Sietős tető és szegélyjavítás

Az ebben a bejegyzésben szereplő hangszer meglehetősen sérült állapotban került hozzám, a tető szinte végig fel volt válva, és több helyen hiányzott a szegély, ráadásul majdnem az összes borda fel volt válva a helyéről részlegesen, a háton az egyik gerenda pedig ledobta magát. Ehhez a munkához meglehetősen sok idő kell és türelem, ugyanis a gitár belsejében kell dolgozni, ami nem könnyű feladat, lévén, hogy nehéz hozzáférni a részekhez, és csak a tapintásunkra hagyatkozhatunk. 

A bundok is meglehetősen kopottak voltak

Az elvált szegély egy darabja

A tető majdnem végig fel volt válva, de nem lett volna értelme felbontani a hangszert, mivel akkor a fogólapot is le kellett volna szedni, az pedig valószínűleg csak cserével lett volna megoldható.

Egy csúnya törés a tetőben, ami szerencsére rétegelt lemezből volt, így részleges toldással meg lehetett oldani a problémát.

A teljes munkára két napom volt, ezért sokszor több ragasztást csináltam egyszerre, de normál esetben egyet szoktam egy időben, mivel így jobban oda lehet figyelni, hogy egyes felületek szorosan illeszkedjenek. Elsőként a tetőt kellett visszaragasztani a helyére, ezt két ciklusban csináltam, mivel nagyon hosszú volt a felület, illetve az előző képen mutatott törést is fixálni kellett amennyire lehetett. Ezt két oldalról szorítólapok segítségével csináltam.

A tetővisszaragasztás első fázisa, illetve a törés lehetőségek szerinti szintbe hozása.

Második fázis.

A törés a ragasztás után, megszilárdulva, szintben a tetővel.

Eltüntek az egyenetlenségek, de persze a hiányzó fát még pótolni kell valahogy.

A végén nem volt nagyon sok idő az esztétikai sérülések eltüntetésére, de ez legalább a hangot nem befolyásolja.

Ahol hiányzott a szegély, oda ki kellett találni valamit.

Miután a tető a helyén volt újra, kellett valamit kezdeni a megmaradt és hiányzó szegélydarabokkal. Lévén, hogy ennél a javításnál a gyorsaság és a funkcionalitás volt az elsődleges szempont, ezért a hiányzó darabokat jávorfával pótoltam az ében-jávor minta helyett, így ugyan maradtak eltérő részek , de szép egyenletes lett a felület, így kisebb az esélye a későbbi sérülésnek például amiatt, hogy a hegyes kiálló részek beleakadnak valamibe. A megmaradt kiesett szegélydarabokat bandázs segítségével ragasztottam vissza a helyére, aminek az előnye, hogy ugyan nem fejt ki túl nagy feszítőerőt, de akármilyen sűrűn lehet alkalmazni olyan helyen is, ahova nem férne oda a pofás szorító.

Ezt a fektetőt eredetileg egy másik javításhoz készítettem, de igencsak jól jön az ilyen jellegű munkánál, mert így a madzag ottmarad, ahova kötöm, és nem csúszik el.

Ahol elveszett egy darab a szegélyből, ott ilyen jávordarabokat illesztettem be, ami ugyan nem a legszebb megoldás, de praktikus, és ilyen rövid idő alatt ez volt az egyetlen elképzelhető.

Olyan kis pálcikákat faragtam ki jávorból, amelyek kicsit nagyobbak voltak, mint a hiányzó darab, de pontosan illeszkedtek a helyükre.

Itt pedig az egyik darab már majdnem végleges állapotban, szintbecsiszolva a szegély többi darabjával.

Miután a szegéllyel megvoltam, illetve miközben a szegélydarabokat is ragasztottam, elkezdtem a bordákat is a helyükre illeszteni és megragasztani. Ennek a legpraktikusabb módja, ha a felvált részt belülről kiékeljük a hát és a tető közti darabon, miközben kívülről is megszorítjuk enyhén a feszített területet, nehogy az ék kinyomja a hátat vagy a tetőt.

Két legyezőborda felvált végeinek visszaragasztása

Kívülről mindig megtámasztom a kiékelt részt (és közben pótlom a szegélyt)

Az egyik tetőgerenda visszaragasztása

A teljesen felvált hátgerenda visszaragasztása több ékkel

Miközben a bordákon dolgoztam előkészítettem a tetőtörés-pótláshoz egy darab szép egyenletesszálú fenyőt egy régi zongorarezonáns darabból, és közben megsíkoltam a bundokat is, hogy minél jobban kihasználjam az időt. Maga a tetődarab pótlás úgy történt, hogy egy kivéstem-martam a tetőanyagot addig a mélységig, amíg súlyosan be volt törve, és egy sík felületet alakítottam ki, amire aztán ráragasztottam az előre elkészített illeszkedő alakú pótlást.

A beillesztendő darab nyersen

És a másik oldal

Méret vastagságra gyalulva dekoratív forgácsokkal

Miközben száradtak a ragasztások, gyorsan megsíkoltam-profiloztam a bundokat is

Érdemes bekarcolni a lakkot, hogy ne repedjen tovább a kelleténél, ennél a gitárnál elég nehéz volt, mert a lakk nagyon régi, és már eleve is repedezett volt mindenhol.

Utána jöhetett a vésegetés, amilyen mélyre kellett

Utána marógéppel és kis vésővel szintbe hoztam az egyenetlenségeket.

Utána jöhetett a kialakított új darab beragasztása, szorítása, száradása

A kis egyenetlenségeket szépen el lehet tüntetni a fa saját anyagának csiszolt porával és pillanatragasztóval

végül...

Végül az idő rövidsége miatt csak nagyon enyhe próbálkozást tettem a nyomok eltüntetésére, kikevertem egy hasonló színt sellakból, és azzal kentem le az új részeket így egyrészt védve, másrészt kevésbé láthatóvá téve a javítást

Csendélet

Sajnos a színezés nem lett tökéletes, de azért jobb, mint a semmi és idővel jobb lesz, ahogy öregszik az anyag és összekopik az eredeti részekkel

A szegélydarabokat is hasonlóan színeztem

És a végeredmény: újra lehet játszani a gitáron, és szép hangja is van