Cort Hiram Bullock modell öthúrossá alakítás

Elég szokatlan átalakítást csináltam ezen a Cort gitáron. Öt húrossá változtattam a megrendelő igénye szerint. Elsőre ez igen furcsa kérésnek tűnhet, de van rá logikus magyarázat, ami Paul Dourge nevéhez köthető. Az Argentínában született gitáros egy sajátos módszert dolgozott ki a könnyebb gitárjáték tanulására, illetve gyakorlatára. A hagyományos hangolás helyett egy újat javasol, nevezetesen, hogy az E, A, D, G, H, e helyett inkább E, A, D, G, C, f-et használjunk. Ennek értelme, hogy ezzel a teljes hangolás szimmetrikussá és átláthatóbbá válik (minden két húr hangja között egy tiszta kvart a távolság). Normál esetben a G és H húr között nincs tiszta kvart, csak egy nagy terc, ami bizony valóban bonyolítja a helyzetet azok számára, akik valamilyen más hangszerről szoknak át a gitárra. Aki eleve gitáron kezd játszani, annak persze ez nem igazán jelent plusz bonyodalmat, egyszerűen így tanulja, és kész.

Izgalmasak azonban a következtetései, amiket levont kísérleteiből. Ugyanis arra lett figyelmes, hogy amikor egy hat húros gitárt áthangolt az általa kitalált hangokra, akkor az nagyban megnehezítette, olykor lehetetlenné tette számára egy csomó akkord tiszta lefogását (olyanokat, amikben mind a hat húron vagy le kéne fognunk valamit, vagy tompítanunk, de esetenként ez lehetetlen ujjrendet követelne). Rájött, hogy nem véletlenül van csak egy nagy terc távolság a második és harmadik húr között, ez teszi lehetővé ugyanis, hogy egyes sokat használt akkordok disszonancia nélkül lejátszhatóak legyenek. Érdemes kipróbálni. Számomra ez a legizgalmasabb része Paul Dourge elméletének, ahogy megkérdőjelez egy számára furcsa és alaptalannak tűnő hagyományt, de aztán felderíti a gyökereit, elismeri értékeit, és innen folytatja tovább saját útját.

Mivel a szimmetrikusan hangolt hat húr nehézségeket jelent az akkordozásnál, Dourge ezt a problémát elegánsan a húrok számának ötre való csökkentésével oldja meg. Így már minden akkord lefogható, mindig ugyanolyan ujjrenddel, így némi plusz hangtartomány elvesztése árán éri el célját. Így az öthúros gitár hangolása nála E, A, D, G, C lesz. Módszere - mint már említettem - elsősorban azoknak lehet hasznos, akik más hangszerről térnek át gitárra, illetve sokra tartják a tiszta átláthatóságot. Paul Dourge módszeréről itt olvashattok bővebben: link

És így jutunk vissza a most bemutatott munkához. Az öthúros gitárt úgy is el lehet érni, ha pusztán nem tesszük fel a hatodikat, ám a hangszer gazdája szerette volna, ha inkább kihasználjuk a fogólap teljes szélességét, és így kissé szellősebb lehet a húrosztás, legalábbis a felsőnyereghez közeli tartományban.

Mivel nem nagyon gyártanak öt húros hidat gitárra, megtartottam azt, ami gyárilag volt hozzá, csak éppen eltoltam úgy, hogy a vékony e-húr felőli öt baba kerüljön jó helyre. A felsőnyeregtől a hídig a két szélső húr helyzetébe cérnákat feszítettem ki, így tudtam meghatározni a hidat tartó két tőcsavar pontos helyét. Ezután csak puskázni kellett az eredeti furatokat, majd a megfelelő helyre újrafúrni őket.

a híd elhelyezése

tőcsavar furatok puskázva

majd újrafúrva

Mivel a hangszer gazdája az elektronikán is egyszerűsíteni szeretett volna, új koptatót is készítettem. Ebbe a három hangszedő helyett már csak a nyakinak volt hely, és a kezelőszervek közül is egyedül a hangerő potméter maradt meg. A forma maradt az eredeti, csak a hídnak készült kivágást kellett arrébbtolni, így külön sablont erre a feladatra nem készítettem, csak marógéppel lemásoltam az eredetit.

baloldalt az új koptató marás előtt

és felszerelve

A fejen a hat kulcs helyett csak ötöt használtam, és az volt a kérés, hogy a megmaradó egy kulcs helyét tüntessem el, tömjem be fával. Így is történt. Természetesen új felsőnyereg is készült hat helyett öt húrnak való vájattal a megfelelő elosztásban.

Azért az egyik középső kulcsot távolítottam el, mert számításaim szerint így kellett a felsőnyereg után a legkisebb mértékben megtörnie a húroknak.

A bundokat is rendbehoztam, besíkoltam és profiloztam őket, majd a hidat, miután meggyőződtem róla, hogy jó helyen van, kérésre kiékeltem, mivel nem lesz tremoloként használatban. Sokan csak egy oldalról szokták kiékelni a hidat, én azért csinálom a blokk mindkét oldaláról, mert egyrészt így rugó nélkül is stabilan tart, másrészt talán némileg jobb rezgésátvitelt eredményez, ami - ha már nem tremolos hangszert szeretnénk - közelebb áll a fix hidas megoldásokhoz.

Bundok kezelés után. A lakkozott fogólap miatt maszkoltam.

az ötvágatú felsőnyereg, Graphtech

tremolo kiékelés előtt

és után

a rugók azért kerülnek be, hogy stabilizálják a rugótartó kampós lemezt, és anyaguk révén földelési összeköttetést biztosítsanak a húrokkal

Nem vagyok otthon az öthúros gitáron való játékban, így nem tudom felsorolni ennek előnyeit, de a fentebb megadott linken lehet tájékozódni róla. Ha egy hangszert eleve öt húrosra terveznek, akkor persze teljesen más lenne a szerkezete, de nekem már abból kellett dolgoznom, ami adott volt.

bár ez az égetéses megoldás nem nagyon tetszik, szép kőris anyaga van a testnek, és jól illenek hozzá a koptatott hatású fémalkatrészek is