Hoztak nekem egy korábban javított Lindberg jazzgitárt. Valószínűleg letört a feje, a nyaktőnél a nyaka, és a káva is egy helyen beszakadt. Jól hangzik, ugye? Valahogy megjavították, elég csúnyán, de meg kell hagyni, legalább stabilan. Jó volt a választott műgyanta, amivel dolgoztak, így nem kellett attól tartani, hogy újra eltörik valahol az anyag. A felülettel viszont nem foglalkoztak, ezért is hozták hozzám a hangszert, hogy próbáljam valahogy szalonképesebbé tenni a ragasztásokat. A régi lakkokon sok esetben az évek során hajszálrepedések jelennek meg, és nincs ez másképp ezzel a hangszerrel sem. A friss lakkal is lehet valami hasonló hatást elérni, ha a felületet hajszárítóval felmelegítjük, majd hirtelen valami lidocainhoz hasonló sprével lehűtjük. Én most csak arra vállalkoztam, hogy új festékkel és lakkal eltüntettem a javítások nyomait.
A gyakorlat az volt, hogy a javított felületeket lecsiszoltam, amíg mindenhol egy szintbe nem jöttek, majd a hézagokat műgyantával kitöltöttem. Finomcsiszolás után először fekete akrilfestéket, majd nitrolakkot használtam. A régi és az új lakkfelületek találkozásánál természetesen meglátszik a különbség, de a munkát így beszéltük meg, tökéletes hatás elérése érdekében a teljes hangszert újra kellett volna lakkozni.
 |
| a nyak "javítás" |
 |
| A ragasztóban megmaradt ujjlenyomat alapján valami profi ügynökség talán még meg is tudná találni az elkövetőt. |
 |
| oké, hogy egyben marad, de nem valami szép látvány |
