Cremona western gitár teljes felújítás, avagy menteni, ami menthető

A ma bemutatott Cremona gyártmányú western dreadnought gitárral eléggé mostohán bánt az idő, és előző gazdái, ennek eredményeképpen több sebből vérzett, és sok munkába került, mire újból használható állapotú lett. Egyébként számomra meglepetés volt, hogy kifejezetten western szabású hangszert is alkottak a Cremona gyárban, eddig csak klasszikus formákkal, valamint a Lignatone néven futó fejlettebb, jazz-szériával volt dolgom. Sajnos nem igazán sikerült jól ez a hangszer, helyesebben szólva inkább nem sikerült tartósra, mert elvált a nyak, a híd, voltak felvált bordák, és a nyak sem maradt épp egyenes. Ennek ellenére megtettem, amit lehetett. Külön érdekesség a szörnyen ízléstelen koptató, amit valamilyen fenyősvartniból ragasztattak a tetőre (nem gyárilag), de már ez sem élte fénykorát. Jöjjenek képek a gitár eredeti állapotáról.

Cremona dreadnought. Nem mindennapos hangszer

Csodás házi koptató. Az elhelyezésére külön figyelmet fordítottak, és érdemes megfigyelni a dekoratív kis gyöngyház matricákat... Sokat dob az összhatáson

Szerszám XI. - Gőzös Gerda - hangszerbontás

Ma egy igazán különleges, teljesen házi készítésű átalakítású szerszámot fogok bemutatni, ami nagy hasznomra vált az utóbbi időben. Korábban, ha fel kellett bontanom egy akusztikus hangszert, az enyv oldószereként szeszt használtam. Ez elég hatásos, ám van egy-két hátulütője: az egyik, hogy a jellemzően oldja a hagyományosabb hangszereken szokásos felületkezeléseket (régen jó sok szeszes lakkot használtak). A másik, hogy a drága szeszt minek pazarolja az ember, ha használhat helyette vizet is. Pontosabban gőzt. Merthogy a víz önmagában nem lenne igazán hatékony, gáznemű formájában viszont halálos az enyvre nézve, és hatékonyságával jócskán megszégyeníti még a tiszta szeszt is. Igen ám, csak a gőzt valahogyan elő kell állítani, és kezelhető formában irányíthatóvá tenni. Mivel több, mint 100 fokos, nemigen szeretnénk vele közvetlen kapcsolatba kerülni.

A kihívás első megoldását Szilos András fémműves barátommal közösen alkottuk meg egy villanyrezsó, egy kukta, némi hőálló szilikoncső, meg egy fecskendőtű felhasználásával. Egy korábbi bejegyzés körülbelül egy harmadánál láthatjátok a szerkezetet, itt: link

Később sokat gondolkodtam rajta, hogyan lehetne még hatékonyabban és biztonságosabban megoldani a gőzfejlesztést, és elvezetést. A kukta-rezsó párosítás eléggé nehezen kezelhető, és könnyen túl nagy lehet a nyomás a fazékban, ami akár balesettel is végződhet. Sokáig tart mind felfűteni, mind lehűteni egy nagyobb vízmennyiséget. Végül arra jutottam, hogy nálam a kávéfőző lesz a befutó. Eltartott egy ideig, mire az internetes apróhirdetések közt rábukkantam a tökéletes megoldásra, de amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy egymásnak vagyunk teremtve. :)

A kávéfőző víztároló kamrája elég jól bírja a magas nyomást, és fűtőszálak segítségével nagyon gyorsan melegíti forráspontra a vizet. A legfontosabb mégis az volt, hogy a szerkezet rendelkezett tejhabosító kivezetéssel, amit én persze nem eredeti rendeltetésének megfelelően használtam fel. Annyi a lényeg, hogy van olyan üzemmódja a kávéfőzőnek, amikor a víztartályból a gőz a tejhabosító csövön keresztül hagyja el a gépet, és csak ott. Így elég volt erre a kivezetésre erősíteni egy hőálló szilikoncsövet, máris irányíthatóvá vált a végtermék. 

A hangszerbontó gőzerőmű átalakításához a következőkre volt szükségem:

• tejhabosító kivezetéssel (cső) rendelkező kávé- vagy teafőző, a lehető legalpáribb modell
• kb. 75 cm hőálló szilikoncső, ami passzol a gép kimenetére
• némi drót a csövek egymáshoz rögzítésére
• egy vastag injekciós tű
• egy rövid rézcsődarab, meg némi forrasztóón
• egy hengeres vastag fadarab

Mindezek összesen nem kerültek többe 2000 forintnál. Az utolsó három alkotó a gőzölő fej megalkotásához szükséges, Ez Szilos Andris leleménye volt eredetileg. A szétszedett vastag injekciós tű fémcsövét forrasztóón segítségével a kis darab rézcsőbe forrasztjuk, ami passzol a szilikoncső belső átmérőjéhez, és csak rá kell drótozni azt. Jöjjön most ez képekben.

a gazdatest, talán sosem gondolta volna, hogy hangszerész célszerszámként fog további karriert befutni.

Csendes tárgyak VI. - fa evőeszköz: kanál és kenőizé

Szeretnétek még kanalakat látni a blogon? Nem? Nem baj, kaptok még... Cserébe megígérem, hogy egy darabig nem lesz több ilyen. A képeken látható étkezési alkalmatosságokat még akkor készítettem, amikor az El Caminora készültem. Az volt a cél, hogy kényelmes evőeszközt vigyek magammal, lehetőleg minél kisebb súlyfelesleggel. Így jutottam az ötlethez, hogy elkészítem a szükséges tárgyakat égerfából. Egy kenéshez kitalált vékony, nyeles falemezt, és egy kanalat csináltam, aminek a mintája a kínai éttermekben a leves mellé adott kanál, ami valahogy nekem nagyon bejött, szép nagy adagokban lehet belőle betermelni az éltető csípős levest. Mivel itt még nem tudtam a Biopin olajról, csak lenolajjal kezeltem az evőeszközöket, az éles kipróbálás pedig még várat magára. Nagyon remélem, hogy egyszer azért eljutok Spanyolhonba, hogy végigjárjam a nagy utat.

útievőeszköz

Jolana Rubin újrabundozás, szegélyezés

A Jolana hangszerek, meg általában a kelet-európai blokk XX. század végi remekei a legtöbb zenész számára csupán megmosolyogtató próbálkozások a hangszergyártás berkeiben. Ugyanakkor más körökben valamiért divat rajongani ezekért a hangszerekért, vannak akik egész tetemes összegeket képesek kifizetni egy-egy ilyen - lassan relikviának számító - gitárért. Én személy szerint egyik csoportba sem tartozom, de meglehetősen gyakran találkozom mind Jolana, mind más kelet-európai márkákkal. Vannak olyan hangszerészek, akik nem is foglalkoznak ilyen gitárokkal, mivel komolytalannak, idejétmúltnak, ócskának gondolják őket. Egyes dolgokban ez igaz is az említett hangszerekre. Valahogy úgy alakult, hogy nekem belső késztetésem minden zeneszerszámnak megadni a lehetőséget arra, hogy a legjobbat nyújtsa (vagy egyáltalán megszólaljon). Ez persze most már sokkal kevésbé romantikus törekvés, mint tanulókoromban, amikor úgymond bármibe belefoghattam, mert rengeteg időm volt. Most azokra a hangszerekre van időm, amiknek a gazdája hajlandó pénzt áldozni az újra használhatóvá tételre. Hálás vagyok nekik, és biztosan hálásak a gitárok is. És a legfontosabb az eddig elmondottak közül, hogy egyáltalán nem igaz, hogy elvetélt próbálkozások lennének a Jolanak, az Orfeusok, vagy bármilyen más, ebből a korszakból / területről származó hangszerek. A legtöbb darabon befigyel egy különlegesen jól szóló hangszedő, kényelmes nyak, leleményes hídmegoldás, vagy csak kényelmes kialakítás. Nem teljesen gyökértelenek ezek a gyárak, hiszen, ha csak a cseh régióra gondolunk, kifejezetten gazdag vonós hangszerkészítői hagyományuk van, és hozzájuk köthetőek olyan nevek is, amiket esetleg más, precízebb nemzetekkel párosítunk össze a fejünkben, például a Hoyerek. Lényeg a lényeg, ma egy Jolana Rubint láthattok felújítás közben, és nem okozott csalódást a végeredmény.

Jöjjön a kárfelmérés:

