hangszerelem: Samick basszusgitár teljes átalakítás

A most bemutatott hangszer tényleg teljes átalakításon esett át. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden nagyobb elemén változtattam: a testen, a nyakon, a fogólapon, a koptatón és az elektronikán is. Gazdájának megvolt a teljesen határozott elképzelése arról, mit szeretne, és én törekedtem ezeket pontosan megvalósítani. Nem tisztem megítélni, hogy milyenek a tőlem megrendelt átalakítások, de természetesen fel szoktam hívni a figyelmet a problémás-rizikós pontokra. Ebben az esetben útközben alakult egy-két dolog, de az alap elképzeléssel én is teljesen egyetértettem. Lássuk, mi történt:

így jött

ekkor nézett ki így utoljára

a fogólap korábban házilag lett bundnélkülivé alakítva, és a fogólapot műgyantával vonták be, ez is változott

hátulról

árulkodó jelölések

Először a testet vettem kezelésbe, amivel a szándék a lakkozás eltüntetése, valamint kikönnyítés volt. Ez utóbbi majd a bejegyzés vége felé kerül sorra. A lakkot kromofággal és citlinggel, tehát kaparással távolítottam el, míg a koptatóról sima lakkbenzinnel. A kromofág mérgező, így használatához mindenkinek szűrőmaszk használata javasolt, és feltétlenül jól szellőző helyiségben kell vele dolgozni.

Tudtuk, hogy a test rétegelt, de a lapok elég vastagok, így abban reménykedtünk, érdekes, szép minta fog kirajzolódni lecsiszolás után. Szerencsére igazunk lett.

nem nagyon sajnálkoztam emiatt a lakk miatt

közben volt néhány más hangszer is, aminek a lakkjától megszabadultam

hat a kromofág

kaparászás minden menniségben

szép látvány

A háton ugyanez. A hangszer gyárilag fekete lehetett, így plusz egy réteg lakkot kellett eltávolítani.

jöhetett a csizolás

alakul, már csak alapozó foltok vannak

láthatóvá vált a rétegeltség is

A két kikönnyítésen kívül még egy alakbeli változtatást csináltam a testen, mégpedig a hátoldalon lévő lecsapást hosszabbítottam meg. Ez az íves rész arra szolgál, hogy a hangszer jobban illeszkedjen a testre, ezáltal kényelmesebb legyen, de a gazdája úgy tartotta a basszusgitárt, hogy nem jó helyre esett neki, így azt kérte, legyen hosszabb a test alsó vége felé. Ezt némi fűrészeléssel, véséssel, csiszolással megoldottam. A testet először excenter csiszolóval tisztítottam meg a festékmaradékoktól, ahol hozzáfértem, majd természetesen kézzel csiszoltam ki a karcokat, amik a lakkeltávolításnál a fába kerültek.

A géppel hozzáférhetetlen helyeken maradtak meg legtovább a lakkmaradékok. Persze lehetne találni olyan gépet, amivel ilyen helyekre is hozzá lehetne férni, mégis jobb ezeket kézzel csinálni, mert úgy kisebb a veszélye, hogy az alakon is változtatunk.

a hátsó lecsapás

ha valakinek nem jó helyre esik a lecsapás, a sarka pont oldalbaszúrja

először fűrészelés a kellő mélységre

Majd a felesleg levésése. A váltakozó szálirány némileg bonyolítja a dolgot.

készen

A nyakkal kapcsolatban két fő kérés volt: hozzam használható állapotúra a fogólapot a műgyantás felület egyenletessé tételével, valamint keskenyítsek rajta valamennyit (új felsőnyereg is készült, így a húrok is közelebb kerültek egymáshoz). Az előbbivel megszenvedtem, mert a csiszolás keltette hő hatására a műgyanta gumissá vált, így minden húzás után várni kellett pár másodpercet. Felcsiszoltam egészen 400-as szemcsefinomságig, majd a felmelegedés elkerülése végett vizes 600-as és 800-as papírral akartam véglegesíteni. Igen ám, de ekkor kiderült, hogy a gyanta vízoldható, és szépen összezsurmákolódott a vizes csiszolópapír alatt. Úgyhogy ez volt az a pont, amikor megmondtam a hangszer tulajdonosának, vagy marad így, ahogy van, vagy leszedem a fogólapról ezt az anyagot, és marad a fa. Mivel köszörült húrok kerültek a hangszerre, ez amúgy sem okozott problémát. Úgyhogy a második lehetőségben maradtunk, és ez szerintem sokat dob a kész basszusgitár összképén.

a műgyantabevonat

volt mit egyengetni

De mindenekelőtt némileg keskenyítettem a nyakat úgy, hogy a felsőnyeregnél vettem el a legtöbbet, és a nyak-test találkozásnál futott ki nullára.

