Jolana Rubin újrabundozás, szegélyezés

A Jolana hangszerek, meg általában a kelet-európai blokk XX. század végi remekei a legtöbb zenész számára csupán megmosolyogtató próbálkozások a hangszergyártás berkeiben. Ugyanakkor más körökben valamiért divat rajongani ezekért a hangszerekért, vannak akik egész tetemes összegeket képesek kifizetni egy-egy ilyen - lassan relikviának számító - gitárért. Én személy szerint egyik csoportba sem tartozom, de meglehetősen gyakran találkozom mind Jolana, mind más kelet-európai márkákkal. Vannak olyan hangszerészek, akik nem is foglalkoznak ilyen gitárokkal, mivel komolytalannak, idejétmúltnak, ócskának gondolják őket. Egyes dolgokban ez igaz is az említett hangszerekre. Valahogy úgy alakult, hogy nekem belső késztetésem minden zeneszerszámnak megadni a lehetőséget arra, hogy a legjobbat nyújtsa (vagy egyáltalán megszólaljon). Ez persze most már sokkal kevésbé romantikus törekvés, mint tanulókoromban, amikor úgymond bármibe belefoghattam, mert rengeteg időm volt. Most azokra a hangszerekre van időm, amiknek a gazdája hajlandó pénzt áldozni az újra használhatóvá tételre. Hálás vagyok nekik, és biztosan hálásak a gitárok is. És a legfontosabb az eddig elmondottak közül, hogy egyáltalán nem igaz, hogy elvetélt próbálkozások lennének a Jolanak, az Orfeusok, vagy bármilyen más, ebből a korszakból / területről származó hangszerek. A legtöbb darabon befigyel egy különlegesen jól szóló hangszedő, kényelmes nyak, leleményes hídmegoldás, vagy csak kényelmes kialakítás. Nem teljesen gyökértelenek ezek a gyárak, hiszen, ha csak a cseh régióra gondolunk, kifejezetten gazdag vonós hangszerkészítői hagyományuk van, és hozzájuk köthetőek olyan nevek is, amiket esetleg más, precízebb nemzetekkel párosítunk össze a fejünkben, például a Hoyerek. Lényeg a lényeg, ma egy Jolana Rubint láthattok felújítás közben, és nem okozott csalódást a végeredmény.

Jöjjön a kárfelmérés:

Igazából maga a gitár nagyon jó állapotban maradt meg, az idő azokat a részeit kezdte ki, amik a legsérülékenyebbek voltak, így a bundok koptak el teljesen, valamint a Jolananál szokásosan használt műanyag szegélyező anyag töredezett ki. Érdekes, hogy a szegély szinte minden ilyen korú csehszlovák gitárnál problémát okoz (van azért egy-két kivétel, talán évjárat szerint). Érdemes viszont belegondolni, hogy ezek 30-40 éves hangszerek, és akkor valószínűleg nem tudhatták előre, hogy ez a fajta műanyag ezt a problémát fogja produkálni. Kíváncsi leszek, hogy a most gyártott kelet-ázsiai hangszereknek mi lesz majd a rákfenéje, ha elérik ezt a kort, és tényleg kiszárad a bennük felhasznált fa, stb. Szóval szegélyezni kellett. Meg bundozni. Pár kép a hangszer eredeti állapotáról:

a szokásos Jolana betegség - az elöregedő szegélyek

Szerszám X. - fúrógép kapcsoló fejlesztés józan paraszti ésszel

Mit tehet az ember fia, ha azt szeretné, hogy fúrógépe anélkül működjön, hogy folyamatosan nyomva kéne tartania a nyomógombját? Ez a probléma természetesen modernebb daraboknál nem nagyon merül fel, de igen kedvezményes áron sikerült beszereznem egy erős, és nem teljesen szétütött állapotban lévő valamilyen szovjet gyártmányú fúrómasinát, és itt még nem volt divat az általam felvázolt gondot orvosló gombot a szerkezetbe építeni. Ezt talán nem egy mondatban kellett volna leírni. No de mindegy. Miután ilyen gyönyörűen körülírtam a dilemmát, jöjjön a megoldás, ami viszont mindössze két kép segítségével tökéletesen illusztrálható. Nem igényel semmilyen szaktudást, csak egy kis fadarabot, meg némi strapabíró vezetéket. Többet nem is szólok, örvendjetek a paraszti ész újabb diadalának.

