Squier Telecaster koptató fából

Ebben a bejegyzésben egy Squier Telecasteren végzett szépészeti változtatást mutatok be. A gitáron gyárilag egy fehér cabronita koptató volt, ezt szerette volna a gazdája egy fából készült zöld színű darabra cserélni. Emellett a felsőnyerget is cseréltem egy csontból készült darabra, és persze be is állítottam a hangszert. Nem fogok sokat szövegelni, mert ilyen jellegű munkákat már tárgyaltam máshol, inkább megmutatom képeken, hogy mi történt.

helyén az új felsőnyereg

Gyári koptatóval és Bigsbyvel. A híd különlegesnek mondható, mert a képen látható hídi hangszedőt magában foglaló lemezből a testbe egy fém persely nyúlik, amiben a híd áll két lábon, de olyan módon, hogy előre hátra el tud mozdulni, nyilván, hogy a tremolo használatakor ne súrlódjon a húr. Kinézete alapján inkább tune-o-maticnak tűnik, de a húrok magassága egyesével állítható.

Basszusgitár nyak és test egymáshoz igazítás és trükkös bundozás

Nem mindig a praktikus indokok döntenek egy hangszer mellett. Erre a legjobb példa a mai bejegyzés, amiben egy Precision testet kellett összepárosítanom egy nem hozzá tartozó nyakkal. Az átalakítás mellett a személyes emlékeken kívül nem nagyon szólt más, főleg amiatt, mert a nyak eleve túl gyenge volt. Van pálca benne, de nem bír ellentartani rendesen a húrok húzásának. Felhívtam erre a körülményre a tulaj figyelmét, de azt kérte, tegyem meg, amit lehet, és ez a test ezzel a nyakkal alkosson hangszert. Elfogadtam a kihívást, és azt gondolom kis szerencsével sikerült is a legjobbat kihoznom belőle.

A nyak test összepárosítás tulajdonképpen a nyakpersely átalakításán múlott. Itt figyelembe kellett venni a persely mélységét, alsó lapjának dőlésszögét, a persely benyúlását, hogy a menzúra pont jól jöjjön ki a hídnál, illetve az oldalfalak állását, hogy a nyak pont a hangszer középtengelyén helyezkedjen el. A persely alapvetően nagy volt, így a szabályosítása után betéteket ragasztottam bele, és aztán martam az új nyak méretére.

a nyakpersely a betétek beragasztása előtt szabályosítva

az első, ütköző betét

Bendzsó + mandolin = banjolin

Már régen volt a blogon mandolin, úgyhogy itt az ideje egy újabbnak. A bemutatott hangszeren nem végeztem túlságosan komoly javítást, kulcsfejcsere, a bundok rendbetétele, valamint egy új híd volt minden, amit csináltam rajta. Maga a mandolin viszont érdekes abból a szempontból, hogy ugyan hangolásában az említett hangszerhez hasonlatos (négy húrpár, g, d, a, e hangolás), a test viszont bendzsó rendszerű, egy fa kávára feszülő bőr a rezonáns, és a bendzsóknál megszokott feszítőgyűrűvel lehet állítani a feszességét. Egyébként ilyen típusú kis hangszer elég gyakran előfordul, én most elneveztem banjolinnak (a nevet gondolom nem én találtam ki, de nem tudom hirtelen, hogy honnan vehettem.) Amikor megérkezett, elég piszkos volt a jószág, úgyhogy először a tisztogatással kezdtem.

banjolin

a két hiányzó kulcsfej, és ha jól emlékszem, egy új felsőnyereg is készült hozzá

Javított hangszerek a teljesség igénye nélkül III.

Az összegyűjtött kisebb javítások újabb felvonásában próbálok kissé bővebben beszámolni a hangszereken végzett munkákról, ugyanis ez volt a kérés előző alkalommal. Ezért, amennyire emlékeim engedik, leírom, mit követtem el egy-egy esetben. Azóta már egy negyedik csomagra való anyag is összegyűlt, de egyelőre örülök, hogy ezt meg tudom írni. Leírások a képek alatt.

Ez egy Cort akusztikus gitár, amin rejtélyes zörgés volt tapasztalható bizonyos megszólaltatott hangmagasságokban

Egyrészt a híd volt részben felválva, de valószínűleg nem ez felelt elsősorban a kellemetlen zörgésekért. A hangszerben egy-két borda is felvált, illetve az aktív elektronika elemtartó doboza is laza volt, így bezöröghetett.

elég érdekes hídragasztás, némileg megkarcolt lakkfelületre. Ezt mindenképp jobb volt kijavítani már csak a jobb rezgésátvitel miatt is.

