Vendég: Zsombor és az intarziás koptató

A mai bejegyzés igazán rendhagyó lesz, olyannyira, hogy nem is én készítettem. Zsombor gitárját még én hoztam rendbe annak idején, pontosabban szólva javítottam egy gitárt, ami aztán nála kötött ki. Mivel elégedetlen volt a gyári koptatóval, készített hozzá egy sajátot és ezt elhozta hozzám, hogy felragasszam. Ez megtörtént, és mivel mindketten érdemesnek találjuk az új alkatrészt a bemutatásra, most Zsomboré a szó:

"Sziasztok!

Hollay-Horváth Zsombor vagyok és ez egy vendégposzt (kösziMészi! :).

A képek minőségéért előre is elnézést kérek, telefonnal, félfényben készültek, és még forgácsdarabjaim sincsenek :(

Történt egy pár hónapja, hogy kitaláltam, hogy csinálok egy szép fakoptatót a gitáromra a csúnya gyári műanyag helyett. Van egy régi-kedvenc életfa-motívumom, azt vettem alapul. Nyomtattam belőle egy pár méretet, nem tudtam hirtelen, hogy pontosan mekkora fog kelleni, majd fogtam a régi koptatót és körberajzoltam egy darab mahagóni-furnérra.

A régi koptatólap és az új anyag

Apámnál egy órát válogattam a furnérokat, kisebb idegbajt okozva a jóöregnek

Felskicceltem, hogy mekkora lesz az akkora

Mandolin rezonáns javítás bontással

Lassan már ideje volt, hogy valami komolyabb javítás bemutatásával is előrukkoljak. Mert volt ilyen is bőven az elmúlt fél évben, és a fényképeik is már feltöltve pihennek a blog tárhelyén, csak mégsem akarom egy szó nélkül közzétenni őket. Szóval ma a terítéken egy régi orosz mandolin, a márkával és típussal már találkozhattatok itt, ugyanis egy nagyon hasonló hangszeren már végeztem kisebb javításokat. Amiben ez most különlegesebb, hogy itt nem tudtam elkerülni a hangszer felbontását, és egyúttal ez az első olyan poszt, ahol pengetős hangszer bontásáról van szó. Hogy miért olyan ritka a gitárok vagy mandolinok testének felbontása, arra alapvetően két magyarázat van. Egyrészt a vonósokkal ellentétben ezeken a hangszereken viszonylag nagy méretű a hangnyílás, így ezen keresztül sok olyan munkát el tudok végezni, amire esély nem lenne f-lyukon keresztül. A másik ok pedig összefügg ezzel, ugyanis míg a vonósok többségénél (kivéve gambák) randos a rezonáns és a kávák találkozása (vagyis a tető túlnyúlik a káva szintjén, így viszonylag könnyű megbontani őket az illeszkedés vonalában), addig a gitároknál és más pengetősöknél sok esetben még egy külső szegélyt is ragasztanak a tető és a káva találkozásához, ami mindkettőt jótékonyan védelmezi a sérülésektől. Ezt a szegélyt gyakorlatilag lehetetlen szépen bontani, pláne, ha hozzávesszük, hogy legtöbbször már szintetikus ragasztót használnak. Így hát marad a vágás és fűrészelés, vagy a különböző oldószerek próbálgatása, ezzel viszont érdemes vigyázni, mert könnyen leszedhetjük a felületkezelést is... 

Így most bemutathatom a mai bejegyzés tárgyát képező mandolint: 

nem mondanám, hogy tökéletes állapot

először fényképről láttam a hangszert, akkor azt gondoltam, az az átlátszó valami egy bohó műkedvelő celluxos próbálkozása volt, de nem. Az a lakk.

Aztán voltak még itt érdekességek, hozzá kell tennem, hogy a hangszer belsejében pedig az összes borda el volt engedve részben...

Hegedű nyak visszaragasztás - mire nem jó a cipőragasztó

Ebben a bejegyzésben egy egyszerű rutinjavítás lesz bemutatva, amit némiképp fűszerezett a javítandó hangszer előkészítése. Szóval adott egy olcsó Stagg elektromos hegedű, amelynek (miért nem lep ez meg?) kijött a nyaka a fészkéből... Ezt nem kívánom kommentálni, mindenki gondoljon, amire akar :) Ami érdekesebb most, hogy gazdája igazán el nem ítélhető módon szeretett volna kezdeni valamit a helyzettel, és nekiállt megjavítani a sérülést. Ezzel nem is lett volna baj, csakhogy az újra egybeforrasztáshoz általa választott ragasztó cipőragasztó volt. Ha onnan nézzük a dolgot, hogy bizony a cipőragasztónak nagy igénybevételt kell kiállnia, nincs is semmi gond. Inkább a terhelés milyensége a kérdéses. A cipőragasztó bírja a húzást, hajlást, nyúlást, kopást, stb., viszont ehhez saját magának is nyúlékonynak kell lennie, nem köt keményre. Ez a baj. Egy hegedűnél ugyanis, illetve általában hangszernél legtöbbször sziklaszilárd kötésekre van szükségünk, hogy ne másszanak el az alkatrészek a helyükről, hogy bírják azt a folyamatos húzó vagy nyomó terhelést, amit a feszített húrok okoznak.

Szóval cipőragasztóval próbálkoztak, így pedig abba a fantasztikus helyzetbe hoztak, hogy minden álszentség nélkül leírhatom: kérlek benneteket, ha hangszerjavításba fogtok, legalább kérdezzetek meg egy hangszerészt :)

Na de vissza a hangszerhez, nem történt egyébként semmi komolyabb baj, mindössze arról van szó, hogy plusz pár óra kapirgálás, illetve a beszívódások miatt nyaktő-toldás került a terítékre. Jöjjön ez, képekben.

A csodahangszer, amely megsokszorozta magát

És az ominózus cipőragasztó... Nem lett nagy barátom...

Az biztos, hogy masszív anyag, nem volt könnyű megközdeni vele. Szesz nem oldja. Benzin nem oldja. Higító nem oldja. Egyéb más nálam lévő oldószer - nem oldja...

Szerszám II. - Eszközök bundozáshoz

A használtszerszámos bolt után a következő állomásnak ebben a témában az otthon elkészíthető vagy átalakítható eszközöket gondoltam bemutatni. Most kifejezetten a bundozást elősegítő-lehetővé tévő cuccokról lesz szó (nem jutott eszembe több rokon értelmű szó a szerszámra). Ezek mind olyan dolgok lesznek, amelyek hangzatos neveken elérhetőek a hangszerészellátó cégek honlapjain "bundkiemelő fogó", "bundlábvágó", "bundvég reszelő" neveken. Persze ezeket most én találtam ki, lévén elég kis országban élünk ahhoz, hogy egy ilyen céget teljesen esélytelen legyen akár fenntartani is. De ez nem baj. Kínai pajtásaink már előzékenyen bármit ingyen elpostáznak. Talán nem meglepő az sem, hogy elégedett mosolyt csal az arcunkra, amikor a várt csomag feladószelvényén az ajándék rubrika van kipipálva, így pedig meg is úsztunk egy csomó pénzzel és nagyjából egy hónapos időhúzással járó tortúrát a vámügytől. Hiába, ezek a kínaiak igazán nagyvonalúak. Húha, megint elkalandoztam. Szóval van egy pár dolog, amit itthon is megvehetünk, és egy kis átalakítással pont azt fogjuk kapni, mint amit megrendelnénk valamilyen nagynevű vállalattól. Vagy meg tudunk rendelni valamit olcsón, amiből aztán szintén minimális átalakítás után egy sokkal drágább dolgot hozunk ki.

Ilyen például a fogó, amellyel a bundok kiszedését tehetjük nagyon egyszerűvé. Persze van módszer, amihez egyáltalán nincs szükség ilyen fogó használatára, ha például egy tompa penge élét (ez abszurd...) ütögetjük a bund feje alá, ami ezáltal szépen felválik. Nekem ennél a módszernél jobban bejött a fogós megoldás. Ennek a műveletnek a célszerszámához nem lesz másra szükségünk, mint egy kicsi műszerész homlokcsípő-fogóra.

Ez egy szimpla műszerész homlokcsípőfogó

Aminek kicsit félresikerült az alakja, de ez most mindegy. Ami számunkra lényeges, hogy az élét egy nagyjából 45°-os köszörüléssel oldották meg, ami miatt nem alkalmas arra, hogy a bundok alá feszítsen.

ezt bármelyik szerszámboltban egyszerű beszerezni