2012. december 19., szerda

Bittermann Ödön meglátogat - a gitárja

Úh meg huh, ez az időszak az eddig legdurvább munkáskorszakom, már igazi proletár lettem nem is bírok reggel nyolcnál tovább aludni... Van hogy benn alszom a műhelyben, de szerencsére ennek köszönhetően haladok is a munkákkal, amiket csinálni akarok. Sajnos a készülő hangszereim most várnak a folytatásra, mer jön a karácsony, meg van pár javítás amivel szeretnék még végezni ebben az évben. Szóval ezért, hogy nincs új bejegyzés sok ideje.

A mai vendégem Bittermann Ödön bácsi által készített klasszikus gitár. Érdekes, hogy amiket találok róla az interneten, az alapján nem tűnne valami nagy mesternek. Nálunk ez a konkrét hangszer körülbelül két éve lógott a falon, vagyis tulajdonképp azóta, hogy én odakerültem, szóval lehet, hogy akár sokkal több ideje. Lényeg ami nem fontos, hogy ott lógott magányosan, és mindig birizgálta a kiváncsiságomat, hogy vajon hogy hangozhat... Ráadásul a tető kialakítása egyedi megoldás, különleges, olyan plasztikája (domborítása) van, ami egy vonós hangszerre emlékeztet, ez majd a képeken látszik. Aztán egy napon a mesterem a kezembe nyomta, hogy itt az ideje megjavítani, szóval megjavítottam, repedéseket kellett megragasztani meg egy szegélydarabot kipótolni. Aztán amikor végeztem vele, felhúroztam a kedvenc húrjaimmal, és kipróbáltam, de őszintén szólva csalódtam benne, nem tetszett a hangja, nem volt benne teltség, és a hangszín se volt az igazi. Egyedül abban bíztam egy kicsit, hogy majd "megjön a hangja", kell neki egy pár nap, amíg visszaszokik ahhoz, hogy rezegjen és ne csak fadarabként lógjon a falon... És tényleg. Ahogy megértek a dolgok, egy csodálatos hangú gitár lett belőle, minden tiszteletem Bittermann Ödöné. Jöjjön képekben a történet:

Az jelentőségteljes repedés a tetőn
Mr. Repedés és kitörött szegélydarab
Ugyanez belülről (kifejlesztettem ugyanis a hangszerek belső fényképezésének technikáját! Csak be kell dugni a fényképezőgépet a hangnyíláson (már ha befér), és kattintani kell, nem árt vakuval...)
Mr. Repedés unokaöccsének ragasztása
És utána helyükre kerültek a dolgok
Sajnos a lakkréteg nagyon vékony ezen a hangszeren, így mindenképp látszik egy kis nyoma a repedésnek.
újabb felválás, volt egy pár ilyen sajna, de szerencsére anyagveszteség nem volt a tető anyagából
A szorítózás kitalálása

és Mr. Repedés ragasztása
És még ezt is tudom belülről fotózni! :)
Íme az összes anyagveszteség, erre még visszatérek
Ja és el is felejtettem írni, hogy a csontnyereg egyik sarkából le volt törve egy kis darab.
Majd el is felejtettem, hogy még egy dologról is szól ez a bejegyzés, mégpedig az anyaghiányos törések javításáról. A probléma és megoldása ezen szövegblokk alatt és felett található éppen, mer így sikerült formázni a bejegyzés szövegét. Maga a törés természetes állapotában a legritkább esetben (sem) sík felület, hanem szabálytalan - törött hehe. Ahhoz viszont, hogy mi ehhez pontosan hozzápótoljunk egy darabot, vagy szupermennek kell lennünk, vagy kell képeznünk egy síkot, amihez tudunk ragasztani, amit aztán ledolgozhatunk a kívánt formára és méretre, és ha ügyesek vagyunk, ténykedésünk észrevétlen is maradhat. Na most ennél a felsőnyeregnél nem maradt észrevétlen, mert nem volt olyan zsíros csont kéznél, ami az eredeti anyag volt, úgyhogy sima fehérített csonttal pótoltam a hiányt.

csinálni felületet



Az új darab bepótlása
kicsit formátlan még az istenadta
de nemsokára formába jön
a színben persze, mint mondottam, maradnak eltérések

Aztán legyen itt kép egészben is erről a szép hangszerről!
A fejkidolgozás sem épp hétköznapi - olyan mint egy templom
A mester kézjegye
És a randos tetőkialakítás, vagyis a széleknél a tető felhajlása, ezt  nehéz lehetett elkészíteni!

