Washburn Raven felújítás

A Washburn Raven modellje nem hiszem, hogy sokaknak ismerős lenne, pedig egy szép, egyedi kinézetű hangszerről van szó. A keresőben sem lehet sok mindent találni róla, jóformán csak annyit, hogy a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején készültek, illetve, hogy a Wing széria belépő kategóriás hangszereként futottak. A fenti linken találtok még néhány információt. Felépítésükben és működésükben a hagyományos Les Paul mintát követik, két humbucker hangszedővel, kapcsolóval, két-két hangerő és tónus potméterrel. A test rendes sapelli mahagóni (mármint tényleg az, nem csak az adatlapon), egy meglehetős jávor toppal, a nyak szintén mahagóni.

Több apróság miatt került hozzám. Kapott új felsőnyerget, javítottam rajta repedést, komplett elektronikát és kulcsokat cseréltem, és persze a bundok rendbetétele után be is állítottam a hangszert. Ezekről a munkákról írok most röviden, képek kíséretében.

Az érkezési állapot, meglátszanak rajta az évek.

A kulcsok foghíjassá váltak, és ez a része amúgy sem volt erőssége a gitárnak, így megértek a cserére.

A hangszedő gödre már eredetileg sem lehetett túl tágas, de lehet, hogy az évek során a fa vetemedése is hozzájárult ahhoz, hogy a pickupkeretet megnyomta, majd el is törte a nyak. Lehet, hogy új korában még volt annyi rugalmasság a műanyagban, hogy csak elhajolt, de nem bírhatta sokáig.

A hangszedőkkel nem volt különösebb baj, de a gitár gazdája ezeket is cserélni szerette volna, így a kerettel együtt repültek ezek is egy zacskóba.

Ibanez 2030 hangszedőtekercsek paraffinos átitása (potting) és a mikrofónia

A mikrofónia jelensége elég utálatos dolog tud lenni az elektromos hangszereknél. Enyhébb esetben nagyobb torzításnál jön elő kellemetlen, sípoló gerjedés formájában, rosszabb esetben tiszta hangzásnál is megjelenhet nemkívánatos zörejekként. A jelenséghez kapcsolódik az a probléma is, ha a hangszer erősítőbe dugva jelként továbbítja a legkisebb ütődést is, pl. ha hozzácsapódik a combunkhoz, vagy átváltunk egy kapcsolót.

A mikrofónia oka a hangszedő tekercselésével, illetve a tekercs elhelyezkedésével van kapcsolatban. A rézdrót tekercs, ami az állómágnesek által létrehozott mágneses tér rezgő húrok általi módosulásainak hatására indukálódó váltakozó jelet továbbítja (lehet, hogy ezt több mondatban egyszerűbb lett volna megfogalmazni), működéséből kifolyólag érzékeny az elmozdulásra. Érintse ez az elmozdulás a tekercs egészét, vagy csak egyes részeit, szakaszait, minden esetben olyan jelet fog továbbítani, ami nem tisztán a húrok rezgéséből származik. Hétköznapi nyelvre lefordítva, ha a tekercs nincs megfelelően rögzítve a hangszedőházban, lötyögős, akkor ha mozdul a hangszer, mozdul a tekercs is, ez pedig hangot produkál, pedig nem kéne. A bejegyzés elején emlegetett sípoló, sikító hang pedig akkor jöhet létre, ha a tekercs valamelyik szála (vagy akár egyszerre több is) nincs megfelelően rögzítve, és rezgésbe tud jönni, ezáltal szabályozatlanul változtatva meg a tekercs elektronikai tulajdonságait (legfőképpen a kapacitását). Ez pedig az erősítőben zajként jelentkezik. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a mikrofónia jelensége létrejöhet magában az erősítőben lévő vákuumcsövekben is, de ezt az esetet könnyen ki lehet szűrni azzal, ha egy másik erősítőn próbáljuk ki a hangszert. Nézzük a mai áldozatot.

Ibanez 2030 basszusgitár, még a hőskorszakból

Javított hangszerek a teljesség igénye nélkül VI.

Ez az írás a különböző saját bejegyzést nem kapó hangszerek javításainak hatodik csomagja, kis kitekintés arra, mi minden fordul meg nálam. Természetesen nem tudok, és nem is érdemes mindenről írni, éppen erre van ez a sorozat. A fészbúk oldalomon is valami hasonló történik, csak ott minden nap egy kép.

