Washburn Raven felújítás

A Washburn Raven modellje nem hiszem, hogy sokaknak ismerős lenne, pedig egy szép, egyedi kinézetű hangszerről van szó. A keresőben sem lehet sok mindent találni róla, jóformán csak annyit, hogy a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején készültek, illetve, hogy a Wing széria belépő kategóriás hangszereként futottak. A fenti linken találtok még néhány információt. Felépítésükben és működésükben a hagyományos Les Paul mintát követik, két humbucker hangszedővel, kapcsolóval, két-két hangerő és tónus potméterrel. A test rendes sapelli mahagóni (mármint tényleg az, nem csak az adatlapon), egy meglehetős jávor toppal, a nyak szintén mahagóni.

Több apróság miatt került hozzám. Kapott új felsőnyerget, javítottam rajta repedést, komplett elektronikát és kulcsokat cseréltem, és persze a bundok rendbetétele után be is állítottam a hangszert. Ezekről a munkákról írok most röviden, képek kíséretében.

Az érkezési állapot, meglátszanak rajta az évek.

A kulcsok foghíjassá váltak, és ez a része amúgy sem volt erőssége a gitárnak, így megértek a cserére.

A hangszedő gödre már eredetileg sem lehetett túl tágas, de lehet, hogy az évek során a fa vetemedése is hozzájárult ahhoz, hogy a pickupkeretet megnyomta, majd el is törte a nyak. Lehet, hogy új korában még volt annyi rugalmasság a műanyagban, hogy csak elhajolt, de nem bírhatta sokáig.

A hangszedőkkel nem volt különösebb baj, de a gitár gazdája ezeket is cserélni szerette volna, így a kerettel együtt repültek ezek is egy zacskóba.

Ibanez 2030 hangszedőtekercsek paraffinos átitása (potting) és a mikrofónia

A mikrofónia jelensége elég utálatos dolog tud lenni az elektromos hangszereknél. Enyhébb esetben nagyobb torzításnál jön elő kellemetlen, sípoló gerjedés formájában, rosszabb esetben tiszta hangzásnál is megjelenhet nemkívánatos zörejekként. A jelenséghez kapcsolódik az a probléma is, ha a hangszer erősítőbe dugva jelként továbbítja a legkisebb ütődést is, pl. ha hozzácsapódik a combunkhoz, vagy átváltunk egy kapcsolót.

A mikrofónia oka a hangszedő tekercselésével, illetve a tekercs elhelyezkedésével van kapcsolatban. A rézdrót tekercs, ami az állómágnesek által létrehozott mágneses tér rezgő húrok általi módosulásainak hatására indukálódó váltakozó jelet továbbítja (lehet, hogy ezt több mondatban egyszerűbb lett volna megfogalmazni), működéséből kifolyólag érzékeny az elmozdulásra. Érintse ez az elmozdulás a tekercs egészét, vagy csak egyes részeit, szakaszait, minden esetben olyan jelet fog továbbítani, ami nem tisztán a húrok rezgéséből származik. Hétköznapi nyelvre lefordítva, ha a tekercs nincs megfelelően rögzítve a hangszedőházban, lötyögős, akkor ha mozdul a hangszer, mozdul a tekercs is, ez pedig hangot produkál, pedig nem kéne. A bejegyzés elején emlegetett sípoló, sikító hang pedig akkor jöhet létre, ha a tekercs valamelyik szála (vagy akár egyszerre több is) nincs megfelelően rögzítve, és rezgésbe tud jönni, ezáltal szabályozatlanul változtatva meg a tekercs elektronikai tulajdonságait (legfőképpen a kapacitását). Ez pedig az erősítőben zajként jelentkezik. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a mikrofónia jelensége létrejöhet magában az erősítőben lévő vákuumcsövekben is, de ezt az esetet könnyen ki lehet szűrni azzal, ha egy másik erősítőn próbáljuk ki a hangszert. Nézzük a mai áldozatot.

Ibanez 2030 basszusgitár, még a hőskorszakból

Yamaha ERG rozsdamentes acél bundozás és Sustainer beszerelés

Két újdonságot szeretnék bemutatni ennél a Yamaha ERG elektromos gitárnál. Az egyik a rozsdamentes acél bundozás, a másik a Fernandes Sustainer zengetőhangkitartó-elektronikája [kaptam egy helyreigazítást, miszerint a zengető sajnos már foglalt a reverb magyar megfelelőjeként - köszi!]. Egyik sem volt még itt a blogon, úgyhogy van miről beszélni. Maga a hangszer nagyon szépen összerakott darab, így megérdemelhet néhány költségesebb átalakítást is.

