2015. december 26., szombat

Floyd Rose tremolo bemutatás két Samick gitáron

Előre leszögezném, hogy én zenészként nem szeretem a Floyd Rose rendszert. Sőt, egyáltalán a tremolokat sem. Ennek nagyon egyszerű oka az, hogy nem használom őket. És sajnos attól sem kell tartanom, hogy előbb-utóbb kimerítem az általam gyakorolt technikákat, mert a hangszerész munka mellett paradox módon elég kevés időm marad zenélni, és a hangszerekben is sokszor többet gyönyörködöm, mint amennyit játszani tudok rajtuk. Mindezek ellenére most a Floyd Rose tremolókról fogok írni, mivel egyrészt tisztában vagyok a problémával, amit ez a rendszer leleményesen old meg, másrészt igen sok Floyd Rose-os (és itt most elsősorban a licencelt változatokat értem ez alatt) hangszer megfordult már nálam.

Hangszerész szemmel a Floyd Rose maga a szenvedés, az időlopó beállítások császára. Aki csak a zenész oldalról találkozott az eszközzel, és becsületesen elvitte hangszerészhez a gitárját, ahányszor más vastagságú húrkészletre váltott, mindebből semmit sem tapasztal, mert egy jó Floyd Rose előnye, hogy ha egyszer be lett állítva, onnantól azonos típusú és vastagságú húrhoz tökéletesen beállítva marad. De inkább nézzük meg előbb, hogy jött létre ez az egész.

Kezdjük azzal, hogy a tremolo a zenei szaknyelvben a hangerő ütemes váltakoztatását jelenti, és a vibrato a hangmagasságét. Ez persze senkit nem fog megzavarni gitáros körökben, de nem árt, ha ezzel tisztában vagyunk, ha esetleg valaki okoskodni akarna nekünk. :)

Floyd Rose a nevével fémjelzett hídmegoldás weboldalának tanúsága szerint fiatalkorában igazi tremolo gyilkológép volt. Emellett ékszerészettel is foglalkozott, így otthon volt a fémek világában, úgyhogy nem átallott változtatásokat foganatosítani akkori hangszerein. Hendrix és Blackmore szólóinak hatására ő is szerette volna extrémebb módokon is használni a tremolot, de ezt az akkori modellek, pl. a Fender hat ponton rögzített hídja, vagy a Bigsby, és más görgős megoldások nem nagyon támogatták. Az előbbieket nem lehetett nagyon hátra, tehát húrfeszítő irányban mozdítani, az utóbbiakkal pedig nem lehet igazán extrém nyújtásokat véghezvinni a húrfeszítő henger kis átmérője miatt. Először a Fender típusú hidak lebegősre állításával próbálkozott, de így a tremolok igazi mumusát, az elhangolódási problémát tetézte. Azzal ugyanis, hogy a húrt nyújtjuk, vagy épp lazítjuk, minden alkatrésznél a húrral való érintkezési pontokon elmozdulást tapasztalunk. Vagyis elmozdul a húr a tremolo blokkban, esetenként a híd alaplemezén - ha hozzáért -, a híd babáin, a felsőnyeregnél, a húrleszorítónál, és a kulcsok tengelyein. Ezek mind súrlódó részek, és a súrlódó részek bizony nem viselkednek könnyen leírható szabályok szerint. Az egész dolog pedig ott válik kézzelfoghatóvá (vagyis inkább füllel hallhatóvá), amikor a húr valamilyen tényező miatt nem képes visszatérni a tremolozás előtti állapotba, így pedig a megváltozott húrfeszesség elhangolódást eredményez. Akit a téma komolyabban érdekel, annak melegen tudom ajánlani Iván cikkét az Aktív gitár oldalon. Nálam sokkal szemléletesebben elmagyarázza a problémát, és nyújt megoldási javaslatokat is. Én inkább visszatérek a Floyd Rose-os történethez. Feltalálónk a történet szerint egy véletlen folytán jött rá, hogy a húr elmozdulása okozza a hangolódást, és erre éveken keresztül keresett megoldásokat. Először a satus felsőnyerget hozta létre, majd 1976-ra megszületett a ma is ismert Floyd Rose tremolo, ami a húrok mindkét végpontján satus, így gyakorlatilag nincs olyan elem a hangszeren, ami tremolozás közben súrlódna a húrral. 1979-ben szabadalmaztatta is találmányát, és nemsokára talált is neves érdeklődőket, pl. Eddie Van Halent, aki nagyot tolt a cég szekerén. Együttműködtek a Fernandessel, a Boogie Bodies gitárvállalattal, illetve aztán a Kramerrel, akik előszeretettel használták hangszereiken a megoldást. A névvel aztán szinte egy időben gomba módra szaporodni kezdtek az olcsó klónok, az általuk okozott problémát pedig a vállalat nem perekkel, hanem inkább az al-licenc értékesítésével oldotta meg. Persze nem álltak meg a fejlesztéssel, azóta kitaláltak egy olyan megoldást, ahol a hídnál nem kell imbuszkulccsal rögzíteni a húrvégeket (ez a Speedloader változat - Iván), de egyrészt a használatához speciális húrkészletre van szükség, másrészt itt a húrvég el tud mozdulni hosszirányban.