Vincenzo Miroglio & Figli gitár felújítás

Újabb nagyobb javítás következik. Egy régi olasz, pontosabban Szicíliából, Catania városából származó kis utazógitár felújítása következik. Aranyos kis hangszer tömör fenyő rezonánssal, és egy sajnálatos módon nagyon durván meggörbült nyakkal. Igazából komolyabb külsérelmi nyom nem volt rajta az állandó használat helyein kívül. Ami érdekesség még, hogy ez a hangszer nagy valószínűvéggel megjárta a '69-es woodstock fesztivált, akkori tulajdonosa épp azért vásárolta, hogy nehogy hangszer nélkül kelljen mennie a nagy alkalomra :) Szóval simán elképzelhető, hogy számtalan hippikéz is hozzájárult a tetőn látható kopások létrejöttéhez. Igazi világutazó hangszerről van tehát szó. A kinézetéhez nem is nyúltam, mert úgy ítéltem meg, ennél jobban nem tudna kinézni. Szerencsére a jelenlegi tulajdonosa sem ragaszkodott az esztétikai felújításhoz, csak szerette volna eredeti rendeltetése szerint használni. Így nézett ki, amikor megérkezett:

a legnagyobb kihívás hangszerek felülről fotózásánál: ne látsszon a lábam - megbukott

hát mindenesetre azt nem lehet mondani, hogy vitrinben csücsült volna...

Csont felsőnyereg készítés

Tudom, hogy már írtam erről a témáról, de akkor egy speciális felsőnyeregről volt szó, és nem úgy általában. Úgyhogy ideje pótolnom ezt a hiányosságot. Érdekes, hogy a boltokban meglehetősen drágán lehet csak hozzájutni egy-egy felső- vagy alsónyereg alapanyagához. Ja, előbb egy kis kitérő: én ugyan felsőnyeregnek hívom ezt az alkatrészt, de van egy pár elnevezés rá. Sokan szemöldöknek hívják, ami az elhelyezkedéséből adódóan elég kézenfekvő. Csontnak is hívják annak nyomán, hogy tradicionálisan a gitárokon ebből az anyagból készül. Hallottam már a fésű elnevezést is, ami pedig az alakra utal. Nos, igazából bármelyik érthető, és nem hiszem, hogy lenne indok valamelyiket előnyben részesíteni. Talán ezért is elterjedt több változat (egyébként ezen kívül rengeteg ilyen alkatrész van, lehet, hogy majd csinálok egy ilyen posztot is, hm hangszeretimológia - na jó...) (na miközben írok, beteszek pár képet, hogy ne legyen akkora blokk szöveg itt az elején)

csont alapanyag (erről majd mindjárt a szövegben) és a hangszer eredeti, műanyag szemöldöke

A legtöbb hangszeren persze nem csont ez az alkatrész, hanem különböző műanyagok. Erre a célra a legjobb talán a szinte üvegszerű tulajdonságokkal rendelkező plasztik, ugyanis a puha, melegre olvadó (termoplaszt) anyagok beállítása is problémás, és szerintem a hangvezető képessége sem valami nagy szám (bár, hogy ez mennyire fontos, arról meglehetősen megoszlanak a vélemények) Akusztikailag fogalmam sincs, hogy mi a jó a hangszer számára a felső nyereg szempontjából... A helyzet az, hogy nem is nagyon lehet általános következtetést levonni. Vannak olyan gitárok, ahol a nyak felépítése/anyaga miatt úgymond parazita rezgéseket produkál, ami energiát von el a húroktól - ergo rövidíti a lecsengési időt, illetve talán torzíthatja is a rezgésképet. Az, hogy ez milyen frekvenciákon jelentkezik, emberi ésszel szerintem kiszámíthatatlan, csinálsz egy hangszert, és majd meglátod, mi rossz benne. Ez a (is) szép a hangszer-készítésben: sosem lehetsz 100%-ig biztos benne, hogy amit kitaláltál, pontosan hogy fog működni. Talán ha egy szuperszámítógép építene gitárt, úgy, hogy minden atomnak ismerné benne a mozgását, akkor. - talán. Mert az atomok is biztos megviccelnék... Na vissza a témához.

kelta rúnakövek : szintén karácsony

Még mindig karácsonyi ajándékgyártás, húgom kérésére, de úgy hogy persze azért meglepetés legyen sikerült kideríteni, hogy egy kelta rúnakőkészletnek örülne, amit saját - nem feltétlenül komoly jóslási, de akár az is - céljaira tud használni. A lényeg az volt, hogy legyenek világos és sötét színű lapocskák, egyik felükön egy szimbólummal, így ha dobálja őket az ember, a sors keze, vagy tudomisén miben hittek a kelták, irányítja a jelek esését, és hogy melyik felük fog felfelé fordulni. Nos erre készítettem ezt a készletet marhalábszárcsontból és ébenfából, a szimbólumokat pedig égetéssel és kagylóporberakással tettem rájuk. Íme:

A csont alapanyag lapocskákra vágva.