A bundozáshoz alapvetően valamilyen réz ötvözetet szoktunk használni, ezek közül a legelterjedtebb a 12, illetve 18%-os nikkellel alkotott elegy (rajtuk kívül még cink van benne, nem pedig ezüst, ahogy az elterjedt nevéből adódna). Ezeken belül létezik többféle keménység. Az ötvözetek jól megmunkálhatóak, és viszonylag tartósak is. Ezzel szemben a rozsdamentes acél sokkal keményebb, tartósabb, de legalább ennyivel nehezebb megmunkálni, akár a darabolásról, akár síkolásról van szó. Eszi a szerszámot, épp ezért drágább is ezzel bundozni. Élettartamban ugyanakkor kifizetődik a használata, hiszen keményebb, mint maga a húr, így nagyságrendekkel kevésbé kopik, mint réz-nikkel ötvözet. Hátrányként két dolog róható fel neki: egyrészt a keménysége miatt jobban eszi a húrokat is, mint puhább társai, valamint szintén ebből kifolyólag egy kicsivel fényesebb hangja is van. Mindezeket a tulajdonságokat összevetve is igen vonzó lehetőség ez sokak számára. Időről-időre csinálok rozsdamentes acél bundozásokat is. Itt most a képekkel rögtön a közepébe fogok ugrani, mert elfelejtettem a kiindulási állapotról fotókat készíteni.

egyből a közepébe: a fogólap csiszolás utáni állapot

Sigma akusztikus gitár Fishman elektronika beszerelés

Remek módja lehet egy minőségi elektro-akusztikus gitár beszerzésének az, ha magának a hangszernek és a hangszedőknek/előerősítőknek a megvásárlását különválasztjuk. Sok esetben a gyárilag elektro-akusztikusként árult gitárokba azért kerül olcsóbb elektronika, hogy kicsivel lejjebb tudják nyomni az árat. Közben viszont a sima akusztikus gitárnál nagyobb pénzt kérnek érte, mert végülis van benne elektronika. Könnyen előfordulhat, hogy némi keresgéléssel találhatunk olyan gitárt és elektronikát, ami együttesen kevesebbe, vagy ugyanannyiba kerül, mint ugyanannak a hangszernek a gyárilag gagyibb elektronikával szerelt változata.

Az elektronika beszerelése a megfelelő szerszámokkal otthon is elvégezhető, de hangszerésznél sem lehet túl drága. Most egy Sigma akusztikus gitáron mutatom meg az elektronika beszerelés lépéseit. A Sigma a Martin cég olcsóbb szegmensű gitárjait viszi, mint az Epiphone vagy Squier a Gibson és Fenderéit.

A hát és a káva rétegelt lemez, a tető viszont tömör lucfenyő, és szép telten szól. A bele kerülő elektronika egy két utas Fishman megoldás. A jelet egy alsónyereg alá szerelt piezo hangszedő, és a kezelőpanel belső felén elhelyezett mikrofon szolgáltatja, a két bemenetből mi keverhetjük ki a nekünk legmegfelelőbb hangszínt.

Sigma akusztikus gitár

Moni csepp alakú elektromos gitár

A bejegyzésben bemutatott hangszernek nem igazán hangszerészeti, mint inkább gyűjtői és magyar vonatkozásai vannak. A magyar elektromos gitár gyártás ipari szinten egészen mostanáig mindössze egyszer létezett, amikor is a Szegedi Hangszergyár ilyen zeneszerszámok készítésére adta a fejét. A 2003-as tönkremenetelük óta csak maszek, illetve kisebb vállalkozási körülmények között készülnek hangszerek. A Moni név sokak számára ismerősen csenghet, hiszen azért elegen találkoztak már ezekkel a gitárokkal főleg az idősebb generációkból. Nekem, koromból adódólag kimaradt a korszak, amikor még ezek a hangszerek jelentették az elérhető gitárokat. A szélesebb körben ismert Moni Solo és Bassus modelleken kívül készült még egy-két típus, ezek közül is egy igen ritka példányt szeretnék most bemutatni.

A sixtiesguitars.com készítője így ír hangszeréről:

"Ez a Moni gitár talán a legritkább Magyar gitár amiről tudomásom van. [...] A Szegedi Hangszergyár 1953-ban jött létre tanácsi vállalatként. A fő profilja a húros hangszerek készítése volt: hegedűk és egyéb vonósok, akusztikus és elektromos gitárok, citerák készültek évente több ezres darabszámban, jelentős részük exportra. A gyár az ezredforduló után bekövetkezett, talán az olcsó kínai hangszerek megjelenése miatti hatalmas kereslet-visszaesés miatt csődbe jutott, az üzemet 2003-ban zárták be. A Magyar elektromos gitárokat Moni-nak nevezték és a Szegedi Hangszergyár alapítójának fia Sebők István nevezte el őket a feleségéről. Négy féle Moni gitár létezik a Solo, Second, Bassus és egy könnycsepp alakú. Készültek még üreges testű jazz gitárok is amiket Regina-nak kereszteltek. 6 és 12 húros kivitelben készültek."

