A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lucfenyő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lucfenyő. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 22., szombat

És aminek látszik

Amikor hangszert veszel, gyakran előfordul, hogy aki eladja neked, úgy jellemzi a felkínált cuccost, hogy tömör fából van, meg fenyő tető, meg jávor top, meg hasonló szövegek. Ezekkel egészen addig nincs gond, amíg ki nem derül, hogy jobbik esetben 1. az illetőnek fogalma sincs arról, amiről beszél, 2. éppenséggel át akar verni... Velem nem egyszer történt meg a fenti két eset közül valamelyik, a helyzet sajnos az, hogy nem nagyon lehet eldönteni, melyikről van szó. Volt már, hogy elkísértem egy zenésztársamat hangszerboltba gitárt választani, és az eladó be akarta bizonyítani nekem egy rétegelt lemez tetővel rendelkező klasszikus gitárról, hogy tömör lucfenyőből van. Szerencsére hajlandó volt később beismerni tévedését, úgyhogy legalább ennyi...

Legyen szabad megjegyeznem, hogy nem arról van szó, hogy a rétegelt lemezből épített, vagy színfurnérozott hangszerek (egy kevésbé minőségi fára értékes furnért ragasztanak) rosszak lennének. Vannak köztük olyanok, amik nagyon jól szólnak, vagy épp igényesen vannak elkészítve (itt a bordázásra, meg bundozásra meg ilyenekre gondolok, nem a kinézetre). A gond azzal van, hogy a gyártók kimondatlanul el akarják hitetni, hogy ez a gitár ugyanaz a gitár, amin Paco de Lucia, Al Di Meola vagy akármelyik, magának minőségi hangszer beszerzését megengedni tudó zenész játszik. Pedig bármilyen meglepő, nem az. Nem lehet húszezerér olyan gitárt venni, de nem ám. Pedig a kinézete majdnem ugyanaz. A külön kedvencem mondjuk az a kategória, amit olyan tízezer forint környékén, vagy még talán az alatt lehet beszerezni, ahol furnér helyett egy nyomtatott papírlap van a tetőre ragasztva, faerezet mintával!!! És látszanak a pixelek!!! Most mondjátok meg... A vicc az a dologban, hogy a rétegelt lemezből készült gitároknak teljesen mindegy, hogy a felső egy tized milliméter egy kiváló minőségű lucfenyő furnér, vagy épp egy én pici pónimos plakát. Tehát a ki nem mondott átverési szándékon kívül van még itt még egy nagyon nagy gond, ez pedig a pazarlás. 

A lucfenyő furnér, amit a rétegelt lemez tető felső lezárójaként alkalmaznak, vagy ugyanígy a mahagóni, rózsafa, és általában a többi értékes egzotikus faj vékony lemezei egy nagy tömbből lettek lefűrészelve, vagy hasítva. Ami azt jelenti, hogy egy fantasztikusan álomszépen szóló gitárra való anyagból tudnak csinálni 30 olyat, aminek csak a látványa jó, és ha eltörik, jobb ha eldobod, mer drágább a javítása, mint az egész hangszer ára. Félreértés ne essék, ezzel nem lehet mit csinálni, a gyártókat csak egy világvége tudná megállítani ebben a gyakorlatukban, de mint ezt láthattuk, ettől most megfosztott minket a világegyetem... Úgyhogy abba is hagyom a prédikálást és csak röviden elmondom, hogy ennek a posztnak az lenne a mondandója, illetve a szándéka, hogy segítsen azoknak akiknek nincs tapasztalatuk a hangszerek anyagaiba rejtett turpisságok felfedezésében, úgyhogy jöjjön pár kép ennek alátámasztására.

