Javított hangszerek VII

Nem kevés idő telt el az utolsó ilyen gyűjteményes válogatás óta. Az itt látható képek többségében még a budaörsi műhelyben készültek, azóta már rég Pusztaszabolcson koptatom a munkapadot. Mint korábban, most is olyan munkákról osztok meg képeket, amilyen típusúakkal már foglalkoztam a blogon, így önjogukon nem érdemes külön bejegyzést szánnom nekik. Ettől függetlenül azért mindig vannak érdekesebb hangszerek, javítások, amiket szívesen megmutatok. Néhány mondatban leírom, mi is látható a képeken, de a látványé a főszerep.

Először itt egy nagyon szép natúr testű Squier Jazz Bass, fekete téglalap berakásos fogólappal, szegélyezve. Szerintem elég különleges kivitel, erre készítettem csont felsőnyerget, illetve természetesen beállítottam.

A Squier Jazz Bass új felsőnyereggel

Ebben a kivitelben nagyon stílusos hangszer, nekem sokkal jobban bejön, mint a hagyományos sunburst. Ráadásul így a testanyaggal sem nagyon tudnak sumákolni.

szép éger test

Hoyer akusztikus gitár nyaktő javítás

Mostanában többször előkerült már Schönbach, illetve mai nevén Luby városa. Minő meglepő, hogy a német Hoyer vállalat is innen származik. A második világháború utáni áttelepítések során a névadó, Franz Hoyer és családja a németországi Erlangenbeli Tennelohébe került. Már 1874-től kezdve készített Franz hangszereket, sőt felmenői is hangszerkészítők voltak. Az áttelepülés után a vállalat az utódok keze munkája nyomán gyarapodott, és Németország egyik jelentős hangszermárkájává nőtte ki magát. A cég négy generáción keresztül működött a család vezetésével, végül 1987-ben fejezte be működését. A '90-es évek óta újra gyártanak hangszereket, de többnyire csak a név Hoyer, és Kelet-Ázsiában készíttetnek, néhány magasabb minőségű német modelltől eltekintve.

Az itt bemutatott gitár egy nagyon szépen megépített akusztikus fémhúros. Azért hozták hozzám, mert a nyaktő sajnos eltörött, és a nyakszár a húrok húzásától befelé hajlott. Ennek elsődleges oka nem a ragasztás gyenge minősége, vagy a túlzott terhelés (rossz húrok használata), hanem a furcsa konstrukció. A nyak fecskefarkas csapolással volt a felsőtőkébe ragasztva, ám nem a nyaktő teljes hosszában. A tető felőli felső harmadban ugyanis valamiért a nyakszár elég vastagon továbbfutott a híd felé, egészen a hangnyílás felett elhelyezkedő merevítő gerendáig. Semmilyen gyakorlati hasznot nem tudok ennek a megoldásnak tulajdonítani, olyan, mintha egy ideig csavarozott nyakúnak szánták volna a hangszert, de aztán mégis meggondolták magukat, és beragasztották. A csapolt résszel egyébként semmi probléma, az olyan atombiztosan tartott, hogy megőszültem, mire kioperáltam a helyéről. A nyakszár viszont, mivel nem tudott megtámaszkodni a felsőtőkén, a húrok húzása hatására ott tört el, ahol a leggyengébb volt a szerkezet, a felsőtőkébe rögzült nyaktő és a hozzá ragasztott nyakszár határánál. És itt érünk el egy másik problémához, de erről lentebb.

egy szép Hoyer akusztikus

Csak épp a nyaktő darabokban. Nem túl feltűnő hiba, de használhatatlanná teszi a gitárt.

Epiphone akusztikus gitár nyaktörés javítás toldással

Van az a fajta sérülés, az egyik lehető legszerencsétlenebb, amikor a törési felület nagyon kicsi, így közvetlen ragasztásra nincs remény. Az itt bemutatott Epiphone akusztikus gitár pontosan ilyen balesetben vesztette el a fejét. Mint minden más sérülésnek, ennek is létezik gyógymódja, csak épp sokkal több munkával jár, mint a sima ragasztás. Úgy kell átalakítani a törési felületet, hogy illeszthető síkokat adjon ki, amikhez egy külső fadarab toldásával hozzá lehet ragasztani a széttört részeket. A technika nem bonyolult, inkább idő és türelemigényes, hogy addig dolgozzon rajta az ember, amíg tökéletes nem lesz. Ha valahol hézag marad, a ragasztó nem lesz képes egyben tartani a darabokat, és újból szétválnak a részek. De inkább mutatom képeken, hogy mi történt.

