Csendes tárgyak V. - befőző fakanál

Az itt bemutatott tárgy egy újabb ajándék volt családtag számára. Egy égerfából készült fakanálról van szó, amit lekvárbefőzéshez készítettem, de használható bármilyen feladathoz, ahol valami öblösebb kanálfélére van szükség. Még nyáron készült el ez a darab, de azóta is jól működik, remélem még sokáig így marad. Hosszantartó használhatóságának legfőbb oka szerintem az az újfajta olaj, amit a nagy igénybevételnek kitett, vagy nedvességgel érintkező faanyagok felületkezelésére választottam. A neve Biopin munkalap keményolaj, és olaj létére kifejezetten ellenálló és tartós felületet képez. Mélyen beleivódik a fába, és száradás után kikristályosodva a felület keménységét is növeli. Itt a gyártó oldala, okosodjatok: biopin

Ahogy az kiderül, ami még külön pozitívum, hogy nem tartalmaz mérgező anyagot, így érintkezhet étellel is. Hátránya, hogy állati drága... (7,5 dl 5-6 ezer forint körül van) Sajnos ez van, de nekem egyes munkáknál nagyon hasznos, így megérte beruháznom rá. Ha valaki használná, arra érdemes odafigyelni, hogy jól szellőző helyen olajozzon, valamint hogy az olajos rongyot ne tegye zárt helyre, amíg teljesen ki nem szárad, mert öngyulladás veszélyes.

A kanál készítése már nem ismeretlen a blog olvasói számára, hiszen korábban is készült már ilyesmi, ez most csak anyagában, méretében és alakjában különbözik. Vagyis majdnem mindenben, de azért ez is kanál. A képek magukért beszélnek, úgyhogy én nem is veszem el tőlük a szót:

Egy fahasábból kivágott éger blokk adja az alapot a kanálhoz, és az egyszerűbb hozzáférhetőség kedvéért először a fejben lévő mélyedést készítettem el, mert így még kényelmesen hozzá tudtam szorítózni az asztalhoz.

egy íves véső és gumikalapács segítségével hamar elérjük a kívánt mélységet.

Csendes tárgyak IV. - ajándékok 2014

A karácsonyi ajándékok bemutatása is már szinte hagyománnyá válik a blogomon, legalábbis a kezdetek óta szívesen töltöm fel a képeket az általam készített mindenféle nem-hangszeres tárgyról is. Idén a sok javítás miatt nagyon kevés időm jutott az ilyen jellegű dolgokra, de azért csak sikerült valami apróságot csinálnom. A lejjebb látható képek bizonyítják, hogy idén is került valami kézzel készült a fa alá. A visszajelzések szerint pedig nagy örömmel fogadták őket.

Star Wars kedvelő húgomnak készül egy medál egy klónharcos sisakjának mintájára

Az alapanyag korábbi munkákból megmaradt mahagóni, illetve ébenfapor

felhasznált szerszámok

Csendes tárgyak I. - cseresznye reggeliző lapok

Volt már itt a blogon sok minden, ami nem hangszerekkel kapcsolatos. És persze lesz is még, ahogy ezt például ez a bejegyzés is mutatja. Szeretem megosztani más csinálmányaimat is, ha már úgy alakul, hogy éppen van egy kis időm barkácsolni. De, hogy rend legyen a lelke mindennek, ebből is sorozatot indítok, hogy a nem hangkeltésre szolgáló eszközök is megtalálják a helyüket a blogon. Persze ez már most sem stimmel, hiszen a szerszámok sem mindig adnak hangot, de ezen apróság mellett már gyorsan elsiklunk.

Történt tavaly, hogy megismerkedtem egy nagyon kedves erdésszel, aki igazi erdei ember, ugyanakkor igazán tudja értékelni a fákat. Ennek eredménye volt, hogy a legutóbbi nagy vágásnál, amikor sok vad-cseresznyét termeltek ki, nem engedte, hogy az erőműbe vigyék eltüzelni az anyagot, inkább megvásárolta, és felvágatta. Ezért tudtam én szuper, első osztályú cseresznye pallókat venni nála, igencsak kedvezményes áron.

Még nem nagyon volt időm foglalkozni az anyaggal, csak fedél alá tettem, meg leviaszoltam a végét. A jövőben viszont reményeim szerint viszontláthatjátok majd egynéhány hangszer formájában. Addig is itt egy kis mellékes felhasználás egy leesett darabjából az egyik pallónak.