Itt van pl. ez a hangszer. Maga a gyártó is úgy árulja, mint quilted maple top, azaz kagylós jávor top (a húrok felőle faanyag), és jó borsos az ára is, a baj csak az vele, hogy ez nem kagylós jávor. Na persze, a lakk alatti első öt tized milliméter az, csak utána nem.
A röhej az, hogy nem is nagyon erőlködtek azon, hogy elrejtsék a top felső rétegtől való különbözőségét. Itt éppen az látszik, hogy bár szemből nézve (előző kép) teljesen egységes, illetve csak középen elválasztott a minta, alatta sokkal több darabból dolgoztak, a V-alakban összefutó szálak törése ezt jól mutatja, plusz az élesebb szeműek láthatják az ezt a réteget felülről határoló fehér csíkot, na annyi a kagylós jávor ebben a hangszerben...
Oldalról van összeeresztés, felülről nincs, hopszi
A másik oldalon ugyanez. Csak tudnám mér nem volt elég a gyártónak, hogy odaírja, jávor top. Abban nem lenne hiba, bár nem lennék túlzottan meglepve ha a furnér alatt csinos kis csomókkal is találkoznánk, vagy más fahibákkal.
És ennek az észrevételéhez még éles szem se kell, csak némi figyelem...
És akkor legyen már itt a nyakfészekről is egy kép, amin látszik, hogy maga a hangszerre fújt lakkréteg vastagabb, mint a kagylós jávor furnér :D
És akkor jöjjön az általam említett lucfenyő tetős bolti történetek tipikus esete. Ezen a képen nagyon jól be tudom mutatni azt, ami nem tömör lucfenyő, illetve tömör is, meg lucfenyő is, csak épp rétegeltlemez. Mint látható, jönnek a hangnyílás felé szépen sorban az évgyűrűk, és a szélénél egyszercsak eltűnnek, csak egy homogén sárgás réteget látunk. Ez pedig nem más, mint a középső gyenge minőségű, a felső rétegre merőleges szálirányú anyag. Mint mondtam ilyen hangszerből van a legtöbb, csak épp ha valaki úgy akarja eladni ezt neked, mint tömör fenyő tetős hangszert, és ezért többet szeretne kérni, akkor légy oly kedves - kedves olvasó - és világosítsd fel a problémáról...
ugyanez még egyszer
És akkor legyen itt egy olyan, ami tényleg fenyő, és tényleg egy réteg tömör fa, itt látszanak végig az évgyűrűk szépen, a jobb oldalon kicsit jobban beszívódott a bütüfelület miatt a lakk, de balra jól látható, meg a következő képen is.
tádám, ilyen a jó hangszerfa.
A másik kedvelt elrejtési megoldás a színre fújás. Ilyenkor a probléma azzal oldódik meg, hogy nincs mit látni vagy nem látni. Ha valaki ilyen hangszerre mondja, hogy tömör fenyő, az már eleve gyanús. Szerintem nincs a földön olyan elvetemült hangszerkészítő, aki minőségi alapanyagokból készült akusztikus gitárját átlátszatlan színnel fújja le... Itt a tükör lesz a jó haver, benézünk és máris látjuk, hogy évgyűrűknek nyoma sincs, ez mégcsak fenyőt sem látott nemhogy tömöret.

És akkor következzen a legnagyobb kedvencem, amit annyira bírok, hogy legszívesebben gyártót is írnék, de inkább feladom házinak, hogy mindenki találjon magának a helyi hangszerboltban ilyet. Abból az erőfeszítésből, amit itt arra költöttek, hogy tömör fenyőnek tüntessék fel a tető anyagát, akár csinálhattak is volna egy igazi tömör fenyő tetőt. De mindegy.
Kívülről azt látjuk, hogy fenyő, méghozzá szép szabályos gyönyörű sűrűszálú, de dörzsöltek vagyunk, ezért megnézzük belülről is, és ott is ugyanezt találjuk, már kezdünk izgulni, mert a szegélyezés miatt az f-nyílásoknál a fa végét nem tudjuk megnézni, de jóindulatúak vagyunk és megelőlegezzük a bizalmat.
De a kisördög csak addig szúrkál, hogy kiemelek az egyik hangszedőt, és láss csodát, mit találok...
A legótvarosabb, még csak nem is szimmetrikus rétegelrendeződésű rétegelt lemez, benne mindenféle fával, csak fenyővel nem, hát szóval, ezt jól megcsinálták.
Hát ne hagyjátok magatokat átverni, hátha egyszer leesik a gyártóknak is, hogy nem kell feltétlenül úgy bemutatni egy olcsó hangszert, mintha drága lenne. Vannak nagyon szép színek, meg minták, nem kell pazarolni a drága és ritka fát arra ami úgyse lesz jó. És ez nem azt jelenti, hogy drága gitárt kell venni, de nem ám, csak figyelni, meg fülelni. Uff, szólott a néma indián.

2012. november 1., csütörtök

Mese a csehegedűről II. - Kávajavítás, tetőtoldás, lecsukás

Sajnálom, hogy nem fér el egy bejegyzésben ez a felújítás, de hát mit van mit tenni, ennyit bír a blogspot... Jó, tényleg elég nagy kiterjedésű ez a munka, dehát akkor is, mi lesz amikor majd valamelyik elkészült új hangszeremről akarok írni? Tehát ez most folytatás az ugyanilyen című I.-es sorszámú bejegyzéshez. Hol is tartottam? Ja igen, meg lett pakedlizve minden, ami meg kellett, hogy legyen, és jöhetnek más részek. Vagyis a káva, ami szépen szét van válva, mint láttuk korábban. Mondjuk ezt egy időben csináltam a repedésekkel, de az most mindegy. A fröccsöntött enyv helyett lucfenyő oszlopokkal erősítettem meg a kávát, szorítókkal visszahúztam a helyére a felvált szilánkokat, ledolgoztam a felesleget, és végül enyvvel áztatott gézzel burkoltam be, kívülről pedig enyves jávorporral tömítettem ki a hézagokat, amik mindenképpen keletkeztek sajnos.

Így nézett ki ugye eredetileg
Először vágtam nagyjából odaillő méretű sűrűszálú fenyőt
Megfaragtam őket úgy, hogy pontosan illeszkedjenek, majd beragasztottam őket, kívülről szorítófákkal a helyükre húzva az elvált jávorszilánkokat.

Végül négy darab szilárdító oszlop lett.
És így már egy szintbe került a káva.
így
hézagok persze maradtak, ehhez kell majd a tömítés.

Belülről még gézt is enyveztem rá, hogy ne legyen levegőrés, és egyöntetűbb felület legyen a szilárdító-oszlopoknál.

Aztán jöhetett kívülről a hézagok tömítése (ez persze már később volt, a hangszer lecsukása után, de ez most a munka szempontjából nem számít)


Közben a tetőn, miután végeztem a pakedlizéssel, a két tőke feletti toldást cseréltem ki, mert mindkettőnél szét voltak már menve (az alsóra sajnos én is rásegítettem egy keveset. Kivéstem a betoldott részeket, és új sűrűszálú lucfenyőt illesztettem a helyükre, csak most elfordítva a szálirányt, ugyanis itt is több repedés indult, ezeknek a végeit így lehetett a legszebben megfogatni. Beszéljenek a képek:

Íme ilyen lett felbontás után. Ez a toldás valószínűleg szintén a silányabb javításhoz tartozott, mivel rá lett ragasztva a pergamendarabokra. A probléma, hogy nem lett elforgatva a szálirány, így nagyon könnyen kiszakadhatott a felbontáskor, és hát így is történt.
Ez pedig az alsótőkénél.
Én kivéstem az egészet, sőt egyes helyeken szélesítettem is, hogy nagyobb védelmet nyújtson a repedések végeinél.
Természetesen ennél még lejjebb mentem, amíg egy szintbe került az alsó felület.
valahogy így
És ilyen 45°-ban elforgatott darabot illesztettem a helyébe.

beragasztottam


Aztán gyaluval meg faragókéssel ledolgoztam a felesleget


itt is fontos, hogy teljesen illeszkedjen.
Így már elég sok baj meg volt oldva, csakhogy. A tetőnek az egyik oldalánál a kávához csatlakozó ragasztási felület olyan szinten szét volt roncsolódva, hogy nagyon keményszívűnek kellett volna lennem, hogy azt úgy minden beavatkozás nélkül visszaragasszam (ráadásul nem is sikerült volna hézagmentesen). A tető másik oldalán láttam néhány toldást a szélén, így azt vettem alapul annyi különbséggel, hogy én a teljes oldalt kibéleltem egy szokás szerint sűrű szálú, régi zongorarezonánsból származó lucfenyővel (amiért hálás köszönetem egy barátomnak, akitől kaptam). Szóban elég nehéz elmagyarázni, miről is van szó, egyszerűbbek a képek:

Na ugye így nézett ki, amikor felbontottam...
elkezdtem síkba gyalulni/csiszolni. A képen látható megroncsolódott pakedli csak ideiglenes, később másikra cseréltem és nem is pont ott.
Néhol már eleve a szegélyig át volt rágódva az anyag.

Ráadásul valami szintetikus ragasztó maradványok is voltak a tető szélén, amik meleg vízzel vagy gőzzel nem oldódtak fel - csak késsel meg csiszolópapírral
jó pepecselős munka, se túl sokat, se túl keveset...
És itt a régi fenyőrezonáns, amiből az új betét keletkezett

nagyon szép fenyő :)
kicsiszolva síkra
Az egyszerűség kedvéért körbemartam a nagyjábóli formát, persze nem úgy, hogy az asztalba is bekerüljön az alakja.

Aztán kivágtam késsel és ezekkel a pofás csipeszekkel felragasztottam a helyére.



így néz ki nyersen
aztán kezdődhet az egyik legélvezetesebb munka, kialakítani úgy a toldást, hogy olyan legyen, mint az eredeti volt.
lépésenként
finomodik, finomodik




itt volt egy hiányzó szegélydarabka, azt is fenyővel pótoltam.
utána pedig kívülről is lekerekítettem a betétet

Ezen a képen a szövet textúrája tetszik a legjobban



és az új f-nyílás repedést rögzítő pakedli
Valamint még egy, a tőke mellett futó repedést összehúzó fenyőrátét, na ez lesz az, amivel majd gondok lesznek sajnos...
amit használt enyvvel ragasztottam
készen a lecsukásra
Ezek után következett a lecsukás, vagyis a tető visszaragasztásának ünnepélyes művelete. Le kellett dolgozni a káváról a kiálló részeket, például a kis fenyőoszlopokat, amivel merevítettem, illetve az enyvmaradványokat, hogy a tető szépen illeszkedjen a felületre. Utána jöhet a próbaszorítás, minden olyan szorító felhasználásával, ami csak elképzelhető profi hegedűlecsukó szett hiányában... Sajnos ez szintén költséghatékonyság, de szerencsére nem okoz semmilyen hátrányt, csak épp nehezebb megvalósítani, fejben kell tartani, melyik szorítót hova helyezzük majd.

A merevítőoszlopokat ledolgoztam a káva szintjébe
Aztán eltüntettem a maradék odaszáradt enyveket, meg más piszkokat, és síkba csiszoltam a kávát.

Aztán áztattam enyvet
utolsó pillantások. Látszik, hogy a másik oldalon is toldottak a tetőbe
a másik oldalról is.
a végleges f-nyílás repedést rögzítő pakedli

hát az a cégér meg én lennék, gondoltam ilyen méretű munkánál már lehet ilyet...

ragasztás és szorítás
A lakkra vigyáznom kellett, azért kellenek a rongyok

lecsukás után

Folytatás a következő bejegyzésben...