2014. március 2., vasárnap

Javított hangszerek a teljesség igénye nélkül II.

Na, már két úgymond sorozatot is indítottam itt a blogon, de egyik sem ért még meg második részt. Ez most megtörténik! :) A következő képes összeállítás olyan hangszereket mutat be egy-két képben, amiken dolgoztam, és vagy rutinmunka volt (és bemutattam már itt a blogon), vagy valami miatt nem tudtam rendesen dokumentálni. Persze minden hangszerről továbbra sem készül fotó,de azért törekszem. Legutóbb kérés volt, hogy írjam le, melyik hangszert mi érte, mit kapott, ezt próbálom felidézni, valamint ha van ilyen, leírom a tapasztalataimat is az adott hangszerrel. Na csapjunk bele:

Na elsőnek jöjjön egy csúnyaság. Ez egy Schecter basszusgitár nyaka, amiben a pálcát nem igazán sikerült szakszerűen beállítani, sőt még bónuszként sikerült teljesen szétnyírni. Itt már aztán próbálkozhatott az ember, az imbusz, mint olyan, szóba sem jött. Úgyhogy először volt méretre köszörült egyenes csavarhúzó
Aztán egy idő teljesen eredménytelen próbálkozás után - mivel a hangszer gazdája nem szeretett volna egy teljes fogólapcserét bonyolítani, pedig azt kellett volna - fogtam magam, és felbontottam a fogólapot a felső végén. Rontani már amúgy nem nagyon lehetett a helyzeten.

végül aztán le sikerült nagynehezen szedni az anyát a menetes végről, a képen látható oldalába fúrt lyuk segítségével, ami lehetővé tette, hogy egy vékony imbusszal megmozdítsam. De úgy meg volt feszítve, hogy ezt is alig bírtam
nem szép látvány. Az irónia a történetben, hogy miután kicseréltem a pálcaanyát, és mindent a helyére tettem, a beállítás során derült ki, hogy a pálca bizony nem véletlenül volt úgy megtépve, ugyanis csak az első hét fekvésben hatott, és ott se nagyon. Ebben csak az furcsa számomra, hogy a Schecter nem a legolcsóbb kategória, ez a hiba pedig végzetes egy hangszerre. Ha hangszert vásároltok, erre mindenképpen figyeljetek! Pálca működik-e. Hülyén hangzik, de már jó pár ilyen esettel találkoztam, hogy egy amúgy kifogástalan hangszer ezért volt játszhatatlan. A pálcacsere pedig óriási meló...


jöjjön helyette valami kellemesebb, egy Furch gitárnyak újralakkozva. Gazdája saját szakállára kezdte el leszedni róla a lakkot, majd mikor szembesült vele, hogy nem boldogul, hozzám került a hangszer, és kapott egy nitrolakkos finist.
falusi tájkép gitárnyakban


ami megkönnyítette a dolgot, hogy a nyak a Furch egyik saját technikája szerint kivehető a testből. Egy sínen illeszkedik a helyére és két csavarral lehet rögzíteni, a lyukakban két fém menetes persely van
Ez pedig nem más, mint egy Turcsák Tibor hangszerész mester által készített Gitison Schaller (hanem Shadow borítás mögött saját tekercselmény by Turcsák Tibor - tudtam meg hiteles forrásból :)) humbuckerekkel. Kellemes hangja volt, nem kifejezetten különleges, viszont nagyon kényelmes volt az egész hangszer.
A Turcsák Tibor által kreált márkanév: Gitison
Ezen egy bundozást követtem el, mert már nagyon lehasználódtak az érintők


újrabundozva Jumbo érintőkkel

nosztalgia - nyár
Egy újabb hely, volt tanulótársam kis műhelye,ahol ezt a brácsát állítottam be, fogólaplehúzást és felsőnyereg állítást csináltam.
ilyen óriási homorulat volt benne, mielőtt hozzákezdtem, nem csoda, hogy kényelmetlen volt rajta játszani.
és amekkora ökör vagyok, elfelejtettem lefotózni, hogy hogyan kéne kinéznie helyesen. sajnálom... (ja a fogólap festett volt, az utólag persze újra fekete lett)

a felsőnyereg vájatainak árnyékán is látszik, hogy túl magas, persze itt sem fotóztam le a végeredményt......
Újabb Cort Klasszikus gitár, ezúttal beállítás. Tetszik ezekben a hangszerekben, hogy az alakjuk a fémhúrosok alakjára utal, ugyanakkor nem szeretem a hangjukat, mert ugyan olcsó kategóriás létükre tömör fenyő a tető, olyan vastagra hagyták, hogy alig bír szóhoz jutni... Sok rétegelt lemez hangszer is szebben szól náluk.
egy Classic névre hallgató klasszikus gitár, szintén síkolás, profilozás, semmi különös, kis olcsó darab.

