Lakkozott fogólap bundozása, illetve általában a bundozásról

Na a mai kínálat a bundozás lesz, illetve a bundokkal való foglalatosságnak az a része, amit még nem taglaltam a síkolással, profilozással kapcsolatban. Amitől kicsit érdekesebb lesz ez a dolog, az az, hogy a hangszer, amit ebben az esetben újrabundoztam, lakkozott fogólappal rendelkezett (najó, valójában nem is volt fogólapja, mert egy darab jávorból volt az egész nyak...). Ilyen esetben sokkal jobban oda kell figyelni arra, hol sértjük meg a fát, mert jó sok plusz munkát szerezhetünk vele, ha valamit elrontunk.

Ezek a bundok bizony már elmennének nyugdíjba...

Itt látszik, hogy már a fogólap is kicsit megnyomódott.

Ó, a rombolás...

Nem akarok külön kitérni a bundok kiszedésének folyamatára, mivel erről már volt szó részletesen a fretless basszusgitár esetéről írt bejegyzésben. Csak annyit tennék hozzá, hogy sok esetben segít, ha kicsit megfeszítjük a pálcát, így görbül a nyak, és könnyebben kijönnek a bundok. Ha végeztünk az eltávolítással, először is visszaállítjuk a pálcát olyan helyzetbe, hogy mindkét irányba lehessen állítani rajta, viszont a lehető legegyenesebben hagyjuk a fogólapot. Az első szempont fontosabb, a másodikkal főleg magunkat kímélhetjük meg plusz munkától, illetve a fogólapot a túlságos elvékonyodástól. Kezdődhet a csiszolás. A lényeg, hogy a fogólap hosszában sík legyen, illetve megmaradjon a korábbi keresztirányú rádiusza. Ezt legegyszerűbben úgy érhetjük el, ha eleve olyan csiszolófát használunk, ami illeszkedik az adott ívhez.

A csiszolt fogólap, és a fűrész, amivel a megfelelő mélységűre vágom az elsekélyesedett bundvájatokat.

A csiszolás végeztével (érdemes a felületet olyan 400-500-as papírral véglegesre finomítani) jöhet a bundok vájatainak helyrehozása, mivel ezek legtöbbször az előző munkafolyamat miatt sekélyek lesznek, és nem férnének beléjük az új érintők. Ezt végezhetjük akármilyen vékony fűrésszel, csak figyeljünk rá, hogy ne legyenek túl mélyek az árkok, és hogy ne sértsük meg közben a fogólapot. Ha mindezekkel megvagyunk, fogunk egy szál bundot, és elkezdjük levagdosni belőle azokat a darabokat, amik majd a fogólapba kerülnek. Érdemes mindkét oldalt egy pár millimétert ráhagyni, így könnyebb lesz majd beilleszteni. Annak érdekében, hogy ne lógjon ki a bund lába a fogólapból (ezt a legnehezebb ledolgozni, és ez tudja a legjobban sérteni a játékos kezét, ha nincs jól megcsinálva), egy speciális fogóval lecsípjük a láb végét, ez úgy sem jelent számottevő tartáscsökkenést. Szegélyes fogólap esetében nincs is más módszer a bundozásra, minthogy visszametsszük kicsit a bundlábat.

Ez az a fogó, amivel le lehet vágni a bund lábának végét, két pofa van benne, aminek segítségével derékszögben ki tud metszeni egy kis darabot egy lemezből.

Így nézne ki egy bund előkészítve a bepréselésre.

Bundok kábé a helyükön, háttérben a csípőfogó, amivel a nagyjábóli méretre vágom a bundszálat.

