Már szinte megszokottnak mondható az a javítás, amit most itt bemutatok, illetve pont mivel már volt nálam egy ilyen, de ennél jobban sérült hangszer, ezért mellőzöm a nagyobb magyarázkodást, és főleg képek lesznek, bár mintha az előző pár bejegyzésben is ugyanezt írtam volna. Az az apropója, hogy külön bejegyzést kap ez a hangszer, mert eladó, és így kicsit behatóbban tanulmányozhatja, aki esetleg kedvet kapna megvenni... A múltkori javítás egyébként itt:
A kedvencem esetem egy régebbi hangszernél volt: Megjavítottam, és lévén, hogy van saját, jól bevált hangszerem, gondoltam eladom. Soksoksok idő múlva jelentkezett is valaki, hogy neki kéne, és miután válaszoltam neki, ezt írta:
"Hali!
De miért is nem kelt el eddig???
Valami bűzlik Dániában!
Üdv. Pál"
A hozzá hasonló dánokon sajnos nem lehet segíteni, még ha érzem is a tudatos alkustratégiát e hihetetlen felfedezés mögött. Mindenesetre nem törtem magam a meggyőzésével, lévén hogy körülbelül egy hétnyi munkaórám volt abban a hangszerben annak ellenére, hogy nem a gitárok gyöngye. Téma lezárva.
Szóval újból egy Epiphone dreadnought alakú akusztikus gitár kávatöréséről van szó, ezúttal egy olcsóbb kategóriás darabé. Minden tudnivaló a másik bejegyzésben már le volt írva, úgyhogy jöjjenek a képek:
 |
| Cseles, mert így nem is látszik, hogy van valami baaaj |
 |
| pedig itt van a baaaj |
 |
| ott nézett ki Zrínyi Mik |
 |
| Először megragasztottam, ami még menthető volt. |
 |
| Aztán kitaláltam, hogy és hova jöjjenek a pótlások. |
 |
| Abból a szempontból ez nehezebb volt, mint az előző kávatörés, hogy itt a hátba is bele kellett pótolni |
 |
| Ráadásul volt egy ilyen csúnya izé a háton, sajnos ez maradt a legkevésbé értékelhető pontja a kész hangszernek is. |
 |
| De azért kiprótoltam, hogy akusztikailag meg statikailag ne legyen belőle probléma. |
 |
| Persze mahagónival dolgoztam, amiből ugyan csak egy furnér van a gitáron, de én emiatt nem fogok rétegeltlemez gyártásba fogni... |
 |
| A lyuk lemásolása |
 |
| És a folt beragasztása |
 |
| Közben a háttoldáshoz tettem egy kis erősítést, hogy ne legyen baaaj |
 |
| Olyan módszerrel, mint a hegedűknél a pakedlizés |
 |
| Aztán jöhetett a folt a hátra, mahagóni svartni és két réteg dió furnér, hogy erős legyen. |
 |
| A felületek összedolgozása, és a mocskos körmöm |
 |
| és már ragad is |
 |
| Persze nem ilyen lesz |
 |
| Hanem ilyen. |
 |
| A pakedlik pedig nem maradnak bumfordiak |
 |
| Aztán jöhetett a kávalyuk szabályossá tétele, lehetőleg minél kevesebb anyag elvételével |
 |
| A megmaradó részek megerősítése |
 |
| A háromfogú banya |
 |
| léc helyett már a korábban is látott megoldás |
 |
| fogas |
 |
| A hajlítandó mahagóni immáron nedvesen |
 |
| hajlítás után |
 |
| kávára kötözve hagyom teljesen kiszáradni a biztonság kedvéért. |
 |
| Belülről, még ragasztás előtt |
 |
| Aztán nagyjábóli méretre vágás - lombfűrész |
 |
| és csiribú |
 |
| csiribá |
 |
| egyszercsak ott van és jó... |
 |
| jöhet a ragasztás |
 |
| régi jó házi készítésű szorítóimmal és a fektetővel, amit a főnök kitett télre a fészerbe, de szerencsére még időben észrevettem és visszacsempésztem beltérbe :) |
 |
| ragadás után |
 |
| szokásos túllógatással dolgozva |
 |
| összecsiszolás |
 |
| és a szegélymarás szerszáma a maró, egy - még véletlenül sem hozzá tartozó, de mégis valahogy mindenhol stimmelő görgős taggal. |
 |
| előtte |
 |
| utána |
 |
| öröm nézni a sokféle anyagot |
 |
| szegélyragasztás. És mivel fekete és nem volt fekete műanyagom: ébenfa! |
 |
| az ében nem a könnyű hajlíthatóságáról híres, de meggyőztem |
 |
| csisz csisz |
 |
| A gond az volt, hogy a hangszer eredeti színezése lakkba kevert festékkel történt, nekem pedig nem voltak erre eszközeim, úgyhogy maradtam a hagyományos, és egyébként a fa erezetét sokkal szebben előhozó pácolásnál. |
 |
| Aztán jöhetett a lakkozás, ezúttal poliuretán |
 |
| lakk csisz csisz |
 |
| polír |
 |
| csak hogy el ne feledjem |
 |
| Még egy polír - mer viccesen jött ki a tubusból |
 |
| És kész, tél lévén hóban tálaljuk. Mondjuk ma pont szép tavaszi nap volt, végre nap! ki is használtam |
 |
| diófa |
 |
| a csúfság |
 |
| fényjáték |
 |
| És ő a hát benyomódása, ami sajnos ennél nem akart pofásabb lenni... |
 |
| de nincs útban, és semmi ilyesmi. |
Na itt a vége, fusselvéle az ár ellenében. Azt meg kell jegyeznem, hogy az általam hirdetett ár nem az elvégzett munkával van arányban, hanem a hangszer újonnani árával, nyilván röhej lenne drágábban kínálni, mint új korában. Csak még mielőtt valaki elgondolkodna, mi bűzlik Dániában :D Végezetül jöjjön egy kis zene, meg az elmaradhatatlan előtte-utána képek. A videóról annyit, hogy a folyamatos rádióhallgatás megfertőzte az agyamat, és hogy a tanulótársam külön felhívta a figyelmem a lábam krónikus rángatózására.
(((Nem bírom megállni, hogy ne jegyezzem meg, hogy ahol a neten árulják magyar oldalon is ezt a hangszert, simán odaírják, hogy:
Akusztikus gitár, fenyő fedlap, Dreadnought forma
Test: Dreadnought
Fedlap: válogatott fenyő
Hát és oldal: mahagóni
Akkor most leírom, hogy kéne kiírni:
Akusztikus gitár, fenyő rétegelt lemez fedlap, Dreadnought forma
Test: Dreadnought
Fedlap: A rétegelt lemez felső egy tized milliméteres lapja válogatott fenyő
Hát és oldal: mahagóni (ééés, nem. Rétegelt lemez. A külső 2-3 tized mm mahagóni.)
Persze ettől még nem sz*r a hangszerünk. Csak rétegelt lemez, mint minden 80e alatti gitár.
Imádlak marketing.)))