Egy Ibanez Ex nyak beállítás
és a hozzá tartozó test elektronikájának újragondolása. Az eredeti darabok helyett egy francia manufaktúra, az Entwistle hangszedői kerültek bele. Nagyon olcsó pickupokat gyártanak, több féle konstrukcióban, és kellemes meglepetés a hangjuk, nem túl karakteres, de szép kerek, humbucker hangzás.
A középső single helyét meg próbáltamízlésesen eltüntetni

házi árnyékolás első lépés
és második. A grafitspré drága és messzire kell menni érte, az alufólia meg itt van a boltban...

a satus felsőnyereg magasságának állítása: köszörűvel, hiszen a vájatokat nem lehet mélyebbre reszelni egyrészt mert fémről beszélünk, másrészt mert akkor a satutalpak nem tudnák rendesen leszorítani a húrokat
Egyébként ez még régi szériás Ex, nagyon korrekt módon van összerakva, a mostani utódai ennek a verziónak borzasztóak. Talán a legnagyobb baj, hogy az újabb verzióknál a nyakpersely a képen látható módon nézve alsó oldalánál nem hagynak fát, hanem a nyakperselyt teljesen egybemarják a nyaki pickup fészkével, emiatt pedig teljesen instabillá válik a nyak, főleg, mivel a hangszer Floydroseos, és alapból tépkedjük a húrokat. Szóval Ibanezből szerintem csak régit, vagy felső kategóriát.
ő pedig egy Washburn, itt szintén beállítás
eredeti elektronika megoldás, szimpla Gibson séma

jó, egy percig sem gondoltam, hogy tömör, de érdekes, hogy ötrétegű anyag. Amúgy nagyon mutatós ez a modell a szép külső mahagóni furnér miatt
és az új bekötés külön felezhető hangszedőkkel

Melody basszusgitár beállítás -  itt is elég döglött volt a pálca
Ő egy különleges darab, egy cseh Jantar, fantasztikusan kényelmes, és spártaian egyszerű elektronikai megoldás. Az alakja is szemet gyönyörködtető szerintem.
Az eredeti hangszedőnek sajnos letört a sarka, és megszakadt benne nem is egy menet, úgyhogy a pickupot cseréltem a fentebb látható darabra.
Bauhaus fíling - legalábbis nekem
A filcezés azért kellett, mert sok ilyen híd-megoldású hangszernél berezonál a maradék húrrész, ami, mivel hangolatlan, csak zavaró.
Ő egy csodás orosz héthúros gitár, puszta húrcsere, de egy fontos lelemény miatt érdemes megmutatnom
a címke. Ismerős, mintha egy mandolinban már láttam volna korábban.

Az oroszok legnagyszerűbb megoldása az egy csavar segítségével könnyedén állítható nyakdőlésszög. Magát az ötletet én fantasztikusnak találom, az egyetlen baj vele, hogy a kommunizmushoz hasonlóan csak fejben működik. Ugyanis tényleg jól állítható a dőlésszög, és a húrok elvileg mindig ugyanoda húzzák vissza a nyakat, viszont ettől eltekintve az egész rendszer instabil, folyamatosan hangolgatni kell, stb.
ő egy - nemes egyszerűséggel csak - Guitar névre keresztelt márkájú hangszer, nem tudok róla sok jót mondani, olcsó megoldások, félig döglött pálca, semmi különös hang
Ezen a beállításon kívül szegély-javítást végeztem
szorító megoldások

