A bartel - Eugene Howard akusztikus gitár nagygenerál

Kedves olvasóim!

Ezen bejegyzés talán az eddigi legnagyobb javítási munkám, ráadásul egy nem akármilyen hangszeren és nem akármilyen körülmények között. Történt ugyanis, hogy még tavaly megkeresett Szilos András, budapesti fémműves - ezermester, akinek azóta barátságára is számot tarthatok. Ímélben kérte segítségemet egy gitár felújításához. Ő maga is foglalkozik időnként hangszerek készítésével, rendbehozatalával, de úgy ítélte meg, hogy a bejegyzés címét adó gitárnál hangszerész színrelépése szükséges. Így kerültünk kapcsolatba. Ugyanakkor a hangszerrel óriási problémák voltak, és nem nagyon maradt olyan alkatrésze, amit ne kellett volna némiképp megbolygatni annak érdekében, hogy jól használhatóvá varázsoljuk. Ami még tovább színezi a történetet, az az, hogy mint talán néhányan már tudjátok, július végén összeházasodunk Ritával, akiről, ha már megemlítettem, elmondhatom, hogy szintén jeleskedik blogírásban, ráadásul lassan le is köröz nézettség tekintetében :) Itt-e: (félreértések elkerülése végett, ez nem hangszerészet, hanem életmód és kozmetikumok)

Mindennapi örömök

Ez volt a reklám helye, ami lassan családi lesz... Visszatérve ennek az egésznek a hangszerészethez való kapcsolódására: ha az ember házasodik, hát szüksége lesz egy gyűrűre, pontosabban kettőre. És véletlenül pont egy ötvös iparművész szeretne nálam hangszert javíttatni. Ez a ziccer - hogy úgy mondjam - kihagyhatatlan volt. Így hát úgy döntöttünk, kölcsönösen kisegítjük egymást, és mindkettőnk megelégedésére fogunk munkálkodni. Abban maradtunk, hogy a munkák nagy részét náluk, felszerelt műhelyükben fogjuk végezni, így mindketten tanulhatunk valamicskét a másik szakmájából. Tavasztól kezdve jó pár vasárnapot töltöttem náluk csodás, csendes, kertes, dolgos légkörben. Haladtam a munkával, közben jókat beszélgettünk, Andris anyukájától minden alkalommal finom ebédet kaptam, és megnézhettem apukája fafaragványait, fantasztikusan aprólékos szobrokat, evőeszközöket (többször még ajándékba is kaptam tőle :)) Összefoglalva, életem eddigi legjobb hangulatban telt munkája volt ez, és az ilyen jellegű kölcsönösen előnyös, alapvetően a pénz megkerülésével létrejött kapcsolatokat mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nem csak szakmailag lehet benne sokat fejlődni, hanem, mint a mellékelt leírás is mutatja, könnyen barátokra lelhet az ember!

Most viszont rátérek magára a gitárra, elvégre erről szólna a blog... Először következzen itt két leírás a hangszerről, az első egy Ebay hirdetésből, a másik pedig egy hangszerésztől, akit Andris megkérdezett ímélben.

"This is an Antique Eugene Howard Maker No. 14460 Parlor Guitar with a Spruce top, Birdseye Maple Back and Sides, and Rosewood fingerboard. According to the website mugwumps.com "Eugene Howard was the Cincinnati, OH maker of Howard brand instruments c1896-1920s. They were distributed by Wurlitzer, a major wholesaler, with branches in Cincinnati and Chicago. Later, Howard became a Wurlitzer brand name."

"What a nice guitar you have! Those Howards are pretty rare instruments and were made in Ohio by a small luthier (Howard himself). It dates to around 1890-1900 and would have been strung with gut strings originally. Nylon or Nylgut would be proper for it these days. The difference between the scale and bridge location leads me to believe that the fretboard has been replaced. If this were an original board I would expect the 12th fret to line up with the neck/body joint. It clearly doesn't in the photos and there also appears to be a light "line" below the tip of the fretboard above the soundhole. This may have been where the original fretboard extended. In addition, ebony boards were quite rare for guitars back then and it's likely that this one would have had a dyed-rosewood or dyed-maple board to begin with. The bridge itself looks original to me. Often to improve action you can re-cut the saddle area lower and then install a new saddle. This takes a bit of carving experience but it's the best way to retain original parts while also making the guitar useful. Good luck!"

