olvasói számára, hiszen korábban is készült már ilyesmi, ez most csak anyagában, méretében és alakjában különbözik. Vagyis majdnem mindenben, de azért ez is kanál. A képek magukért beszélnek, úgyhogy én nem is veszem el tőlük a szót:

Egy fahasábból kivágott éger blokk adja az alapot a kanálhoz, és az egyszerűbb hozzáférhetőség kedvéért először a fejben lévő mélyedést készítettem el, mert így még kényelmesen hozzá tudtam szorítózni az asztalhoz.
egy íves véső és gumikalapács segítségével hamar elérjük a kívánt mélységet.

2014. szeptember 24., szerda

Csendes tárgyak II. - rendhagyó szappantartó

Lassan beállnak az állandó rovatok a blogon, így most megint egy hangszerektől független tárgy következik, egy szappantartó, amit feleségemnek készítettem. Az utóbbi időben ajándékba is kaptunk, és magunktól is vásároltunk egy csomó féle szappant különböző célokra. A probléma az volt, hogy nem tudtuk őket hova rakni és a sok ormótlan szappantartó elég hülyén nézett ki és nem is nagyon fért el. Ezért kitaláltam, hogy csinálok egy fa tartót kifejezetten a szappanjainknak, amibe minden fajtából fér egy kis darab, és mégse foglalja el a fél fürdőszobát. Az alapanyag mahagóni, massaranduba és tölgy, mindegyik leeső darab valami korábbi munkából, vagy lomtalanításról. Sok hozzáfűznivalóm nincs a dologhoz, jöjjenek a képek:

(ja még elfelejtettem írni, hogy a képek terén most váltottam egy kicsit, és nem az eredeti fényképezőgépes képeket használom a továbbiakban a munkákhoz, hanem valamivel kisebbeket, amik így is épp elég nagyok, valamint tudok rájuk tenni egy vízjelet, amit a jobb alsó sarokban láthattok.)

az elválasztó fakkok falainak kivágása
a fakkok és az alap. 


2014. március 14., péntek

Karácsony 2013

Újfent Offtopik, némi bútorkészítés meg ilyesmik, még a tavalyi év végéről. Még Decemberben nagy nehézségek árán sikerült szert tennem egy pirográfra, amire már nagyon régóta vártam. Sajnos eddig még komolyabban nem használtam, illetve éppen most akarom bemutatni néhány építményemet, amin kipróbáltam. A beszerzés nehézsége abban állt, hogy a német ebayen találtam egy eladó régi darabot, aztán egy hónapon keresztül próbálkoztunk az eladóval, hogy megoldjuk az átutalást, amit az ebay indokolatlanul megnehezített, de végül hosszas küszködés után eljutott hozzám a szerkezet. A pirográf maga egyébként egy trafóból, és a hozzá csatlakoztatható pákából áll, amin kényelmes parafa borítás van. Az ilyen égetéses díszítéseket egyébként sima forrasztópákával is meg lehetne csinálni, de sokkal nehezebb lenne, mivel nagyon hosszú a nyelük, és nehéz irányítani ilyen távolról (emiatt pedig csúnya is lesz a végeredmény). Szóval akkor íme, hogy mit raktam össze a tavalyi év végén.

persze jöjjön egyből valami egészen más, férfi három farpofával helyett csomózott karkötő. FA gyöngyökkel... Csak, hogy valamelyest kapcsolódjak a szakmához



És íme a fentebb említett pirográf szerszám. Három fokozata van, a legnagyobbon már pirosan izzik a szál. Többféle fejet adtak hozzá, és nagyon pontosan lehet vele dolgozni. Ami plusz érdekesség, hogy ezt Németországban játékként gyártották gyerekeknek, kiskoromban el nem tudtam volna képzelni, hogy ilyen menő játékok léteznek :)

2013. június 9., vasárnap

Hátasállat a következő generációnak

Hát megházasodnak lassan a barátok is, és meghívnak engem is az esküvőjükre, ami nagyon szép volt. Amiért köszönet, meg utána a szuper lagziért is népzenével, virtussal, sok folyadékkal hegedűvelbőgővelbrácsávalszaxofonnalharmónikávalcimbalommal. Én meg hát nem győztem gondolkodni, hogy mégis mivel tudnék hozzájárulni a dolgokhoz, és végül a menyasszony testvérétől, Zsófitól kaptam a fantasztikusan jó ötletet a hamarosan érkező földlakó leendő hátasállatának elkészítésére utólag is köszönöm és elnézést az első mondatok időrendi zavaráért :). Szóval így jött, hogy készítek egy hintalovat, aminek mármár szokás szerint semmi köze a hangszerészethez, de egyébként a vőlegény szuper muzsikus, úgyhogy mégis van, és a ló is hallani fogja a zenét. Tominak és Orsinak pedig sok boldogságot!