a meggyőző márkanév... Ő egy guitar, ráadásul country
Ő pedig egy régi japán Teisco hangszer, állati dögös kinézettel, és borzasztó megoldásokkal. Én komolyan nem hittem el, hogy ilyen japán kézből kijöhet. Aztán egy ismerős felvilágosított a japán gitárkészítés első, sötét korszakára. A fogólap egy furnérlemez, a test rétegelt, a nyak gyenge, de kényelmetlen, a pálca már döglött. Sajnos a dizájnon kívül nem sok pozitívum volt benne, a hangját nem is nagyon tesztelgettem... Sokat gondolkodtam, hogy mit lehetne jót tenni vele, de könnyebb lenne egy tisztességes replikát készíteni róla, mint megjavítani. Ez az igazság. Ez amolyan gyűjtői darab, persze játszható, és megtettem, ami tőlem telik, de nem lett tökéletes, és nem is lesz, sajnos. Érdekes amúgy a híd, ami maga egy menetes szár, amin speciális árkos kiképzésű anyák vannak, amikre a húrok felfekszenek, így egy mozdulattal lehet állítani a húrok egymástól való távolságát... Zseniálisan haszontalan megoldás
Ő egy hangszerész tanuló által készített cseresznye Strato nagyon vékony nyakkal. Teljesen rendben van, különösebben nincs mit mondanom róla.
Újabb Strato, sajnos a márkáját elfelejtettem (de azóta segítettek - Craftsman koreai széria Medgyesi Tibor neve alatt), elektronika rendbetétel, házi árnyékolással, egyébként sajnos a Strato így is zajos marad, dehát szerintem így szeretjük.

Az előző hangszer. Ha gyenge minőségű a tremoló, és nem akarunk sokat költeni átalakításra, akkor érdemes lehet kiékelni a blokkot, így jobb is lesz a sustainje (hangkitartás) a hangszernek, és nem is fog úgy elhangolódni, a beállítás is könnyebbé válik. Kiékelni viszont csak kemény fával érdemes, itt épp jávorral.
Sx basszusgitár fretlessé alakítás, amiből én csak a csiszolás részében működtem közre, a többit a gazdája intézte.


érdekes, hogy a nyak egyik oldalán sötétebb a fapor, mint a másikon...

megnyugtató, harmonikus képek a végére
olajjal

Stílusosan basszusgitárnyakkal kezdtem, azzal is fejezem be
Nohát ezek voltak mostanában, meg úgy a gépemen képek formájában, most megint egy jó darab idő fog eltelni, mire újból lesz ilyen, addig is majd jönnek még komoly javítások meg átalakítások.

2 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Hát, ez több húrt is megpengetett bennem (hehe). Először is, az első gitárom egy a héthúroshoz hasonló orosz rémség volt, hat húrral és ugyanilyen csavaros nyakállítóval. (A belsejében szereplő címkében is érintett vagyok, a mandolinomban valóban pont ilyen van, 1953-ban ragasztották bele...)

    Mivel tiniként még nem sok fogalmam volt az öreg orosz gitár nyakmechanikájáról sem, néha csak úgy megtekergettem, és olyankor akár íjnak is lehetett volna használni szegény hangszert... :) Persze játszani nem igen lehetett rajta, de én nem adtam fel, és eljutottam vele odáig, hogy lettek bőrkeményedések az ujjaimon, így a szüleim látták az elhivatottságot, és kaptam egy igazi klasszikus gitárt... méghozzá egy Cortot, ami 1984 környékén nem is volt olyan triviális dolog.

    Sajnos 1998-ban egy költözés alkalmával ellopták, így az a hangszer már nincs meg. Közben volt egy Oscar Schmidt akusztikusom is, de azt pár éve eladtam, hogy vehessek egy igényesebb fémhúrost.

    Viszont pár hete a Muzikernél 38%-os (!) engedmény volt egy Cort akusztikusból, az AC-12-ből, és nem tudtam ellenállni, megvettem. Itt kezd zengeni a harmadik húr -- attól, amit a Cort klasszikusról írsz, hogy nem jó a hangja. Nekem nincs sok emlékem és összehasonlítási alapom, bár már volt több klasszikusom is, de komolyan egyikkel sem foglalkoztam, csak jó volt, hogy vannak. Ez az új Cort nekem jónak tűnik, de csak önmagához képest. Jó masszív darab, és simán elképzelhető, hogy ennek is vastag a (szintén tömör fedlapja). Szóval jó játék ez a hangszeresdi, egyrészt ritkán van vége, másrészt mindig tanul az ember. Viszont amikor utána kézbe veszem a Samick OM8CE-t, ami nem egy drága gitár, de fényévekkel igényesebb a Cortnál, akkor olyan érzésem van, mintha egy Opel Corsából átülnék egy C5-ös Citroenbe :)

    De a játék a lényeg, mármint a gitáron való játék, és az óriási örömet szerez mindkét hangszeren. Köszi a posztot :)

    Zs

    VálaszTörlés