íme ő

Samick basszusgitár teljes átalakítás

A most bemutatott hangszer tényleg teljes átalakításon esett át. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden nagyobb elemén változtattam: a testen, a nyakon, a fogólapon, a koptatón és az elektronikán is. Gazdájának megvolt a teljesen határozott elképzelése arról, mit szeretne, és én törekedtem ezeket pontosan megvalósítani. Nem tisztem megítélni, hogy milyenek a tőlem megrendelt átalakítások, de természetesen fel szoktam hívni a figyelmet a problémás-rizikós pontokra. Ebben az esetben útközben alakult egy-két dolog, de az alap elképzeléssel én is teljesen egyetértettem. Lássuk, mi történt:

így jött

ekkor nézett ki így utoljára

a fogólap korábban házilag lett bundnélkülivé alakítva, és a fogólapot műgyantával vonták be, ez is változott

Jolana Alfa

Többször emlegettem már, hogy a Jolanak készítői milyen sok forrásból merítettek ihletet saját (többé-kevésbé kópia) hangszereikhez. A most bemutatott Krnovban készült Alfa esetében sincs ez másként, az eredményt tekintve leginkább a Burns gitárok, azon belül is talán a Marvin modell hatása tükröződik. Mivel még nem volt szerencsém kezemben igazi Burnst fogni, ez az első találkozásom ezzel a forma-megoldás világgal, és meg kell mondanom, elnyerte a tetszésem. Persze nem lenne Jolana a hangszer, ha nem lennének benne olyan alkatrészek, amiket legnagyobb valószínűség szerint nem hangszerhez találtak ki. Mint a Marináknál az írógép billentyűk, itt valamilyen - talán eredetileg lámpához készült - kapcsolók lettek felhasználva a hangszerhez, és említést érdemelnek a potmétersapkák is. Az Alfa három egytekercses hangszedőt kapott, amiket kedvünkre lehet tetszőleges kombinációban kapcsolni, ezen kívül egy magas áteresztő és egy magas vágó hangszín kapcsoló is van benne a hangerő és tónus potmétereken kívül. Emiatt meglehetősen sokszínű a kihozható hangzások skálája, de ezt már mondhatni megszoktam a Jolanaktól. A tremolo a korábban már Graziosokon is látható megoldás, később ilyen került a közismertebb Irisre is.

Így jött hozzám az Alfa. Különleges látvány

és itt látható a legfőbb ok, ami miatt hozzám került

Harley Benton öthúros basszusgitár Kent Armstrong elektronika beszerelés

A zenekarunk basszusgitárosának egy öthúros Harley Benton a hangszere, ami egy egész jól megépített jószág. A nyak öt rétegű, átmenő, erős darab, a test anyaga leginkább a bubingára hasonlít, illetve a top és a hát is valamilyen dekoratívabb gyökér, de nem furnér, hanem rendes, kb 5-6 mm vastag faanyag. A kidolgozásra nem lehet panasz, de meg lehet azért találni a kompromisszumokat. Az egyik ilyen az összeszerelés, és a beállítás, ami csapnivaló volt, a másik az elektronika, ami nagyjából a legolcsóbb rendszer lehet, amit aktív basszusgitárokhoz összedobtak. Volt gond a próbákon is a emiatt, úgyhogy végül a hangszer gazdája úgy döntött, cseréljük benne a komplett elektronikát hangszedőstül. Az európai Kent Armstrongtól, vagyis Juraj Turzától rendeltünk pickupokat és egy három sávos aktív hangszínszabályzó elektronikát, ezt szereltem be a hangszerbe.

Több mindent is át kellett alakítani a cél eléréséhez. Először is az új hangszedők hosszabbak voltak, így meg kellett hosszabbítani a nekik mart gödröket. A testben eredetileg egy két sávos eq volt, ez master hangerővel és a két pickup arányát szabályzó panoráma potméterrel együtt összesen négy poti. A három sávosra bővült szabályzó miatt át kellett alakítani az elektronika gödröt is, hogy elférjen az ötödik kezelőszerv. Emellett volt gond a hangszer hídjával is, de erre még lentebb visszatérek.

a hangszedő gödrök kibővítéséhez előkészülve

kellett jó néhány mm plusz

helyén az új hangszedő.

Jolana Alexandra II és Super III javítások, illetve óvatos összehasonlítás

Bár soha nem voltam tulajdonosa egy Jolana Alexandrának sem, mégis úgy alakult, hogy járt nálam a 2-es és a 3-as változat is, így mindkettőt be tudom most mutatni. Az összehasonlítás ennek ellenére nem lesz túl mélyre menő, mivel nem egyszerre volt nálam a két hangszer, több mint egy év telt el a két javítás között.

Az Alexandra II-kből (illetve akkor még csak simán a név, hiszen nem kellett megkülönböztetni a későbbi verziótól) 1964-ben (más források szerint '67-ben) készültek az első darabok, de a modell nem volt túl hosszú életű. A gitár mintája a Gibson ES 335 volt, amit olyan mesterien sikerült lemásolniuk (már ami a formát illeti), hogy a nagy testvér is hamarosan felfigyelt rájuk, és kötelezték őket, hogy változtassanak a körvonalon. A hangszer egyébként az ES-hez hasonlóan két hangszedővel dolgozik, de humbucker helyett egytekercsesekkel, és két négyállású kapcsoló segítségével sokféle hangzásra képes (pontosan nem emlékszem már, mik voltak a technikai megoldások, ha legközelebb jön Alexandra, rajzolok egy kapcsolási sémát, mert sehol a neten nem találok hozzá anyagot). A hozzám került darabon az alsó szarvon lévő kapcsot már egy Les Paul típusú három állásúra cseréltékocs gyárilag 3-állású (köszi a javítást!), ő felelt a pickupok váltásáért. Cserélt a híd is, ami, mint látni fogjátok rózsafa talpon nyugvó görgős tune-o-matic lett a korábbi Jolana híd helyett, ami a tremolo által keltett húrmozgást 'dülöngélő képességével' kompenzálta (erre még később visszatérek). A festés egy szép sunburst, a nálam járt darabon már némileg megviselt állapotban, de az a véleményem, hogy ez a fajta sérülés csak szebbé teszi a hangszert. A test rétegelt lemez, a fogólap ébenfa (ennek a későbbi szériával összehasonlításban van jelentősége), a hangszedők pedig kívülről a Tornadokon lévőkre hasonlítanak.

Az első Alexandrák után jöttek az Alexis elnevezésű basszusgitárok, aminek I-es verziójáról már itt a blogon is láthattatok bejegyzést. Az eredeti Alexandra mellett kihoztak XII néven egy tizenkét húros verziót is, amihez sajnos még nem volt szerencsém, de nagyon kíváncsi lennék rá.

A gibsonos incidens után az újabb Alexandrák (Super III) már nem csak más körvonallal, de más hangszedőkkel és anyagokkal is készültek. A pickupok a Rubinokon is látható típusúak lettek, és kettő helyett hármat szereltek a hangszerbe. Eggyel több lett a potméterek száma is, bár a két szarvon lévő forgókapcsolók megmaradtak. Megváltozott a koptató alakja is, valamint a fogólap anyaga, ami innentől a más későbbi Jolanakon is gyakran megfigyelhető gőzölt bükk. A sunburst színe is kicsit más lett, és természetesen a legfeltűnőbb változtatás az alaké, a két felső szarv már nem olyan ölelő forma, mint korábban. Ezen a hangszeren megmaradt az eredeti híd, amilyet már itt is láthattatok korábbi bejegyzésekben. Az oktávtisztaságot egy - a húrokkal párhuzamosan futó - csavarral lehet beállítani, ami egyben a húr felfekvési pontját is szolgáltatja, illetve az alkatrésznek még annyi a különlegessége, hogy, mint már fentebb említettem, nem teljesen mereven csatlakozik a hídtalphoz, hanem képes egy kis előre-hátra dőlésre, amivel csökkenti a tremolo által okozott elhangolódást.

Mindkét hangszeren kisebb javításokat végeztem, lakk és szegélyfixálást, kisebb repedéseket javítottam, az elektronikát néztem át, és persze beállítottam a hangszert. A régebbi modellen a fémalkatrészeket is kifényesítettem.

Jolana Alexandra II szétszedődve

A nyak. Az Alexises bejegyzésből ismerős lehet, de itt sokkal szebben megmaradt a fejmatrica

Juraj Turza Strato összeépítés

Nem tudom kinek cseng ismerősen a Kent Armstrong név, és ezek közül is ki ismeri nem az amerikai, hanem a Szlovákiában működő Kent Armstrongot, amit valójában Juraj Turza testesít meg, a cégnév pedig a jó barátságuk folyománya. Aki tudja, miről beszélek, azoknak nem kell bemutatnom a hangszedőkészítés guruját, aki pedig még nem találkozott volna vele, annak csak ajánlani tudom a megismerkedést, mivel hihetetlen tudású emberről van szó, az általa készített pickupok és elektronikák pedig magukért beszélnek. Az általam ismert készítők közül a Boerjes, a GV guitars, és Váradi Péter is használja ezeket a hangszedőket, nekem is lesz készülő hangszeremben ilyen. Aki többet szeretne megtudni a szlovákiai Kent Armstrongról, az kattintson ide

Ott kezdődik ennek a bejegyzésnek a története, hogy Juraj kb. 40 évvel ezelőtt készített egy stratocaster testet kőrisfából, még felületkezelést is kapott, majd pihent. Egészen tavalyig, amikor engem kért meg rá, hogy különböző alkatrészekből rakjam össze. Mivel nem pontosan egymáshoz tartozó dolgokról van szó, meglehetősen sok munka volt a hangszerrel. Át kellett alakítani a nyakzsebet, a tremolo gödrét, illetve a pickupok gödreinél is volt sok munka, ennek okát később megmutatom. A hangszerhez szánt 'made in USA' nyak tökéletes darab lett volna, de a bundok végei annyira le voltak csapva, hogy újra kellett bundozni, hogy a vékony e-húr ne ugorjon le a bundról. A gitár természetesen Kent Armstrong hangszedőket kapott.

Először a nyak-test találkozással foglalkoztam. Mivel a nyak nem ehhez a hangszerhez készült, némileg alakítani kellett a perselyen, ezt egy - a nyak végének alakjához méretezett - sablonnal és marógéppel tettem meg. Közben nem árt figyelni arra, hogy a nyakpersely átalakítása befolyásolja a nyakszöget, illetve a menzúrahosszt is, így ajánlatos mindent szépen megtervezni előre.

A sablon kinagyolása "hengercsiszolóval", háttérben bal felül a test

maszkolás, hogy a felpolírozott lakk ne sérüljön meg a marás közben

kétoldalú ragasztóval rögzítettem a sablont. Látható, hogy nincsenek hatalmas eltérések, de a pontos illeszkedéshez muszáj lemarni a felesleges részeket. A nyak belógása nem változott, így a menzúra sem.

marás előtt

Musima 1655 HV, Arkady Severny egyik volt hangszerének felújítása

A mai hangszer egy szép kelet-német gyártmányú Musima vékonytestű jazzgitár, amit kissé viharvert állapotából javítottam fel. Magával a zeneszerszámmal mindjárt foglalkozom még eleget, de érdemes tenni egy kitérőt a hangszer korábbi tulajdonosára is, aki mondhatni az első híres zenész, akinek hangszere hozzám kerül. Nem biztos, hogy sokaknak cseng ismerősen Arkady Severny neve, pedig ismert orosz zenész volt, vagy 80 lemezfelvétele készült. Sokan kedvelik jazzes bárkocsmazenés muzsikáját, aminek érdekessége, hogy a '60-as, '70-es évek Szovjetuniójában jócskán szólaltatott meg rendszerellenes dalszövegeket is. Az álnéven tevékenykedő gitáros-énekes az internet ingyenes enciklopédiájának tanúsága szerint ugyan nem nőtt fel rossz körülmények között, mégis ő lett az akkori börtöndalok egyik legismertebb megszólaltatója. Mivel munkássága nem volt hatóságilag elfogadott, az underground egyik legkomolyabb alakítójává vált, neki köszönhető részben az orosz és nemzetközileg ismert börtöndalok szerves összefonódása az akkori szovjetunióbeli földalatti zenei mozgalmakkal. Szerintem nem mindennapi módon, egyszerre színészként és zenészként alkotott, ráadásul egy olyan közegben, ami közel sem mondható támogatónak az ilyen próbálkozások irányában. Emlékére álljon itt egy dala Odesszáról:

És most foglalkozzunk a gitárral, mert az is érdekes azért. A főbb problémák a húrok húzása miatt meggyengült felsőtőke, illetve a mellette lévő szegélyek felválása voltak. Emellett az elektronikát kellett újraalkotni, valamint a kisebb alkatrészeket megtisztítani, és újból használhatóvá tenni (elgörbült kulcsfejek, nem teljesen illeszkedő híd, hiányzó csatlakozó, stb).

A nyaktő melletti szegélyfelválás

hiányzó csatlakozó, amit viszont már nem az eredeti, soklábas (DIN) megoldásra, hanem jack aljzatra cseréltünk.

Jolana Iris basszusgitár forgókapcsoló csere

Ennek a hangszernek csak az elektronikáját bütyköltem meg, és csak a test járt nálam, így sok okosat nem tudok mondani róla, de mivel eléggé érdekes kihívás elé állított, kap egy külön bejegyzést. A Jolana Iris basszusnak az elektronika-gödre a Telecasteréhez hasonlatos, egy vékony, hosszúkás fémlemez zárja le, és három alkatrésznek van rajta hely - egy hangerő potméternek, egy hangszedő-váltó forgókapcsolónak, és egy tónus-szabályzónak. 

A probléma az volt, hogy az eredeti forgókapcsoló meghibásodott, és sehonnan nem tudtunk keríteni hozzá való pótalkatrészt. A gödörben nagyon szűkös volt a hely, így a hagyományosan gitáron használt forgókapcsolók sem jöhettek szóba. Pont ebben az időben sikerült viszont valahonnan beújítanom egy tucat orosz forgókapcsolót, amik a mostanában használatosaknál keskenyebbek voltak. Elég masszív kivitelű, univerzális darabokról van szó, akadt azonban velük egy komoly probléma. Túl hosszúak voltak a hangszerhez. Eredeti alakjukban négy terminálosak (négy áramkör kapcsolását teszik lehetővé egyszerre), nekem azonban itt csak ennek a felére volt szükségem. Ugyan a kapcsolók nem kifejezetten támogatták a szétszedést, nem is igazán nehezítették meg, így most megmutathatom, hogy néznek ki belülről, és hogyan tudtam őket felhasználni.

A képen felül egy egyben lévő kapcsolót, alul pedig egy szétszedettet láthattok. Darabokra szedés közben kiderült, hogy belül végülis csak két terminállal rendelkezik, mivel a négy szintnyi forrasztófül csak két belső forgatható érintkezőpanelhez csatlakozik. Ezekből egyet hagytam meg, és a forrasztófülekből is leválasztottam két szintet a többiről, majd a tengelyből a megfelelő hosszúságot lefűrészelve újból összeraktam a kapcsolót. Érdekesség még, hogy változtatható a kapcsoló állásainak száma kettőtől öt állásig. Nekem háromra volt szükségem, így ennek megfelelően állítottam be az ezt szabályzó karmos alátétet.

A teljes méretű és a felezett kapcsoló

Elektronikát bele!

Adott egy olcsó klasszikus gitár, aminek szép hangja van, és egy zenész, akinek arra van szüksége, hogy koncerten, kihangosítva használja a hangszert. Elég sokfajta lehetőség van ennek a problémának a megoldására, de nem hiszem, hogy van költséghatékonyabb annál, amiről most írok. Az ötlet amúgy nem az enyém, a hangszer gazdája már korábban kigondolta a megoldást.

Én is többször léptem már fel különböző formákban klasszikus gitárral színpadon, így szintén szembesültem azzal, hogy egyáltalán nem egyszerű kihangosítani egy nejlon-húros hangszert. A legtökéletesebb megoldás a mikrofonozás, ezzel azonban jópár olyan probléma van, amit a vékony pénztárcájú zenész nem tud elkerülni, vagy pedig a körülmények teszik lehetetlenné a megoldást. Az első ilyen persze maga a mikrofon. Jó esetben van egy saját profi mikronod, de ez nem igaz az esetek többségére, márpedig a fellépőhelyek nem nagyon vannak ellátva ilyen szempontból. De még ha van is saját mikrofon, akkor sem garantált az eredmény, hiszen a hangosítón fog múlni, hogy sikerül-e jól beállítani a dolgokat. Egy zajosabb helyen, pláne, ha a gitár mellett van más hangszer is, a mikrofon nem fog működni. Így maradnak a különböző hangszedők, amelyekből elég széles a választék, és irány a csillagos ég. Főleg az árban.

Az akusztikus gitárok hangosítására szolgáló hangszedő-előerősítő-rendszerek komolyabb esetben többutas megoldások, ami azt jelenti, hogy a rendszer többféle módon gyűjti össze a jelet, és abból jó esetben saját szájízünk szerint keverhetjük ki az általunk legjobbnak talált gitárhangot. Ehhez jöhetnek még hozzá a különböző aktív funkciók, a hangszínszabályzás, mély-közép-magas kiemelés-vágás (equalizer), és a hangerő-szabályzás természetesen. És akkor még nem beszéltünk a különböző pedálokról, amikből akusztikus gitárhoz is gyártanak szép számmal...

A jel érzékelésére alapvetően három módszer létezik. Az egyik, a már említett mikrofonos megoldás, illetve ennek hangszertestbe szerelt változata, ami a hangszertest belső hangját adja vissza. 

Második lehetőség a piezoelektromos hangszedő, ami egy speciális kristályt használ a hangrezgés elektromos jellé alakítására. Ebben az anyagban mechanikai rezgések hatására elektromos impulzusok keletkeznek, melyek nyilván leképezik a felvevő hely rezgési tulajdonságait. Különböző-féleképpen lehet elhelyezni ezt a hangszedőt típustól függően, vannak alsó nyereg alá kerülő, illetve a tető belső oldalára a híd alá felerősíthető modulok.

A harmadik megoldás az elektromos gitároknál is ismert mágneses hangszedő, ez azonban csak olyan hangszereknél működik, amelyeknek húranyaga mágnesezhető.

Önmagában mindháromnak megvannak a hiányosságai. A mikrofonos rendszer, ha gitártestbe van építve, gerjedékeny, illetve zártabb hangot produkál, más karaktert, mint amit valójában hallunk, amikor egy gitár megszólal. A piezo egyáltalán nem, vagy jó esetben is csak kis részben képes a fatest rezgéseit jelekké alakítani, és a probléma nagyon hasonló a mágneses hangszedő esetében is.

Sokat javíthat a problémán a hangszín szabályozó-kiemelő. Természetesen ezzel sem fogjuk tudni reprodukálni azt a rezgést, ami nem jelenik meg jelként a vevőkből, viszont jó hatékonysággal szűrhetünk ki olyan tartományokat, amik bántóan erősek lettek (például a piezo jellemzően éles hangját)

Nos ilyen csodás hosszú fejtegetés után mi sem természetesebb, mint hogy a lehető legfapadosabb piezo rendszert szereltem be egy szintén minőségi fapadosnak tekinthető klasszikus gitárba. Az eredmény ennek ellenére szerintem tök jó lett. Talán azért, mert a nejlonhúrból nem tud annyira bántóan éles hangot produkálni a piezo, és egy kis magas-vágással érzetileg egész közeli hangot tudtam belőle kihozni a hangszeréhez. A következőkben bemutatott átalakítás gazdaságos is, és el is éri célját. Jöjjön az munka, képekben:

Először is ki kellett találni, mi hova fog kerülni. Ismét hasznát vehettem az egyszer céglátogatáskor ajándékba kapott hajlékony papírvonalzónak

Körvonalak feljelölve

A lakk óvása érdekében körbekarcoltam a kivágandó területet. Szerencsére különösebben nem kell félnünk a beavatkozástól, mert rétegelt lemez a káva.

aztán jöhet a pusztítás...

némi fűrészelés, reszelés, csiszolás után...

a végeredmény a vezérlőegység pontos negatívja

Egy mezei aktív előerősítő és akvalézer. Sok hangszerben van ilyen az alapkategóriások közül.

Utána következik magának a hangszedőnek a beszerelése. Lyukat kell fúrni a hídba, amin keresztül a vezetéket áthúzzuk, illetve mélyíteni és szélesíteni kellett a vájatot, amibe az alsónyereg módosított változata fog visszakerülni. Még mielőtt valaki szívbajt kapna, a lakkon fekvő csiszolófa másik oldalán nincs 100-as papír :)

Egy nagyon egyszerű trükk a lakk feltépődésének elkerülésére. Mielőtt lakkos fába fúrunk, ragasszunk rá maszkoló-szalagot... Egyszerű, de nagyszerű.

A végeredményről most videót nem töltök fel, mivel jelenleg az albérletem körülményei nem teszik lehetővé, hogy igazából bemutassam a különbséget erősítővel és anélkül. Mindenesetre nekem kellemes meglepetés volt, hogy működik a dolog, és nem is rosszul, egy olcsóbb hangszert hamarosan magamnak is átalakítok így. A végére pedig pár kép a kész elektroakusztiakusított gitárról.

ez a modell amúgy egy nagyon egyszerű, de megbízható darab, Yamaha C-40, és most már a hangerejének is csak a láda mérete szab határt...

Conradtól szeretettel

Akik szokták olvasni a blogomat, bizonyára emlékeznek a Batár elnevezésű hulladékból épült hangszeremre, amit a "Hangszert bármiből!" elnevezésű pályázatra készítettem. Íme a linkje:

http://hangszerelem.blogspot.hu/2013/06/batar-avagy-banjo-gitar-hulladekbol.html

ő volt az

Az említett bejegyzésben meglehetősen csalódottan írtam, hogy semmilyen helyezést sem sikerült elérnem, még csak meg sem említették a munkámat. Ugyanakkor azért közzétettem a beszámolómat a lom-bendzsó-gitárról, és leírtam a véleményemet is a dolgokkal kapcsolatban, a bejegyzés linkjét pedig kommenteltem a Furdancs blog témába vágó bejegyzéseihez. 

Már majdnem el is felejtettem az egész szerencsétlen ügyet, amikor felhívtak telefonon, és közölték, hogy a Conrad Electronictól felfigyeltek a pályamunkámra, vagyis megnézték a blogomat, és mivel tetszett nekik, felajánlottak egy extra második helyezést és az azzal járó díjat! Ezzel együtt meghívtak egy ebédre, amin a pályázat szervezői és a nyertesek vehettek részt, teljesen le voltam döbbenve. A pályázathoz egyébként még csak annyit fűzök hozzá, hogy a Conrad ajánlotta fel a díjakat, és a lebonyolítást a Furdancs blog intézte.

Az én munkámat mégis a Conrad Electronictól találták meg, és velük kapcsolatban csak egy kérdésem van: Lehet-e ennél úriemberebb módra elvenni valakinek a rossz szájízét? Senki nem kényszerítette őket arra, hogy megkeressenek, még kevésbé arra, hogy ráadásul díjazzanak egy 70.000 Ft értékű vásárlási utalvánnyal. Így én is a második helyen végeztem a versenyben, de úgy, hogy az eredeti nyertesek közül mindenki maradt a helyén, és megkapta jól megérdemelt jutalmát.

A díjátadó ebéd egyébként nagyon jó hangulatú volt egy flancos étteremben, ahol a pályamunkák bemutatása által okozott hangoskodás kisebb zavart okozott a jólszituált vendégek között, de nem volt semmi komolyabb gond, sőt ha szabad ilyet mondani, ez még emelte az esemény fényét. Minden díjazott mű remek volt, és főleg az első helyezett Cees alkotásai, amik legalább annyira szolgáltak mások okulására, mint szórakoztatására. (Arról nem beszélve, hogy amikor egy mezei nejlonzacskó gurigán minden átalakítás nélkül eljátszott egy népdalt, lehidaltam...)

Ami még apropója ennek a bejegyzésnek, hogy megjöttek a szerszámok, amiket a Conradtól rendeltem a nyereményemből, és amelyek fontos darabjai lesznek műhelyem (ha végre lesz ilyen) felszerelésének. Jöjjön egy kis bemutatás. Aki nem ismeri a Conrad Electronicot (http://www.conrad.hu) annak elmondom, hogy mint a nevéből is kiderül, elsősorban elektronikai eszközök/alkatrészek/szerszámok stb. árusításával foglalkoznak, de ezen felül nagyjából bármilyen technikai ketyerét megtalálni náluk az autóalkatrésztől kezdve a napelemes mobiltöltőn át a harapófogóig. Nem is igazán ez az érdekes, hanem, hogy viszont elektronikában tényleg nagyon otthon vannak, és amikor én különböző problémáimmal néhányszor már megjelentem náluk (például egy villanymotor fordulatszámszabályozását illetően, amiről majd egy későbbi bejegyzésben beszámolok) mindig tudták, mi a megoldás a gondomra. Szóval nem is véletlenül örültem, hogy az ő vásárlási utalványuk a díj a pályázatra. Jöjjenek a csodás szerzeményeim:

Íme a sokat sejtető doboz, tele jósággal, már egy magamfajtának

Az első darab egy hőmérő, ami képes -10 - 220 °C-ig mérni annak a hőfokát, amibe belemerítjük/szúrjuk. Nekem ez nagy segítségemre lesz abban, hogy jó minőségű enyvet készítsek, illetve ha újból rászánom magam majd a lakkfőzéssel való kísérletezésre, ahhoz sem lesz hanyagolható.

A következő egy kötelező alapkellék, nem mellesleg a gépműhelyek egyik legelterjedtebb divatcikke, ami jól fog jönni marógép mellé (mert már azom is van pszt) - na szóval ez egy DJ fülhallgató

Ő kérem egy egyszerű kis kúposfogó, ilyet már sok ideje, sok helyen keresgéltem, és nagyon örültem, hogy itt megtaláltam, nem mondom, hogy mindennap fogom használni, de például drótok törés és sérülés nélküli hajlítgatásához első osztályú

Ő egy pára és hőmérő berendezés, aminek főleg első funkciója nagyon fontos számomra, ugyanis ha fát és hangszereket akarok tárolni (persze, hogy akarok) akkor azt nagyon javallott állandó páraszinten tartani, hogy elkerüljem a sérüléseket.

Ő pedig egy jó öreg analóg tolómérő, végre egy rendes, pontos darab, ez elengedhetetlen, és eddig is eléggé meg voltam lőve nélküle.

És tádám a főszereplő egy Bosch felsőmaró, igazi profi darab

Az új széria már annyira biztonságos, hogy szerintem a máshol keletkezett sérüléseidet is begyógyítja, de ezen túl fogom tenni magam, látható, hogy egy masszív kis 1400 wattos méregzsákról van szó, ha minden jól megy, ezzel akár 10+ évig is élvezhetjük egymás társaságát.

Na a végére már csak az maradt, hogy szeretnék köszönetet mondani a magyarországi Conrad munkatársainak, akik ilyen nagy és nem várt örömet okoztak nekem, és kívánom nekik, hogy ők is részesüljenek hasonló élményekben! Hepiend.

Elektronikaszerelés egy kicsit eltérve a megszokottól

Ugye általában amikor egy gitárban elektronikát javítunk, cserélünk, akkor más sem csinálunk, mint csavarozunk, meg forrasztunk, a potik helye már előre ki van fúrva a gitárban, minden úgy van elkészítve, hogy később is jól hozzáférhető legyen, lehessen rajta alakítani, kicserélni alkatrészeket. (már a hagyományos típusú elektronikákról beszélek, mert újabban hódít a nyomtatott áramkörös verzió, amit jóval nehezebb, vagy épp néhány esetben lehetetlen javítani.)

Került hozzám egy hangszer, aminek az volt a problémája, hogy valami recsegett, ha a gazdája kihangosította a beépített piezo rendszerrel. Némi nézegetés meg próbálgatás után kiderült, hogy a potméter kontaktos. Ilyenkor én először mindig jóhiszemű vagyok, hátha egy kis WD-40, vagy bármi hasonló segít, kioldja, kimossa a szennyeződést, és máris rendbejön minden. Hát ebben az esetben nem volt szerencsém... Ugyanúgy recsegett a hang, mint előtte. 

Gondoltam, semmi probléma, kerítek egy ugyanilyen potmétert, és nem lesz semmi gond. Először hangszerboltokban próbálkoztam, ahol egyöntetűen azt a tanácsot kaptam, hogy áááááááááá, ezt dobd ki a p..ba és vegyél egy újat. Mármint egész vezérlőfelületet EQ-val. Úgy néz ki a rendszer amúgy, hogy van egy NYÁK (nyomtatott áramkör) lap, amire fel van építve a háromsávos EQ, meg a hangerőszabályzó. Én a részletekhez nem értek, mindenesetre nem két fillér, ha az egészet le akarom cserélni, ráadásul tényleg csak a poti volt a hibás.

Gondoltam, csak nem hagyom ennyiben, bementem egy elektronika boltba, ahol árulnak mindenféle potmétereket, csak épp arra, amit ki kellett cserélnem, nem volt ráírva, hogy mekkora ellenállású... Mit van mit tenni, vissza a műhelybe, megmérni multiméterrel a lábak közti ellenállást (egy ismerősömtől utólag tudtam meg, hogy legegyszerűbb a két szélső láb között mérni, mert az a maximum kapacitást adja meg, és nem függ a tekerő pozíciójától...) Utána végre kiderült, hogy 10kOhm-os a kicsike, akkor vissza egy elektronika boltba (bosszúból, mert nem tudták megmérni ott helyben, egy másikba mentem, ahol sokkal barátságosabbak is voltak), és végül a kezemben volt a kívánt alkatrész. Nem mondom a beszerelésnél trükközni kellett rendesen, mert nem ugyanakkora volt a méret, de végül sikerült. Íme az eredmény:

Felkészülés a beszerzés után

A régi, meghatározhatatlan poti (kék), és az új lakó

Csak elforgatva fért el, de eredetileg amúgy is úgy egyeztünk meg a hangszer gazdájával, hogy akár a hangszer külsejére is applikáljak fel valami potit, hogy ne kelljen az egész szerkezetet kicserélni. Nos ez így bennmaradt a hangszerben.

Kicsit olyan lett, mint valami bomba, csak itt nem kell elvágni a piros vezetéket.

Még a házba is sikerült visszatenni az egészet, igaz, kicsit szellősíteni kellett a burkolatot.

Így nézett ki az asztal a művelet után :)

És ennyi látszik kívülről.

Szóval nem minden kidobandó, ami úgy tűnik elsőre, de ezt már annyiszor leírtam, hogy már nekem is a könyökömön jön ki.