Itt látszik a legjobban, mert a fogólap alsó oldala sík, és ahhoz képest jól látszik a tető plasztikája
És akkor ha már a töréspótlásos témánál vagyok, jöjjön egy ugyanilyen pótlás, mint a felső nyeregnél, és ráadásul ugyanennél a hangszernél. A lényeg, hogy tőlünk hangszerboltba került a gitár, de egyszercsak leugrott róla a húrláb, ami valószínűsíthetően a régi enyvezésnek tudható be. Mindenesetre a hídról valahogy letört egy darab, ezt kellett pótolni, plusz korszerű ragasztóval visszatessékelni a helyére.

hát ez történt vele
Elég csúnya, nem is nagyon tudom elképzelni, hogy ében hogy törhet így be emberi beavatkozás nélkül...

Először megragasztottam a nagy repedést, ahol nem volt anyagveszteség
Közben a későbbi húrlábragasztáshoz letisztítottam a felfekvő felületet
A pótláshoz szükséges sík felületet elfelejtettem lefotózni de egy kis képzelőerővel a további képek alapján nem lesz nehéz elképzelni. itt már ragasztom fel a konkrét pótlást - szintén ébenfából
ragasztás után. kicsit durung...


A pontos illeszkedés a lényeg
És jöhet a ledolgozás, fűrész, kés, csiszolópapír

Szépen szintbe érünk

És végül így néz ki véglegesen
Ez talán tényleg kicsit megtévesztő lehet, de nem baj, nem kell ott sérülésnek éktelenkednie, ez a hangszer állapotán mit sem változtat


Gondoltam ez egy ilyen egyszerű kis rövid bejegyzés lesz semmi különös szöveggel meg ilyesmi, ehhez képest már vagy harminc képet feltöltöttem, és még mindig van egy fontos dolog. Mondtam ugyanis, hogy visszatérek még a hiányzó szegélydarabra. Azt ugyanis lehetett volna úgy hagyni, de jó érzésű hangszerész csak nagyon sok munkával tenne ilyet, én pedig bár most ilyen vagyok, az érzésem jó :) Szóval nem is akarok sok szót vesztegetni erre a műveletre, dióhéjban kicsiben elkészítettem egy darabot a szegélyből, és azt illesztettem be. Sajnos nem lett tökéletes, mert sötétebb színű fát tudtam használni csak, és a feketéhez sem volt akkor kéznél ében, úgyhogy pácolnom kellett, de az meg nem volt tökéletes, hát ez van, lássuk.

a lik
újratervezés...
darabonként építem a külső szegélylemezeket

Ez pedig a minta furnérból
és összeragasztva
Kicsit nyomi lett, nem mondom - pironkodtam

ős usb
beillesztés - lábbal
lakkozás nélkül
és a lakk sajnos jócskán bebarnította

Minél távolabb megyek, annál jobban reménykedek, hogy nem látszik, de persze látszik, legfeljebb nem veszik észre. Tanulság ebből, hogy sokkal szebben is meg lehet csinálni minőségi anyagokból. A tapasztalat mostmár megvan.
És végezetül a láb visszaragasztás

És végezetül álljon itt egy kis hangzás is, ez még közvetlen a húrozás után lett felvéve, ilyen "rossz" hangja volt a hangszernek akkor (és utána észrevehetően rendbejött :) [és tanulótársamnak nem sikerült úgy beállítania a fényképezőgépet, hogy ne legyen benne a szakállam, szóval előadja - szakáll]


1 megjegyzés:

  1. Nagyon tanulságos és részletes leírás! Most fogok neki egy "piti" húrlábrepedés ragasztásához. Megnyugtató látni, hogy szinte minden megreparálható, ha rászánja az ember az időt és a figyelmet.

    VálaszTörlés