Igazából maga a gitár nagyon jó állapotban maradt meg, az idő azokat a részeit kezdte ki, amik a legsérülékenyebbek voltak, így a bundok koptak el teljesen, valamint a Jolananál szokásosan használt műanyag szegélyező anyag töredezett ki. Érdekes, hogy a szegély szinte minden ilyen korú csehszlovák gitárnál problémát okoz (van azért egy-két kivétel, talán évjárat szerint). Érdemes viszont belegondolni, hogy ezek 30-40 éves hangszerek, és akkor valószínűleg nem tudhatták előre, hogy ez a fajta műanyag ezt a problémát fogja produkálni. Kíváncsi leszek, hogy a most gyártott kelet-ázsiai hangszereknek mi lesz majd a rákfenéje, ha elérik ezt a kort, és tényleg kiszárad a bennük felhasznált fa, stb. Szóval szegélyezni kellett. Meg bundozni. Pár kép a hangszer eredeti állapotáról:

a szokásos Jolana betegség - az elöregedő szegélyek

Szerszám X. - fúrógép kapcsoló fejlesztés józan paraszti ésszel

Mit tehet az ember fia, ha azt szeretné, hogy fúrógépe anélkül működjön, hogy folyamatosan nyomva kéne tartania a nyomógombját? Ez a probléma természetesen modernebb daraboknál nem nagyon merül fel, de igen kedvezményes áron sikerült beszereznem egy erős, és nem teljesen szétütött állapotban lévő valamilyen szovjet gyártmányú fúrómasinát, és itt még nem volt divat az általam felvázolt gondot orvosló gombot a szerkezetbe építeni. Ezt talán nem egy mondatban kellett volna leírni. No de mindegy. Miután ilyen gyönyörűen körülírtam a dilemmát, jöjjön a megoldás, ami viszont mindössze két kép segítségével tökéletesen illusztrálható. Nem igényel semmilyen szaktudást, csak egy kis fadarabot, meg némi strapabíró vezetéket. Többet nem is szólok, örvendjetek a paraszti ész újabb diadalának.

nem mai gyerek

bekapcs

Csendes tárgyak V. - befőző fakanál

Az itt bemutatott tárgy egy újabb ajándék volt családtag számára. Egy égerfából készült fakanálról van szó, amit lekvárbefőzéshez készítettem, de használható bármilyen feladathoz, ahol valami öblösebb kanálfélére van szükség. Még nyáron készült el ez a darab, de azóta is jól működik, remélem még sokáig így marad. Hosszantartó használhatóságának legfőbb oka szerintem az az újfajta olaj, amit a nagy igénybevételnek kitett, vagy nedvességgel érintkező faanyagok felületkezelésére választottam. A neve Biopin munkalap keményolaj, és olaj létére kifejezetten ellenálló és tartós felületet képez. Mélyen beleivódik a fába, és száradás után kikristályosodva a felület keménységét is növeli. Itt a gyártó oldala, okosodjatok: biopin

Ahogy az kiderül, ami még külön pozitívum, hogy nem tartalmaz mérgező anyagot, így érintkezhet étellel is. Hátránya, hogy állati drága... (7,5 dl 5-6 ezer forint körül van) Sajnos ez van, de nekem egyes munkáknál nagyon hasznos, így megérte beruháznom rá. Ha valaki használná, arra érdemes odafigyelni, hogy jól szellőző helyen olajozzon, valamint hogy az olajos rongyot ne tegye zárt helyre, amíg teljesen ki nem szárad, mert öngyulladás veszélyes.

A kanál készítése már nem ismeretlen a blog olvasói számára, hiszen korábban is készült már ilyesmi, ez most csak anyagában, méretében és alakjában különbözik. Vagyis majdnem mindenben, de azért ez is kanál. A képek magukért beszélnek, úgyhogy én nem is veszem el tőlük a szót:

Egy fahasábból kivágott éger blokk adja az alapot a kanálhoz, és az egyszerűbb hozzáférhetőség kedvéért először a fejben lévő mélyedést készítettem el, mert így még kényelmesen hozzá tudtam szorítózni az asztalhoz.

egy íves véső és gumikalapács segítségével hamar elérjük a kívánt mélységet.

Javított hangszerek a teljesség igénye nélkül III.

Az összegyűjtött kisebb javítások újabb felvonásában próbálok kissé bővebben beszámolni a hangszereken végzett munkákról, ugyanis ez volt a kérés előző alkalommal. Ezért, amennyire emlékeim engedik, leírom, mit követtem el egy-egy esetben. Azóta már egy negyedik csomagra való anyag is összegyűlt, de egyelőre örülök, hogy ezt meg tudom írni. Leírások a képek alatt.

Ez egy Cort akusztikus gitár, amin rejtélyes zörgés volt tapasztalható bizonyos megszólaltatott hangmagasságokban

Egyrészt a híd volt részben felválva, de valószínűleg nem ez felelt elsősorban a kellemetlen zörgésekért. A hangszerben egy-két borda is felvált, illetve az aktív elektronika elemtartó doboza is laza volt, így bezöröghetett.

elég érdekes hídragasztás, némileg megkarcolt lakkfelületre. Ezt mindenképp jobb volt kijavítani már csak a jobb rezgésátvitel miatt is.