Régóta probléma az albérletünkben, hogy nincs elég vágódeszkánk. Pár hónapja csináltam egy párat egy ágyoldal maradványából (fura volt, mert tömör bükknek véltem, aztán kiderült, hogy bükkfurnéros tömör éger. És ezt nem tudom hova tenni, az égernek is szép a rajza...), de egyrészt kevésnek bizonyult, ráadásul van egy olyan rossz szokásom, hogy azon nyomban használatba is veszem a vágódeszkákat, és róla eszek. Ezzel nincs is addig gond, amíg Rita nem akar valamit felvágni, de persze ilyen eset elég gyakran előfordul. Ezt a helyzetet megelégelve úgy döntöttem, egyszer s mindenkorra megszüntetem a vágódeszkahiányt, és csinálok egy egész szett reggelizőtálcát. Íme az eredmény:

ez a szörnyűséges sárgaság a fényképezőgépem beállításának hibája... bocs...

A lényeg, hogy van egy akasztó, és van öt többé-kevésbé szabályos lapocska Rita által tervezett dekorációkkal

És végül egy kis késő tavaszi életkép. A cseresznyepaprikába bújtatott savanyú fokhagymagerezdeket külön kiemelném, próbáljátok ki, ha tehetitek. A kecskesajtról meg a retekről már nem is beszélve :)

ékszerek : karácsony - demostmárbefejezem

És akkor ez lesz a mai utolsó bejegyzés meg úgy általában az utolsó idei karácsonyhoz kapcsolódó, mégpedig egy nyaklánc, illetve pontosabban szólva egy medál készítéséről, meg egy karkötőről. Azért tettem ezeket külön bejegyzésbe, mert ezeknek van a legkevesebb közük a hangszerkészítéshez, de mégis én csináltam őket és kézműves dolgok.

hát ő egy kagylóból és vörösréz huzalból készült medál

mint az látszik

így nézett ki végeredményben

Sajnos nem volt megfelelő kúposfogóm a drót hajlításához, így lettek rajta apróbb sérülések...

ez pedig egy indiánfonatos karkötő egyik öcsémnek, ennek aztán végképp semmi köze a famunkához meg vésőhöz meg gyaluhoz, dehát ezt is most csináltam...

A vonaton kicsit hülyének néztek, hogy mit művelek, dehát ez tulajdonképpen ki a vért érdekel?

a fagolyók szintén hendméd jávorból

A karkötő mögött a lomtalanítástól megmentett szobám dísze, egy fotel, és jó állapotú huzata (már egerek is laktak benne amikor egy évig az udvaron tárolódott)

hármasfonás - nagyon nehéz...

És akkor végezetül, álljon itt a bizonyság, hogy kézműveskedni jó, meg örömet szerez mindenkinek, hadd mutatom be, édesanyám és húgom közös termékét a család minden tagjának külön mézeskalács dobozzal készített házibonbont, ami mellett a lila tehén meg a zöld boci, meg az akármi konyakosmeggy meg ilyen és más nyálcsorgatók simán elbújhatnak. Tádám:

a tuti mézeskalácsdoboz, és benne a megmaradt finomságok, amit még nem faltam fel...

rumos aszaltszilvával és marcipánnal töltött bonbon

cukormázas csokibonbon

csokireszelékes csokikrémbonbon

naranccsal és marcipánnal töltött bonbon

nyami

kelta rúnakövek : szintén karácsony

Még mindig karácsonyi ajándékgyártás, húgom kérésére, de úgy hogy persze azért meglepetés legyen sikerült kideríteni, hogy egy kelta rúnakőkészletnek örülne, amit saját - nem feltétlenül komoly jóslási, de akár az is - céljaira tud használni. A lényeg az volt, hogy legyenek világos és sötét színű lapocskák, egyik felükön egy szimbólummal, így ha dobálja őket az ember, a sors keze, vagy tudomisén miben hittek a kelták, irányítja a jelek esését, és hogy melyik felük fog felfelé fordulni. Nos erre készítettem ezt a készletet marhalábszárcsontból és ébenfából, a szimbólumokat pedig égetéssel és kagylóporberakással tettem rájuk. Íme:

A csont alapanyag lapocskákra vágva.

és kicsiszolva nagyjából.

Majd a végleges csiszolás után jöhettek a szimbólumok kiosztásai, háttérben a karácsonyi ajándékok tervei...

