A következő címkéjű bejegyzések mutatása: intarzia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: intarzia. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 21., szombat

Seagull akusztikus gitár koptató

Emlékeztek Zsombor vendégbejegyzésére az intarziás koptatóról? Nagyjából azzal egy időben futott be hozzám egy hangszer, aminél aztán szintén koptatókészítés lett a dolgok vége. Ilyen figuratív koptatót még nem csináltam, így most ez újdonság lesz, bár az is igaz, hogy aki kedvelte a fészbúk oldalam, az borítóként már láthatta a koncepció egy részét.

A hangszer gazdája vásárolt egy szép hangú Seagull akusztikus gitárt, aminek az az egy szépséghibája volt, hogy a koptatóját bestiális módon eltávolították, legalábbis más épelméjű magyarázat nem jut eszembe. A tömör cédrus fedlap persze szintén részben követte a koptatót, úgyhogy csinos, szabálytalan seb éktelenkedett a gitáron, amikor hozzám került, illetve képeket kaptam róla. Kérte, hogy csináljak rá valamilyen koptatót, valamit, ami elfedi a felszakadást, véd és egyben még mutatós is. Így először kép alapján egy akusztikus gitár körvonalára kezdtem el tervezni a lehetséges koptatókat, nézzétek mire jutottam.

ez a kép időrendileg későbbi, mert a tervezéskor még nem volt nálam a hangszer, de kell ide ez a kép, hogy lássátok, mivel álltam szemben...

Szüleim házában a tervezés közben, és a lehetséges koptatóformák
első számú terv - az amőba
kettes számú terv - a kacsos
hármas számú terv - a nyújtott
Aztán már tökre nem volt ötletem, ezért hagytam elgurulni a gyógyszert, és terveztem egy madaras koptatót, ha már a gitár márkája magyarul sirályt jelent...
Persze mondanom sem kell, hogy a hangszer gazdájának a fentiek közül legjobban a madaras tetszett, így még némi átalakítás és megbeszélés után bele is vágtam a projektbe. Tulajdonképpen persze újra kellett tervezni a koptatót életnagyságban a gitárra, de ez érdekes munka volt, egyszerre törekvés a praktikusra (hogy takarjon), és a szépre, hogy mutatós legyen. Készítettem egy verziót, aztán azt még egyszer módosítottuk, és végül a harmadik minta lett a végleges. Az anyagválasztás sem volt persze egyszerű, olyat kellett találni, ami elüt a tetőtől, de mégsem túlságosan. Végül három furnérból dió-jávor-dió rétegekből lapoltam az alapanyagot, ami nagyon szépen passzol egyébként a hangszer kávájához.

Az első prototípus a hangszeren, sirályosabb csőrrel
kisterv, első terv és készül a harmadik
végül egy kevésbé sirályos, hosszabb testű madár lett a megfejtés, és plusz egy szereplő is képbe került, a hal
a hal és a veszélyes csőr, végül a hal oldaluszonya nem lett elkészítve
az alapanyag és a sablonok
furnér lapoláshoz felkészülni
ragasztás
Közben a csúnya felszakadással is kezdeni kellett valamit. Kicsiszolni nem tudtam, mert ahhoz mély volt. Így nem hagyhattam, mert akkor, ha ráragasztottam volna a koptatót, középen zörgött volna, vagy ha rendesen odaragad, akkor meg hepehupás lesz
végül sok gondolkodás után az üvegszálas autós kikenő műgyantára esett a választásom, mint szint-kiegyenlítőre. Erre persze fel lehet jajdulni, de valójában a legnagyobb felületen csak körülbelül pár tized mm vastag a réteg, és csak a mélyebb lyukakat tölti ki a gyanta. - akusztaikai hatására pedig eddig nem volt panaszom
Közben a sablonok felrajzolva
műgyanta pakolás
és aztán ledolgozás
maszkolás nélkül - citlingelés
lecsiszolva
Miután a sérülés "retusálása" megtörtént, és összelapoltam faragasztóval a furnér-rétegeket, következhetett a forma kialakítása. Először lombfűrésszl kinagyoltam a lemezből az alakot, majd csiszolással, reszeléssel tökéletesítettem. A minimális intarziázás ezután következett, majd azt követte a finomcsiszolás, és olajozás.Végül pedig természetesen a felragasztás. 

lombfűrészelt halacska
mije van a halnak? ...
szeemeee :)
És mije van a sirálynak? na, jó hagyjuk...
a madár szorítóval szemez
natúr hal


a kétoldalú ragasztó
persze a felesleges levágom
éés tádá! Az e húrt később nem felejtettem el visszatenni
Jöjjenek a különböző perspektívák








olajos hal


Teljesen világos, hogy ez most csak és kizárólag esztétikai tuning volt. Mondhatnánk, hogy biztos rontja a hangját, stb, de én nem figyeltem meg hallható változást. Ez a hangszer még így sérülten is egy nagyon jó darab, és ezzel a koptatóval még szép is, és talán egy kicsit különleges. Ha fontos az embernek a hangszere, akkor néha ilyen dolgokkal is foglalkozik. Najó, csak vicceltem, rengeteg ember nagyjából csak ezzel foglalkozik :) Itt viszont egy jó hangszerről, és jó vásárról volt szó, és csak dicsérhető, hogy a gitár gazdája elgondolkodott azon, hogy lehetne azt a ronda kiszakadást eltakarni.

2014. április 29., kedd

Vendég: Zsombor és az intarziás koptató

A mai bejegyzés igazán rendhagyó lesz, olyannyira, hogy nem is én készítettem. Zsombor gitárját még én hoztam rendbe annak idején, pontosabban szólva javítottam egy gitárt, ami aztán nála kötött ki. Mivel elégedetlen volt a gyári koptatóval, készített hozzá egy sajátot és ezt elhozta hozzám, hogy felragasszam. Ez megtörtént, és mivel mindketten érdemesnek találjuk az új alkatrészt a bemutatásra, most Zsomboré a szó:

"Sziasztok!

Hollay-Horváth Zsombor vagyok és ez egy vendégposzt (kösziMészi! :).
A képek minőségéért előre is elnézést kérek, telefonnal, félfényben készültek, és még forgácsdarabjaim sincsenek :(
Történt egy pár hónapja, hogy kitaláltam, hogy csinálok egy szép fakoptatót a gitáromra a csúnya gyári műanyag helyett. Van egy régi-kedvenc életfa-motívumom, azt vettem alapul. Nyomtattam belőle egy pár méretet, nem tudtam hirtelen, hogy pontosan mekkora fog kelleni, majd fogtam a régi koptatót és körberajzoltam egy darab mahagóni-furnérra.

A régi koptatólap és az új anyag
Apámnál egy órát válogattam a furnérokat, kisebb idegbajt okozva a jóöregnek
Felskicceltem, hogy mekkora lesz az akkora

2011. december 25., vasárnap

Karácsonyi időelütés

Hát szóval karácsony előtt volt egy kis idő a műhelyben, amit nem kellett hangszerjavítással-készítéssel tölteni, így belefogtam egy teljesen más jellegű terv megvalósításába, aminek fő mozgatórugója a költséghatékony karácsonyi ajándék létrehozása és az elfoglaltság érzésének fenntartása volt. Nem akarok sokat írni a dolgokról, csak ami a legalapabb, a képek beszéljenek helyettem.


A képen felül látható kis cetliről kitalálható, hogy mi készül, nézzétek, milyen fantasztikus anyagot találtam hozzá... Senki nem tudta pontosan megmondani, micsoda is ez, valamilyen egzóta fajtának a gyökérfurnérja lehet, de én sem tudok biztosat, furnérturkálóban akadtam rá.

Elkezdtem kivágni és összeragasztószalagozni a kis négyzeteket, hogy egyben legyenek. A másik felhasznált faanyag nagy valószínűséggel cseresznye.
Alakula
A szegély, ami dióból készül
Első pillantásra
Az élfurnér felragasztása
A felesleg ledolgozva. Sokat köszönhetek a tanulótársamnak, aki járt faipariba és nemhiába, így sok esetben megkímélt a zöldfülűségem okozta hibáktól, vagy legalább azt mondhatta ha már elkövettem őket, hogy naugye...
És már ragasztom is fel a furnért. Maga a tábla alapja egyébként egyszerű rétegeltlemez, ez volt a legmegfelelőbb, amit találtam a műhelyben.
Amíg ragadt a tábla, előkészítettem a bábuknak valókat, meg minden mást, amihez kellett még anyag. A jávort régi gitártopok maradékából, az ébent egy megboldogult bőgőfogólapból vagdostam ki.
És íme a bábuk. Najó amikből majd lesznek. A befogatásukhoz kellett ez a kialakítás.
És nincs eszterga a műhelyben... Illetve
Van fúrógépünk! Erre a megoldásra pedig úgy tekintünk tanulótársammal, mint saját gyermekünkre, a háziesztergára, ami egy lerögzített fúrógépből és egy hegyes szöggel ellátott második rögzítőponttal rendelkezik.
Fenomenális élmény vele dolgozni. Főleg ilyen körömmel
Ragasztás után
És a hátulja


A fehér bábuk, mindegyik különbözik, na nem mintha ugyanolyanra akartam vagy tudtam volna őket.


A felületkezelés lenolajjal.
És a hosszúkás darabok rendeltetése...
És egy mahagóni kártyatartó doboz
Intarziával
A felületkezelés itt is lenolaj
Az intarzia meg kőris és az ismeretes gyökér
Szintén lenolaj meg fotelhuzat
A tokja is saját fabrikálás varrógéppel, talán ez volt a legnagyobb kihívás
Itt nitrolakk a véglegesítés, felpolírozva, erről még később teszek fel szebb képeket





A sötétek kicsit dagibbak lettek


És ez a vége mára, boldog karácsonyt!