Jolana Alfa

Többször emlegettem már, hogy a Jolanak készítői milyen sok forrásból merítettek ihletet saját (többé-kevésbé kópia) hangszereikhez. A most bemutatott Krnovban készült Alfa esetében sincs ez másként, az eredményt tekintve leginkább a Burns gitárok, azon belül is talán a Marvin modell hatása tükröződik. Mivel még nem volt szerencsém kezemben igazi Burnst fogni, ez az első találkozásom ezzel a forma-megoldás világgal, és meg kell mondanom, elnyerte a tetszésem. Persze nem lenne Jolana a hangszer, ha nem lennének benne olyan alkatrészek, amiket legnagyobb valószínűség szerint nem hangszerhez találtak ki. Mint a Marináknál az írógép billentyűk, itt valamilyen - talán eredetileg lámpához készült - kapcsolók lettek felhasználva a hangszerhez, és említést érdemelnek a potmétersapkák is. Az Alfa három egytekercses hangszedőt kapott, amiket kedvünkre lehet tetszőleges kombinációban kapcsolni, ezen kívül egy magas áteresztő és egy magas vágó hangszín kapcsoló is van benne a hangerő és tónus potmétereken kívül. Emiatt meglehetősen sokszínű a kihozható hangzások skálája, de ezt már mondhatni megszoktam a Jolanaktól. A tremolo a korábban már Graziosokon is látható megoldás, később ilyen került a közismertebb Irisre is.

Így jött hozzám az Alfa. Különleges látvány

és itt látható a legfőbb ok, ami miatt hozzám került

Szerszám XIV. - Nyakprofil másoló

Tegyük fel, hogy gitárt szeretnénk készíttetni, és van egy hangszerünk, aminek olyan a nyaka, mintha pont a kezünkhöz találták volna ki. Hogy magyarázzuk el a hangszerkészítőnek elvárásainkat? Megadjuk a nyak vastagságát és szélességét különböző pontokon? Ez jó segítség, de mégsem szolgál információval arról, hogy milyen az íve a nyaknak. A most bemutatott szerszám a nyak profilját képes lemásolni, hogy aztán annak mintájára újabb darabokat készíthessünk. Létezik az eszköznek boltban kapható verziója is, jellemzően fémből, ami feltételezhetően könnyebben kezelhető, mint amit én csináltam, de ettől még az enyém is egy használható, és teljes mértékben otthon elkészíthető konstrukció

Hozzávalók:

• valamilyen keményfa
• faragasztó, szalagfűrész, csiszolópapír

Nem valami anyagigényes dologról van szó, viszont nem árt, ha minél pontosabbak vagyunk. Az elkészítését és a használatát képek segítségével könnyebb megérteni.

Először ugyanolyan vastag és széles pálcikákat vágtam jávorból. Hogy mennyire van szükség, azt a mintázandó nyak szélessége határozza meg. Egyébként ha valakinek nem lenne szalagfűrésze, ugyanez akár szögletes fogpiszkálókkal is megoldható.

két külső fadarabbal rögzítjük a pálcikákat. A külső fadarabokba bevágunk valamelyest, hogy a hasábok helyét meghatározzuk, de nem úgy hogy lötyögjenek. A külső két fadarabot a végein összeragasztjuk, úgy, hogy kis mértékben feszüljenek. A ragasztó elég erős, hogy egyben tartsa a szerkezetet, a feszességtől pedig nem fognak kihullani a pálcikák.