Tehát egy huszadik század eleji, kifejezetten ritka mesterhangszerről van szó, magyarosan Howard Ödön Jenő [javítva névtelen javaslata alapján] keze munkája, aki Ohioban tevékenykedett. A gitár megjárta a poklot, már ami a tárolási körülményeket és a különböző kókler átalakításokat illeti, így lehet például, hogy a bundozásból következő menzúra nem stimmelt a híd elhelyezésével. Andris bolhapiacon szúrta ki ezt a gyöngyszemet, így annak ellenére, hogy tényleg rossz állapotban volt a hangszer, igazi kincset talált.

Jöjjön néhány kép a hangszerről már megtisztított állapotában:

és reggel még kávét is kaptam :)

Valószínűleg a fogólapot cserélték a bundozással együtt, mert az eredeti Howard-okon nem ilyen a hanglyuknál lévő vég kidolgozása. A képen viszont látszik, hogy a híd sem maradt érintetlen, valószínűleg visszaragasztották egy felválás után.

Nem sikerült igazán jó képet csinálni, de a hangszer háta hosszában majdnem végig volt repedve.

persze ez sem lett a legjobb kép, de a vájtszeműek láthatják a hosszanti repedést.

Csendes tárgyak I. - cseresznye reggeliző lapok

Volt már itt a blogon sok minden, ami nem hangszerekkel kapcsolatos. És persze lesz is még, ahogy ezt például ez a bejegyzés is mutatja. Szeretem megosztani más csinálmányaimat is, ha már úgy alakul, hogy éppen van egy kis időm barkácsolni. De, hogy rend legyen a lelke mindennek, ebből is sorozatot indítok, hogy a nem hangkeltésre szolgáló eszközök is megtalálják a helyüket a blogon. Persze ez már most sem stimmel, hiszen a szerszámok sem mindig adnak hangot, de ezen apróság mellett már gyorsan elsiklunk.

Történt tavaly, hogy megismerkedtem egy nagyon kedves erdésszel, aki igazi erdei ember, ugyanakkor igazán tudja értékelni a fákat. Ennek eredménye volt, hogy a legutóbbi nagy vágásnál, amikor sok vad-cseresznyét termeltek ki, nem engedte, hogy az erőműbe vigyék eltüzelni az anyagot, inkább megvásárolta, és felvágatta. Ezért tudtam én szuper, első osztályú cseresznye pallókat venni nála, igencsak kedvezményes áron.

Még nem nagyon volt időm foglalkozni az anyaggal, csak fedél alá tettem, meg leviaszoltam a végét. A jövőben viszont reményeim szerint viszontláthatjátok majd egynéhány hangszer formájában. Addig is itt egy kis mellékes felhasználás egy leesett darabjából az egyik pallónak.

Régóta probléma az albérletünkben, hogy nincs elég vágódeszkánk. Pár hónapja csináltam egy párat egy ágyoldal maradványából (fura volt, mert tömör bükknek véltem, aztán kiderült, hogy bükkfurnéros tömör éger. És ezt nem tudom hova tenni, az égernek is szép a rajza...), de egyrészt kevésnek bizonyult, ráadásul van egy olyan rossz szokásom, hogy azon nyomban használatba is veszem a vágódeszkákat, és róla eszek. Ezzel nincs is addig gond, amíg Rita nem akar valamit felvágni, de persze ilyen eset elég gyakran előfordul. Ezt a helyzetet megelégelve úgy döntöttem, egyszer s mindenkorra megszüntetem a vágódeszkahiányt, és csinálok egy egész szett reggelizőtálcát. Íme az eredmény:

ez a szörnyűséges sárgaság a fényképezőgépem beállításának hibája... bocs...

A lényeg, hogy van egy akasztó, és van öt többé-kevésbé szabályos lapocska Rita által tervezett dekorációkkal

És végül egy kis késő tavaszi életkép. A cseresznyepaprikába bújtatott savanyú fokhagymagerezdeket külön kiemelném, próbáljátok ki, ha tehetitek. A kecskesajtról meg a retekről már nem is beszélve :)

Seagull akusztikus gitár koptató

Emlékeztek Zsombor vendégbejegyzésére az intarziás koptatóról? Nagyjából azzal egy időben futott be hozzám egy hangszer, aminél aztán szintén koptatókészítés lett a dolgok vége. Ilyen figuratív koptatót még nem csináltam, így most ez újdonság lesz, bár az is igaz, hogy aki kedvelte a fészbúk oldalam, az borítóként már láthatta a koncepció egy részét.

A hangszer gazdája vásárolt egy szép hangú Seagull akusztikus gitárt, aminek az az egy szépséghibája volt, hogy a koptatóját bestiális módon eltávolították, legalábbis más épelméjű magyarázat nem jut eszembe. A tömör cédrus fedlap persze szintén részben követte a koptatót, úgyhogy csinos, szabálytalan seb éktelenkedett a gitáron, amikor hozzám került, illetve képeket kaptam róla. Kérte, hogy csináljak rá valamilyen koptatót, valamit, ami elfedi a felszakadást, véd és egyben még mutatós is. Így először kép alapján egy akusztikus gitár körvonalára kezdtem el tervezni a lehetséges koptatókat, nézzétek mire jutottam.

ez a kép időrendileg későbbi, mert a tervezéskor még nem volt nálam a hangszer, de kell ide ez a kép, hogy lássátok, mivel álltam szemben...

Szüleim házában a tervezés közben, és a lehetséges koptatóformák

első számú terv - az amőba

kettes számú terv - a kacsos

hármas számú terv - a nyújtott

Aztán már tökre nem volt ötletem, ezért hagytam elgurulni a gyógyszert, és terveztem egy madaras koptatót, ha már a gitár márkája magyarul sirályt jelent...

Persze mondanom sem kell, hogy a hangszer gazdájának a fentiek közül legjobban a madaras tetszett, így még némi átalakítás és megbeszélés után bele is vágtam a projektbe. Tulajdonképpen persze újra kellett tervezni a koptatót életnagyságban a gitárra, de ez érdekes munka volt, egyszerre törekvés a praktikusra (hogy takarjon), és a szépre, hogy mutatós legyen. Készítettem egy verziót, aztán azt még egyszer módosítottuk, és végül a harmadik minta lett a végleges. Az anyagválasztás sem volt persze egyszerű, olyat kellett találni, ami elüt a tetőtől, de mégsem túlságosan. Végül három furnérból dió-jávor-dió rétegekből lapoltam az alapanyagot, ami nagyon szépen passzol egyébként a hangszer kávájához.

Az első prototípus a hangszeren, sirályosabb csőrrel

kisterv, első terv és készül a harmadik

végül egy kevésbé sirályos, hosszabb testű madár lett a megfejtés, és plusz egy szereplő is képbe került, a hal

a hal és a veszélyes csőr, végül a hal oldaluszonya nem lett elkészítve

az alapanyag és a sablonok

furnér lapoláshoz felkészülni

ragasztás

Közben a csúnya felszakadással is kezdeni kellett valamit. Kicsiszolni nem tudtam, mert ahhoz mély volt. Így nem hagyhattam, mert akkor, ha ráragasztottam volna a koptatót, középen zörgött volna, vagy ha rendesen odaragad, akkor meg hepehupás lesz

végül sok gondolkodás után az üvegszálas autós kikenő műgyantára esett a választásom, mint szint-kiegyenlítőre. Erre persze fel lehet jajdulni, de valójában a legnagyobb felületen csak körülbelül pár tized mm vastag a réteg, és csak a mélyebb lyukakat tölti ki a gyanta. - akusztaikai hatására pedig eddig nem volt panaszom

Közben a sablonok felrajzolva

műgyanta pakolás

és aztán ledolgozás

maszkolás nélkül - citlingelés

lecsiszolva

Miután a sérülés "retusálása" megtörtént, és összelapoltam faragasztóval a furnér-rétegeket, következhetett a forma kialakítása. Először lombfűrésszl kinagyoltam a lemezből az alakot, majd csiszolással, reszeléssel tökéletesítettem. A minimális intarziázás ezután következett, majd azt követte a finomcsiszolás, és olajozás.Végül pedig természetesen a felragasztás. 

lombfűrészelt halacska

mije van a halnak? ...

szeemeee :)

És mije van a sirálynak? na, jó hagyjuk...

a madár szorítóval szemez

natúr hal

a kétoldalú ragasztó

persze a felesleges levágom

éés tádá! Az e húrt később nem felejtettem el visszatenni

Jöjjenek a különböző perspektívák

olajos hal

Teljesen világos, hogy ez most csak és kizárólag esztétikai tuning volt. Mondhatnánk, hogy biztos rontja a hangját, stb, de én nem figyeltem meg hallható változást. Ez a hangszer még így sérülten is egy nagyon jó darab, és ezzel a koptatóval még szép is, és talán egy kicsit különleges. Ha fontos az embernek a hangszere, akkor néha ilyen dolgokkal is foglalkozik. Najó, csak vicceltem, rengeteg ember nagyjából csak ezzel foglalkozik :) Itt viszont egy jó hangszerről, és jó vásárról volt szó, és csak dicsérhető, hogy a gitár gazdája elgondolkodott azon, hogy lehetne azt a ronda kiszakadást eltakarni.