A zenekarunk basszusgitárosának egy öthúros Harley Benton a hangszere, ami egy egész jól megépített jószág. A nyak öt rétegű, átmenő, erős darab, a test anyaga leginkább a bubingára hasonlít, illetve a top és a hát is valamilyen dekoratívabb gyökér, de nem furnér, hanem rendes, kb 5-6 mm vastag faanyag. A kidolgozásra nem lehet panasz, de meg lehet azért találni a kompromisszumokat. Az egyik ilyen az összeszerelés, és a beállítás, ami csapnivaló volt, a másik az elektronika, ami nagyjából a legolcsóbb rendszer lehet, amit aktív basszusgitárokhoz összedobtak. Volt gond a próbákon is a emiatt, úgyhogy végül a hangszer gazdája úgy döntött, cseréljük benne a komplett elektronikát hangszedőstül. Az európai Kent Armstrongtól, vagyis Juraj Turzától rendeltünk pickupokat és egy három sávos aktív hangszínszabályzó elektronikát, ezt szereltem be a hangszerbe.
Több mindent is át kellett alakítani a cél eléréséhez. Először is az új hangszedők hosszabbak voltak, így meg kellett hosszabbítani a nekik mart gödröket. A testben eredetileg egy két sávos eq volt, ez master hangerővel és a két pickup arányát szabályzó panoráma potméterrel együtt összesen négy poti. A három sávosra bővült szabályzó miatt át kellett alakítani az elektronika gödröt is, hogy elférjen az ötödik kezelőszerv. Emellett volt gond a hangszer hídjával is, de erre még lentebb visszatérek.
|
a hangszedő gödrök kibővítéséhez előkészülve |
|
kellett jó néhány mm plusz |
|
helyén az új hangszedő. |
|
a pickupgödrök után az elektronikagödröt vettem kezelésbe |
|
az eredeti elrendezés |
Az elektronikai rendszer zajtalanságának fokozása érdekében a hangszedő gödröket és az elektronika gödröt is bevontam a földelésbe. Ehhez először kifújtam őket grafitsprével, majd a földeléshez kötöttem, ezáltal a zavaró hullámok ellen hatékony árnyékolást képezve. Ha az árnyékolást nem kötjük be az áramkörbe, olyan, mintha nem is létezne. Ahhoz, hogy el tudja fogni a nem kívánatos zajokat, folyamatosan a földelés potenciálján kell lennie, ez pedig csak úgy lehetséges, ha össze van kötve vele.
|
grafittal kifújt hangszedő gödrök |
|
Ugyanez az elektronikagödörnél. |
Sajnos, mivel eléggé siettem a munkával, az elektronikai munkák végeredményéről belülről nem készítettem fotót, így ezt sajnos nem tudom megmutatni. Az új rendszerrel három potméter segítségével van lehetőség mély-, közép- és magasfrekvenciás vágásra és kiemelésre (aktív), ezeken kívül pedig egy master hangerő és egy arányállító balansz poti kapott helyet.
A bejegyzés elején említettem, hogy volt egy komoly gond a híddal. A beállításnál vettem észre, hogy egyszerűen nem engedik a híd babái, hogy a megfelelő húrmagasságot beállítsam, mert a legalacsonyabb állapotukban is túl magasan voltak. Tehát vagy nem tervezték meg rendesen a hangszert, vagy a kivitelezésnél csúszott hiba a számításokba, mindenesetre ennek még a gyártás során ki kellett volna derülnie. Átmenő nyakas hangszerről lévén szó, a nyakszög módosítására csak nagyon nagy beavatkozással járó módokon van lehetőség. Éppen ezért a másik oldalról orvosoltam a problémát, és a hidat besüllyesztettem a testbe. Ha van az embernek otthon profi felsőmarója, illetve hozzá való normális fej, akkor ezt bárki meg tudja csinálni, de azért az ilyen gépek nem mindenkinek fekszenek otthon a spájzban. Úgyhogy ez egy komoly mínusz pont a modellnek. A szükséges módosítás elvégzése után tökéletesen be lehetett állítani a hangszert, úgyhogy másra nem lehet panasz, a Kent Armstrong hangszedők és elektronika pedig gyönyörűen muzsikál.
|
kellett még egy marás |
|
körülbelül 2-3 mm volt a szükséges mélység! Ez azt jelenti, hogy a húr a 12. bundnál legalacsonyabb állapotban is kb. 1 mm-el volt magasabban a kívánatosnál. |
|
a sarkokat kézzel véstem ki |
|
nem látszik túl sok különbség |
|
maga a híd amúgy masszív, jó átvitelű darabnak tűnik, és a súlya is megvan, tehát nem a legolcsóbb spiáter |
|
ez az egy képem van a konkrét elektronikaszerelésről |
|
és így néz ki a kész hangszer |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése