Cort Hiram Bullock modell öthúrossá alakítás

Elég szokatlan átalakítást csináltam ezen a Cort gitáron. Öt húrossá változtattam a megrendelő igénye szerint. Elsőre ez igen furcsa kérésnek tűnhet, de van rá logikus magyarázat, ami Paul Dourge nevéhez köthető. Az Argentínában született gitáros egy sajátos módszert dolgozott ki a könnyebb gitárjáték tanulására, illetve gyakorlatára. A hagyományos hangolás helyett egy újat javasol, nevezetesen, hogy az E, A, D, G, H, e helyett inkább E, A, D, G, C, f-et használjunk. Ennek értelme, hogy ezzel a teljes hangolás szimmetrikussá és átláthatóbbá válik (minden két húr hangja között egy tiszta kvart a távolság). Normál esetben a G és H húr között nincs tiszta kvart, csak egy nagy terc, ami bizony valóban bonyolítja a helyzetet azok számára, akik valamilyen más hangszerről szoknak át a gitárra. Aki eleve gitáron kezd játszani, annak persze ez nem igazán jelent plusz bonyodalmat, egyszerűen így tanulja, és kész.

Izgalmasak azonban a következtetései, amiket levont kísérleteiből. Ugyanis arra lett figyelmes, hogy amikor egy hat húros gitárt áthangolt az általa kitalált hangokra, akkor az nagyban megnehezítette, olykor lehetetlenné tette számára egy csomó akkord tiszta lefogását (olyanokat, amikben mind a hat húron vagy le kéne fognunk valamit, vagy tompítanunk, de esetenként ez lehetetlen ujjrendet követelne). Rájött, hogy nem véletlenül van csak egy nagy terc távolság a második és harmadik húr között, ez teszi lehetővé ugyanis, hogy egyes sokat használt akkordok disszonancia nélkül lejátszhatóak legyenek. Érdemes kipróbálni. Számomra ez a legizgalmasabb része Paul Dourge elméletének, ahogy megkérdőjelez egy számára furcsa és alaptalannak tűnő hagyományt, de aztán felderíti a gyökereit, elismeri értékeit, és innen folytatja tovább saját útját.

Mivel a szimmetrikusan hangolt hat húr nehézségeket jelent az akkordozásnál, Dourge ezt a problémát elegánsan a húrok számának ötre való csökkentésével oldja meg. Így már minden akkord lefogható, mindig ugyanolyan ujjrenddel, így némi plusz hangtartomány elvesztése árán éri el célját. Így az öthúros gitár hangolása nála E, A, D, G, C lesz. Módszere - mint már említettem - elsősorban azoknak lehet hasznos, akik más hangszerről térnek át gitárra, illetve sokra tartják a tiszta átláthatóságot. Paul Dourge módszeréről itt olvashattok bővebben: link

És így jutunk vissza a most bemutatott munkához. Az öthúros gitárt úgy is el lehet érni, ha pusztán nem tesszük fel a hatodikat, ám a hangszer gazdája szerette volna, ha inkább kihasználjuk a fogólap teljes szélességét, és így kissé szellősebb lehet a húrosztás, legalábbis a felsőnyereghez közeli tartományban.

Mivel nem nagyon gyártanak öt húros hidat gitárra, megtartottam azt, ami gyárilag volt hozzá, csak éppen eltoltam úgy, hogy a vékony e-húr felőli öt baba kerüljön jó helyre. A felsőnyeregtől a hídig a két szélső húr helyzetébe cérnákat feszítettem ki, így tudtam meghatározni a hidat tartó két tőcsavar pontos helyét. Ezután csak puskázni kellett az eredeti furatokat, majd a megfelelő helyre újrafúrni őket.

a híd elhelyezése

Sietős tető és szegélyjavítás

Az ebben a bejegyzésben szereplő hangszer meglehetősen sérült állapotban került hozzám, a tető szinte végig fel volt válva, és több helyen hiányzott a szegély, ráadásul majdnem az összes borda fel volt válva a helyéről részlegesen, a háton az egyik gerenda pedig ledobta magát. Ehhez a munkához meglehetősen sok idő kell és türelem, ugyanis a gitár belsejében kell dolgozni, ami nem könnyű feladat, lévén, hogy nehéz hozzáférni a részekhez, és csak a tapintásunkra hagyatkozhatunk. 

A bundok is meglehetősen kopottak voltak

Az elvált szegély egy darabja

A tető majdnem végig fel volt válva, de nem lett volna értelme felbontani a hangszert, mivel akkor a fogólapot is le kellett volna szedni, az pedig valószínűleg csak cserével lett volna megoldható.

Egy csúnya törés a tetőben, ami szerencsére rétegelt lemezből volt, így részleges toldással meg lehetett oldani a problémát.