A következő feladat a bundok bepréselése vagy beütése a vájatokba. Ez kétféleképp történhet. Amennyiben rendelkezünk egy erre a célra tartott présgéppel (ez nem túl valószínű), akkor préseljük, egyébként egy kalapács és egy közvetítő keményfa darab segítségével kő egyszerűen beleütjük a bundokat a helyükre, figyelve arra, hogy ne ferdüljenek el, és mindenhol jól benyomódjanak. (Ha olyan hangszeren dolgozunk, aminek ragasztott nyaka van, vagy esetleg akusztikus, és a présgéppel nem férünk hozzá, akkor is marad a kalapálás. Az előbbi képen jól látszik, hogy a bundszál meg van hajlítva. Az ívnek olyannak kell lennie, hogy rádiusza nagyobb legyen a fogólap rádiuszánál. Ennek segítségével a bund szépen egyenletesen bele fog nyomódni a helyére. Ellenkező esetben ha például egyenes a bund, és beütjük a közepén, a széleken ki fog állni, és akkor kezdhetjük elölről az egészet.

A műhelyben lévő bundozóprés. Borzasztóan hasznos, és rengeteg munkát lehet vele megtakarítani, de el sem tudom képzelni, honnan lett szerezve.

Maga a nyomófej. Ehhez lehet kapni különböző íveltségű fogólapokhoz való pofákat.

Ezekután egy csípőfogóval levagdossuk a bundok végeit, de lehetőleg olyannak, aminek nincsen hézag a vágásvonal és a pofa széle között, mert akkor jó sokat fogunk reszelgetni.

Az előbb említett fogó munkában. Aki figyelmes, észrevehette, hogy az előző képen már néhány bundnak le van vágva a vége. Ez szöget ütött a fejembe, de aztán rájöttem, hogy elfelejtettem képeket csinálni a préselésről, ezért csak utólag tettem vissza, mutatóba :)

Előtte

Utána

Következik a bundok rögzítése. Ugyan a bundlábat a legtöbb esetben fogazzák, hogy már önmagában is tartson, célszerű még ráerősíteni egy kis pillanatragasztóval a biztonság kedvéért. Ezt úgy a legegyszerűbb, ha leszorítjuk a bundokat egy sablonnal, és a résbe csepegtetünk egy kis pillanatragasztót.

Minél erősebben szorítjuk annál jobb. Ha nem tudjuk elég erősen megszorítani, érdemes kisebb szakaszokban haladni.

Ha megszáradt a ragasztó, jöhet a fogólap szélének és a bundok végeinek kidolgozása. Ezzel kapcsolatban nem akarok sokat írogatni,a  képek és az alájuk írt feliratok magukért beszélnek...

Ez még a sima fogóval lecsípett felület.

Először nekimegyünk egy durva reszelővel, amivel a fogólap hosszában húzva lereszeljük a bundok végeit, pont a fogólap széléig, úgy, hogy kissé ferdén a fogólap közepe felé dőljenek a bundok végének felületei.

Utána ezt finomítjuk valamilyen szilárd síklapra fogatott csiszolópapírral, egészen olyan 600-as szemcseszámig.

Végül azzal a szerszámmal, amivel a bundok tetejét is profilozzuk, lekerekítjük a végeket (lehet ezt is csinálni kis reszelővel). Lecsapjuk a sarkokat is, illetve a fogólap szélét is meghúzhatjuk egy pengével, hogy ne legyen éles. Mindezeket többféleképpen is lehet csinálni, és nem mindenki ugyanúgy szereti.

Ha mindezekkel megvagyunk, akkor igazából általában csak a síkolás profilozás van hátra, itt azonban még le kell lakkozni a fogólapot. Meg is tesszük, kimaszkolva a nyakat, illetve a felsőnyerget. A bundokat ki lehet maszkolni, kérdés, hogy ez-e a nagyobb munka, vagy az, hogy utána leszedjük róla a ráragadt lakkot. Én a második lehetőséget választottam.

Íme a lakkozás utáni kinézet.

Lakkozás után jön a visszacsiszolás mint rendesen.

És a síkolás, profilozás - ez még sajnos bundozásnál is elengedhetetlen, hiába voltunk akármilyen precízek, legalább ellenőrzésnek át kell csiszolnunk minimálisan a bundokat. A képen látható lemez óriási segítség akkor, ha olyan fogólappal van dolgunk, amit nem szabad megsértenünk.