A leírtak alapján tehát úgy látszik, a Floyd Rose a tökéletes tremolo rendszer azoknak, akik nem akarnak hangolgatni, és időnként szeretnének igazán vad húrtépéseket rendezni a gitárjukon. Két ponton azonban árnyalnunk kell a képet, az egyik pont a rugó, a másik pedig a híd tőcsavarokkal érintkező éle.

A rugók, mint minden más itt a földön, változnak, és egy idő után elfáradnak. Emiatt megbízhatóságuk nem 100%-os, de ez még nem szól a Floyd Rose ellen, hiszen nem nagyon ismerünk olyan tremolot, ami nem rugókkal működik.

A tőcsavaroknak feszülő él viszont igen komoly gondokat tud okozni, és ennek bizony van alternatívája a görgős tremolo megoldások személyében, például a Kahler tremoloknál, amik szintén szuper találmányok. Persze erre mondhatnánk, hogy a csapágyak is súrlódnak, és ez bizony így van, de nem akarok kihozni nyertest a tremolok közül, csak azt mondom, nem teljesen lefutott a meccs egyik induló számára sem. 

A legkomolyabb probléma a Floyd Rose-okkal azonban nem a konstrukcióban keresendő, hanem a jogi megoldásokban. Azzal, hogy Floyd Rose nem perelte be találmánya lekoppintóit (valószínűleg nem is ment volna vele semmire), hanem inkább valamennyi pénzért eladta nekik a "Floyd Rose licensed" nevet, elért egy igen pozitív eredményt, nevezetesen, hogy az ő neve került a Floyd Rose alakú egységekre. Egyúttal hozott egy bődületesen rossz döntést, ugyanis innentől kezdve még a Floyd Rose alakú legutolsó bélsár is az ő neve alatt futhatott potom pénzért, ez pedig komoly imázs veszteség (vagy hogy mondják).

A hétköznapi zenész pályája elején jó eséllyel nem egy eredeti Floyd Rose-zal fog találkozni, hanem valamilyen allicencelt változattal, amiknek a hatalmas problémája, hogy egyszerűen trágya anyagból csinálják őket. Meghúznád a csavart, de elnyalja a menetet, a tőcsavaron felfekvő él kétheti használat után nagyjából a köves terepen meghajtott fűnyírógép pengéjével versenyezhet, a húrt beszorító blokk mellől pedig egész egyszerűen kicsúszik a húr, mert az viszont keményebb ötvözetből van. Van persze egy-két igényesebb gyártó, a Schaller (az eredeti Floyd Rose-okat is ők csinálják, illetve a Floyd Rose Special Koreában készül, ott a blokk és a babák spiáterből vannak, de az igénybevételnek kitett alkatrészek acélból - Iván), az Ibanez (bár náluk már találkoztam rossz minőségűvel), de a többség csapnivaló. A Floyd Rose-nak lényegi tulajdonsága, hogy állati kemény acélból gyártják minden elemét épp azért, mert máshogyan nem működik rendesen.

Szóval ha találkozol egy hulladék Floyd Rose-zal felszerelt hangszerrel, elsősorban ne a névadót hibáztasd.

Na de a kisebb regény után most már térjünk a dologra, mégpedig két Samick hangszer javítására. Az elsőnél rendbetettem a teljes hangszert, és így a tremolot is, a másodiknál cseréltem is a tremolot egy jó minőségű Schaller Floyd Rose-ra. A felépítését mégis az olcsóbb darabon fogom megmutatni, mivel azt szedtem szét darabjaira. Az al-licenc azt jelenti, hogy alapvető felépítésében megegyezik az eredetivel, tehát az olcsóbb darabon is megmutathatóak a főbb elemek.

elég leharcolt állapotban került hozzám ez a Samick
egy nagytakarítás már nagyon ráfért


és íme a mai főszereplő kezelés előtt
A Floyd Rose tremolo fő elemei a következők:
  • Satus felsőnyerget helyén tartó rögzítő csavarok
  • Satus felsőnyereg
  • Húrokat rögzítő fémpofák a satus felsőnyergen
  • Húrrögzítő pofákat leszorító csavarok
  • A rugókat tartó karmos fémlemezt rögzítő két csavar
  • A rugók hurkos végét tartó karmos fémlemez
  • A rugók
  • A tremolo blokk, ami a rugók kampós végéhez csatlakozik
  • A híd alaplemeze
  • A tremolokar
  • A két tőcsavart tartó perselyek
  • A két tőcsavar
  • A húrrögzítő csavarokat helyén tartó rugós fémlemez
  • A húrrögzítő és felfekvési pontot adó babák
  • A húrvégrögzítő fémblokkok
  • Az oktávbeállításért felelős csavarok
  • A finomhangoló csavarok
Nem egyszerű szerkezet, ugye? Gyakorlatilag három sor csavarral végezhetjük rajta a beállításokat, a húrok rögzítését, az oktávbeállításokat és a hangolást, míg a két tőcsavarral állíthatjuk be a húrmagasságot, és hátul a tremolo gödörben a rugókat tartó csavarokkal a híd testtel bezárt szögét. Most jöjjenek képek a tisztításról

szidol, WD 40, denaturált szesz és polírozás minden mennyiségben, bal lent pedig egy Jolana görgős tremolorendszer, csak az alkatrészek számának összehasonlítása kedvéért.

jobb felül az alaplemez, balra tőle a babák, alatta a tremolo blokk, jobbra tőle a rugós fémlemez, mellette pedig a befőttes üveg kupakban a maradék csavarok
Tisztítás után már az összeszerelésre készülve. Az elemek jobbról balra a húrrögzítő blokkok, amik majd a babákba kerülnek a húrvégekkel együtt, a húrrögzítő csavarok, amikkel az előbb említett blokkokat a helyükre szorítom, az alaplemez, a két tőcsavar, az oktávállító csavarok, amik gyakorlatban a babák alaplemezez való rögzítésére szolgálnak, és a babák.
egyben a főbb részek
lerögzítés nélkül a babák el tudnak mozdulni minden irányban
A kész hangszer. A beállításról a másik Samicknél ejtek szót, ha még nem unjátok.
nem vagyok nagy rajongója ezeknek a formáknak, de így legalább működik
Bár a Floyd Rose-ok egyeznek a licencben, a különböző változatok között a méretezésben igen komoly különbségek lehetnek. Így például a következőkben bemutatott Floyd Rose csere során új helyre kellett fúrnom a tőcsavarok helyét, és a tremolo gödröt is módosítanom kellett annak érdekében, hogy a korábbi gyári Floyd Rose al-licences szörnyűség helyére beférjen egy Schaller változat. Az ilyen cseréknél még van egy másik fontos dolog is, amire mindenképp oda kell figyelni, ez pedig a híd rádiusza. Ahogy a fogólapnak van egy, a tengelyére merőleges íve a bundokkal együtt úgy a Floyd Rose-nak (és még több más hídmegoldásnak, pl. a tune-o-maticnak) is van. Mivel nem lehet egyesével beállítani a húrtartó babák magasságát, illetve csak körülményesen, speciális alakú fémalátétekkel lehet ezen módosítani, így jobb erre gondolni, és utánanézni. Floyd Rose-ok kaphatóak különböző rádiusz méretekkel, találjunk olyat, ami megfelel a gitár fogólap-rádiuszának

a tremolo gödör kibővítése, hogy elférjen az új modell
a végeredmény, jobb alul a mart felület, már bepirosítva, hogy ne legyen olyan feltűnő

A másik oldalon is kellett egy kicsit marni, hogy elférjen a tremolokar, csak itt feketére pácoltam a mart felületet
az új tőcsavarok helyének befúrásához először a régi lyukakat kellett betömnöm
puskázás keményfával
szintbe dolgozva

az új furat


a perselyek a helyükön

helyén az új híd
Egy másik munka során készítettem ezeket a képeket, de látszik pár részlet, ami az eredetileg ide szánt fotókon nem. Bal oldalt egy Jackson licencelt, jobbon egy Schaller.
A tőcsavarra felfekvő él mindkettőn keményebb, ami jó pont, de a bal oldalin a menetek ugyanabból az anyagból vannak, mint az alaplap.
Régebben talán az egész lemez keményebb acél volt, de ez is megteszi: az alaplapon az igénybevételnek kitett menetek rendes fémből készültek.
A Floyd Rose beállítása egy meglehetősen körülményes művelet, de a normális működés érdekében mindenképpen szükséges elvégezni. Ezen felül nem csak türelem kell a beállításhoz. Ha rosszul csináljuk, könnyen gajra tehetjük akár drága tremolonkat is, így érdemes tájékozódni, mielőtt belevágna valaki. Első lépésként a húrvégeket rögzítjük a babákban a megfelelő csavarok megfeszítésével, és olyan helyzetben rögzítjük az oktávállító csavarokat, ahogy feltételezzük, hogy majd lennie kell. A beállítást a tremolo kar nélkül célszerű végezni, az csak útban lenne.

A Floyd Rose-t betesszük a helyére, majd beakasztjuk a rugókat hátul a karmos fémlemezbe. Ettől a rendszer hátrafeszül, ezért érdemes a hangszertest elülső oldala felől alátámasztani a tremolo alaplemezt, hogy a csavarok fejei ne nyomódjanak bele a lakkozásba.

A satus felsőnyeregről leszedjük a rögzítőpofákat, ha esetleg rajta lennének, és felhúrozzuk a hangszert (vagyis feltekerjük a húrok szabad végét a kulcsokra). Megvizsgáljuk, hogy megfelel-e a felsőnyereg vájatmagassága, ha nem, akkor eszerint módosítunk rajta, leköszörülünk a talpból, vagy aláteszünk egy vékony lemezt. A satus felsőnyeregnek is megvan a maga rádiusza, így ezt is egyeztetni kell a fogólappal.

Ezután jön a rugóbeállítási türelemjáték. A húrokat behangoljuk nagyjából (felesleges pontosságra törekedni, mert a rugók miatt el fog mászni), és megnézzük, hogy áll így a híd. A húrokat óvatosan meg lehet feszegetni, hogy gyorsabban beálljanak. Többféle beállítás létezik, én arra szoktam törekedni, hogy az alaplemez párhuzamosan álljon a testtel. Így mindkét irányban van elegendő játéka a tremolonak. Ha beljebb csavarjuk a rugókat feszítő csavarokat, akkor a tremolo hátsó fele lejjebb jön, egyúttal jobban megfeszülnek a húrok, és magasabb hangon szólalnak meg. Újra kell tehát hangolni őket, de ettől újból változik az alaplemez testtel bezárt szöge. A másik irányban ugyanez, csak engedni kell a rugófeszítő csavarokon. Sok türelem kell hozzá.

Ha sikerült jól beállítanunk az alaplemezt, és a hangolást is tartja már a rendszer, akkor beállíthatjuk a nyakpálcát.

Ezek után megnézzük, milyennek kéne lennie a húrmagasságnak, és megjegyezzük, ehhez körülbelül mennyit kéne beljebb, vagy kijjebb tekernünk a Floyd Rose tőcsavarjain. Itt lehet elrontani a tremolonkat könnyedén, ugyanis ha behangolt állapotban kezdjük tekergetni a tőcsavart, az egy pillanat alatt tönkreteszi a felfüggesztést, mind az alaplemez élét, mind a tőcsavar vájatát. Ezt elkerülendő, leeresztjük előbb a rendszert. Ezt megtehetjük a húrok leengedésével, valamint a rugókat tartó csavarok kieresztésével. Mindkettő nagyon körülményes. Van azonban egy harmadik módszer, mégpedig, hogy a hangszert fejjel lefelé a combunkra fektetjük, hogy a tremolot megtartsa az egyik lábunk, majd egy csavarúzó segítségével a tremolo blokkból kipattintjuk vele a rugók kampós végeit. Így megspórolunk egy csomó tekergetést, plusz a rugótartó csavarok furatának kitágítását, és a tőcsavarok megfelelő beállítása után a rugók visszaakasztásával már hangolnunk sem kell a hangszert, mert ugyanoda fog visszaállni. Így itt spórolhatunk, de sok esetben még így sem lehet megúszni a többszöri nekifutást. Leellenőrizzük, hogy megfelelő-e a húrmagasság (húrnyomás), végigjátsszuk a hangokat, majd mehetünk a következő lépésre.

Az oktávtisztaságot a babákat leszorító csavarok meglazításával, és a babák előre- vagy hátramozgatásával tudjuk beállítani. Ehhez azonban az adott húrt le kell lazítanunk a hangolókulccsal. Így ez is türelemjáték, de gyakorlattal ez némileg lerövidül, főleg, ha sikerült már eleve úgy feltennünk a hidat, hogy a babák jó helyen álltak. Nekem már időnként sikerül.

Egy utolsó hangolás, és a felsőnyereg lesatuzása a végső lépés.

Nos ennyi. Ezek után a Floyd Rose működik, mint az álom, és tényleg nem hangolódik, ha jó anyagokból van, és itt ez a legfontosabb.


általában 10-es készlettel ilyesmi képet mutatnak a babák, ha tiszta az oktávjuk
az alaplemez a testtel párhuzamos

a basszus oldalon kicsit magasabb, a diszkant oldalon alacsonyabb az elérhető húrállás
pontos nyakbeállítás nélkül persze semmit nem ér az egész
íme az elkészült hangszer
a ferdén futó rugók a nagyobb táv miatt erősebben tartanak
Na ilyen márkájú Floyd Rose-t ne vegyetek például

Egy mondatban összefoglalva, a Floyd Rose egy szuper találmány azoknak, akik szeretnek a tremoloval állatkodni. Ugyanakkor szerintem nagyon kevesen vannak azok, akiknek tényleg erre lenne szükségük. Aki azt mondja, hogy ez a rendszer egy nagy rakás kaka, azt nagy valószínűséggel mindezidáig a Zs-kategóriás al-licencelt megoldásokkal hozta össze a sors, és mélyen együttérzek vele, kívánom, hogy egyszer legyen szerencséje egy tisztességes modellhez is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése