És akkor ez lesz a mai utolsó bejegyzés meg úgy általában az utolsó idei karácsonyhoz kapcsolódó, mégpedig egy nyaklánc, illetve pontosabban szólva egy medál készítéséről, meg egy karkötőről. Azért tettem ezeket külön bejegyzésbe, mert ezeknek van a legkevesebb közük a hangszerkészítéshez, de mégis én csináltam őket és kézműves dolgok.
 |
| hát ő egy kagylóból és vörösréz huzalból készült medál |
 |
| mint az látszik |
 |
| így nézett ki végeredményben |
 |
| Sajnos nem volt megfelelő kúposfogóm a drót hajlításához, így lettek rajta apróbb sérülések... |
 |
| ez pedig egy indiánfonatos karkötő egyik öcsémnek, ennek aztán végképp semmi köze a famunkához meg vésőhöz meg gyaluhoz, dehát ezt is most csináltam... |
 |
| A vonaton kicsit hülyének néztek, hogy mit művelek, dehát ez tulajdonképpen ki a vért érdekel? |
 |
| a fagolyók szintén hendméd jávorból |
 |
| A karkötő mögött a lomtalanítástól megmentett szobám dísze, egy fotel, és jó állapotú huzata (már egerek is laktak benne amikor egy évig az udvaron tárolódott) |
 |
| hármasfonás - nagyon nehéz... |
És akkor végezetül, álljon itt a bizonyság, hogy kézműveskedni jó, meg örömet szerez mindenkinek, hadd mutatom be, édesanyám és húgom közös termékét a család minden tagjának külön mézeskalács dobozzal készített házibonbont, ami mellett a lila tehén meg a zöld boci, meg az akármi konyakosmeggy meg ilyen és más nyálcsorgatók simán elbújhatnak. Tádám:
 |
| a tuti mézeskalácsdoboz, és benne a megmaradt finomságok, amit még nem faltam fel... |
 |
| rumos aszaltszilvával és marcipánnal töltött bonbon |
 |
| cukormázas csokibonbon |
 |
| csokireszelékes csokikrémbonbon |
 |
| naranccsal és marcipánnal töltött bonbon |
 |
| nyami |