Síkolás, profilozás után.

És jöjjenek a polírozott képek a csodás műhelybeli lámpák tükörképeivel :)

És a végeredmény.

Fejfurnérozás törés után

Az itt terítéken lévő javítás alapvetően nem volt létfontosságú az éppen szóban forgó hangszernél, inkább csak azért lett megcsinálva, mert így sokkal szebb lett, és persze mert a gazdája így szerette volna. A történet röviden a következő. A bemutatott hangszer feje eltörött, mesterem megragasztotta, ám több helyen hiányoztak belőle darabok (már a ragasztás előtt is), szóval nem volt valami pofás az egész, majd a képen látszik. Úgyhogy az lett a megoldás, hogy ráragasztottam egy diófafurnért, és lelakkoztam, hogy szép legyen. Sok mondanivaló nincs a történettel kapcsolatban, a képek magukért beszélnek, a lakkozásról, meg a polírozásról meg már volt szó régebben. Tádám:

Még a régi feltéttel

Hát mondjuk ezzel tényleg nem ártott kezdeni valamit...

Úgyhogy kezdésnek elkezdtem csiszolni.

Amíg szépen le nem értem a nyakanyagig, és síkba nem hoztam. Nem kell kifinomítani a csiszolást, az csak jót tesz a ragasztásnak, ha érdes a felület.

Ragasztás

Száradás után először így nézett ki

Sajnos a jobb oldalon látható kitörés megmaradt, nem rajtam múlott...

A következő volt a körbevágás, ezt a legjobb faragókéssel, szépen mindig lehetőleg nem a szálak vége felől vágva, és csak kicsi fogásokkal, nehogy kiszakadjon egy nagyobb darab.

Ezek voltak a legnehezebb részek

Meg a legtrükkösebbek főleg a sok ragasztómaradvány miatt, amihez nem lehetett hozzáférni a száradáskor.

És aztán kezdődik a lakkozás, érdemes az egész gitárt vagy legalább a nyakat egy zacskóba belehúzni, nehogy rászóródjon a lakk, elég faramuci tud lenni azt utólag tisztogatni...

Egy idő után kivettem a maszkolást a kulcsház belső oldaláról, hogy szép egyenletes legyen a régi és az új lakkfelület találkozása. Már kezd egyenletes lenni a felület.

Ez a visszacsiszolási fázis, ez érdemes 3-4 rétegenként ismételni, így sokkal gyorsabban fognak telítődni az esetleges hibák, mélyedések, amik esetleg a furnérban voltak (ebben sajnos voltak, hiába csiszoltam fel lakkozás előtt - jobb alul látszik még egy nagyobb nyom)

A kisebb hibák, az ilyenek amúgy polírozott felületen már alig látszanak.

Polírozás trutymózós fejezet

És amiről nem tudok leszokni, itt a fej éles,

Itt meg a villanykörte.

Ez meg elmenne reklámnak :)

És itt már tisztogatás, felszerelés és beállítás után.

Sajnos az itthon kapható nitrocellulóz lakk elég gyenge minőségű, és sok rétegben fújva előfordul, hogy megrepedezik a lakk belseje. Ez külső sérülést nem okoz, nem is látszik minden szögből (a képen azért kivehető a felső részen), igazából szórópistollyal kéne az ilyesmit csinálni, de olyan egyelőre nincsen. Nagyon kiszámítani se lehet előre, mert például a sakktábla nem repedezett be.

Stratocasterből Telecaster hangszedőkiosztás

Valakinek volt - és még van is - egy Stratocasterje, nagyon szép hangszer, és a gazdája szeretett volna belőle hangzásilag sok mindent kihozni, ezért megkért bennünket, hogy tegyünk bele plusz kapcsolókat, amik további lehetőségeket adnak a hangszedők kombinálására. Adott volt egy sima ötállású kapcsolóval, két tónussal és egy hangerőpotival ellátott hangszer a hídnál egy humbuckerrel, a többi helyen pedig két single pickuppal. Ebből kellett nekem kihoznom egy olyat, hogy úgy lehessen kapcsolni a két szélső hangszedőt, hogy egyszerre szóljanak, illetve egy olyat, hogy a humbuckernek lehessen felesben, sorosan és párhuzamosan használni a tekercseit. Hát nem mondom, elvoltam egy darabig mire kisakkozgattam, hogy akkor mit hogyan. Íme az eredmény.