A teljes munkára két napom volt, ezért sokszor több ragasztást csináltam egyszerre, de normál esetben egyet szoktam egy időben, mivel így jobban oda lehet figyelni, hogy egyes felületek szorosan illeszkedjenek. Elsőként a tetőt kellett visszaragasztani a helyére, ezt két ciklusban csináltam, mivel nagyon hosszú volt a felület, illetve az előző képen mutatott törést is fixálni kellett amennyire lehetett. Ezt két oldalról szorítólapok segítségével csináltam.

A tetővisszaragasztás első fázisa, illetve a törés lehetőségek szerinti szintbe hozása.

Második fázis.

A törés a ragasztás után, megszilárdulva, szintben a tetővel.

Eltüntek az egyenetlenségek, de persze a hiányzó fát még pótolni kell valahogy.

A végén nem volt nagyon sok idő az esztétikai sérülések eltüntetésére, de ez legalább a hangot nem befolyásolja.

Ahol hiányzott a szegély, oda ki kellett találni valamit.

Miután a tető a helyén volt újra, kellett valamit kezdeni a megmaradt és hiányzó szegélydarabokkal. Lévén, hogy ennél a javításnál a gyorsaság és a funkcionalitás volt az elsődleges szempont, ezért a hiányzó darabokat jávorfával pótoltam az ében-jávor minta helyett, így ugyan maradtak eltérő részek , de szép egyenletes lett a felület, így kisebb az esélye a későbbi sérülésnek például amiatt, hogy a hegyes kiálló részek beleakadnak valamibe. A megmaradt kiesett szegélydarabokat bandázs segítségével ragasztottam vissza a helyére, aminek az előnye, hogy ugyan nem fejt ki túl nagy feszítőerőt, de akármilyen sűrűn lehet alkalmazni olyan helyen is, ahova nem férne oda a pofás szorító.

Ezt a fektetőt eredetileg egy másik javításhoz készítettem, de igencsak jól jön az ilyen jellegű munkánál, mert így a madzag ottmarad, ahova kötöm, és nem csúszik el.

Ahol elveszett egy darab a szegélyből, ott ilyen jávordarabokat illesztettem be, ami ugyan nem a legszebb megoldás, de praktikus, és ilyen rövid idő alatt ez volt az egyetlen elképzelhető.

Olyan kis pálcikákat faragtam ki jávorból, amelyek kicsit nagyobbak voltak, mint a hiányzó darab, de pontosan illeszkedtek a helyükre.

Itt pedig az egyik darab már majdnem végleges állapotban, szintbecsiszolva a szegély többi darabjával.

Miután a szegéllyel megvoltam, illetve miközben a szegélydarabokat is ragasztottam, elkezdtem a bordákat is a helyükre illeszteni és megragasztani. Ennek a legpraktikusabb módja, ha a felvált részt belülről kiékeljük a hát és a tető közti darabon, miközben kívülről is megszorítjuk enyhén a feszített területet, nehogy az ék kinyomja a hátat vagy a tetőt.

Két legyezőborda felvált végeinek visszaragasztása

Kívülről mindig megtámasztom a kiékelt részt (és közben pótlom a szegélyt)

Az egyik tetőgerenda visszaragasztása

A teljesen felvált hátgerenda visszaragasztása több ékkel

Miközben a bordákon dolgoztam előkészítettem a tetőtörés-pótláshoz egy darab szép egyenletesszálú fenyőt egy régi zongorarezonáns darabból, és közben megsíkoltam a bundokat is, hogy minél jobban kihasználjam az időt. Maga a tetődarab pótlás úgy történt, hogy egy kivéstem-martam a tetőanyagot addig a mélységig, amíg súlyosan be volt törve, és egy sík felületet alakítottam ki, amire aztán ráragasztottam az előre elkészített illeszkedő alakú pótlást.

A beillesztendő darab nyersen

És a másik oldal

Méret vastagságra gyalulva dekoratív forgácsokkal

Miközben száradtak a ragasztások, gyorsan megsíkoltam-profiloztam a bundokat is

Érdemes bekarcolni a lakkot, hogy ne repedjen tovább a kelleténél, ennél a gitárnál elég nehéz volt, mert a lakk nagyon régi, és már eleve is repedezett volt mindenhol.

Utána jöhetett a vésegetés, amilyen mélyre kellett

Utána marógéppel és kis vésővel szintbe hoztam az egyenetlenségeket.

Utána jöhetett a kialakított új darab beragasztása, szorítása, száradása

A kis egyenetlenségeket szépen el lehet tüntetni a fa saját anyagának csiszolt porával és pillanatragasztóval

végül...

Végül az idő rövidsége miatt csak nagyon enyhe próbálkozást tettem a nyomok eltüntetésére, kikevertem egy hasonló színt sellakból, és azzal kentem le az új részeket így egyrészt védve, másrészt kevésbé láthatóvá téve a javítást

Csendélet

Sajnos a színezés nem lett tökéletes, de azért jobb, mint a semmi és idővel jobb lesz, ahogy öregszik az anyag és összekopik az eredeti részekkel

A szegélydarabokat is hasonlóan színeztem

És a végeredmény: újra lehet játszani a gitáron, és szép hangja is van