nem mai gyerek

bekapcs

Csendes tárgyak V. - befőző fakanál

Az itt bemutatott tárgy egy újabb ajándék volt családtag számára. Egy égerfából készült fakanálról van szó, amit lekvárbefőzéshez készítettem, de használható bármilyen feladathoz, ahol valami öblösebb kanálfélére van szükség. Még nyáron készült el ez a darab, de azóta is jól működik, remélem még sokáig így marad. Hosszantartó használhatóságának legfőbb oka szerintem az az újfajta olaj, amit a nagy igénybevételnek kitett, vagy nedvességgel érintkező faanyagok felületkezelésére választottam. A neve Biopin munkalap keményolaj, és olaj létére kifejezetten ellenálló és tartós felületet képez. Mélyen beleivódik a fába, és száradás után kikristályosodva a felület keménységét is növeli. Itt a gyártó oldala, okosodjatok: biopin

Ahogy az kiderül, ami még külön pozitívum, hogy nem tartalmaz mérgező anyagot, így érintkezhet étellel is. Hátránya, hogy állati drága... (7,5 dl 5-6 ezer forint körül van) Sajnos ez van, de nekem egyes munkáknál nagyon hasznos, így megérte beruháznom rá. Ha valaki használná, arra érdemes odafigyelni, hogy jól szellőző helyen olajozzon, valamint hogy az olajos rongyot ne tegye zárt helyre, amíg teljesen ki nem szárad, mert öngyulladás veszélyes.

A kanál készítése már nem ismeretlen a blog olvasói számára, hiszen korábban is készült már ilyesmi, ez most csak anyagában, méretében és alakjában különbözik. Vagyis majdnem mindenben, de azért ez is kanál. A képek magukért beszélnek, úgyhogy én nem is veszem el tőlük a szót:

Egy fahasábból kivágott éger blokk adja az alapot a kanálhoz, és az egyszerűbb hozzáférhetőség kedvéért először a fejben lévő mélyedést készítettem el, mert így még kényelmesen hozzá tudtam szorítózni az asztalhoz.

egy íves véső és gumikalapács segítségével hamar elérjük a kívánt mélységet.

Javított hangszerek a teljesség igénye nélkül III.

Az összegyűjtött kisebb javítások újabb felvonásában próbálok kissé bővebben beszámolni a hangszereken végzett munkákról, ugyanis ez volt a kérés előző alkalommal. Ezért, amennyire emlékeim engedik, leírom, mit követtem el egy-egy esetben. Azóta már egy negyedik csomagra való anyag is összegyűlt, de egyelőre örülök, hogy ezt meg tudom írni. Leírások a képek alatt.

Ez egy Cort akusztikus gitár, amin rejtélyes zörgés volt tapasztalható bizonyos megszólaltatott hangmagasságokban

Egyrészt a híd volt részben felválva, de valószínűleg nem ez felelt elsősorban a kellemetlen zörgésekért. A hangszerben egy-két borda is felvált, illetve az aktív elektronika elemtartó doboza is laza volt, így bezöröghetett.

elég érdekes hídragasztás, némileg megkarcolt lakkfelületre. Ezt mindenképp jobb volt kijavítani már csak a jobb rezgésátvitel miatt is.