És pirográfolás után

Végül felfényesítettem őket.

Az ébenfa maradékok lapocskákra vágása

csiszolgatása, reszelgetése

majd a berakásárok kimetszése

És kitöltése kagylópor és pillanatragasztó segítségével.

Sajnos a pillanatragasztó nem szerepelt most valami fényesen, valószínűleg a vékony árkok és a fekete alapszín miatt, lehet, hogy legközelebb inkább a fehérkés színű faragasztót használom.

Nohát ilyet is lehet csinálni, ha van az embernek ideje meg türelme, na meg motivációja :)

Karácsony megint

Aztán megin ittvan a karácsony, az egyetlen ünnep, amit tudok értékelni valamire, de ez is azért van, mer ilyenkor mindig hazajövök a családhoz, és jóság van... Idén is fordítottam egy kis időt ajándékok készítésére, és idén is költséghatékony módon a műhelyben fellelhető maradék fákból meg más anyagokból csináltam őket, amiket találtam, szóval lényegében nulla volt az előállítási költsége a dolgoknak, és nagy örömet szereztek. Kívánom az érzést mindenkinek, amikor valami olyannal ajándékoz meg valakit, amit ő maga készített, a reakció jobb bármilyen viszontajándéknál....

Viszont most a tavalyitól eltérően (?) nem fogok hosszasan írogatni a készítésről, csak a képeket mutatom meg. Csináltam egy dobozt a tavalyi (talán páran még emlékeznek) sakktáblához, illetve készítettem egy salátáskanál párost, valamint egy csomag kelta rúnakőkészletet "rendelésre", illetve egy nyakláncot és egy karkötőt. Nem fogom mindet egy bejegyzésbe tenni, majd a következőkben lesz a többi. Mindenkinek meleg lakást/házat és jó internetet a nézegetéshez, valamint nyugalmat vagy izgalmat igény szerint.

A dobozt jávorfából készítettem, itt fúgolom a tetőt.

fúgolások készen

a doboz falai

ezeket a csipeszeket száz forintér vettem a brikosztórba

Zsanérok felfogatási helyei

A doboz többfunkciós lett, ugyanis két új társasjátékot is égettem rá, hogy ne legyen olyan üres a külső felület.

hát így. hasznos ez a pirográf (ami amúgy nem más, mint egy forrasztópáka különböző alakú fejekkel)

Egy malom és egy tablejáték kapott helyet a dobozon

table

háttérben a pirográf

belső bélés, arra a madzagra meg még egy fagolyó, amivel könnyedén ki lehet emelni a sakktáblát, aminek az egész készült.

lenolaj felületkezelést kapott a dolog.

az oldalán elvétve habok is találhatóak

és ha már játékok, akkor csinálni kell hozzá bábukat is, jelen esetben korongokat, amiket úgy kezdtem, hogy csináltam két hosszúkás hengert bubingából és kőrisből.

mint a vonóshangszer lelkét

henger

aztán szeletelés

már szinte fejreálltam

és soksok csiszolás és pirózás után meg persze egy kis lenolajjal, kész vannak a korongok

bubinga

és kőris

és ezek a fák mind olyan anyagok, amik már hangszerre nem elegendőek, és így mégsem vesznek kárba

és persze kell hozzá dobókocka, ez is kőrisből. a számok meg persze hogy nem véletlenek :)

És íme a lezáró mechanizmus szintén bubingából.

ezt körülbelül hajnali egy környékén sikerült befejezni...

Aztán közben persze nem csak ezt az egy dolgot csináltam, hanem a korábban már említett salátáskanalat, illetve salátaszedő eszközpárost, maradék bubingadarabokból.

Ezek voltak a szalagfűrésszel kinagyolt darabok

aztán egyre kisebbre nagyoltam

ez lesz a feje

aztán jöhetett a faragás

belülről pedig vésni kellett

úgyám

mire ezt kicsiszolja az ember, megőszül

de végül azér csak sikerül

és az egyikből villa lett, hogy ha valaki nem annyira szereti a saláta levét, akkor kifolyjon a szívén keresztül

ez meg jelzi a készülés apropóját

És megintcsak azt kell mondanom, a lenolaj csodákra képes...

és nagyon szeretem a bubingát a gyönyörű mintája miatt. Ez majd a készülő hangszeremen is szépen ki fog jönni, remélem

szívélyes évvégét mindenkinek-e