Bendzsó + mandolin = banjolin

Már régen volt a blogon mandolin, úgyhogy itt az ideje egy újabbnak. A bemutatott hangszeren nem végeztem túlságosan komoly javítást, kulcsfejcsere, a bundok rendbetétele, valamint egy új híd volt minden, amit csináltam rajta. Maga a mandolin viszont érdekes abból a szempontból, hogy ugyan hangolásában az említett hangszerhez hasonlatos (négy húrpár, g, d, a, e hangolás), a test viszont bendzsó rendszerű, egy fa kávára feszülő bőr a rezonáns, és a bendzsóknál megszokott feszítőgyűrűvel lehet állítani a feszességét. Egyébként ilyen típusú kis hangszer elég gyakran előfordul, én most elneveztem banjolinnak (a nevet gondolom nem én találtam ki, de nem tudom hirtelen, hogy honnan vehettem.) Amikor megérkezett, elég piszkos volt a jószág, úgyhogy először a tisztogatással kezdtem.

banjolin

a két hiányzó kulcsfej, és ha jól emlékszem, egy új felsőnyereg is készült hozzá

a fogólap

és a bőr rezonáns, alul kissé sérült a húrtartó miatt

Először leszedtem a fém alkatrészeket, letisztogattam őket, majd a kulcstengelyeket, amennyire lehetett visszahajtogattam normális, egyenes állásba. Gondolkoztam rajta, hogy milyen anyagból lehetne pótolni a hiányzó kulcsfejeket, és mivel a műanyag nagyon elütött volna az eredetitől, végül a csont mellett döntöttem, amit egy kicsit be is eresztettem sellakkal, hogy jobban illeszkedjen a színe. Egyébként az eredeti kulcsfejek nem csontból voltak, hanem valami régebbi szintetikus anyagból, de olyat nem tudtam sehol keríteni. A híd ferde is volt, és elég rossz állapotban leledzett, úgyhogy teljes mértékben cseréltem egy rózsafából készített darabra. Közben megtisztítottam a bőrt is, a húrtartó alját pedig kipárnáztam filccel, hogy ne szaggassa tovább a rezonánst.

a fej hátlapja - itt szükség volt a lyukak puskázására-újrafúrására is.

tisztítás előtt

elhajlott tengely

a bal oldali már felfrissített fémfelülettel

szép erezetű és színű fogólap egy alapos tisztítás után

a fej is jobban mutat egy kis tisztogatás után

készül az új híd

lecsapások

lenagyolva

leolajozva

új helyén

a kulcsfejek alapanyaga

kinagyolt formák

alakra reszelés

és elegáns ugrással itt a késztermék. A fejekbe fúrandó lyukakkal megszenvedtem rendesen, mert még nem volt oszlopos fúróm, de azért sikerült megoldani

helyükön a kulcsok

az egyik új fej

és a másik

a híd beállítás után

a húrtartó pedig kipárnázva

az új felsőnyereg

ez is csontból természetesen

Ez a hangszer természetesen komoly hangerőt nem képes produkálni, de akár utazáshoz, akár otthoni pengetéshez tökéletes lehet. A legjobb eredményhez persze nem ártott volna újrabundozni, de ilyen rövid menzúránál az a kis plusz húrmagasság, ami kellett a kopott bundok kompenzálásához, nem igazán rombolja számottevően a játékélményt, így ez maradt, ahogy volt. Öröm volt dolgozni vele, és jó, hogy én is hozzájárulhattam egy-két alkatrésszel az újraéledéséhez.

a kész hangszer, háttérben indokolatlan nagy fűrésszel és almával

nem tudom, itt mi lehetett a koncepcióm