Szerszám IX. - lecsukó szett

A mai szerszámkészítős bejegyzésben szokás szerint valami drágán beszerezhető, de otthon olcsón elkészíthető segédeszközt fogok bemutatni. Az akusztikus pengetős-vonós hangszerek készítőinek, javítóinak a hangszer lecsukásához jó pár szorítóra van szükségük. Ezek a szorítók jellemzően fából készülnek, vagy legalábbis a szorítófelület fa, mivel nem hatalmas összenyomó erőre van szükség, inkább a hangszer kerülete mentén a lehető legnagyobb felületen van szükség egyenletes közepes szorításra. Ami szintén speciálisan a lecsukó szorítók sajátossága, hogy a szorító tengelyétől a pofa nincs nagy távolságban, mivel a hangszer szélét kell megfognia, nem nyúlik be mélyebbre a hangszer teste fölé. Változatos alakú lecsukókészletek léteznek, vannak olyanok is, amik kevesebb darabból állnak, és egy adott hangszer alakját követik (főleg hegedűkhöz). Az általam elkészített készlet ilyen szempontból inkább univerzális, nagy számú kis szorítóból áll.

A lecsukó készletet akkor csináltuk, amikor az Eugene Howard gitárt javítottam (bejegyzés itt), és a gitár gazdája, Szilos Andris volt nagy segítségemre, vagy inkább úgy is mondhatnánk, hogy a szorítók készítésében én segédkeztem neki, az övé volt a munka oroszlánrésze az általam kitalált terv alapján. Én közben a gitárt javítottam. Ezúton is köszönöm Andrisnak a segítséget. A lecsukószettnek aztán a gitár lecsukásánál rögtön jó hasznát is vettük, ezt már korábban is láthattátok a blogon.

Na de térjünk rá az elkészítésre:

Hozzávalók:

• 1-2 db ásónyél (vagy inkább szerszámnyél, a lényeg, hogy nagyjából hengeres legyen)
• jó pár darab menetes szár (én 5-6 mm vastagot használtam azt hiszem)
• sima vagy szárnyas anyák (én az egyik oldalon használtam csak szárnyasat, de kényelmesebb lehet, ha mindkét oldalon az van.)
• alátétek, amik passzolnak a menetesszárhoz
• valamilyen rugalmas, pár mm vastag lemez, én parafát használtam, de gumis vagy szivacsos műanyag is megteszi

Pontos mennyiségeket azért nem írok, mert attól függően, hogy hány darab szorítót, valamint milyen méretezésűeket szeretnénk csinálni, változik ez a szám. Az én készletem például még nagyobb testű gitárokra is megfelelő lehet, de például csellók és nagybőgők lecsukására már alkalmatlan.

A minimálisan szükséges szerszámok: egy kézifűrész, egy állványos fúró, fémfűrész és fémreszelő, valamint csiszolópapír. Megkönnyíti a munkát, ha ezen kívül van még szalag- vagy körfűrészünk, esztergánk, valamint présünk, de ezek nem feltételei az készítésnek.

Kezdetnek szalagfűrésszel levagdostam a később szorítópofának szolgáló szeleteket a szerszámnyélből, lehetőleg ügyelve arra, hogy a nyél tengelyére merőleges legyen a vágás. A szeletek körülbelül 3-4 cm vastagságúak legyenek, ennél vékonyabbnál a feszítőerő esetleg szétrepesztheti majd a pofákat. A nyél alapanyaga az én esetemben bükk volt, de bármilyen más keményfa is megteszi, és ha valakinek esztergája is van, akkor akár a hengert is elkészítheti maga otthon, még pontosabb is lesz, mint a boltban kapható vetemedett ásónyelek.

vendégeskedés Andrisnál. A szalagfűrésszel levágtam a szeleteket egyenletes vastagságúra

Csendes tárgyak IV. - ajándékok 2014

A karácsonyi ajándékok bemutatása is már szinte hagyománnyá válik a blogomon, legalábbis a kezdetek óta szívesen töltöm fel a képeket az általam készített mindenféle nem-hangszeres tárgyról is. Idén a sok javítás miatt nagyon kevés időm jutott az ilyen jellegű dolgokra, de azért csak sikerült valami apróságot csinálnom. A lejjebb látható képek bizonyítják, hogy idén is került valami kézzel készült a fa alá. A visszajelzések szerint pedig nagy örömmel fogadták őket.

