Szerszám IX. - lecsukó szett

A mai szerszámkészítős bejegyzésben szokás szerint valami drágán beszerezhető, de otthon olcsón elkészíthető segédeszközt fogok bemutatni. Az akusztikus pengetős-vonós hangszerek készítőinek, javítóinak a hangszer lecsukásához jó pár szorítóra van szükségük. Ezek a szorítók jellemzően fából készülnek, vagy legalábbis a szorítófelület fa, mivel nem hatalmas összenyomó erőre van szükség, inkább a hangszer kerülete mentén a lehető legnagyobb felületen van szükség egyenletes közepes szorításra. Ami szintén speciálisan a lecsukó szorítók sajátossága, hogy a szorító tengelyétől a pofa nincs nagy távolságban, mivel a hangszer szélét kell megfognia, nem nyúlik be mélyebbre a hangszer teste fölé. Változatos alakú lecsukókészletek léteznek, vannak olyanok is, amik kevesebb darabból állnak, és egy adott hangszer alakját követik (főleg hegedűkhöz). Az általam elkészített készlet ilyen szempontból inkább univerzális, nagy számú kis szorítóból áll.

A lecsukó készletet akkor csináltuk, amikor az Eugene Howard gitárt javítottam (bejegyzés itt), és a gitár gazdája, Szilos Andris volt nagy segítségemre, vagy inkább úgy is mondhatnánk, hogy a szorítók készítésében én segédkeztem neki, az övé volt a munka oroszlánrésze az általam kitalált terv alapján. Én közben a gitárt javítottam. Ezúton is köszönöm Andrisnak a segítséget. A lecsukószettnek aztán a gitár lecsukásánál rögtön jó hasznát is vettük, ezt már korábban is láthattátok a blogon.

Na de térjünk rá az elkészítésre:

Hozzávalók:

• 1-2 db ásónyél (vagy inkább szerszámnyél, a lényeg, hogy nagyjából hengeres legyen)
• jó pár darab menetes szár (én 5-6 mm vastagot használtam azt hiszem)
• sima vagy szárnyas anyák (én az egyik oldalon használtam csak szárnyasat, de kényelmesebb lehet, ha mindkét oldalon az van.)
• alátétek, amik passzolnak a menetesszárhoz
• valamilyen rugalmas, pár mm vastag lemez, én parafát használtam, de gumis vagy szivacsos műanyag is megteszi

Pontos mennyiségeket azért nem írok, mert attól függően, hogy hány darab szorítót, valamint milyen méretezésűeket szeretnénk csinálni, változik ez a szám. Az én készletem például még nagyobb testű gitárokra is megfelelő lehet, de például csellók és nagybőgők lecsukására már alkalmatlan.

A minimálisan szükséges szerszámok: egy kézifűrész, egy állványos fúró, fémfűrész és fémreszelő, valamint csiszolópapír. Megkönnyíti a munkát, ha ezen kívül van még szalag- vagy körfűrészünk, esztergánk, valamint présünk, de ezek nem feltételei az készítésnek.

Kezdetnek szalagfűrésszel levagdostam a később szorítópofának szolgáló szeleteket a szerszámnyélből, lehetőleg ügyelve arra, hogy a nyél tengelyére merőleges legyen a vágás. A szeletek körülbelül 3-4 cm vastagságúak legyenek, ennél vékonyabbnál a feszítőerő esetleg szétrepesztheti majd a pofákat. A nyél alapanyaga az én esetemben bükk volt, de bármilyen más keményfa is megteszi, és ha valakinek esztergája is van, akkor akár a hengert is elkészítheti maga otthon, még pontosabb is lesz, mint a boltban kapható vetemedett ásónyelek.

vendégeskedés Andrisnál. A szalagfűrésszel levágtam a szeleteket egyenletes vastagságúra

Csendes tárgyak IV. - ajándékok 2014

A karácsonyi ajándékok bemutatása is már szinte hagyománnyá válik a blogomon, legalábbis a kezdetek óta szívesen töltöm fel a képeket az általam készített mindenféle nem-hangszeres tárgyról is. Idén a sok javítás miatt nagyon kevés időm jutott az ilyen jellegű dolgokra, de azért csak sikerült valami apróságot csinálnom. A lejjebb látható képek bizonyítják, hogy idén is került valami kézzel készült a fa alá. A visszajelzések szerint pedig nagy örömmel fogadták őket.

Star Wars kedvelő húgomnak készül egy medál egy klónharcos sisakjának mintájára

Az alapanyag korábbi munkákból megmaradt mahagóni, illetve ébenfapor

felhasznált szerszámok

Terítéken a koboz. Külső és belső

Volt már sok gitár, mandolin, citera, de koboz még nem. Most ezt a hangszert fogom kissé tüzetesebben körüljárni, illetve, mivel fel is kellett bontani a hangszert, a körüljárásnál egy kissé közelebbi ismeretséget alakítottam ki vele, így a belsejébe is betekintést nyerhetünk. A hangszert még a régi, Móricz Zsigmond körtéri műhelyemben javítottam, és még lesz jó pár ilyen régebbi munka, mire utolérem magam a blogon is. Azóta már Budaörsön van a műhely, vele együtt pedig mi is feleségemmel. Az utóbbi hónapok folyamatos munkával teltek, nem csak a hangszerek terén, hanem a berendezkedésben is. Az új műhely nagyjából egy 6-8 nm-es kisszoba, ami nem nevezhető túlságosan tágasnak, de felemelő érzés, hogy végre külön helyiség van csak arra, hogy a hangszerekkel foglalkozzak. Nem lesz tiszta por az egyébként hálóként is használt szoba.

Mielőtt belevágnék a javítás bemutatásába, kicsit írok a kobzokról általában, mivel ez a hangszer nem olyan széles körben ismert, mint a gitár. A koboz egy négy húrpáros lanthoz hasonló felépítésű pengetős hangszer, ami Közép-Európában, azon belül is a mai Magyarország, Románia és Ukrajna területén terjedt el. Felépítésében, illetve a rajta való játék módjában az arab lanthoz (ud vagy oud) hasonlatos, mivel nyakán nincsenek érintők (bundok). Ugyanakkor a nyak nagyon rövid, és körvonala a test ívét folytatja, fogólapja a tető síkjának folytatásaként van elkészítve. A kulcsszekrény a lantfélékhez hasonlóan erősen le van törve, és általában négy húrpár, esetenként 4x3 húr rögzítéséhez vannak benne kulcsok. A belső felépítéséről nem sokat tudok mondani általában, a nálam megfordult hangszernél a tetőt összesen két - a hangszer tengelyére merőleges irányú - borda tarkította, de az is igaz, hogy ez a hangszer nem épp egy mesterhangszer. A kobzát népzenében kísérőhangszernek használják akkordozásra, a cimbalom helyett. Története egészen a XIII.-XIV. századig visszanyúlik, ekkorról van először emlékünk a koboz elnevezésű hangszerről, amit a lanthoz hasonlítanak. A koboz alapvetően népzenei kísérő hangszer.

Ha már ilyen hangszerbemutatásba kezdtem, hadd ajánljak egy általam nemrégiben felfedezett oldalt, ami az eddig látott legszélesebb körben mutatja be a pengetős hangszereket a világ minden tájáról. Egy nagyon lelkes, és alapos zenész az oldal készítője, aki hatalmas mennyiségű energiát fektetett az általa bemutatott hangszerek felkutatásába, megismerésébe és nem utolsó sorban abba, hogy mindezt az internet közönsége számára hozzáférhetővé tegye. Szerintem nem lehetünk elég hálásak neki.

Henny de Bruin atlasza a pengetős hangszerekről itt található: www.atlasofpluckedinstruments.com

A keleteurópai oldalon egy szászrégeni gyártmányú koboz is megtalálható, illetve szó esik a tamburákról, a steel-gitár oldalon pedig van kép egy magyar készítésű citeráról is.

No ennyi a kultúra mára, most pedig jöjjön a hangszer, aminek készítőjéről sajnos semmit nem tudok, ugyanis nem hagyott maga után beazonosítható utalást. Hajlanék rá, hogy azt mondjam, a hangszer szászrégeni gyártmány, de ők általában szoktak valamilyen címkét ragasztani a hangszereikbe akár Hora, akár valamilyen más felirattal. Íme a hangszer, és persze az elmaradhatatlan kárfelmérés.

jellegzetes koboz-alak

Karácsony 2014

Kedves Olvasóim!

Mindenkinek békés, boldog, zenélésben gazdag Karácsonyt kívánok, és persze jó pihenést! Nekem ez most az első pár nap, amikor megvonom magamtól a munkát, mert az utóbbi két hónapban szerencsére el voltam látva rengeteg javítással. Ezek termékeit láthatjátok majd az új évben a blogon, illetve még pótlom majd folyamatosan régebbi lemaradásaimat, ugyanis hatalmas fényképanyag halmozódott fel a számítógépemen.

Ahogy azt a fészbúk oldalamon már láthattátok, decembertől vállalkozóként immáron én is hivatalos keretek között űzöm a hangszerjavítást/készítést. Előzetes újévi fogadalmam pedig, hogy ha törik, ha szakad, befejezem első három saját készítésű hangszerem. A bejegyzés apropójaként pedig most jöjjön néhány kép saját készítésű örök-karácsonyfánkról, amit feleségemmel készítettünk első közös karácsonyunkra.

alapanyag - némileg kapcsolódva a hagyományokhoz - fenyőből, és az új műhelyben lévő új munkapad (nem egy nagy szám, de jól néz ki és, azért hasznos is valamelyest)

készülnek a körvonalak és az ágak

és egy elegáns ugrással íme készen :) nincs sok magyaráznivaló rajta, a keret 9x9 mm-re vágott fenyő, az ágak a palástot alkotó lécekkel össze vannak csapolva, illetve az alap is. Az alaphoz a palást négy pici csavarral rögzül. A spárga főleg díszítésnek került rá.

Szerszám VIII. - vizsgáló lámpa

Folytatódik a házi fabrikálású szerszámok bemutatása.

Ma aztán igazi sufnituning eszköz következik. Amikor akusztikus hangszert hoznak hozzám, többek között mindig megvizsgálom azt is, hogy nincs-e valami probléma a hangszer kevesebbszer látott belsejében. Ha ugyanis egy borda vagy más alkatrész felválik, zenészként nem könnyű észrevenni a bajt, és marad a próbálkozás és bosszankodás a zavaró mellékhatások miatt. Legtöbbször az a gond, hogy a felvált, elrepedt vagy épp törött elemek egy vagy több frekvencián rezegni kezdenek, és ez kellemetlen zörgésként, búgásként jut a fülünkbe. Ilyenkor, ha az illető elég tapasztalt, néhány vizsgálattal (test kopogtatása, nyomkodása) nagy eséllyel meg lehet lelni a probléma kiindulópontját, de nem minden esetben. Van, hogy muszáj belenéznünk a hangszerbe. Valamilyen bordaragasztás esetén pedig erre mindig szükség van. Ehhez két eszközre van alapvetően szükség, persze nem ez az egyetlen módszer. Én egy teleszkópos vizsgálótükröt, és egy játék-zseblámpából átalakított vizsgáló-lámpát használok. Az előbbi nagyjából megfelel a fogorvosok által is használt kerek tükörnek, így ezt külön nem mutatom be. 

A vizsgáló lámpa sokkal érdekesebb. Sajnos eredeti formájáról nincs képem, legyen elég annyi, hogy babakék és zöld állatmintás zseblámpaként kezdte pályafutását, mármint az izzó, és az azt körülvevő foglalat. Minden alkatrész egyébként lomtalanított apróság, az elemek kivételével. Az ötlet annyi, volt, hogy mivel a gitárokon általában nem valami hatalmas a hangnyílás, ezért az elemtartó részt külön kell választani az égőtől. Így lett egy külön izzó-rész, alulról egy nagy vas-anyacsavarral megfejelve, hogy legyen némi súlya, majd bükkbe ágyazva. A másik fele az elemtartó rész a kapcsolóval, így nem kell kivenni a lámpát a testből, ha ki akarom kapcsolni. Egy ilyen kis teljesítményű izzó bőven elég fényt ad a hangszer testében, és nem termel annyi hőt, hogy kárt tegyen a ragasztásban vagy a fában. A képeken minden látható, amit erről a ketyeréről érdemes elmondani. Hasznos jószág, mindenkinek csak ajánlani tudom az elkészítését, ha akusztikus hangszerekkel foglalkozik.

és lőn világosság

Rickenbacker nyaktörés javítás javítása

Mai páciensem egy Rickenbacker formájú elektromos gitár, ami gazdája szerint Rickenbacker, én nem merem ezt biztosra mondani, de cáfolni sem tudom. Ilyen frappáns és elbizonytalanító kezdés után már csak jobban folytathatom. Szóval ennek a gitárnak egyszer letört a feje, és az egyszeri hangszerjavító meg is reparálta, csak hát nem nagyon sikerült a szétvált darabokat összehúzni rendesen, de ez ugye nem fontos... Szóval az eredmény egy ruganyosan rögzített fej, amit gazdája bölcsen inkább nem húrozott fel, hogy meglássa, mennyire tart a javítás. Az első képen látható állapotban, alkatrészek nélkül került hozzám, hogy próbáljak valamit kezdeni a töréssel. Mivel a szétbontáshoz túlságosan egyben volt a fej és a nyak, arra jutottam, hogy lemarok és vések az anyagból, és a törés mentén keményfával erősítem meg a fejet, hogy meglegyen a kellő szilárdsága. Jöjjön most a hangszer és a probléma:

így nézett ki a hangszer megérkezésekor

valami ilyesmi típust tudok elképzelni az eredetire... (forrás: innen)

A pálcatakaró lemezt tartó csavarok helyei jelzik a két végét a sérülésnek. Érdekesség: dupla pálca

Csendes tárgyak III. - fa kereszt az esküvőre

Mostani bejegyzésem tárgya nem mai darab, egészen pontosan az esküvőnkre készült még júliusban. Volt egy-két olyan tárgy, amire szükség volt a szertartáshoz, az egyiket már korábban láthattátok ebben a blogon a gyűrűtartó doboz személyében itt (az oldal végére tekerve látható):

itten

Nagyjából egy héttel az esküvő előtt tudtuk meg, hogy az egyházi szertartáson a házasulandók esküt tesznek egymásnak, miközben kezüket egy keresztre teszik. Na most ezt a keresztet normál esetben megvásárolja az ifjú pár, azonban a mi esetünkben inkább elkészítettem némi maradék wengéből és padouk furnérból, így színben és hangulatban még passzol is a gyűrűtartó dobozkánkhoz. Hozzáfűznivalóm nincs is más a dologhoz, kivéve annyi, hogy minden nagyon jól sikerült, és azóta éljük a friss házasok boldog életét, és persze köszönjük mindenkinek a sok jókívánságot és gratulációt! :)

alapanyag

és elegáns ugrással itt a kész kereszt

egyik kedvenc fám a padouk