Pubi, a mandolin - vagy - Pubi mandolinja - harr

Úgy látszik, vonzom a mandolinokat. Szerencsére! A mai egy egészen egyedi darab, legalábbis fordítottak rá energiát, hogy azzá tegyék. Erről a legjobban a gravírozott húrtartó árulkodik, ami félelmetesen menő. Ugyanakkor azt is elárulja, hogy nem éppen mai gyerek a hangszer. Kifejezetten kis méretű, mondhatni zsebmandolinról van szó, ha a koponyától eltekintünk, talán a bájos lenne a legmegfelelőbb szó rá.

Pubi azért került hozzám, mert két hosszú repedés éktelenkedett a rezonánsán, illetve bordafelválás is súlyosbította a helyzetet. Emellett volt egy hiányzó hangolókulcs fej, illetve rozetta-darabka, mindkettőt pótolni kellett. A nyaktő pedig elvált a háttól. A felsoroltakon kívül a hangszer kapott még egy új felsőnyerget, illetve átesett a szokásos beállítási procedúrán.

Ő Pubi (vagy a tulajdonosa?)

rezonánsrepedés

har har

Csendes tárgyak II. - rendhagyó szappantartó

Lassan beállnak az állandó rovatok a blogon, így most megint egy hangszerektől független tárgy következik, egy szappantartó, amit feleségemnek készítettem. Az utóbbi időben ajándékba is kaptunk, és magunktól is vásároltunk egy csomó féle szappant különböző célokra. A probléma az volt, hogy nem tudtuk őket hova rakni és a sok ormótlan szappantartó elég hülyén nézett ki és nem is nagyon fért el. Ezért kitaláltam, hogy csinálok egy fa tartót kifejezetten a szappanjainknak, amibe minden fajtából fér egy kis darab, és mégse foglalja el a fél fürdőszobát. Az alapanyag mahagóni, massaranduba és tölgy, mindegyik leeső darab valami korábbi munkából, vagy lomtalanításról. Sok hozzáfűznivalóm nincs a dologhoz, jöjjenek a képek:

(ja még elfelejtettem írni, hogy a képek terén most váltottam egy kicsit, és nem az eredeti fényképezőgépes képeket használom a továbbiakban a munkákhoz, hanem valamivel kisebbeket, amik így is épp elég nagyok, valamint tudok rájuk tenni egy vízjelet, amit a jobb alsó sarokban láthattok.)

az elválasztó fakkok falainak kivágása

a fakkok és az alap. 

Szerszám VI. - Ami nélkül nem lehet létezni: faragókések

Mai bejegyzésemben egy olyan szerszámtípus házi elkészítését mutatom be, ami egyszerűen nélkülözhetetlen. Ez a faragókés. Ahogy véső, reszelő, gyalu, úgy kések nélkül sincs famunka, előbb-utóbb muszáj lesz beszereznünk ezeket ez eszközöket. Vagy beszerezzük őket, vagy elkészítjük. Én az utóbbinak vagyok híve, de volt jó példám is, Prehoda Zsolt tanítómesterem is maga készítette késeit, azokkal dolgoztam két és fél éven keresztül.

Elkészítésének sokféle módja lehetséges, én egyszerűen lapoltam őket a pengéből és három réteg fából. Ezeknél persze sokkal mutatósabb darabokat is össze lehetett volna hozni, de főként két dolog hajtott: az egyik, hogy praktikusak legyenek, másik, hogy kényelmesen lehessen velük dolgozni. A boltokban kapható faragókések nyele többnyire kissé ergonómikusra van tervezve, de valahogy nekem ez az alak sosem állt kézre, és sokkal jobban szerettem a tanuló műhelyünkben fellelhető egyenes szárú késeket, nem véletlen, hogy én is ilyeneket készítettem. Az alapanyagok különböző hulladékok. Egy szerszámvásárlásom során grátiszba kapott ipari gyalupenge darabkák. Egy kedves volt osztálytársam édesapjának mávos sínvágó fűrészének pengedarabjai. Készülő gitárjaimból maradt lehulló fadarabkák. Nagyjából ennyi. Kell még köszörű vagy csiszológép (ez utóbbi még sajna nincs), flex, némi ragasztó és fenőkövek.

Az én késeim nagyjából egy év alatt készültek el, de ennek azért részben oka az is, hogy sokat csináltam egyszerre. Egy darabbal szerintem egy nap alatt el lehet készülni. Hozzá kell még tennem, hogy én egy - a kések készítésénél igen fontos - lépést kihagytam, ez pedig az edzés, ami hevítésből, és szabályozott lehűtésből áll, nem is beszélve a hőkezelésről. Nekem erre nem volt lehetőségem, mert nincs hozzá felszerelésem, ezért inkább arra törekedtem, hogy az amúgy edzett acélokat ne lágyítsam ki. Nem egy leányálom így dolgozni, mivel folyamatosan gondoskodni kell a hűtésről, és csak lassan lehet haladni, de hát ez van. Majd talán egyszer lesz valami erre alkalmas helyem/eszközöm. Szóval az edzés rész most kimarad. És kezdődjék először a darabolás.

az alapanyagok: ipari gyalugéppenge és sínvágó fűrészlap

ez a penge már valószínűleg bekapott pár szöget, de pályafutása még korántsem ért véget