Így érkezett a gitár. Korábban már volt sok olyan törés, ahol ferdén, akár a nyak fej illesztésnél tört a fa, ott elég volt ragasztani, de ezeket a szabálytalan törésű részeket még összerakni sem lehetne újra.

nehezítő tényező a pálca, ami a nyakat merevíti, ugyanakkor a faanyagot az árok miatt gyengíti, azért is épp itt tört el.

Jolana Diamant fejtörés javítása pótlással

Ma újra az önjelölt és túlzott önbizalommal rendelkező kóklereket fogom éltetni. A sokféle elrontási módból, amit már eddig is bemutattam, talán a személyes "kedvencem", amikor látható, hogy az illető rengeteg munkát és időt ölt egy probléma megoldásába, mindezt azért, hogy a végeredmény egy tökéletesen használhatatlan hangszer legyen. Köszönjük meg nekik mindenkori fáradalmaikat. A gitár, ami áldozatul esett ebben az esetben egy Jolana Diamant, amit amúgy nagyon megszerettem, mert normális állapotban egy igen jó hangú és kényelmes hangszer.

Amikor hozzám került, a gazdája elmondta, hogy egy furcsa repedésre lett figyelmes a nyak és a fej találkozásánál, ami a pálca feszítésével csak egyre nagyobb lett. Márpedig sajnos a bundok és a fogólap olyan állapotban volt, hogy jócskán kellett volna még feszíteni a pálcán. Végül aztán amellett döntöttünk, hogy egy újrabundozás is szükséges lesz, de erről még később.

A pálcatakaró műanyaglemezt levéve a következő látvány tárult a szemem elé:

nem találtam szavakat

és a kívülről látható repedés

Cremona western gitár teljes felújítás, avagy menteni, ami menthető

A ma bemutatott Cremona gyártmányú western dreadnought gitárral eléggé mostohán bánt az idő, és előző gazdái, ennek eredményeképpen több sebből vérzett, és sok munkába került, mire újból használható állapotú lett. Egyébként számomra meglepetés volt, hogy kifejezetten western szabású hangszert is alkottak a Cremona gyárban, eddig csak klasszikus formákkal, valamint a Lignatone néven futó fejlettebb, jazz-szériával volt dolgom. Sajnos nem igazán sikerült jól ez a hangszer, helyesebben szólva inkább nem sikerült tartósra, mert elvált a nyak, a híd, voltak felvált bordák, és a nyak sem maradt épp egyenes. Ennek ellenére megtettem, amit lehetett. Külön érdekesség a szörnyen ízléstelen koptató, amit valamilyen fenyősvartniból ragasztattak a tetőre (nem gyárilag), de már ez sem élte fénykorát. Jöjjenek képek a gitár eredeti állapotáról.

Cremona dreadnought. Nem mindennapos hangszer

Csodás házi koptató. Az elhelyezésére külön figyelmet fordítottak, és érdemes megfigyelni a dekoratív kis gyöngyház matricákat... Sokat dob az összhatáson

Framus relic "természetesen"

E mostani bejegyzés terméke egy duplanyakú gitár felújításában vállalt részmunka bemutatása, ugyanis a hangszer tulajdonosa maga is rengeteg felújítást végzett már hangszerein. Kustán Sándorról van szó, akinek oldalát mindenképp érdemes megnézni azoknak, akik szeretik a régi , '60-as, '70-es évekbeli német, keleti blokkos és más hangszereket / erősítőket. Itt találjátok:

http://sixtiesguitars.com/

Maga a kétnyakú hangszer egy Framus relikvia, őskori leletekhez illő állapotban. Személy szerint még sosem láttam ilyen hangszert, a poszt végén megláthatjátok hogy is néz ki teljes állapotában. Én a valóságban csak a nyakakkal találkoztam, Kusti remek munkát végzett a hangszer többi részén is, nem beszélve arról, hogy a nyak lakkozását/ matricázását is ő intézte.

