Jolana Vikomt rendbehozása

A Jolana Vikomtot 1973-tól kezdve gyártották Hrádec Královéban, a sokkal híresebb Iris kisöccseként. Mindkettő a Telecaster formai alapjain épült, az Iris két egytekercses hangszedővel, és tremoloval, a Vikomt mindössze egy nagyjából nyaki pozícióban lévő hangszedővel, fix lábbal. Régen nagyon tetszett az Iris, és bár majdnem ilyet vettem első hangszeremként, végül máshogy alakult a dolog. Elég megbízható, és tényleg elterjedt hangszernek számít, a mai napig rengeteg kering belőle apróhirdetési oldalakon, és más hasonló helyeken. Külföldi oldalakon időnként ezek is aranyáron tűnnek fel. Személy szerint nem szeretem őket annyira, mint mondjuk a régebbi üreges testű modelljeiket (Marina, Tornado, Alexandra), de sokaknak fűződnek hozzájuk szép (vagy éppen bosszús) emlékeik. A Vikomt legnagyobb előnye a nagytestvérhez képest, hogy megúszta az egyébként felejthető színvonalú tremolót, cserébe viszont a gitárból kicsalogatható hangzások száma erősen lehatárolt. A most bemutatott hangszerrel sajnos nem volt szerencsém, mert a pickupban valahol volt egy rövidzárlat. Ettől a tekercs jóval rövidebbként működött, mint normális állapotban, és bár megszólalt, halvány susogás volt csak, így a hangjáról nem tudok nyilatkozni.

így jött

A hozzám került Vikomt legfőbb baja az volt, hogy a több darabból összeragasztott test hasábjai elváltak egymástól. Hogy ennek a rossz minőségű ragasztó, a tárolási körülmények, vagy a nem rendeltetésszerű használat volt az oka, sajnos nem tudom. Mindenestre valamit kezdeni kellett vele, hogy az új tulajdonosnak ne kelljen attól tartania, hogy bármelyik pillanatban darabjaira esik kezében a hangszer. A nyakon is volt némi javítanivaló, a fogólap felvált a felsőnyereg közelében. A fémalkatrészeket megtisztogattam, rendbehoztam, amennyire lehetett. A hangszedőt szétszedtem, hátha jól látható helyen van a rövidzárlat, de ezzel sajnos nem jártam sikerrel.

a test darabjai szétváltak egymástól

Jolana Alexandra II és Super III javítások, illetve óvatos összehasonlítás

Bár soha nem voltam tulajdonosa egy Jolana Alexandrának sem, mégis úgy alakult, hogy járt nálam a 2-es és a 3-as változat is, így mindkettőt be tudom most mutatni. Az összehasonlítás ennek ellenére nem lesz túl mélyre menő, mivel nem egyszerre volt nálam a két hangszer, több mint egy év telt el a két javítás között.

Az Alexandra II-kből (illetve akkor még csak simán a név, hiszen nem kellett megkülönböztetni a későbbi verziótól) 1964-ben (más források szerint '67-ben) készültek az első darabok, de a modell nem volt túl hosszú életű. A gitár mintája a Gibson ES 335 volt, amit olyan mesterien sikerült lemásolniuk (már ami a formát illeti), hogy a nagy testvér is hamarosan felfigyelt rájuk, és kötelezték őket, hogy változtassanak a körvonalon. A hangszer egyébként az ES-hez hasonlóan két hangszedővel dolgozik, de humbucker helyett egytekercsesekkel, és két négyállású kapcsoló segítségével sokféle hangzásra képes (pontosan nem emlékszem már, mik voltak a technikai megoldások, ha legközelebb jön Alexandra, rajzolok egy kapcsolási sémát, mert sehol a neten nem találok hozzá anyagot). A hozzám került darabon az alsó szarvon lévő kapcsot már egy Les Paul típusú három állásúra cseréltékocs gyárilag 3-állású (köszi a javítást!), ő felelt a pickupok váltásáért. Cserélt a híd is, ami, mint látni fogjátok rózsafa talpon nyugvó görgős tune-o-matic lett a korábbi Jolana híd helyett, ami a tremolo által keltett húrmozgást 'dülöngélő képességével' kompenzálta (erre még később visszatérek). A festés egy szép sunburst, a nálam járt darabon már némileg megviselt állapotban, de az a véleményem, hogy ez a fajta sérülés csak szebbé teszi a hangszert. A test rétegelt lemez, a fogólap ébenfa (ennek a későbbi szériával összehasonlításban van jelentősége), a hangszedők pedig kívülről a Tornadokon lévőkre hasonlítanak.

Az első Alexandrák után jöttek az Alexis elnevezésű basszusgitárok, aminek I-es verziójáról már itt a blogon is láthattatok bejegyzést. Az eredeti Alexandra mellett kihoztak XII néven egy tizenkét húros verziót is, amihez sajnos még nem volt szerencsém, de nagyon kíváncsi lennék rá.

A gibsonos incidens után az újabb Alexandrák (Super III) már nem csak más körvonallal, de más hangszedőkkel és anyagokkal is készültek. A pickupok a Rubinokon is látható típusúak lettek, és kettő helyett hármat szereltek a hangszerbe. Eggyel több lett a potméterek száma is, bár a két szarvon lévő forgókapcsolók megmaradtak. Megváltozott a koptató alakja is, valamint a fogólap anyaga, ami innentől a más későbbi Jolanakon is gyakran megfigyelhető gőzölt bükk. A sunburst színe is kicsit más lett, és természetesen a legfeltűnőbb változtatás az alaké, a két felső szarv már nem olyan ölelő forma, mint korábban. Ezen a hangszeren megmaradt az eredeti híd, amilyet már itt is láthattatok korábbi bejegyzésekben. Az oktávtisztaságot egy - a húrokkal párhuzamosan futó - csavarral lehet beállítani, ami egyben a húr felfekvési pontját is szolgáltatja, illetve az alkatrésznek még annyi a különlegessége, hogy, mint már fentebb említettem, nem teljesen mereven csatlakozik a hídtalphoz, hanem képes egy kis előre-hátra dőlésre, amivel csökkenti a tremolo által okozott elhangolódást.

Mindkét hangszeren kisebb javításokat végeztem, lakk és szegélyfixálást, kisebb repedéseket javítottam, az elektronikát néztem át, és persze beállítottam a hangszert. A régebbi modellen a fémalkatrészeket is kifényesítettem.

Jolana Alexandra II szétszedődve

A nyak. Az Alexises bejegyzésből ismerős lehet, de itt sokkal szebben megmaradt a fejmatrica