persze a lakk így eltűnt a nyak egy részéről, de abban maradtunk, hogy a fogólapra és a testre is kerülő keményolaj elegendő védelmet fog biztosítani a nyaknak is.

a másik oldal

itt jött le a legtöbb

az első kör a műgyanta csiszolásával

a hiányos részeket pótoltam saját műgyantával, ekkor még nem tudtam, hogy ezzel magamnak csinálok pluszmunkát

Másik indok a műgyanta eltávolítására, hogy ez a jelenség volt. A fogólap szélének kényelmi lekerekítésekor a gyanta inkább elvált a faanyagtól, minthogy rajta maradt volna.

aztán amikor kiderült a vízérzékenység, megszabadultam a műgyantától rövid úton

szerencsére nem volt éppen ragaszkodó

csak a vájatokban maradt benn, de ott nem sok vizet zavart

csiszolás újból

ezt a szép rózsafát kár lett volna elrejteni

a fogólap széle is jobban néz ki így

csiszolás után Biopin keményolajjal kezeltem

A harmadik fő lépés az elektronika átalakítása volt. Eredetileg a Precisionokra jellemző sorba kötött domino hangszedők voltak csak a hangszerben egy hangerő és egy hangszín potméter támogatásával. A hidat azonban egy Graphtech Ghost Hipshot piezos modellre cseréltem, így lett még egy hangszedő a hangszeren. A bekötést nem bonyolítottuk túl, a két potméteren kívül egy három állású mikrokapcsoló került a rendszerbe, amivel a hangszedők különböző kombinációit lehetett váltani. Érdekes módon a piezo kimenete előtétellenállás nélkül is nagyon szépen működött a mágneses hangszedőkkel együtt, a kettő együtt kapcsolva is különleges hangon szólalt meg, nem nyomta el az egyik pickup a másikat.

alkatrészek vizitje, előzetes tesztelés még ideiglenes alkatrészekkel

Kötési próba. Először még nem a végleges bekötést készítettem el, hanem kipróbáltam, hogy viselkedik a két hangszedő egymás társaságában

aztán a tesztelés után jöhetett a bekötés rendes, árnyékolt vezetékkel

bekötve

bal oldalon a hangerő potméter, középen a pickupváltó, jobb oldalon a hangszínszabályzó

Az új híd rögzítőcsavarjai új helyre kerültek. Szerencsére az alaplemez takarja a régi csavarok helyeit.

A piezos hídnak meg kellett csinálni a kimeneti vezeték helyét, ami a korábbi földelő drót furatán keresztül csatlakozik az elektronikához

az első próbafelszerelés

az átalakítás kezdete óta először összerakva

Az új felsőnyereg természetesen csontból készült, és mivel fretless fogólapról van szó, a vájatok jóval mélyebbre kerültek, mint bundos megfelelőjén. Emiatt a fogólap végén felfeküdtek a húrok, úgyhogy itt is szükség volt egy kis alakításra.

az új felsőnyereg

csodás köszörült húrok

szeretem a látványukat, szeretem a tapintásukat, szeretem a hangjukat

beállítva

a fogólap végét lecsaptam

bundnélküli hangszernél nagyon alacsonyra kerülnek a húrok

a vájatok szinte a fogólap szintjén vannak

Az utolsó lépés a felületkezelés előtt a hangszer testének kikönnyítése volt. Ezt a hátba mart gödrökkel terveztük megoldani. Első lépésként az összeszerelt hangszernek megnéztem a súlypontját, hogy ennek fényében tudjam kitalálni, hova kéne kerülnie a könnyítéseknek. Mivel nagyon jól kiegyensúlyozottnak bizonyult a hangszer, összesen két marást ejtettem, mindkettőt az egyensúlyi vonal közelében, nehogy épp a könnyítésekkel váljon fejnehézzé, ami igen zavaró lett volna.

a hangszer egyensúlya tökéletes

köszörült perspektíva

a két könnyítés terve

a lomtalanításon összeszedett rétegeltlemez darabok tökéletesen marósablonnak

marás előtt

könnyítés gödrök

a középső hasábból nem akartam elvenni, mert ez a hangszer statikáját változtatta volna meg

Végül Biopin keményolajjal kezeltem a testet, ami a pórusokba beszáradva elég tartós védelmet biztosít.

mutatós lett a rétegelt test

az egyetlen fahiba a hát közepén, de emiatt nem zavartattuk magunkat

összeszerelés

A hangszer megváltozott kinézetileg, hangilag és kényelmileg is, mindhárom témában szerintem előnyére. A végeredmény képek magukért beszélnek. A hangszer gazdája készített hangfelvételt is, ezt is meghallgathatjátok.