Szóval nem tudom milyen hangszerkárhozat-földjén tárolták ezt a hangszert, de annyi bizonyos, hogy nem tett jót neki. A két nyak gyakorlatilag hat darabban érkezett, a fogólap és a pálca még némileg összetartotta a részeket. Ez még hagyján, hiszen szegény előző tulajdonos(ai)ának bizonyára nem volt egy talpalatnyi száraz, gombáktól mentes területe... Sőt az is lehet, hogy már gondosan előkészítette eltüzeléshez a hangszert, csak utolsó pillanatban valamilyen sugallatra meggondolta magát. Ki tudja. De van egy dolog, ami mindent felülmúl, amit eddig valaha tapasztaltam a szakmában. Miután letört a fej mindkét nyakról, drága barátunk egy-két szöggel, ismétlem SZÖGGEL rögzítette őket a "helyükön". A józan paraszti ész ilyetén leleménye előtt szerintem térdre kéne borulnia a világnak. Arról nem beszélve, hogy a SZÖGET ízlésesen átütötte a fogólapon keresztül is (sírva-röhögés). Talán a tömegtermelt gitárok mai zaklatott világunkban betöltött megbecsülés nélküli pozícióját próbálta kifejezni ezzel a kortárs műalkotással? Nos, talán jobb, ha erre nem derül fény. De tartsunk egyperces némacsendet azokért a hangszerekért, amik hasonló elmeroggyantak kínzókamráiban sínylődnek. 

Na jó, ne túlozzunk (SZÖG), nagy szerencsénk, hogy minden tárgy javítható, csak rá kell szánni az időt és energiát. Úgyhogy nagy levegő, aztán el lehet kezdeni ötletelni. Miután túltettem magam a kitárgyalt megoldáson, már legalább annyira élveztem a munkát, mint máskor. Ami érdekesség még, hogy a nyak a Framustól amúgy megszokott megoldással, vékony falamezekből van összerétegelve, és számomra nem teljesen megmagyarázható módon vagy a rétegelt nyak anyaga tágult szélességében, vagy a fogólap ment össze (nagyon). Valószínűleg mindkettő. A nyak szélesedése talán a nedvességfelszívásnak tudható be, míg a fogólap összezsugorodása a túlszáradásnak. Hogy ez a kettő hogy jön össze, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. A fogólapot oldalról szegélyező cellulóz-szegély már hiányzott, így ezt is pótolnom kellett. A méretdeformálódások miatt viszont műanyag helyett jávor szegélyt készítettem rá, mivel ezt nem kunszt vastagabbra készíteni, és még jól is mutat. Most viszont először jöjjön pár kép a nyakakról, ahogyan hozzám kerültek (és ami már sokkal jobb volt, mint ahogy Kusti megszerezte őket)

egy hathúros szólógitár és egy négyhúros basszusgitár nyak

Ugyanez hátulról, sajnos a szögekről nincsen kifejezetten kiemelt képem, a sokk nem hagyott gondolni a későbbi bejegyzésre

Egy elgyengült nyak és a szabványok története

Újabb ötmillió év után ismét írok blogot. Hetek óta ez az első vasárnapom, amikor nem valami vizsgára kell tanulnom és ráérek írogatni. Pedig nem is egy bejegyzés képanyaga várakozik a gépemen megosztásra, igaz, hogy nem mindegyik hangszerészeti illetőségű, de abból is van épp elég. Még mindig készül a három titokzatos hangszerem, amik teljesen nem titokzatosak egyébként, csak majd elkészültükkor szeretnék megosztani róluk képeket. Emellett volt egy pályázat, amire hulladékból kellett valamilyen zeneszerszámot előállítani, erre is készültem valamivel, ha lement a zsűrizés, és az eredményhirdetés, ennek a készülése is felkerül majd ide. Szóval történnek a dolgok, csak itt a blogon állt meg az idő...

Hamarosan kitelnek inaséveim is, és egyelőre nem is nagyon tudom, hogyan tovább, mivel a saját műhelyhez még nincsenek meg a lehetőségeim anyagilag. Szóval valószínűleg nehezebb idők jönnek, de majd valahogy megbirkózom velük.

A mai (illetve már több hónapja várakozó) anyag egy elektromos gitár, aminek a merevítő pálcája megunta már a nyak fogságát és nemes egyszerűséggel szétrepesztette fogságban tartóját a fej közelében. Ennek többek között az volt az oka, hogy nagyon vékonyra hagyták a gyárban a nyakprofilt.

 A hosszanti repedések miatt a pálca teljesen állíthatatlanná vált, és további repedésekkel fenyegetett

Első megoldásként persze megpróbáltam a jó öreg Titebond faragasztóval összehúzni a repedéseket, hátha nem kell nagyon megbontani a felületet, de ugyan a ragasztó megszüntette az addigi repedéseket, az állítócsavart forgatva rögtön újabbak keletkeztek... Így tehát nem maradt más lehetőség, mint hogy eltávolítsam a sérült részt, és hibátlan fával toldjam be. A legtöbb elektromos gitárhoz hasonlóan ennek a hangszernek is jávorból volt a nyaka, így én is ezt használtam merevítésnek. A fenti képen az alkoholos filccel berajzolt vonal a kivágandó részt jelöli. 

Kivágtam egy háromszögletű szeletet a nyakból, majd a negatívját elkészítettem jávorból úgy, hogy a közepére véstem egy árkot a pálcának. Meglehetősen pepecselős munka az ilyen, mert nagyon fontos a pontos illeszkedés, és ezt csak sok próbálgatással lehet ellenőrizni. Attól a későbbiekben sem kellett tartanom, hogy esetleg a ragasztás fog elengedni, a már említett ragacs tényleg erősebb magánál a fánál, szóval máshol eltörhet, de ott tuti nem fog. Viszont egy hajszálnyival vastagabbra hagytam a folt anyagát, mint amilyen az volt eredetileg, persze ez kézzel szinte érezhetetlen maradt, mivel csak tizedmilliméterekről van szó, mégis számít a nyak erősségében.

A kivágás és a pálca, aki végre világot láthatott

de csak egy ideig

a toldás

és a világ kapui újból bezárultak a pálca számára, csak az állítócsavar lyukát hagyva nyitva neki...

a - még meglehetősen kényelmetlen - nyakprofil.

véső gyalu kés

végül csiszolás

a szín természetesen nem megegyező, nem volt ilyen színű jávorom...

Persze nem hagytam nyersen a felületet, eleve a nyak is lakkozva volt, valamint ha nyersen hagynám a felületet, nagyon gyorsan bepiszkolódna a friss toldás, és akkor aztán tényleg elütne a színe a nyak többi részétől. Szokás szerint vékony nitrocellulóz réteget kapott a toldás és a környező csiszolt felületek is, miután valamennyire megpróbáltam a színeket összehozni híg páccal. A későbbiekben egyébként a sárguló nitrolakk és a fa öregedése miatt valószínűleg közelebb kerülnek az árnyalatok.

Maszkolás és pácolás a háttérben meg nincs semmi látnivaló

és lakkozás után

polírozás eredménye

fények

De nemcsak a nyakkal voltak gondok ennél a hangszernél, hanem a hardverrel is, nevesül a híddal, aminek  tőkéje valamilyen porózus fémötvözetből készült hasonlóan más olcsó hangszerekhez, és teljesen darabjaira esett, olyannyira, hogy már nem is lehetett beleakasztani a rugókat (hagyományos stratocaster tremolóról van szó). Emiatt újat kellett vásárolni, és itt jön a képbe a cím második része. Ugyanis egyszerűen képtelenség olyan alkatrészeket találni olcsó hangszerekhez, amelyeknek stimmelnek a méretei... Olyan ez, mintha a Szovjetunióban próbáltam volna beszerezni alkatrészeket egy nyugati biciklihez... Ráadásul mindenhol úgy árulják a pótalkatrészeket, hogy nincsenek feltüntetve az adatok, vagyis próbálják elhitetni veled, hogy ne félj, jó lesz. A szomorú az az egészben, hogy lehet, hogy én hangszerészként át tudom hidalni az ilyen problémákat, de egy laikus ha ilyen alkatrészekkel saját maga szeretné fejleszteni a hangszerét, csúnyán pórul járhat, és erre nem hinném, hogy lenne cseregarancia, hogy nem stimmelnek a méretek (de még ha van is, ki szeretné vállalni a visszaküldés akár hónapos procedúráját, amiből a szállítási költséget ráadásul ő fizeti).

Egyszóval szívás. És ez tényleg egy szó. Beszereztem egy hangszerbolton keresztül az alkatrészt, ami egyébként nem is annyiért jött meg, amennyiért kellett volna, de ez mindegy, aztán megpróbáltam beszerelni a cuccot a helyére. Elsőre örültem, hogy belemegy a gödörbe, ami a hídnak van kihagyva, ez már jó pont. De aztán a rögzítőcsavarok helyei természetesen már egyáltalán nem stimmeltek, és ami a legrosszabb, hogy a rugókat tartó tőke túlságosan szélesnek (vagy hosszú, vagy vastag... a képeken látszik...) bizonyult, így alapjáraton nem fért bele a testbe, vagyis nem lehetett felcsavarozni a hátsó fedőlemezt. Úgyhogy jöhetett a köszörülés, órákon keresztül, mert egy ekkora acéltömbből másfél millimétert ledolgozni órákba kerül. Ráadásul figyelni kell, hogy ne melegedjen túl se a munkadarab, se a gép, szóval jó buli volt. A csavarok helyét meg kipuskáztam, és újrafúrtam. Persze a szintén cserés hátsó fedőlemeznek sem stimmeltek a csavarhelyei, annyi baj legyen... Végezetül készült egy ében felsőnyereg is a hangszerhez, külön misét megérne egyébként kitérni a fejen a kulcsok abnormális elhelyezésére, ami miatt a húrok képtelenek egyenesen kifutni a felsőnyeregből. De inkább jöjjenek a képek, amik beszédesek.

készül a puskaanyag

Itt a puska apuska

íme a nemjóhelyenlévő csavarlyukak, és a rétegeltlemez test, amin átizzad a ragasztó

a tremoló rugóinak tartófülének csavarjainak lyukait is ki kellett puskázni. És nem. Nem lehet kevesebb birtokos jellel vagy raggal vagy mifenével leírni

A tőke ami nem volt jó

Amúgy teljesen minőségi, tartós darabnak tűnik, működik szépen, csak nem stimmel...

A maszkolószalag mutatja, mennyit kellett ledolgozni

Pár óra múlva jöhetett a finomcsiszolás

Ami óriási mázli, hogy a csavarlyukak elég mélyre voltak bevágva. Ezt előre lemértem, de még így is féltem, hogy valami nem fog stimmelni. De szerencsére stimmelt

Új csavarhelyek. Csak picit térnek el az eredetitől... És a tőke, ami már jó

ében felsőnyereg

Mindazonáltal tetszetős hangszer, csak nézzétek hogy terpesztenek a fejen a húrok... Csak tudnám mi nem tetszett nekik a hagyományos Fender fejen. Lehet, hogy először Jacksont akartak csinálni, csak aztán valahogy strato sikerült...

És hátulról

Alaktrészbeszerzés szempontjátóból nagyon tanulságos történet volt ez a javítás, csak kár, hogy nem lehet belőle tanulni semmit. Mer most mi? Készleten ugye senki nem tart ilyeneket, mert nincs rá elég kereslet. De még ha lenne is valakinek itthon készleten, biztos, hogy méregdrága lenne. Ehelyett vagy berendeled valakivel, és akkor nem kell vele vesződnöd, de ha nem tetszik is meg kell venned, plusz rápakolják a maguk hasznát, vagy berendeled te, és fizeted a szállítást, plusz dönthetsz egy 800x600 pixeles kép alapján, hogy most akkor kell ez a híd vagy nem... Ilyen jó ez... A lényeg végülis, hogy sikerült a nehézségek ellenére is.