és kicsiszolva nagyjából.

Majd a végleges csiszolás után jöhettek a szimbólumok kiosztásai, háttérben a karácsonyi ajándékok tervei...

És pirográfolás után

Végül felfényesítettem őket.

Az ébenfa maradékok lapocskákra vágása

csiszolgatása, reszelgetése

majd a berakásárok kimetszése

És kitöltése kagylópor és pillanatragasztó segítségével.

Sajnos a pillanatragasztó nem szerepelt most valami fényesen, valószínűleg a vékony árkok és a fekete alapszín miatt, lehet, hogy legközelebb inkább a fehérkés színű faragasztót használom.

Nohát ilyet is lehet csinálni, ha van az embernek ideje meg türelme, na meg motivációja :)

Bittermann Ödön meglátogat - a gitárja

Úh meg huh, ez az időszak az eddig legdurvább munkáskorszakom, már igazi proletár lettem nem is bírok reggel nyolcnál tovább aludni... Van hogy benn alszom a műhelyben, de szerencsére ennek köszönhetően haladok is a munkákkal, amiket csinálni akarok. Sajnos a készülő hangszereim most várnak a folytatásra, mer jön a karácsony, meg van pár javítás amivel szeretnék még végezni ebben az évben. Szóval ezért, hogy nincs új bejegyzés sok ideje.

A mai vendégem Bittermann Ödön bácsi által készített klasszikus gitár. Érdekes, hogy amiket találok róla az interneten, az alapján nem tűnne valami nagy mesternek. Nálunk ez a konkrét hangszer körülbelül két éve lógott a falon, vagyis tulajdonképp azóta, hogy én odakerültem, szóval lehet, hogy akár sokkal több ideje. Lényeg ami nem fontos, hogy ott lógott magányosan, és mindig birizgálta a kiváncsiságomat, hogy vajon hogy hangozhat... Ráadásul a tető kialakítása egyedi megoldás, különleges, olyan plasztikája (domborítása) van, ami egy vonós hangszerre emlékeztet, ez majd a képeken látszik. Aztán egy napon a mesterem a kezembe nyomta, hogy itt az ideje megjavítani, szóval megjavítottam, repedéseket kellett megragasztani meg egy szegélydarabot kipótolni. Aztán amikor végeztem vele, felhúroztam a kedvenc húrjaimmal, és kipróbáltam, de őszintén szólva csalódtam benne, nem tetszett a hangja, nem volt benne teltség, és a hangszín se volt az igazi. Egyedül abban bíztam egy kicsit, hogy majd "megjön a hangja", kell neki egy pár nap, amíg visszaszokik ahhoz, hogy rezegjen és ne csak fadarabként lógjon a falon... És tényleg. Ahogy megértek a dolgok, egy csodálatos hangú gitár lett belőle, minden tiszteletem Bittermann Ödöné. Jöjjön képekben a történet:

Az jelentőségteljes repedés a tetőn

Mr. Repedés és kitörött szegélydarab

Ugyanez belülről (kifejlesztettem ugyanis a hangszerek belső fényképezésének technikáját! Csak be kell dugni a fényképezőgépet a hangnyíláson (már ha befér), és kattintani kell, nem árt vakuval...)

Mr. Repedés unokaöccsének ragasztása

És utána helyükre kerültek a dolgok

Sajnos a lakkréteg nagyon vékony ezen a hangszeren, így mindenképp látszik egy kis nyoma a repedésnek.

újabb felválás, volt egy pár ilyen sajna, de szerencsére anyagveszteség nem volt a tető anyagából

A szorítózás kitalálása

és Mr. Repedés ragasztása

És még ezt is tudom belülről fotózni! :)

Íme az összes anyagveszteség, erre még visszatérek

Ja és el is felejtettem írni, hogy a csontnyereg egyik sarkából le volt törve egy kis darab.