Elsőként itt egy Epiphone Thunderbird, amin a bundokat síkoltam/profiloztam, és beállítottam a hangszert.

A vissza nem profilozott, egyenes bundfelszín nem tesz lehetővé teljesen pontos intonálást, így mindenképp kerülendő. A nagyobb zörgéseket ugyan meg lehet szüntetni egy sima síkolással, de a problémának ez csak részleges megoldása.

nagyon metál

Javított hangszerek a teljesség igénye nélkül V.

A gyűjteményes javításjegyzékem ötödik részéhez érkeztünk, amiben olyan hangszerekre vethettek egy pillantást, amikről nem fog önálló bejegyzés születni. Ha a fészbúk oldalamon keresgéltek, akkor a képek között sok itt mutatott darabbal találkozhattok még.

Elsőnek itt egy bolgár Kremona gamba alakú basszusgitár, amin az elektronikát tisztítottam, javítottam, így készítettem pár képet az amúgy belül meglepően tiszta potméterekről is.

itt azért volt rendesen mit kitakarítani

Jolana Alfa

Többször emlegettem már, hogy a Jolanak készítői milyen sok forrásból merítettek ihletet saját (többé-kevésbé kópia) hangszereikhez. A most bemutatott Krnovban készült Alfa esetében sincs ez másként, az eredményt tekintve leginkább a Burns gitárok, azon belül is talán a Marvin modell hatása tükröződik. Mivel még nem volt szerencsém kezemben igazi Burnst fogni, ez az első találkozásom ezzel a forma-megoldás világgal, és meg kell mondanom, elnyerte a tetszésem. Persze nem lenne Jolana a hangszer, ha nem lennének benne olyan alkatrészek, amiket legnagyobb valószínűség szerint nem hangszerhez találtak ki. Mint a Marináknál az írógép billentyűk, itt valamilyen - talán eredetileg lámpához készült - kapcsolók lettek felhasználva a hangszerhez, és említést érdemelnek a potmétersapkák is. Az Alfa három egytekercses hangszedőt kapott, amiket kedvünkre lehet tetszőleges kombinációban kapcsolni, ezen kívül egy magas áteresztő és egy magas vágó hangszín kapcsoló is van benne a hangerő és tónus potmétereken kívül. Emiatt meglehetősen sokszínű a kihozható hangzások skálája, de ezt már mondhatni megszoktam a Jolanaktól. A tremolo a korábban már Graziosokon is látható megoldás, később ilyen került a közismertebb Irisre is.

Így jött hozzám az Alfa. Különleges látvány

és itt látható a legfőbb ok, ami miatt hozzám került

Jolana Tornado - egy vitatott értékű hangszer

Ezzel az írással talán a legrégebb óta halogatott-tologatott bejegyzésemet teszem közzé. Ennek oka nem a bemutatott munka nagyságában, vagy bonyolultságában keresendő, hanem magában a hangszerben, amivel itt foglalkozok. Jolana Tornado. Volt már Jolana itt épp elég, és tudhatjátok, hogy kifejezett pártolója vagyok ezeknek a hangszereknek, a Tornado viszont igencsak megosztó. Nem nagyon lehet még egy ilyen problematikus felépítésű és rendszerű gitárt találni, ennek ellenére egyre többen fedezik fel maguknak a (többnyire) vörös bestiát, és szeretnek bele. Kustán Sándor barátom jóvoltából az utóbbi években jócskán el voltam látva Tornadókkal, és nem mondhatnám, hogy öröm volt velük dolgozni. Átküzdöttem magam legalább 5-6 darab elektronikáján, mire most ezeket leírom. Ennek ellenére nem eldöntött még az én fejemben sem, hogy milyen a hangszer értéke. A lényeg, hogy most fejest ugrunk a tornádóba, és hagyjuk hogy magával sodorjon :) Hozzá kell még tennem, hogy annak ellenére, hogy sok hangszer járt nálam, talán egyen, ha ténylegesen játszottam is, mert a többit a gazdájuk maga rakta össze. A tapasztalataimról lejjebb.

Jolana Tornado életnagyságban (forrás: sixtiesguitars)

az egyik páciens szétszedés előtt

itt azért van pár hibalehetőség

Jolana Iris basszusgitár forgókapcsoló csere

Ennek a hangszernek csak az elektronikáját bütyköltem meg, és csak a test járt nálam, így sok okosat nem tudok mondani róla, de mivel eléggé érdekes kihívás elé állított, kap egy külön bejegyzést. A Jolana Iris basszusnak az elektronika-gödre a Telecasteréhez hasonlatos, egy vékony, hosszúkás fémlemez zárja le, és három alkatrésznek van rajta hely - egy hangerő potméternek, egy hangszedő-váltó forgókapcsolónak, és egy tónus-szabályzónak. 

