Mai bejegyzésemben egy kettős munkáról írok, ami inkább az átalakítás kategóriába esik, mint a javításba. A kiindulópont egy egyedi készítésű diófa test-jávor nyak Telecaster kópia, amire sajnos nem sikerült olyan koptatót szerezni, ami illeszkedett volna a hangszedő alakjához. Volt a testen ezen kívül egy díszítő f-nyílás is, ami csak szimplán ki volt marva a top anyagból, míg a test körvonala sárga celluloid-szegéllyel volt körbevéve. A hangszer gazdája szerette volna, hogy valamilyen egységesebb hatás alakuljon ki, így megkért, hogy szegélyezzem körbe az f-lyukat, illetve készítsek olyan koptatót, ami illeszkedik mind a hangszedők, mind a híd, illetve az elektronika-gödröt-fedő lemez alakjához. Végül abban egyeztünk meg, hogy jávorból fogom csinálni a szegélyezést és a koptatót is, mert a világos fajták közül ez eléggé kopásálló, nem mellesleg ez állt rendelkezésemre.
 |
| Maga a hangszer nagyon tetszetős, és korrekt módon elkészített darab, mellette a jávor található, ami alapanyagul szolgált a munkákhoz. |
 |
| A koptató problémájának veleje látható a képen, vagyis, hogy nem illeszkedik szép pontosan a hangszedő keretéhez, ami nem is csoda, tekintve, hogy a Telecasternek másféle koptatója szokott lenni eleve. |
A koptató anyagának előkészítéséhez először lefűrészeltem egy megfelelő vastagságú lemezt a jávortömbből, közben, amikor elfáradtam, megrajzoltam és kivágtam egy nagyjábóli sablont kartonból, hogy tudjam, milyen méretek kellenek majd. Ezután jött a vastagság kidolgozása gyalulással és csiszolással, majd a jávor megerősítése egy keresztezett szálirányú furnérral a repedezés és vetemedés elkerülése végett. Utána már csak ki kellett vágni az alakot, körbe reszelni, letörni az éleket, kifúrni és mélyíteni a csavarok helyét, és máris kész volt a frissen hamubasült koptató. Mindez képekben:
 |
| őjávorsága |
 |
| gyalulni a lemezt |
 |
| utolsó simítások a gyaluval |
 |
| némi forgács elkerülhetetlen (menyasszonyom értelmező szótárában: értsd. kosz) |
 |
| és ragad a jávor a furnérhoz |
 |
| és reggel lett és este, és most látom, hogy a kartonsablont már a rétegelés után csináltam... |
 |
| vázlat - nagyon sufni |
 |
| Az eddig használt, és a tervezett koptató közötti különbségek, látható, hogy a külső körvonal sem volt mindenhol egyenletes távolságra a test szélétől. |
 |
| a kartonsablon után jöhet a jávor formára vágása - lombfűrésszel |
 |
| nyers |
 |
| első ráillesztés, és f-nyílás szegély spoiler, ne nézzetek oda |
 |
| Közben persze nem lehet mindig csak a munkára koncentrálni ugyebár... A körömlakk-költeményeket is meg kell csodálni! |
 |
| És végül kifúrtam a csavarok helyeit, és kimélyítettem nekik a helyet, hogy ne lógjon ki a fej. Végül aztán a képen láthatónál eggyel több csavarral fogattam fel, a jobb felfekvés érdekében, de az csak majd az utolsó képeken látszik. |
 |
| csavarfej és élletörés |
 |
| mélyítés kissé rusztikusan |
 |
| végül a felfogatott koptató, ami később a hangszer gazdája által lett lakkozva |
 |
| itt látható, hogy még a jobb-alsó sarokba hiányzott egy csavar, az a végére bekerült. |
 |
| szép szabályos rajzolatú jávor |
Persze, miközben a koptatón dolgoztam, egyúttal az f-nyílás szegélyezésen is tevékenykedtem. Ehhez vékony jávor-csíkot vágtam és gyalultam ki. Beáztattam őket meleg vízbe, majd amikor már eléggé megpuhultak, behajlítottam-ragasztottam őket a helyükre. Ez így elég egyszerűen hangzik - nem az. Vért izzadtam, mire hajlandóak voltak a lécecskék megfelelően meghajolni. Ráadásul ha már egyszer sikerült őket meghajlítani, a világ minden kincséért sem lettek volna hajlandóak a helyükön maradni. A képeken majd látható, hogy minden létező eszközt bevetettem a kiékelésükre. Az f-ek fejénél meg olyan szoros volt az ív, hogy ilyen vastagságú léccel csodálom, hogy egyáltalán sikerült megcsinálom. Vékonyabbra viszont nem nagyon hagyhattam, mivel a hangszer külső szegélyezéséhez akartam igazodni. Végül aztán nagy nehezen sikerült mindkét oldalt beragasztani, jött a feleslegek levágása, -reszelése, és a csiszolás. Képekben:
 |
| Az f-nyílás eredeti állapotában |
 |
| a csíkok vágása az egyik kedvenc fűrészemmel |
 |
| jávor csíkok |
 |
| ékelni minden létező eszközzel |
 |
| az egyik oldal beragasztva |
 |
| a másik oldal hasonló kihívást jelentett |
 |
| tádám |
 |
| csiszolás-csiszolás |
 |
| különböző perspektívák |
 |
| a sok szenvedéssel járó kanyarulat |
Még néhány apróság volt hátra a hangszeren, egy-két felesleges lyukat kellett eltüntetni, és kész volt egy egységesebb kinézetű, mutatós Telecaster. A végére még jöjjön néhány fotó a befejezésről:
 |
| puskázás |
 |
| a puskázásnál, ha látható helyre szánjuk, nem árt figyelni, hogy ne a bütüfelület álljon kifelé, mert az lakk hatására nagyon besötétedhet, plusz nem is mutatja ugyanazt a rajzolatot, mint a fa környező része |
 |
| Az előző két kép a szokásos előtte-utána, itt pedig teljes életnagyságban |
 |
| És végezetül Telecaster egy furcsa perspektívából |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése