Ibanez 2030 hangszedőtekercsek paraffinos átitása (potting) és a mikrofónia

A mikrofónia jelensége elég utálatos dolog tud lenni az elektromos hangszereknél. Enyhébb esetben nagyobb torzításnál jön elő kellemetlen, sípoló gerjedés formájában, rosszabb esetben tiszta hangzásnál is megjelenhet nemkívánatos zörejekként. A jelenséghez kapcsolódik az a probléma is, ha a hangszer erősítőbe dugva jelként továbbítja a legkisebb ütődést is, pl. ha hozzácsapódik a combunkhoz, vagy átváltunk egy kapcsolót.

A mikrofónia oka a hangszedő tekercselésével, illetve a tekercs elhelyezkedésével van kapcsolatban. A rézdrót tekercs, ami az állómágnesek által létrehozott mágneses tér rezgő húrok általi módosulásainak hatására indukálódó váltakozó jelet továbbítja (lehet, hogy ezt több mondatban egyszerűbb lett volna megfogalmazni), működéséből kifolyólag érzékeny az elmozdulásra. Érintse ez az elmozdulás a tekercs egészét, vagy csak egyes részeit, szakaszait, minden esetben olyan jelet fog továbbítani, ami nem tisztán a húrok rezgéséből származik. Hétköznapi nyelvre lefordítva, ha a tekercs nincs megfelelően rögzítve a hangszedőházban, lötyögős, akkor ha mozdul a hangszer, mozdul a tekercs is, ez pedig hangot produkál, pedig nem kéne. A bejegyzés elején emlegetett sípoló, sikító hang pedig akkor jöhet létre, ha a tekercs valamelyik szála (vagy akár egyszerre több is) nincs megfelelően rögzítve, és rezgésbe tud jönni, ezáltal szabályozatlanul változtatva meg a tekercs elektronikai tulajdonságait (legfőképpen a kapacitását). Ez pedig az erősítőben zajként jelentkezik. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a mikrofónia jelensége létrejöhet magában az erősítőben lévő vákuumcsövekben is, de ezt az esetet könnyen ki lehet szűrni azzal, ha egy másik erősítőn próbáljuk ki a hangszert. Nézzük a mai áldozatot.

Ibanez 2030 basszusgitár, még a hőskorszakból

Jolana Diamant átgondolás bundozással és újrafényezéssel

Most egy olyan munkát mutatok be, amit nem kellett volna elvállalnom. Nem azért, mintha nem csináltam volna ilyet korábban, hanem mert a körülményeket jobban kellett volna mérlegelnem, mielőtt belevágok. Mint sokan tudjátok, a műhely egy kilencedik emeleti panellakás kisszobájában kapott helyet, ez pedig nem nevezhető épp a legalkalmasabb helynek a fényezésre. Ezután a gitár után nem is vállaltam több ilyen munkát, bár remélhetőleg hamarosan ez a helyzet újból változni fog, reményeim szerint már nem sokáig maradunk abban a pici lakásban. Viszont ha már megcsináltam, szívesen megosztom az általa szerzett tapasztalataimat.

Elsőként elmondanám, hogy a profi fényezéshez minimálisan szükséges lenne egy erre alkalmas helyiség, amiben ha elszívófal nem is, de legalább egy erős ventilátor működik (ami a szobából kifelé fújja a levegőt), hogy biztosítson egy egyirányú légáramot. Emellett szükség van egy legalább 45 literes kompresszorra, amiben már van elég szufla ahhoz, hogy egy testet egyvégtében le lehessen fújni. Kell egy jó szórópisztoly, amin lehet állítani a levegő és lakkmennyiséget, valamint a szórásképet, nekem a lidlis teljesen jól működött. Végezetül szükséges egy komolyabb maszk, ami képes a levegőben megjelenő káros anyagok és por kiszűrésére. A polírozás még egy külön történet, ott viszont nem annyira a körülmények, mint inkább a felhasznált anyagok fontosak, erre még később visszatérek.

A hozzám került hangszer egy elég romos állapotú, de hiánytalan Jolana Diamant volt, amibe aktív EMG hangszedőket szerelt gazdája, és a modern arculathoz a hangszer kinézetét is szerette volna felfrissíteni. A jó használhatósághoz még szükség volt egy újrabundozásra is, mivel a gyári érintők már meglehetősen elkoptak.

az eredeti állapot

két potméter alatt betört a test anyaga

a másik