A probléma az volt, hogy az eredeti forgókapcsoló meghibásodott, és sehonnan nem tudtunk keríteni hozzá való pótalkatrészt. A gödörben nagyon szűkös volt a hely, így a hagyományosan gitáron használt forgókapcsolók sem jöhettek szóba. Pont ebben az időben sikerült viszont valahonnan beújítanom egy tucat orosz forgókapcsolót, amik a mostanában használatosaknál keskenyebbek voltak. Elég masszív kivitelű, univerzális darabokról van szó, akadt azonban velük egy komoly probléma. Túl hosszúak voltak a hangszerhez. Eredeti alakjukban négy terminálosak (négy áramkör kapcsolását teszik lehetővé egyszerre), nekem azonban itt csak ennek a felére volt szükségem. Ugyan a kapcsolók nem kifejezetten támogatták a szétszedést, nem is igazán nehezítették meg, így most megmutathatom, hogy néznek ki belülről, és hogyan tudtam őket felhasználni.

A képen felül egy egyben lévő kapcsolót, alul pedig egy szétszedettet láthattok. Darabokra szedés közben kiderült, hogy belül végülis csak két terminállal rendelkezik, mivel a négy szintnyi forrasztófül csak két belső forgatható érintkezőpanelhez csatlakozik. Ezekből egyet hagytam meg, és a forrasztófülekből is leválasztottam két szintet a többiről, majd a tengelyből a megfelelő hosszúságot lefűrészelve újból összeraktam a kapcsolót. Érdekesség még, hogy változtatható a kapcsoló állásainak száma kettőtől öt állásig. Nekem háromra volt szükségem, így ennek megfelelően állítottam be az ezt szabályzó karmos alátétet.

A teljes méretű és a felezett kapcsoló

Elektronika csere

Jött hozzám egy gitár azzal, hogy recsegnek a potméterek, illetve valami gond volt a kapcsolóval is, és az lett a vége, hogy a teljes elektronikát, a hangszedők kivételével ki kellett cserélni. Na mivel itt még nem volt ilyen, és csak hogy legyen, csináltam pár képet, itt nem fogok írni arról, hogy hogyan kötök be egy hangszedőt, mivel csak az eredetit kiosztást másoltam le, majd máskor, lesz erről is szó.

Ami kilóg a gitárból, az a kibelezett régi, ami pedig a kis falapon van mellette, az a készülő új elektronika.

Ugyanolyan ellenállású potmétereket használok, mint amilyenek az eredetiben voltak, itt 500 kOhmost, de elterjedt még a 250-es is.

Na itt már elkezdtem bekötögetni a jack-aljzathoz, illetve a hangszedők kábeleihez a vezetékeket, ennél a gitárnál két humbucker volt, azokat lehet kapcsolni külön-külön, illetve egybe, és van még egy tónus potméter (a kondis), illetve egy master hangerő, amivel mindkét pickup említett tulajdonsága állítható.

Na ő lenne a hangszínszabályozó, ami annyit tesz, hogy a kondenzátoron keresztül leföldeli a magasakat, ha letekerjük a potit. Jazzesek nagy barátja.

Ő meg a hangerőszabályozó. Amikor a potenciaméter testére ráforrasztjuk a földeléseket, több dologra is oda kell figyelnünk. Nem szabad a végtelenségig forrósítanunk a házat, mert akkor akár dobhatjuk is ki a kukába az egészet. Viszont mégiscsak fel kell melegítenünk a testet annyira, hogy a cin megfolyjon rajta, azaz ne csak egy csöppben ugrándozzon ide-oda. Ehhez kell egy kis gyakorlat, de hamar belejön az ember.

Miután kész voltam a bekötéssel, jöhetett az alkatrészek visszaszerelése a helyére. Igen ám, de nem fértek be a lukon, amit hagytak nekik. Mindenképpen ezeket a potmétereket kellett a hangszerbe rakni, úgyhogy nem volt más választás, mint kiszélesíteni a lyukat, ez az a dolog, amitől borsódzik a hátam, belevágni késsel egy lakkozott tetőbe, dehát mit van mit tenni, valahogy annak a potinak át kell férnie...

Előtte

Utána... oh...

És a végeredmény. Szép piros :)