Star Wars kedvelő húgomnak készül egy medál egy klónharcos sisakjának mintájára

Az alapanyag korábbi munkákból megmaradt mahagóni, illetve ébenfapor

felhasznált szerszámok

Terítéken a koboz. Külső és belső

Volt már sok gitár, mandolin, citera, de koboz még nem. Most ezt a hangszert fogom kissé tüzetesebben körüljárni, illetve, mivel fel is kellett bontani a hangszert, a körüljárásnál egy kissé közelebbi ismeretséget alakítottam ki vele, így a belsejébe is betekintést nyerhetünk. A hangszert még a régi, Móricz Zsigmond körtéri műhelyemben javítottam, és még lesz jó pár ilyen régebbi munka, mire utolérem magam a blogon is. Azóta már Budaörsön van a műhely, vele együtt pedig mi is feleségemmel. Az utóbbi hónapok folyamatos munkával teltek, nem csak a hangszerek terén, hanem a berendezkedésben is. Az új műhely nagyjából egy 6-8 nm-es kisszoba, ami nem nevezhető túlságosan tágasnak, de felemelő érzés, hogy végre külön helyiség van csak arra, hogy a hangszerekkel foglalkozzak. Nem lesz tiszta por az egyébként hálóként is használt szoba.

Mielőtt belevágnék a javítás bemutatásába, kicsit írok a kobzokról általában, mivel ez a hangszer nem olyan széles körben ismert, mint a gitár. A koboz egy négy húrpáros lanthoz hasonló felépítésű pengetős hangszer, ami Közép-Európában, azon belül is a mai Magyarország, Románia és Ukrajna területén terjedt el. Felépítésében, illetve a rajta való játék módjában az arab lanthoz (ud vagy oud) hasonlatos, mivel nyakán nincsenek érintők (bundok). Ugyanakkor a nyak nagyon rövid, és körvonala a test ívét folytatja, fogólapja a tető síkjának folytatásaként van elkészítve. A kulcsszekrény a lantfélékhez hasonlóan erősen le van törve, és általában négy húrpár, esetenként 4x3 húr rögzítéséhez vannak benne kulcsok. A belső felépítéséről nem sokat tudok mondani általában, a nálam megfordult hangszernél a tetőt összesen két - a hangszer tengelyére merőleges irányú - borda tarkította, de az is igaz, hogy ez a hangszer nem épp egy mesterhangszer. A kobzát népzenében kísérőhangszernek használják akkordozásra, a cimbalom helyett. Története egészen a XIII.-XIV. századig visszanyúlik, ekkorról van először emlékünk a koboz elnevezésű hangszerről, amit a lanthoz hasonlítanak. A koboz alapvetően népzenei kísérő hangszer.

Ha már ilyen hangszerbemutatásba kezdtem, hadd ajánljak egy általam nemrégiben felfedezett oldalt, ami az eddig látott legszélesebb körben mutatja be a pengetős hangszereket a világ minden tájáról. Egy nagyon lelkes, és alapos zenész az oldal készítője, aki hatalmas mennyiségű energiát fektetett az általa bemutatott hangszerek felkutatásába, megismerésébe és nem utolsó sorban abba, hogy mindezt az internet közönsége számára hozzáférhetővé tegye. Szerintem nem lehetünk elég hálásak neki.

Henny de Bruin atlasza a pengetős hangszerekről itt található: www.atlasofpluckedinstruments.com

A keleteurópai oldalon egy szászrégeni gyártmányú koboz is megtalálható, illetve szó esik a tamburákról, a steel-gitár oldalon pedig van kép egy magyar készítésű citeráról is.

No ennyi a kultúra mára, most pedig jöjjön a hangszer, aminek készítőjéről sajnos semmit nem tudok, ugyanis nem hagyott maga után beazonosítható utalást. Hajlanék rá, hogy azt mondjam, a hangszer szászrégeni gyártmány, de ők általában szoktak valamilyen címkét ragasztani a hangszereikbe akár Hora, akár valamilyen más felirattal. Íme a hangszer, és persze az elmaradhatatlan kárfelmérés.

jellegzetes koboz-alak