Jolana Alexandra II és Super III javítások, illetve óvatos összehasonlítás

Bár soha nem voltam tulajdonosa egy Jolana Alexandrának sem, mégis úgy alakult, hogy járt nálam a 2-es és a 3-as változat is, így mindkettőt be tudom most mutatni. Az összehasonlítás ennek ellenére nem lesz túl mélyre menő, mivel nem egyszerre volt nálam a két hangszer, több mint egy év telt el a két javítás között.

Az Alexandra II-kből (illetve akkor még csak simán a név, hiszen nem kellett megkülönböztetni a későbbi verziótól) 1964-ben (más források szerint '67-ben) készültek az első darabok, de a modell nem volt túl hosszú életű. A gitár mintája a Gibson ES 335 volt, amit olyan mesterien sikerült lemásolniuk (már ami a formát illeti), hogy a nagy testvér is hamarosan felfigyelt rájuk, és kötelezték őket, hogy változtassanak a körvonalon. A hangszer egyébként az ES-hez hasonlóan két hangszedővel dolgozik, de humbucker helyett egytekercsesekkel, és két négyállású kapcsoló segítségével sokféle hangzásra képes (pontosan nem emlékszem már, mik voltak a technikai megoldások, ha legközelebb jön Alexandra, rajzolok egy kapcsolási sémát, mert sehol a neten nem találok hozzá anyagot). A hozzám került darabon az alsó szarvon lévő kapcsot már egy Les Paul típusú három állásúra cseréltékocs gyárilag 3-állású (köszi a javítást!), ő felelt a pickupok váltásáért. Cserélt a híd is, ami, mint látni fogjátok rózsafa talpon nyugvó görgős tune-o-matic lett a korábbi Jolana híd helyett, ami a tremolo által keltett húrmozgást 'dülöngélő képességével' kompenzálta (erre még később visszatérek). A festés egy szép sunburst, a nálam járt darabon már némileg megviselt állapotban, de az a véleményem, hogy ez a fajta sérülés csak szebbé teszi a hangszert. A test rétegelt lemez, a fogólap ébenfa (ennek a későbbi szériával összehasonlításban van jelentősége), a hangszedők pedig kívülről a Tornadokon lévőkre hasonlítanak.

Az első Alexandrák után jöttek az Alexis elnevezésű basszusgitárok, aminek I-es verziójáról már itt a blogon is láthattatok bejegyzést. Az eredeti Alexandra mellett kihoztak XII néven egy tizenkét húros verziót is, amihez sajnos még nem volt szerencsém, de nagyon kíváncsi lennék rá.

A gibsonos incidens után az újabb Alexandrák (Super III) már nem csak más körvonallal, de más hangszedőkkel és anyagokkal is készültek. A pickupok a Rubinokon is látható típusúak lettek, és kettő helyett hármat szereltek a hangszerbe. Eggyel több lett a potméterek száma is, bár a két szarvon lévő forgókapcsolók megmaradtak. Megváltozott a koptató alakja is, valamint a fogólap anyaga, ami innentől a más későbbi Jolanakon is gyakran megfigyelhető gőzölt bükk. A sunburst színe is kicsit más lett, és természetesen a legfeltűnőbb változtatás az alaké, a két felső szarv már nem olyan ölelő forma, mint korábban. Ezen a hangszeren megmaradt az eredeti híd, amilyet már itt is láthattatok korábbi bejegyzésekben. Az oktávtisztaságot egy - a húrokkal párhuzamosan futó - csavarral lehet beállítani, ami egyben a húr felfekvési pontját is szolgáltatja, illetve az alkatrésznek még annyi a különlegessége, hogy, mint már fentebb említettem, nem teljesen mereven csatlakozik a hídtalphoz, hanem képes egy kis előre-hátra dőlésre, amivel csökkenti a tremolo által okozott elhangolódást.

Mindkét hangszeren kisebb javításokat végeztem, lakk és szegélyfixálást, kisebb repedéseket javítottam, az elektronikát néztem át, és persze beállítottam a hangszert. A régebbi modellen a fémalkatrészeket is kifényesítettem.

Jolana Alexandra II szétszedődve

A nyak. Az Alexises bejegyzésből ismerős lehet, de itt sokkal szebben megmaradt a fejmatrica

A fémalkatrészek eltávolítva. A hangszedők a Tornadokhoz hasonlóan szivacsbakokon nyugszanak, és ezek rugalmassága teszi állíthatóvá a magasságukat.

törődésre várva

fémalkatrészek polírozás előtt

egy kis felválás javítás

a test fényesítése után

ő meg szerintem egy gyönyörű kapcsoló

A fémalkatrészeket egy kis polírpasztával rongykorongon fényesítettem fel, a mélyebb rozsdarágások kivételével szépen visszajött a fénye mindennek. A potmétereket kitisztítottam, itt is a szokásos elpusztíthatatlan Teslák voltak, így elég volt szétszedni, kifújni, majd újból összerakni őket, hogy újabb 30 évig működjenek. A bundokat megsíkoltam, felfrissítettem az ében fogólapot, és csináltam az eredeti alu felsőnyereg helyett egy csontot.

Tesláék kemény munkakörben

egész kis korlelet volt a ház belsejében

Pókhálóval már találkoztam potméterben, de eddig ez a legnagyobb idegen test, ami bekerült. Reméljük jól érezte magát, amíg élt.

A pickupok alá a szivacsok mellé még rugók is kerültek, hogy könnyebben lehessen állítani a magasságot

Síkolás közben nagyjából korabeliekkel osztozott a munkapadon

fogólap felfrissítés

újra dalra készen

Összerakva, illő társaságban

és még készült hozzá csont felsőnyereg

méretezve a helyén

A beállításhoz a nyakszöget eléggé módosítani kellett, ehhez készült ez a mahagóni ék.

a hölgy személyi azonosítója

kész felsőnyereg

Hrádec Králové, a gyártási hely

teljes életnagyságban

híd és húrzörgés tompítás hangszerelem módra

és a tremoló, ami szintén ismerős lehet a Tornadókról

Végezetül jöjjön néhány profi kép Baowahtól, aki azóta is büszke tulajdonosa - többek között - ennek a hangszernek is.

én meg büszke vagyok rá, hogy mindhárom hangszerhez volt több-kevesebb közöm

A képek forrása itt: link, és még ide is érdemes kattintani (itt csak mellékszereplő Alexandra)

A másik Alexandrán (a Super III-ason) nagyjából hasonló munkákat végeztem, talán a síkolás meg a nagy tisztogatás kimaradt, de a beállítás, elektronika biztos megvolt. Megfigyelhető, hogy a korábbi modellhez képest bizonyos dolgokban már próbáltak spórolni a készítők, ilyen például a fogólap is. Ettől függetlenül a szisztéma ugyanaz, és a kényelem szempontjából legfontosabb nyak nem esett át lényegi változáson.

Jolana Alexandra Super III

és az eredeti híd, a régebbi modellen is ilyen volt

a menetes részben a csavarbetétet előre-hátra lehetett hajtani, így kis léptékekkel be lehetett állítani a pontos oktávpontot, pláne, hogy magát a hidat is el lehet mozdítani.

a húrmagasságot két állítócsavar segítségével szabályozhatjuk felülről

elkészült

És mint a II-esnél, itt is jöjjön pár profi fotó, hogy nehogy emiatt legyen részrehajló valaki.

Teljes életnagyságban. A képek forrása itt: link

Végezetül a véleményem a két hangszerről. Gyakorlatilag a Tornadonál már használt és bevált szerelékeket rakták rá egy szimmetrikus testre, és az hogy ez éppen az ES 335 volt, nem meglepő, Jolanáék nagyon sok helyről inspirálódtak. Ami miatt az egyik legjobb Jolana hangszerként tartják számon, az részben az, hogy megbízható elektronika került bele a Tornadoval ellentétben, illetve hogy jól eltalálták a nyakát. A két széria között maga a cég is megváltozott szerintem, mások lettek a megoldások, a II-es modell inkább a Tornadora, a Super III-as inkább más kortársaira, pl. a Rubinokra hasonlít, a 'melyik a jobb' kérdésre inkább a két korszak hangszerei közötti preferencia ad választ. Nem gondolom, hogy a később modellek értékelhetetlenek lennének, a Tornadoknál például éppen a kései szériáknál sikerült részben megoldást találni a gyenge pontokra.