2015. december 20., vasárnap

Jolana Alfa

Többször emlegettem már, hogy a Jolanak készítői milyen sok forrásból merítettek ihletet saját (többé-kevésbé kópia) hangszereikhez. A most bemutatott Krnovban készült Alfa esetében sincs ez másként, az eredményt tekintve leginkább a Burns gitárok, azon belül is talán a Marvin modell hatása tükröződik. Mivel még nem volt szerencsém kezemben igazi Burnst fogni, ez az első találkozásom ezzel a forma-megoldás világgal, és meg kell mondanom, elnyerte a tetszésem. Persze nem lenne Jolana a hangszer, ha nem lennének benne olyan alkatrészek, amiket legnagyobb valószínűség szerint nem hangszerhez találtak ki. Mint a Marináknál az írógép billentyűk, itt valamilyen - talán eredetileg lámpához készült - kapcsolók lettek felhasználva a hangszerhez, és említést érdemelnek a potmétersapkák is. Az Alfa három egytekercses hangszedőt kapott, amiket kedvünkre lehet tetszőleges kombinációban kapcsolni, ezen kívül egy magas áteresztő és egy magas vágó hangszín kapcsoló is van benne a hangerő és tónus potmétereken kívül. Emiatt meglehetősen sokszínű a kihozható hangzások skálája, de ezt már mondhatni megszoktam a Jolanaktól. A tremolo a korábban már Graziosokon is látható megoldás, később ilyen került a közismertebb Irisre is.

Így jött hozzám az Alfa. Különleges látvány
és itt látható a legfőbb ok, ami miatt hozzám került


bizony valakinek itt komoly segítségre volt szüksége a hangok megjegyzéséhez
művészi alkotás
A fej hátulról. A kulcsokat még egy műanyag ház takarta, ami majd később látható lesz.

mint látható a felsőnyereggel is voltak problémák

Szóval. Ezt a gitárt elég csúnyán helybenhagyta valaki, aki a hangok tekintetében nem akart kompromisszumot. Bár valószínűleg az alkoholos filc, vagy matrica is megtette volna, ő inkább mégis belefaragta a parasztakkordok neveit a nyakba, hogy a legsötétebb pankkoncerten is ki tudja őket tapogatni, ha úgy hozza a szükség. Az alternatív hangolásokat, és köztes négy húrt hírből sem ismerő delikvens körülbelül azt az érzetet váltotta ki belőlem, mint amikor az erdőben kirándulás közben a fák kérgén több éve felvésett Sanyi+gabi eltorzult hieroglifáit nézegethetem. Mindenesetre a probléma adott volt, nekem kellett valahogy helyrehoznom a galádságot. Szerencsémre nem voltak túlságosan mélyre vésve a betűk, talán egy kulcs lehetett a segédeszköz az elkészítésükben. Ettől függetlenül figyelnem kellett rá, hogy a nyakprofil ne módosuljon, valamint ne keletkezzenek törések benne az eltávolítás során. 

A karcolatokon kívül a felsőnyereg volt még igen megviselt állapotban, valaki nem volt tisztában a nulladik bund szerepével, ezért a nyereg vájataiba gyufaszáldarabokat dugdosott, hogy a húr még véletlenül se feküdjön fel a nulladik bundra. Ezzel gyakorlatilag a teljes bundozást eltolta, vagyis minden áldott lefogott hang hamisan szólhatott a hangszeren, ami végülis pankzenében még státusszimbólum is lehet (nem akarom ezzel egyébként a becsületes pankokat megbántani, csak próbálok valahogyan értelmet adni a hangszeren történt 'átalakításoknak') Bár lehet, hogy az illető csak túl sokat fogyasztott valamilyen jó kis metilalkohol tartalmú kannás italból.

A bundokra szintén ráfért egy kis törődés, de ez a rendeltetésszerű használat mellett is elkövetkezik. Az elektronika néma volt, amikor hozzám került a hangszer, de egy alapos tisztogatás, illetve néhány vezeték újraforrasztása után dalolt, mint a kismadár.

a felsőnyereg, és a profin kibélelt vájatok

nézzük mi van benne
szerintem ezek valamilyen lámpakapcsolók lehettek, és időleges működésképtelenségüket csak a bennük lerakódott mocsok és némi oxidréteg okozta
A fehér műanyag kapcsolót egy sárgaréz kapocs tartotta a bakelit házban, és egy rugó segítségével maradt egyik vagy másik végállapotában
az eleve nyitott ház sajnos esélyt ad a szennyeződéseknek a bejutásra
az érzékelők kis réz fülecskék
a két miniatűr mell-szerű pukli az egyik végállásban megteremti a kapcsolatot a két érintkező fül között, így zárja az áramkört
A tremolo gödör
A három hangszedőváltó kapcsoló, és a két szabályzó potméter, amik együttesen egy fém alapra vannak rögzítve, ami földelésként is remekül szolgál.
mindig csodáltam a Jolanasokban, hogy mertek olyan alkatrészeket felhasználni a hangszereikben, amiket valami teljesen más célra szánhattak gyártóik. Bár valószínűleg túlgondolom a dolgot, és egyszerű szükségmegoldások tanúi vagyunk.
A hangszedő törődés előtt. A mozgatható póluscsavarok a Marinákon látható megoldára emlékeztetnek, de más a ház, és a pickup alapjául szolgáló fémváz is más méretezésű.
tisztogatás után
egy jó öreg Tesla
tisztítás után kifogástalan állapotban
elektronikailag megújulva, megtisztulva
a test tehát készen van
jöhetett a feketeleves
szerencsére Véső Vazul a 8. fekvés felé nem nagyon nyúlt pályafutása során
először megszabadultam a lakktól
majd jöhetett a lehető legkevesebb anyagvesztéssel járó csiszolgatás, és közben nedvesítés, hogy a nem átvágott, csak benyomódott rostok némileg visszatérjenek eredeti állapotukba
alakul
aki tudja, mit kell keresni, az még láthatja a nyomokat, de ennél több anyagot már nem akartam elvenni, ami itt látszik, az más csak elszíneződés
lakkozás előtti pácolás
majd a nyak többi részének kimaszkolása, a háttérben persze más is folyik
majd lakkozás után


utolsó lépésként felpolíroztam a nyakat
végeredmény

ennyi nyoma maradt a szokatlan segédletnek
A korábban leírtakon kívül még a Marina típusú hidat kellett megjavítani (hiányzott egy darab húrtartó baba), meg kellett ragasztani a  kulcsokat takaró törött műanyagburkolatot, valamint kellett egy új felsőnyereg, és végül egy teljes beállítás.

a vájatokban szabadon lehet helyezgetni az egyébként bundanyagból készült babákat, így lehet beállítani a pontos oktávokat
új baba
a műanyagburkolat javítás után visszakerült a helyére

ez sem mindennapi megoldás

a fémalkatrészek is újra tiszták és rozsdamentesek
új felsőnyereg, felfrissített nulladik bunddal
beállítás után




vajon ilyeneket alapvetően mire gyártottak? mosógép? elektroncsöves számítógép?
csodásan ormótlan
Krnov becses terméke







Összegzésként azt tudom mondani, hogy ez egy újabb nagyszerű Jolana hangszer, ami simán felveszi a versenyt nyugati vagy épp keleti vetélytársaival. Kényelmes, okos elektronikai megoldásokkal, és akár kreativitásból, akár szükségből kerültek rá azok az alkatrészek, amik, jó ez így, ahogy van. Örülök, hogy én hozhattam rendbe, és köszönöm Baowahnak, hogy eljuttatta hozzám a hangszert, és bár csak időlegesen tartózkodott nála a hangszer elkészülte után, készített róla egy-két nagyszerű fotót, amit most megosztok veletek is.

Jól illik a háttérhez. Forrás: link

ez a filcdarab a védjegyemmé válik lassan





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése