Raimundo klasszikus gitár rezonánsjavítás

Javítottam már darabokra tört kávájú gitárt, illetve törött nyakat, fejet, felszakadt hidat, stb, de talán a most bemutatott munka volt az eddigi legkeményebb. Nem csak a nehézsége miatt, hanem azért is, mert mindezt viszonylag rövid határidőn belül kellett véghezvinnem, ami itt a bejegyzésben nem fog látszani ugyan, de keményen rányomta a bélyegét a javításra.

Egy spanyol gyártmányú tömör fenyő rezonánsú klasszikus gitár az alany, Raimundo névvel. Az történt vele, hogy gazdája valahol beleütötte valamibe, mire a tető széle szilánkosan, elég csúnyán betörött. A szerencse a dologban, hogy csak a rezonáns sérült, a káva érintetlen maradt. Mivel szerette volna, ha megmarad a hangszere, úgy döntöttünk, hogy nem új rezonánst készítek rá, hanem a kijavítom az eredetit, mivel arányaiban még ez volt az az út, amivel a javítás költsége még a hangszer értéke alatt marad.

így érkezett

szegény jól megkapta a magáét

Itt nem is volt kérdés, hogy fel kell bontani a hangszert. Elsőként persze elgondolkodtam rajta, egyáltalán hogy akarom majd megoldani a problémát, és arra jutottam, hogy a menthető megtartása mellett a tetőt a sérült részen teljes vastagságban szélezni fogom, vagyis pótlom a széttörött részt. A felbontás ennél a hangszernél nem volt épp egyszerűnek mondható, hiszen kemény szintetikus lakkal volt lefújva az egész, és a tető körbe volt szegélyezve. Itt nem lehet egyszerűen bontókéssel elválasztani egymástól a rezonánst és a kávát.

Először körbekarcoltam a szegély vonalában a lakkot, hogy a káva lakkozása feleslegesen ne sérüljön meg. Ezek után átfűrészeltem a szegélyezést, és vékony pengéjű kés segítségével eltávolítottam a szegély kávához csatlakozó darabjait, hogy alá tudjak feszíteni a rezonánsnak. A következő lépésben minden létező eszközzel azon voltam, hogy a lehető legkevesebb sérüléssel leoperáljam a tetőt a szegőlécről.

először kiszedtem az elektronikát a hangszerből, ez majd a legvégén kerül vissza

A fogólapot, még ha felszedem is, el kell vágnom a nyak-test találkozásnál. Én inkább rajtahagytam a rezonánson, és figyeltem rá, hogy lecsukáskor ugyanolyan magasságba kerüljön. A 12. bundot eltávolítottam, és egy vékony bundozófűrésszel teljesen a tetőig átvágtam a fogólapot.

a szegély és a káva elválasztó vonalában körbekarcoltam a hangszert a lakkozás megvédése érdekében

a kávának csak a lakkozása sérült meg, de ez is elenyésző, a tetőt a végén úgyis újra kellett lakkozni

a szegélyjelölő eszközöm használatban

fűrésszel átvágtam a szegélyt

közben kiszabadult a tető benyomódott sarka

itt már külön van a tető

összeillesztgetve, hogy látsszon, mi hiányzik

külön

Ez a felsőtőke. És valami, ami igazi gonoszság: úgy ragasztották a tetőt a kávarendszerre, hogy a felsőtőkénél belelőttek pár fémkapcsot, ami a helyén tartja. Aztán persze ráragasztották a fogólapot, így semmi nem utalt problémára.

Mire több óra kínlódás után sikerült szétválasztanom a tetőt és a felső tőkét, rá is jöttem, hogy mi okozta a bajt. Ha már spanyol (!) gitárkészítőknek ilyen alpári megoldást kellett alkalmazniuk, igazán vehették volna azt a három perc fáradságot, hogy a fogólap felragasztása előtt kiszedik a kapcsokat. Kívánom nekik a fémkapcsok használatát a hangszerek helyett a hátsójukon.

rendesen megsínylette a tető a felbontást a fogólap alatt.

A következő lépésként először a felbontás apróbb nyomait tüntettem el, majd nekiláttam a tetőnek. Elsőnek minden letört elemet, amit megtaláltam, és össze tudtam illeszteni, visszaragasztottam a helyére. Így felmértem, hogy mekkora az a felület, amit pótolni kell. A tető szélén egy nagyjából 1-1,5 cm széles sávot kellett pótolnom, így már a töredezett részek is cserélve lettek. De mielőtt ennek nekiláttam, megjavítottam a tetőn keletkezett összes repedést, hogy kiderüljön, mennyire maradt használható a rezonáns. Szerencsére a viszonylag friss sérülés miatt minden visszament szépen a helyére, így csak a jó szorításra kellett figyelnem.

felválások visszaragasztása

A széttépődött fogólap alatti rész maradványainak visszaragasztása. Ez a terület később pótolva lesz.

a tető belső felületén a bordák mellett is voltak sérülések, ezeket megragasztottam

A középső legyezőborda felszakadt, és magával rántotta a tető anyagának egy részét. Így először visszaragasztottam a helyére, majd legyalultam, és cseréltem a bordát

kiékelve, hogy a ragasztót be tudjam fecskendezni

ragasztások minden mennyiségben

egy párhuzamos munkával. A kávarendszer ki van peckelve, hogy ne változzon az alakja

társaság száradás közben

a középső borda legyalulva

az új borda alapanyaga kidolgozás alatt

borda ragasztása

a tető újra repedésmentes, kezdődhet a szélezés

a szélezőanyag, egy régi zongorarezonáns darabja

vastagsági kidolgozás

A tető lakkozásának eltávolítása a szélezett területen. A körvonal lemásolása után lefaragtam a szélezendő részt.

a szélezés körvonala

mivel a rezonáns túl vékony ahhoz, hogy ragasztási felületként szolgáljon, srég illesztést képeztem

sok türelem kellett a pontos kidolgozáshoz

és főleg az illesztéshez

folyamatos illesztgetés végén

fel tudtam ragasztani a szélezést

a korábbi körvonal rajza mentén lefaragtam a szélezés feleslegét

a fogólap menti repedések ragasztása

a szétroncsolódott részt így nem ragaszthattam vissza

ezért készítettem egy pótlást

a pótlás beragasztása

erősítések, pakedlik, beragasztása

a középső borda megerősítése

a szélezés erősítései

lecsukásra készen

a kávarendszert is elő kell készíteni a lecsukásra

az elektronika kezelőszervének is adtam némi erősítést

lecsukás előtt

cégér

lecsukás

A lecsukással persze még messze nem voltam a munkák végénél. A következő lépés a szegély pótlása volt, ami nem egyszerű feladat, tekintve, hogy három rétegű anyaggal volt eredetileg körbeszegve a rezonáns. Mivel igencsak szorított a határidő, a műhelyben fellelhető fákból kellett dolgoznom, így a három réteg belülről kifelé mahagóni és jávor furnér, illetve ovangkol lett. A visszaragasztott tető száradása után először távtartóval felszerelt marógéppel lemartam az új szegély helyét, vagyis gyakorlatilag a régi szegélyt. Ezután kivágtam, és előkészítettem megfelelő vastagságúra a szegőanyagokat. Mivel akkor még nem volt kávahajlítóm, a rugalmasságot csak forró vízzel tudtam fokozni, de szerencsére ez is elégnek bizonyult. A ragasztást szokás szerint szilikonszalag segítségével végeztem.

hangszer rögzítése a szegélymaráshoz

a végső finomítást kézzel végeztem

Az ovangkol pallóm, - ami sajnos elég makacsnak bizonyult - adta a szegély külső rétegét.

Szegélyanyagok előkészítve. Itt még a belső réteget befestettem feketére, de a mahagóniba nem nagyon akart beszívódni a festék, úgyhogy végül natúr mahagóninál maradtam.

szegélyragasztás az egyik oldalon

a két szegélycsík találkozása

a másik oldali rész felragasztása

ledolgozás előtt

legyalulás után

Az utolsó részfeladata a rezonáns újralakkozása volt. Ehhez a teljes felületről el kellett távolítanom a felületkezelést, ami szintén nem pár perces munka. A finomcsiszolás és neccelés után kimaszkoltam a fogólapot, a hidat, és a test azon részeit, ahova nem akartam, hogy lakk kerüljön, és az Oroszlánbarlangban beszerzett Belton Molotow átlátszó fényes lakkal lefújtam. Ezt a márkát csak azért említem meg így konkrétan, mert ez az első olyan lakkspré, ami tisztességes eredményt tud produkálni. Nem repedezik be pár hét után, nagyon nehezen folyik meg, nem buborékosodik, és nagyon szép fényesre lehet polírozni. Alapvetően, ha jól tudom, a márka graffiti művészeknek gyárt anyagokat, de az Oroszlánbarlangosok felfedezték maguknak, és nekik köszönhetően én is. Amíg nem lesz külön lakkozó műhelyem, ezt fogom használni.

lakkcsiszolás

nyers fa

anyagok találkozása

lakkozásra várva

teljes maszkolás

az első réteg után

kész a lakkozás

jöhet a felületi egyenetlenségek csiszolása

majd a polírozás

örömködés a tükröződésekkel

a káva felől

újból felszerelve, beállítva

szélezés, másként

Újabb bizonyítéka ez a hangszer annak, hogy bármilyen sérülés javítható, a határt csak az akarat, és az energia, na meg a megrendelő szempontjából természetesen a pénz szabja meg (ezt metakommunikációval egy mondatban le lehetett volna bonyolítani...). A hangszer mit sem vesztett értékéből, így még kellő odafigyeléssel jó társ lehet egy életre. Mindamellett továbbra is azt gondolom, hogy menjenek a fenébe a gitár készítői a fémkapcsaikkal...

előtte-utána