Furch akusztikus gitár rezonáns lakkozás, hídragasztás és akusztikai anomália

A bejegyzésben szereplő Furch akusztikus gitár sokáig szolgálta előző gazdáját, és az idők során szerzett pár sérülést. A rezonánsról valószínűleg koptatóval együtt lejött több helyen a lakk, illetve a híd is fel volt válva. A gitár új tulajdonosa egy furcsa hanghatásról is panaszkodott, amire majd később visszatérek.

A munkám voltaképpen a tető újralakkozását, és a híd felszedését, visszaragasztását foglalta magában. Ebben talán az egyetlen újdonság az eddig bemutatottakhoz képest, hogy nem magas-, hanem selyemfényű lett az új felületkezelés. Ezt gyári körülmények között lehet könnyen megcsinálni, házi műhelyben nagyon nehéz. Ahhoz, hogy sikerüljön, teljesen portalanítani kéne a műhelyt, ami a megfelelő elszívóberendezés hiányában lehetetlenség. Márpedig nekem egyelőre nincs ilyen eszközöm, úgyhogy mindenképpen át kellett csiszolni a lakkozott felületet száradás után. Ettől viszont csíkos lett, amit magasfényű lakkozás esetén többlépcsős csiszolással, polírozással szoktak eltüntetni. Én is eljutottam a csiszolás lépcsőivel az 1500-as szemcsefinomságig, de ez már mondhatni fényes felület. A végső matt állapotot a lehető legfinomabb (0000-ás) acélgyapot segítségével értem el, csak a fa szálirányában átsimogatva a felületet. Így a fa erezete elrejti a karcok irányát, mégis megmarad a matt összhatás. A hídragasztás és maga a lakkozás már nem újdonság, így erről csak a képek alatt írok.

így érkezett

felvált lakkrészek

csiszolás előtt

Jolana Vikomt rendbehozása

A Jolana Vikomtot 1973-tól kezdve gyártották Hrádec Královéban, a sokkal híresebb Iris kisöccseként. Mindkettő a Telecaster formai alapjain épült, az Iris két egytekercses hangszedővel, és tremoloval, a Vikomt mindössze egy nagyjából nyaki pozícióban lévő hangszedővel, fix lábbal. Régen nagyon tetszett az Iris, és bár majdnem ilyet vettem első hangszeremként, végül máshogy alakult a dolog. Elég megbízható, és tényleg elterjedt hangszernek számít, a mai napig rengeteg kering belőle apróhirdetési oldalakon, és más hasonló helyeken. Külföldi oldalakon időnként ezek is aranyáron tűnnek fel. Személy szerint nem szeretem őket annyira, mint mondjuk a régebbi üreges testű modelljeiket (Marina, Tornado, Alexandra), de sokaknak fűződnek hozzájuk szép (vagy éppen bosszús) emlékeik. A Vikomt legnagyobb előnye a nagytestvérhez képest, hogy megúszta az egyébként felejthető színvonalú tremolót, cserébe viszont a gitárból kicsalogatható hangzások száma erősen lehatárolt. A most bemutatott hangszerrel sajnos nem volt szerencsém, mert a pickupban valahol volt egy rövidzárlat. Ettől a tekercs jóval rövidebbként működött, mint normális állapotban, és bár megszólalt, halvány susogás volt csak, így a hangjáról nem tudok nyilatkozni.

így jött

A hozzám került Vikomt legfőbb baja az volt, hogy a több darabból összeragasztott test hasábjai elváltak egymástól. Hogy ennek a rossz minőségű ragasztó, a tárolási körülmények, vagy a nem rendeltetésszerű használat volt az oka, sajnos nem tudom. Mindenestre valamit kezdeni kellett vele, hogy az új tulajdonosnak ne kelljen attól tartania, hogy bármelyik pillanatban darabjaira esik kezében a hangszer. A nyakon is volt némi javítanivaló, a fogólap felvált a felsőnyereg közelében. A fémalkatrészeket megtisztogattam, rendbehoztam, amennyire lehetett. A hangszedőt szétszedtem, hátha jól látható helyen van a rövidzárlat, de ezzel sajnos nem jártam sikerrel.

a test darabjai szétváltak egymástól

Keytone akusztikus basszusgitár híd átalakítás

Hát a Keytone név sem jelöl éppen élvonalbeli hangszereket, az biztos. Ebben a bejegyzésben egy gyárilag rossz helyre ragasztott hidat reparálok meg. Sajnos a tervezőknek nem sikerült jó helyre kiszámolniuk az alsónyerget, így a hangszer hamisan szól a legtöbb fogásban, és nem lehet beállítani tisztára az oktávját. Ebben pedig az a szomorú, hogy gyári hangszer révén nyilván nem ez az egyetlen, ami ilyen problémával került piacra.

Mivel a ragasztás kifejezetten jól sikerült, nem akartam felszedni a hidat, ehelyett inkább az alsónyeregnek helyet adó vájatot martam arrébb. Először készítettem egy megfelelő méretű rózsafa betétet az eredeti vájat betömésére, majd marógéppel hátrébb martam az egész árkot, így lehetőséget teremtve a normális beállításra.

Akusztikus basszusgitár Keytone módra. Az akusztikus jelző természetesen csak amolyan költői túlzás, sosem fog ez szépen szólni akusztikusan.

az alsónyereg, ami - bár így nem látszik - rossz helyen van

Sigma akusztikus gitár Fishman elektronika beszerelés

Remek módja lehet egy minőségi elektro-akusztikus gitár beszerzésének az, ha magának a hangszernek és a hangszedőknek/előerősítőknek a megvásárlását különválasztjuk. Sok esetben a gyárilag elektro-akusztikusként árult gitárokba azért kerül olcsóbb elektronika, hogy kicsivel lejjebb tudják nyomni az árat. Közben viszont a sima akusztikus gitárnál nagyobb pénzt kérnek érte, mert végülis van benne elektronika. Könnyen előfordulhat, hogy némi keresgéléssel találhatunk olyan gitárt és elektronikát, ami együttesen kevesebbe, vagy ugyanannyiba kerül, mint ugyanannak a hangszernek a gyárilag gagyibb elektronikával szerelt változata.

Az elektronika beszerelése a megfelelő szerszámokkal otthon is elvégezhető, de hangszerésznél sem lehet túl drága. Most egy Sigma akusztikus gitáron mutatom meg az elektronika beszerelés lépéseit. A Sigma a Martin cég olcsóbb szegmensű gitárjait viszi, mint az Epiphone vagy Squier a Gibson és Fenderéit.

A hát és a káva rétegelt lemez, a tető viszont tömör lucfenyő, és szép telten szól. A bele kerülő elektronika egy két utas Fishman megoldás. A jelet egy alsónyereg alá szerelt piezo hangszedő, és a kezelőpanel belső felén elhelyezett mikrofon szolgáltatja, a két bemenetből mi keverhetjük ki a nekünk legmegfelelőbb hangszínt.

Sigma akusztikus gitár