Szegedi lantgitár

Volt már egy korábbi bejegyzés erről a hangszerről itt a blogon, de most Kóródi Tomi GitárTöri videója miatt van egy kis apropója, hogy újból elővegyem, kicsit leporoljam, már csak azért is, mert volt nálam még egy ilyen hangszer, amiről eddig nem számoltam be.

Nemrégiben Horváth Attila a Vintage52-ből megkeresett telefonon, hogy mire emlékszem a nálam javításon járt Szegedi csepp alakú gitárral kapcsolatban. Sajnos szánom-bánom, de semmire nem emlékeztem, és sikeresen el is felejtettem a beszélgetést, úgyhogy, amit lehet, most próbálok pótolni. Emlékeim ugyanis tényleg nincsenek már erről a hangszerről, legalább tíz éve járt nálam, viszont van pár képem róla, és volt egy másik ugyanilyen típusú hangszer is nálam később, arról is vannak képeim, ami adhat némi további támpontot a spekulációhoz.

Mindenekelőtt viszont köszönöm Kustinak (Kustán Sándor), hogy éveken keresztül hozzám hordta ezeket a csodákat javíttatni, sok tartalmas beszélgetést folytattunk a műhelyben, amik máig hiányoznak! Attilának, hogy bár nem voltam nagy segítség, mégis megemlített a videóban, Kóródi Tominak pedig, hogy viszi ezt a kiváló sorozatot, a GitárTöri az én szívemhez is közel álló tartalom!

Ez a bejegyzés tehát egyszer már elkészült a GitárTöriben bemutatott hangszerről, de mivel akkor nem sok képem volt, most a szöveget is és a képeket is kiegészítem egy második lantgitár képeivel (én csepp alakú Moniként emlegettem korábban, de örülök, hogy lett egy találóbb megnevezése). 

Ez a második hangszer 2017-ben járt nálam szintén elektronikai felújításon, alkatrészek pótlásán és beállításon. A gazdája nagy becsben tartja, de nem múzeumi hangszer, hanem családi örökség, amit szerettek volna működőképes állapotba hozni. A vezetékezést már módosították benne, így az eredeti bekötést ez alapján nem tudtam felmérni, viszont ezt megtettem még korábban a Kusti féle lantgitár alapján.

Ha érdekel egy kis történeti összefoglaló a hangszerrel kapcsolatban, akkor ajánlom a korábban írt bejegyzésemet itt a blogon a témában.

Moni csepp alakú elektromos gitár

A GitárTöri videóban ezen kívül még egy csomó érdekes infó elhangzik, érdemes meghallgatni! Én most azokra a tényezőkre akarok koncentrálni, amik eddig esetleg nem hangzottak el, vagy információ hiányában nem ismertek.

 

Így érkezett Kusti lantgitárja még budaörsi műhelyembe.

Szegedi sík rezonánsú jazzgitár javítás és átalakítás

A Szegedi Ládagyár gitárjai szerintem minden magyar zenész számára ismertek, mint az egyetlen gyári körülmények között itthon készült márka (hozzájuk köthetőek a Moni néven futó elektromos szériák is). A külön névvel nem illetett, leginkább jazzgitár kategóriába sorolható hangszereknek több típusa létezik, a faragott, domború fedlapos mellett van sík rezonánsú is, ebben a bejegyzésben ez utóbbival foglalkozom. A hozzám került hangszer tömör fenyő tetővel, és rétegelt mahagóni háttal/kávával rendelkezik, három rétegű nyakkal.

Egyre többen vannak mostanában, akik nem félnek hozzányúlni egy hangszerhez, akár javítási, akár átalakítási szándékkal. Számomra ez egy nagyon örömteli irány, remélem, hogy minél többen hajlandóak lesznek energiát fektetni tárgyaik, környezetük megértésébe, javításába, ezzel is csökkentve az útjukat szemétként végző cuccok számát. Ugyanakkor az is fontos ilyen esetekben, hogy a lelkesedés ne csak egy fellángolás legyen, hanem alapos utánanézéssel járjon. Ennek a hangszernek az esetében például nagyon jónak tartom azt, hogy a gazdája átgondolta, melyek azok a kritikus munkák, amiket egyelőre ő nem akar bevállalni. Ezeket szakemberre bízta, de így is hagyott elég tennivalót magának arra, hogy egyrészt jó adag költségtől kímélje meg magát, másrészt a sikerélmény is meglegyen. Így én javítottam ki a tető repedéseit, illetve illesztettem újra a nyakat, valamint a fogólapot előkészítettem bundozáshoz. Kérdezni semmibe sem kerül, így azt gondolom, ez a minimum energiabefektetés, mielőtt valami olyasmibe vágunk, amihez nem értünk (nem beszélve a neten fellelhető töménytelen szöveges, kép és videó anyagról.)

A gitár rezonánsa gyönyörű, egyenletes szálú, tömör fenyő, egyetlen baja, hogy nagyon vastagra hagyták, így az akusztikus hang nem túl erőteljes. Mivel az átalakítás végső célja az volt, hogy elektromos jazzgitárként működjön, ez a tulajdonsága még nem is vált hátrányára, mivel így talán kevésbé lett érzékeny a gerjedésre.

Elsőként a kisebb, összehúzható repedéseket javítottam és erősítettem meg belülről, majd a nagyobb repedéseket szabályosítottam, hogy spándlizással tudjam őket eltüntetni (külső fa ék segítségével kibélelve a repedést).

az első ragasztás

a tető belső oldalára kis erősítő lapokat ragasztottam, hogy fixálják a repedés végpontjait

Hegedűjavításos visszatérés

Nahát először is boldog Karácsonyt mindenkinek! Úgy látszik az utóbbi időben csak ilyen ünnepibb alkalmakkor írtam bejegyzést, úgyhogy ezt a sort nem most fogom megtörni.

A legutóbbi bejegyzés óta több mint három hónap telt el, és bár itt a blogon semmi nem látszott ebből, nagy változások jöttek az életemben. Először is újból Budapesten lakom, egészen pontosan Budán a Móricz Zsigmond körtéren. Sikerült kivennem egy lakást, amit amolyan lakásműhelyként is tudok használni, ez azt jelenti, hogy ugyan a szalagfűrészemet még nem mertem bekapcsolni, de a kéziszerszámos munkákat tudom csinálni, és a csiszoló-gép, köszörű sem üti még ki a biztosítékot a szomszédoknál. Budapestre költözésem mellett munkát is vállaltam teljes állásban, hogy fenn tudjam tartani a lakást és magamat, így jelenleg egy kiadónál dolgozom tördelőként, és amikor hazaérek, jöhet a hangszerészmunka. Nem mondom, hogy túl sok szabadidőm van, de egyelőre más lehetőség nem kínálkozott.

Az elmúlt három hónap alatt közben sikerült felépülnöm a gerincsérülésből, így ez már semmiben nem akadályoz. Egyszóval újból működik minden, mint a régi szép tanoncidőkben, dolgozom a hangszereken munkaidőn kívül; talán a legnagyobb különbség, hogy immáron a saját szerszámaimat használom, és nem a főnökömét. Későbbekben a szerszámokról is fogok itt bővebben írni, mert beszerzésük során sok jó és rossz tapasztalatot szereztem.

Most viszont csak egy könnyed kis javítást választottam visszatérőnek, egy szegedi hegedű apró tetőjavítását, amit az utóbbi hetekben csináltam.

íme a sérülés maga: A hölgy, akié, interneten keresztül vette a hangszert, így nem vehette észre a letörést. Sajnos elfelejtettem lefotózni az eredeti letörést, ez már az egyenesbe igazított letörés.

Persze a letörés eredetileg szabálytalan alakú volt, de ahhoz, hogy javítani tudjam, síkba kellett vágni/csiszolni, így tudok valamilyen toldást ragasztani rá.

maga a toldás ilyen állapotban még meglehetősen rusztikusan hat a hangszeren, de természetesen ez még nem a végleges állapot.

A toldást célszerű úgy rögzíteni, hogy szorítás közben ne sérüljön meg a hangszer más része...

A ragasztáshoz a hagyományos enyv helyett Titebondot használtam, hiszen ezt a kötést nem akarjuk a későbbiekben sem megbontani.

És kezdődhet a farigcsálás.

meg a csiszolgatás

A ráragasztott toldás szálirányának és sűrűségének illik nagyon hasonlónak lennie az eredeti anyagéhoz.

és végül következik a lakkozás

illetve a színezés lehetőleg úgy, hogy minél kevésbé látsszon a javítás

És a teljes hangszer, újra sérülés nélküli állapotban.

Hát ez most ilyen kicsiség volt, de ez sem elhanyagolható, ha valakit érdekel a hangszere kinézete. Fontos viszont még megjegyeznem, hogy ilyen javításokat könnyedén csak politúros hangszereken lehet megcsinálni, a szintetikus lakkoknál sokkal nehezebb a színt és a lakkozást egyáltalán megcsinálni, hiszen azokat nem lehet ecsetelni.

Ami még újdonság a bloggal kapcsolatban, hogy úgy döntöttem, csinálok hozzá egy fészbúk oldalt is, ahova kiposztolom az újabb bejegyzéseket, meg minden mást, talán ott majd jobban látszik, hogy életben vagyok, csak nincs internetem, meg ilyenek (ja mer azért is nem írtam az utóbbi három hónapban ide, mert nem sikerült még az internetet beszereltetni a lakásba, a kedves UPCvel még megy a huzavona...)

Mindenkinek jó pihenést a kis szünidőben, én meg most már gyakrabban fogok jelentkezni.