Majd el is felejtettem, hogy még egy dologról is szól ez a bejegyzés, mégpedig az anyaghiányos törések javításáról. A probléma és megoldása ezen szövegblokk alatt és felett található éppen, mer így sikerült formázni a bejegyzés szövegét. Maga a törés természetes állapotában a legritkább esetben (sem) sík felület, hanem szabálytalan - törött hehe. Ahhoz viszont, hogy mi ehhez pontosan hozzápótoljunk egy darabot, vagy szupermennek kell lennünk, vagy kell képeznünk egy síkot, amihez tudunk ragasztani, amit aztán ledolgozhatunk a kívánt formára és méretre, és ha ügyesek vagyunk, ténykedésünk észrevétlen is maradhat. Na most ennél a felsőnyeregnél nem maradt észrevétlen, mert nem volt olyan zsíros csont kéznél, ami az eredeti anyag volt, úgyhogy sima fehérített csonttal pótoltam a hiányt.

csinálni felületet

Az új darab bepótlása

kicsit formátlan még az istenadta

de nemsokára formába jön

a színben persze, mint mondottam, maradnak eltérések

Aztán legyen itt kép egészben is erről a szép hangszerről!

A fejkidolgozás sem épp hétköznapi - olyan mint egy templom

A mester kézjegye

És a randos tetőkialakítás, vagyis a széleknél a tető felhajlása, ezt  nehéz lehetett elkészíteni!

Itt látszik a legjobban, mert a fogólap alsó oldala sík, és ahhoz képest jól látszik a tető plasztikája

És akkor ha már a töréspótlásos témánál vagyok, jöjjön egy ugyanilyen pótlás, mint a felső nyeregnél, és ráadásul ugyanennél a hangszernél. A lényeg, hogy tőlünk hangszerboltba került a gitár, de egyszercsak leugrott róla a húrláb, ami valószínűsíthetően a régi enyvezésnek tudható be. Mindenesetre a hídról valahogy letört egy darab, ezt kellett pótolni, plusz korszerű ragasztóval visszatessékelni a helyére.

hát ez történt vele

Elég csúnya, nem is nagyon tudom elképzelni, hogy ében hogy törhet így be emberi beavatkozás nélkül...

Először megragasztottam a nagy repedést, ahol nem volt anyagveszteség

Közben a későbbi húrlábragasztáshoz letisztítottam a felfekvő felületet

A pótláshoz szükséges sík felületet elfelejtettem lefotózni de egy kis képzelőerővel a további képek alapján nem lesz nehéz elképzelni. itt már ragasztom fel a konkrét pótlást - szintén ébenfából

ragasztás után. kicsit durung...

A pontos illeszkedés a lényeg

És jöhet a ledolgozás, fűrész, kés, csiszolópapír

Szépen szintbe érünk

És végül így néz ki véglegesen

Ez talán tényleg kicsit megtévesztő lehet, de nem baj, nem kell ott sérülésnek éktelenkednie, ez a hangszer állapotán mit sem változtat

Gondoltam ez egy ilyen egyszerű kis rövid bejegyzés lesz semmi különös szöveggel meg ilyesmi, ehhez képest már vagy harminc képet feltöltöttem, és még mindig van egy fontos dolog. Mondtam ugyanis, hogy visszatérek még a hiányzó szegélydarabra. Azt ugyanis lehetett volna úgy hagyni, de jó érzésű hangszerész csak nagyon sok munkával tenne ilyet, én pedig bár most ilyen vagyok, az érzésem jó :) Szóval nem is akarok sok szót vesztegetni erre a műveletre, dióhéjban kicsiben elkészítettem egy darabot a szegélyből, és azt illesztettem be. Sajnos nem lett tökéletes, mert sötétebb színű fát tudtam használni csak, és a feketéhez sem volt akkor kéznél ében, úgyhogy pácolnom kellett, de az meg nem volt tökéletes, hát ez van, lássuk.

a lik

újratervezés...

darabonként építem a külső szegélylemezeket

Ez pedig a minta furnérból

és összeragasztva

Kicsit nyomi lett, nem mondom - pironkodtam

ős usb

beillesztés - lábbal

lakkozás nélkül

és a lakk sajnos jócskán bebarnította

Minél távolabb megyek, annál jobban reménykedek, hogy nem látszik, de persze látszik, legfeljebb nem veszik észre. Tanulság ebből, hogy sokkal szebben is meg lehet csinálni minőségi anyagokból. A tapasztalat mostmár megvan.

És végezetül a láb visszaragasztás

És végezetül álljon itt egy kis hangzás is, ez még közvetlen a húrozás után lett felvéve, ilyen "rossz" hangja volt a hangszernek akkor (és utána észrevehetően rendbejött :) [és tanulótársamnak nem sikerült úgy beállítania a fényképezőgépet, hogy ne legyen benne a szakállam, szóval előadja - szakáll]