Úgy kezdődött a dolog, hogy körülnéztem az interneten, hátha van valamilyen használható szerkezet a hintaló témakörre. Találtam is ezt-azt, de végül Mór barátomtól kaptam kölcsönbe egy, már garantáltan túlélőképes faállatot, és ráadásul anyagot is a készülő jószághoz. A nagyobb alkatrészek erdeifenyő ládaanyagból, a teherbíró darabok pedig jávorból készültek. Néhány ponton módosítottam a kész hintaló szerkezetét, elsősorban a vastagsági méretezést változtattam, illetve némileg az alakot, és a csavarok helyett, vagy mellett facsapolást használtam. Így egyrészt az anyagok nagyobb felületen lettek ragasztva, valamint teljes szélességükben egybeépültek, ami pozitív a szerkezet tartóssága és tűrőképessége szempontjából. Ráadásul nincs kiálló alkatrész, ami bármilyen sérülést okozhatna. Tulajdonképpen sok mondanivaló nincs a készítésről, a formákat szalagfűrésszel vágtam ki, és reszelővel, gyaluval, csiszolással véglegesítettem, inkább a képek alá írom majd a többit. Illetve még annyi, hogy a fejet nagyon szerencsésen sikerült úgy kialakítanom, hogy a fenyő évgyűrűi a ló sörényét adják ki.

A faanyagok
A mintajószág és az új talpak
Az asztalon lévő palló a fej alapanyaga
fej lapolás, két réteg erdei fenyőből
A talpak összevágása
A végeket nem akartam hegyesre, mint az eredeti darabon
A két tartórúd, jávor. Kemény mint állat
hasáb
Csavaros rögzítés mellett én a tartókonzolokat bemélyesztettem a talpakba, így szerintem masszívabb
A felesleg kivésése
talpazat kész
A lábak ollós csapolása

A csapok helye a tartórúdban - nem volt semmi kivésni
lábas
A lábak másik végén lévő ollóscsapot szögben megdöntve kellett kifűrészelni, mert így illeszkedett az ülőke lapjára merőleges vájatba.
Ülőke leszabás - szintén erdei fenyő
Lófej, macskafejjel. A lófej formájának kialakításában nyújtott hathatós segítségért köszönet tanulótársamnak, Fecónak!
Már csak össze kell rakni
A test összeragasztása
a fogó elkészítése, pont mint a csellólelket, csak nem fenyőből

A fogó leendő helye, amikor még volt állványos fúróm
Az ábrázat pirográffal, vagyis égetéssel készült
fejetlenség
fejragasztás
Lakkozás, a helyért és felszerelésért köszönet Ákosnak!
A kész (lakkozás előtti) állat. Sajnos a lakkozás utánról nem készítettem már képeket...

szemből
A sörény
csillag
A szokásos kedvelt díszítésem
a hintaló készen áll a vágtatásra, és még betörni sem kell
Remélem leendő gazdája örömmel fogja birtokba venni az állatot, ha eljő az ideje, én köszönöm mindenkinek a sok segítséget, Zsófinak az ötletet, Mórnak a mintát és az anyagokat, Fecónak a formát és a tanácsokat (http://hangszergyogyszer.blogspot.hu/), Ákosnak a lakkozási segédletet (http://kmuhely.blogspot.hu/).

2012. december 25., kedd

kelta rúnakövek : szintén karácsony

Még mindig karácsonyi ajándékgyártás, húgom kérésére, de úgy hogy persze azért meglepetés legyen sikerült kideríteni, hogy egy kelta rúnakőkészletnek örülne, amit saját - nem feltétlenül komoly jóslási, de akár az is - céljaira tud használni. A lényeg az volt, hogy legyenek világos és sötét színű lapocskák, egyik felükön egy szimbólummal, így ha dobálja őket az ember, a sors keze, vagy tudomisén miben hittek a kelták, irányítja a jelek esését, és hogy melyik felük fog felfelé fordulni. Nos erre készítettem ezt a készletet marhalábszárcsontból és ébenfából, a szimbólumokat pedig égetéssel és kagylóporberakással tettem rájuk. Íme:

A csont alapanyag lapocskákra vágva.
és kicsiszolva nagyjából.

Majd a végleges csiszolás után jöhettek a szimbólumok kiosztásai, háttérben a karácsonyi ajándékok tervei...
És pirográfolás után



Végül felfényesítettem őket.
Az ébenfa maradékok lapocskákra vágása
csiszolgatása, reszelgetése
majd a berakásárok kimetszése

És kitöltése kagylópor és pillanatragasztó segítségével.
Sajnos a pillanatragasztó nem szerepelt most valami fényesen, valószínűleg a vékony árkok és a fekete alapszín miatt, lehet, hogy legközelebb inkább a fehérkés színű faragasztót használom.



Nohát ilyet is lehet csinálni, ha van az embernek ideje meg türelme, na meg motivációja :)