Így néz ki a hangszer koptatója, miután beültettem neki a két új kapcsolót. Lehet kicsit zsúfolt lett, de valamit valamiért.

A felső minikapcsoló egy (asszem) ON-ON SPDT (Single Pole Double Throw), ez felel a "Telecasterhangzásért". A másik egy ON-ON-ON DPDT (Double Pole Double Throw), ez csinálja a humbucker kiosztását.

Nem akarok nagyon belemenni, hogy mi micsoda, és hogyan megy a záram, akkor amikor csináltam, értettem, mert utánanéztem, most megint nem értem, de bármikor újból érthetném csak most nem akarom. :)

Na és akkor mit csinál ez az egész? A kétállású kapcsoló képes arra, hogy amikor szól a hídnél lévő hangszedő, akkor hozzákapcsolja a nyakit, azaz úgy fog szólni, mint amikor a Telecaster gitárokban mindkét pickup be van kapcsolva. Sőt ezzel el lehet érni, hogy az ötállású kapcsoló alulról második állásában (amikor elvileg a hídnál lévő és a középső hangszedő szól) mindhárom pickup megszólaljon. Sajnos azt kell mondanom, egyáltalán nem lett Telecaster hangzása a gitárnak, inkább csak lett egy újabb érdekes lehetőség, ebben nagyban közrejátszhat például, hogy máshogy állnak a hangszedők, és máshol helyezkednek el, mint a Telén, illetve hogy a hídnál humbucker van (azoknál a Teléknél, amikbe humbuckert tesznek, már sokkal kevésbé fedezhető fel az eredeti hangzás). Mindenesetre el lehet sakkozni a beállításokkal, a másik kapcsolóval együtt már elég tetemes a beállítási lehetőségek száma. 

A háromállású kapcsoló - ki gondolta volna - három lehetőséget tesz lehetővé. Ebből két esetben humbuckerként üzemel a a hídnál lévő hangszedő, egyben pedig felezve, azaz csak az egyik tekercs veszi a jelet. Az első két esetben választhatunk, hogy sorosan, vagy párhuzamosan legyenek egymáshoz kapcsolva a tekercsek, újabb két lehetőség. Lehetett volna még egy plusz két állású kapcsolóval azt is elérni, hogy lehessen választani felezett állapotban a tekercsek közül, de már így is alig fért el a sok kapcsoló meg kábel. Így a legszélső tekercs maradt aktív felezéskor, ezzel is erősítve a Telecaster-érzetet. Terveztem, hogy megmagyarázom, miért mi hova van kötve, de amikor megkaptam a képeket, rájöttem, hogy még azt sem tudom kivenni pontosan rajtuk, hogy a kétállású kapcsoló ON-ON vagy ON-OFF, nemhogy átlássam, melyik kábel hova ment, úgyhogy ez a bejegyzés inkább csak arról szól, hogy ilyet is lehet csinálni, ha valaki szereti a sok beállítási lehetőséget. Végezetül pár kép arról, ami belül van.

Az elektronika belülről

Középen a háromállású, és az eldönthetetlenül kígyózó kábelek.

A kép amiről nem derül ki, hogy milyen kapcsoló is az...

Na még talán ezen látszik a legjobban, hogy mi hova megy, de most ez alapján nem vállalkoznék magyarázatra, főleg, hogy már nem emlékszem, milyen volt a hangszedők vezetékeinek színkódja... Ez amolyan önalázás, de legalább azzal biztatom magam, hogy ha lefényképezni nem is, megcsinálni meg tudtam...