És aminek látszik

Amikor hangszert veszel, gyakran előfordul, hogy aki eladja neked, úgy jellemzi a felkínált cuccost, hogy tömör fából van, meg fenyő tető, meg jávor top, meg hasonló szövegek. Ezekkel egészen addig nincs gond, amíg ki nem derül, hogy jobbik esetben 1. az illetőnek fogalma sincs arról, amiről beszél, 2. éppenséggel át akar verni... Velem nem egyszer történt meg a fenti két eset közül valamelyik, a helyzet sajnos az, hogy nem nagyon lehet eldönteni, melyikről van szó. Volt már, hogy elkísértem egy zenésztársamat hangszerboltba gitárt választani, és az eladó be akarta bizonyítani nekem egy rétegelt lemez tetővel rendelkező klasszikus gitárról, hogy tömör lucfenyőből van. Szerencsére hajlandó volt később beismerni tévedését, úgyhogy legalább ennyi...

Legyen szabad megjegyeznem, hogy nem arról van szó, hogy a rétegelt lemezből épített, vagy színfurnérozott hangszerek (egy kevésbé minőségi fára értékes furnért ragasztanak) rosszak lennének. Vannak köztük olyanok, amik nagyon jól szólnak, vagy épp igényesen vannak elkészítve (itt a bordázásra, meg bundozásra meg ilyenekre gondolok, nem a kinézetre). A gond azzal van, hogy a gyártók kimondatlanul el akarják hitetni, hogy ez a gitár ugyanaz a gitár, amin Paco de Lucia, Al Di Meola vagy akármelyik, magának minőségi hangszer beszerzését megengedni tudó zenész játszik. Pedig bármilyen meglepő, nem az. Nem lehet húszezerér olyan gitárt venni, de nem ám. Pedig a kinézete majdnem ugyanaz. A külön kedvencem mondjuk az a kategória, amit olyan tízezer forint környékén, vagy még talán az alatt lehet beszerezni, ahol furnér helyett egy nyomtatott papírlap van a tetőre ragasztva, faerezet mintával!!! És látszanak a pixelek!!! Most mondjátok meg... A vicc az a dologban, hogy a rétegelt lemezből készült gitároknak teljesen mindegy, hogy a felső egy tized milliméter egy kiváló minőségű lucfenyő furnér, vagy épp egy én pici pónimos plakát. Tehát a ki nem mondott átverési szándékon kívül van még itt még egy nagyon nagy gond, ez pedig a pazarlás. 

A lucfenyő furnér, amit a rétegelt lemez tető felső lezárójaként alkalmaznak, vagy ugyanígy a mahagóni, rózsafa, és általában a többi értékes egzotikus faj vékony lemezei egy nagy tömbből lettek lefűrészelve, vagy hasítva. Ami azt jelenti, hogy egy fantasztikusan álomszépen szóló gitárra való anyagból tudnak csinálni 30 olyat, aminek csak a látványa jó, és ha eltörik, jobb ha eldobod, mer drágább a javítása, mint az egész hangszer ára. Félreértés ne essék, ezzel nem lehet mit csinálni, a gyártókat csak egy világvége tudná megállítani ebben a gyakorlatukban, de mint ezt láthattuk, ettől most megfosztott minket a világegyetem... Úgyhogy abba is hagyom a prédikálást és csak röviden elmondom, hogy ennek a posztnak az lenne a mondandója, illetve a szándéka, hogy segítsen azoknak akiknek nincs tapasztalatuk a hangszerek anyagaiba rejtett turpisságok felfedezésében, úgyhogy jöjjön pár kép ennek alátámasztására.

Itt van pl. ez a hangszer. Maga a gyártó is úgy árulja, mint quilted maple top, azaz kagylós jávor top (a húrok felőle faanyag), és jó borsos az ára is, a baj csak az vele, hogy ez nem kagylós jávor. Na persze, a lakk alatti első öt tized milliméter az, csak utána nem.

A röhej az, hogy nem is nagyon erőlködtek azon, hogy elrejtsék a top felső rétegtől való különbözőségét. Itt éppen az látszik, hogy bár szemből nézve (előző kép) teljesen egységes, illetve csak középen elválasztott a minta, alatta sokkal több darabból dolgoztak, a V-alakban összefutó szálak törése ezt jól mutatja, plusz az élesebb szeműek láthatják az ezt a réteget felülről határoló fehér csíkot, na annyi a kagylós jávor ebben a hangszerben...

Oldalról van összeeresztés, felülről nincs, hopszi

A másik oldalon ugyanez. Csak tudnám mér nem volt elég a gyártónak, hogy odaírja, jávor top. Abban nem lenne hiba, bár nem lennék túlzottan meglepve ha a furnér alatt csinos kis csomókkal is találkoznánk, vagy más fahibákkal.

És ennek az észrevételéhez még éles szem se kell, csak némi figyelem...

És akkor legyen már itt a nyakfészekről is egy kép, amin látszik, hogy maga a hangszerre fújt lakkréteg vastagabb, mint a kagylós jávor furnér :D

És akkor jöjjön az általam említett lucfenyő tetős bolti történetek tipikus esete. Ezen a képen nagyon jól be tudom mutatni azt, ami nem tömör lucfenyő, illetve tömör is, meg lucfenyő is, csak épp rétegeltlemez. Mint látható, jönnek a hangnyílás felé szépen sorban az évgyűrűk, és a szélénél egyszercsak eltűnnek, csak egy homogén sárgás réteget látunk. Ez pedig nem más, mint a középső gyenge minőségű, a felső rétegre merőleges szálirányú anyag. Mint mondtam ilyen hangszerből van a legtöbb, csak épp ha valaki úgy akarja eladni ezt neked, mint tömör fenyő tetős hangszert, és ezért többet szeretne kérni, akkor légy oly kedves - kedves olvasó - és világosítsd fel a problémáról...

ugyanez még egyszer

És akkor legyen itt egy olyan, ami tényleg fenyő, és tényleg egy réteg tömör fa, itt látszanak végig az évgyűrűk szépen, a jobb oldalon kicsit jobban beszívódott a bütüfelület miatt a lakk, de balra jól látható, meg a következő képen is.

tádám, ilyen a jó hangszerfa.

A másik kedvelt elrejtési megoldás a színre fújás. Ilyenkor a probléma azzal oldódik meg, hogy nincs mit látni vagy nem látni. Ha valaki ilyen hangszerre mondja, hogy tömör fenyő, az már eleve gyanús. Szerintem nincs a földön olyan elvetemült hangszerkészítő, aki minőségi alapanyagokból készült akusztikus gitárját átlátszatlan színnel fújja le... Itt a tükör lesz a jó haver, benézünk és máris látjuk, hogy évgyűrűknek nyoma sincs, ez mégcsak fenyőt sem látott nemhogy tömöret.

És akkor következzen a legnagyobb kedvencem, amit annyira bírok, hogy legszívesebben gyártót is írnék, de inkább feladom házinak, hogy mindenki találjon magának a helyi hangszerboltban ilyet. Abból az erőfeszítésből, amit itt arra költöttek, hogy tömör fenyőnek tüntessék fel a tető anyagát, akár csinálhattak is volna egy igazi tömör fenyő tetőt. De mindegy.

Kívülről azt látjuk, hogy fenyő, méghozzá szép szabályos gyönyörű sűrűszálú, de dörzsöltek vagyunk, ezért megnézzük belülről is, és ott is ugyanezt találjuk, már kezdünk izgulni, mert a szegélyezés miatt az f-nyílásoknál a fa végét nem tudjuk megnézni, de jóindulatúak vagyunk és megelőlegezzük a bizalmat.

De a kisördög csak addig szúrkál, hogy kiemelek az egyik hangszedőt, és láss csodát, mit találok...

A legótvarosabb, még csak nem is szimmetrikus rétegelrendeződésű rétegelt lemez, benne mindenféle fával, csak fenyővel nem, hát szóval, ezt jól megcsinálták.

Hát ne hagyjátok magatokat átverni, hátha egyszer leesik a gyártóknak is, hogy nem kell feltétlenül úgy bemutatni egy olcsó hangszert, mintha drága lenne. Vannak nagyon szép színek, meg minták, nem kell pazarolni a drága és ritka fát arra ami úgyse lesz jó. És ez nem azt jelenti, hogy drága gitárt kell venni, de nem ám, csak figyelni, meg fülelni. Uff, szólott a néma indián.

a koptatólap mely ápol és eltakar

Íme egy újabb hangszer, ami nem a milliós kategóriában versenyez, de mégcsak nem is a százezresben, mondjuk inkább csak hangszernek vagy valami olyasminek. Akkor itt most le is írnám, hogy miért nem csodálatosabbnál csodálatosabb hangszerek vannak itt javításban... Megfordul nálam azért elég sokfajta hangszer és van elég sok köztük, ami márkás, amerikai stb. Ezeknek általában olyan bajuk van, mint hogy be kell őket állítani, ki kell cserélni egy potmétert... Semmi izgalom. Nade. Itt vannak a csodálatos olcsó és öreg hangszerek, amiket már sokan próbáltak így-úgy megjavítgatni, sokszor nem nyomtalanul, ezek rejtegetik az igazi csemegéket. ezért ők itt sokszor a főszereplők. Ebben a bejegyzésben is ilyenről lesz szó. 

Ja és még valami

Azt gondolom, egy hangszer attól, hogy olcsó vagy öreg és emellett valami baja van, nincs feltétlenül a pusztulásra ítélve. Szerintem minden hangszer megérdemli legalább a próbát, hogy megjavítsák, pláne akkor, amikor olyan könnyű olcsón újat szerezni... De minek? Nem lesz jobb az a hangszer sem, azt is csak be kell állítani a bolt után, az is el fog romolni, minek újat venni? Megjavítjuk a régit, azt is lehet szeretni... Én egy 14ezer forintos Yamaha klasszikus gitáron játszom minden nap, aminek már kikopik a teteje, de ha valami baja van, megjavítgatom, és nem cserélném le, mert szeretem.

Terítéken a Tango :) és állapotja, mikor a műhelybe került.

Így messziről még nem is néz ki olyan durvának

Én nem tudom ez milyen ragasztó, de nagyon ragaszkodó :) és egy nagy repedés a tetőben

Mit tesz ilyenkor az emberfia miután kiszörnyülködte magát? Hát először helyrehozza, ami helyrehozható, aztán megpróbálja eltüntetni a bűnjeleket. Először megpróbáltam vésővel faragókéssel, denaturált szesszel kitisztítani a repedést - valamennyire sikerült is - aztán jöhet a ragasztás.

Ha megragadt, jöhet a kedvenc részem, a ragasztó eltávolítása. Na itt szabad a gazda, én a rotációs kapa kivételével mindent bevetettem, a lényeg, hogy a végén minél kevesebbet vegyünk el a tetőből és csiszoljuk ki úgy, hogy lehessen rá koptatót ragasztani.

Itt nem kell tükörsimára csiszolni, így még jobban is ragad!

Ezekhez a meteorkráterekhez inkább nem nyúltam, nagyobb kárt tett volna a kicsiszolásuk mint a békénhagyásuk. Mellesleg egész kis felületet foglalnak, úgyhogy nem annyira zavaróak.

Lévén, hogy alacsony költségvetésű javításról van szó (eddig ezt talán nem említettem) abból dolgozunk ami van. Jelen esetben találtam egy koptatólapot, amiből már valami más hangszerhez vágtunk ki egy darabot, de még pont kifért ehhez is egy olyan, ami eltakarta a 18+-os részleteket. Sajnos akkora nem volt a lap, hogy a gitár kávájának ívével harmonizáljon a leendő koptató, dehát itt a funkcionalitás a lényeg, meg így sem lett szerintem ronda, maximum kicsit szokatlan.

százezreket fizettem ezért a tervrajzért

pont kitakarja... majd

naugye

Aztán felragasztom a kivágott lapot (a képeken még rajtahagytam a fóliát, azt mindig nagy öröm letépni az új cuccokról, micsoda plusz szolgáltatás :)) És kicsit megsíkolgattam a bundokat, mert olyan rossz volt nézni. A végeredmény.

A fényhatás teljesen természetes, persze, melyik hangszer kapna dicsfényt, ha nem ez?