Javított hangszerek a teljesség igénye nélkül VI.

Ez az írás a különböző saját bejegyzést nem kapó hangszerek javításainak hatodik csomagja, kis kitekintés arra, mi minden fordul meg nálam. Természetesen nem tudok, és nem is érdemes mindenről írni, éppen erre van ez a sorozat. A fészbúk oldalomon is valami hasonló történik, csak ott minden nap egy kép.

Elsőként itt egy Epiphone Thunderbird, amin a bundokat síkoltam/profiloztam, és beállítottam a hangszert.

A vissza nem profilozott, egyenes bundfelszín nem tesz lehetővé teljesen pontos intonálást, így mindenképp kerülendő. A nagyobb zörgéseket ugyan meg lehet szüntetni egy sima síkolással, de a problémának ez csak részleges megoldása.

nagyon metál

G&L JB 2 átalakítás

Egy G&L JB 2-es basszusgitárt volt szerencsém átalakítani. Leo Fender a neve után elnevezett cég elhagyása utáni márkájának hangszeréről van szó, ami megfelel annak a magas színvonalnak, amit a világhírű feltaláló szabott meg. Kőris test, juhar nyak, rózsafa fogólap. A felületkezelés vastag poliuretán vagy poliészter, de mivel az ilyen típusú hangszerek amúgy is ritkán készülnek vékony felületkezeléssel, ez nem meglepő. Egy felsőnyerget készítettem rá, megsíkoltam a bundokat, és a hangszer tulajdonosának kérésére egy gyári koptatót igazítottam olyanra, hogy jól álljon a hangszernek. Gyárilag koptató nélkül érkezik, ami a Jazzbass stílusához szokottaknál hiányérzetet okozhat, főleg hogy a test is homogén színvilágú. A hangszer gazdája jó érzékkel egy fehér gyöngyházas csillogású koptatót választott, ennek az íveit igazítottam olyanra, ahogy szerintem a testhez legjobban passzolt, és nem változtatta meg a hangszer jazzbass stílusát.

gyárilag így fest a G&L JB 2

pozíciójelölés láthatóan

Újból basszusgitár és újból ébenfa lesz terítéken, ezúttal nem saját, hanem műhelyi munka, mármint saját annyiból, hogy én csináltam... Az volt a kérése a hangszer gazdájának, hogy a basszusgitár nyakába oldalról csináljunk valami jobban látható berakást a pöttyök helyett, mert azok nagyon kicsik és nem látszanak. Mondjuk az tény, hogy sárga alapon a fekete kevésbé látszik, mint a sötét alapon fehér. Adott volt egy jávor fogólapos jávor nyak, illetve az oldalában fekete műanyag pozíciójelölő pöttyök, meg némi satírozás filccel, gondolom, hogy hangsúlyosabb legyen. Ezt a két dolgot cseréltem le téglalap alakú ébenfa berakásokra, ami jóval nagyobb felület, és így erősebb kontraszt, ergo jobban látható. Íme.

Az eredeti állapot

Ha belegondolok, egy sötét koncerthelyen tényleg nem lehet valami látható...

Csiszolom a berakásnak valót

Egy pálcából fog kijönni az összes így lesz a keresztmetszetük ugyanakkora

hasáb

A 12.nél dupla darab

Aztán sikerült őket véletlenül lesöpörnöm a földre, de röpke félóra keresés után meglettek...

A berakás helyének bekarcolása először késsel

utána körbemaszkolás, hogy lehetőleg ne váljon fel a helyenként még sértetlen lakk, felül berakásmetsző véső

Utána kis univerzális maróval kimélyítem az árkot. A gyári berakásoknál ezzel csinálják meg véglegesre a berakás helyét, ezt abból lehet a legegyszerűbben felismerni, hogy a sarkok nem sarkok, hanem körívek, ahogy itt is, csak a gyári hangszereknél ezt egyszerűen kitömítik a berakás mellett, ami jól látható...

én kivésem a sarkokat, majd beillesztem a darabokat.

tádám

Aztán jöhet a ledolgozás főleg gyaluval

valahogy így

végül persze kap egy kis finom csiszolást is. Sajnos néhány helyen kicsit látható maradt a korábbi filces megoldás, egyszerűen még a denaturált szesz se akarta leszedni...

És a kész nyak felette a felhasznált szerszámokkal, forgácsokkal

És persze itt is kapott az ében egy kis citromolajat, hogy fényes legyen

reméljük nem lesz már gond meglátni, hogy hol van a kéz