Hackbrett tőkeragasztás

Nem biztos, hogy mindenki számára ismerősen cseng a hackbrett név, pedig nincs másról szó, mint arról a kis asztalra fektethető cimbalomról, ami német nyelvterületen terjedt el már jó pár szár éve. Egy ilyen hangszer érkezett hozzám, mivel felvált az egyik tőkéje. A sok húr miatt tetemes erő feszíti ezeket az részeket, így nem is csoda, hogy egy olcsóbb gyári darabnál a nem túl nagy gondossággal szorított ragasztások szétjönnek.

Ahhoz, hogy dolgozni tudjak a hangszeren, először egy kulcsot kellett szereznem, amivel a hangolószögeket el tudom fordítani. A probléma, hogy ezek az eszközök meglehetősen drágák, és mivel nagyon ritkán van nálam ilyen instrumentum, nem nagyon érte volna meg beruházni rá, arról nem is beszélve, hogy ahány citera/cimbalom, annyi féle hangolófej (persze biztos van valami szabvány az újabbakon, de a hozzám kerülő darabok általában régebbiek). Szóval a problémát úgy oldottam meg, hogy vettem egy filléres dobkulcsot, és megfelelő méretű lemezdarabokkal olyanra alakítottam, amivel el tudtam forgatni a hangolószögeket. (azóta már találtam boltot, ahol lehet venni olcsón mindenféle cimbalom és citera hangolókulcsokat, az Almássy téri A-folkban)

Túlzás nélkül mondhatom, hogy a citerákon, cimbalmokon a munkának sokszor majdnem a felét a fel- és lehúrozás viszi el, ez itt sem volt másként. Az egyik tőke teljesen fel volt szakadva, ezt el is távolítottam a hangszerből a húrok letekerése után, a másik csak el volt válva az alaplemeztől, így ott csak kissé nagyobbá tettem a hézagot és ragasztót fecskendeztem be alá, hogy tisztességes legyen a kötés.

a házi hangolókulcs

Larida tanuló gitár felszakadt híd javítás

Ez a bejegyzés nem egy szakszerű javításról fog szólni, hanem a menthető mentéséről. Egy egyébként is komolytalan klasszikus gitár került hozzám, hogy eldöntsem, tudok-e még kezdeni vele valamit. Komoly hangszerrel ilyen állapotban már csak a rezonáns cseréjével foglalkoznék, más kérdés, hogy tömör tetővel készített gitárral ilyen nem fordul elő.

ez mi?

Az történt ugyanis, hogy a híd, a rétegelt lemez tető felső két rétegével együtt felszakadt teljes felületén. Ennek legfőbb oka az lehetett, hogy a rétegelt lemez annyira silány minőségű volt, hogy magukat a rétegeket sem tudta összetartani. (akinek van a rétegre jó szinonimája, küldheti). 

Mivel a hangszer eleve sem képviselt értéket, nem volt vesztenivaló, így némileg barbár módszerekkel megszabadultam a menthetetlentől, és megtartottam a maradékot. Természetesen hol lenne ez a blogbejegyzés, ha valaki már nem próbálta volna már meg házi módszerekkel megoldani valahogy a gondot, ez szokás szerint valószínűleg tetézte a bajt, legalább annyiban, hogy pár órával több ideig kapirgálhattam a gumis ragasztómaradékokat.

Jöjjenek a további képek a javítás előtti állapotról:

Szegedi sík rezonánsú jazzgitár javítás és átalakítás

A Szegedi Ládagyár gitárjai szerintem minden magyar zenész számára ismertek, mint az egyetlen gyári körülmények között itthon készült márka (hozzájuk köthetőek a Moni néven futó elektromos szériák is). A külön névvel nem illetett, leginkább jazzgitár kategóriába sorolható hangszereknek több típusa létezik, a faragott, domború fedlapos mellett van sík rezonánsú is, ebben a bejegyzésben ez utóbbival foglalkozom. A hozzám került hangszer tömör fenyő tetővel, és rétegelt mahagóni háttal/kávával rendelkezik, három rétegű nyakkal.

Egyre többen vannak mostanában, akik nem félnek hozzányúlni egy hangszerhez, akár javítási, akár átalakítási szándékkal. Számomra ez egy nagyon örömteli irány, remélem, hogy minél többen hajlandóak lesznek energiát fektetni tárgyaik, környezetük megértésébe, javításába, ezzel is csökkentve az útjukat szemétként végző cuccok számát. Ugyanakkor az is fontos ilyen esetekben, hogy a lelkesedés ne csak egy fellángolás legyen, hanem alapos utánanézéssel járjon. Ennek a hangszernek az esetében például nagyon jónak tartom azt, hogy a gazdája átgondolta, melyek azok a kritikus munkák, amiket egyelőre ő nem akar bevállalni. Ezeket szakemberre bízta, de így is hagyott elég tennivalót magának arra, hogy egyrészt jó adag költségtől kímélje meg magát, másrészt a sikerélmény is meglegyen. Így én javítottam ki a tető repedéseit, illetve illesztettem újra a nyakat, valamint a fogólapot előkészítettem bundozáshoz. Kérdezni semmibe sem kerül, így azt gondolom, ez a minimum energiabefektetés, mielőtt valami olyasmibe vágunk, amihez nem értünk (nem beszélve a neten fellelhető töménytelen szöveges, kép és videó anyagról.)

A gitár rezonánsa gyönyörű, egyenletes szálú, tömör fenyő, egyetlen baja, hogy nagyon vastagra hagyták, így az akusztikus hang nem túl erőteljes. Mivel az átalakítás végső célja az volt, hogy elektromos jazzgitárként működjön, ez a tulajdonsága még nem is vált hátrányára, mivel így talán kevésbé lett érzékeny a gerjedésre.

Elsőként a kisebb, összehúzható repedéseket javítottam és erősítettem meg belülről, majd a nagyobb repedéseket szabályosítottam, hogy spándlizással tudjam őket eltüntetni (külső fa ék segítségével kibélelve a repedést).

az első ragasztás

a tető belső oldalára kis erősítő lapokat ragasztottam, hogy fixálják a repedés végpontjait

Javított hangszerek a teljesség igénye nélkül VI.

Ez az írás a különböző saját bejegyzést nem kapó hangszerek javításainak hatodik csomagja, kis kitekintés arra, mi minden fordul meg nálam. Természetesen nem tudok, és nem is érdemes mindenről írni, éppen erre van ez a sorozat. A fészbúk oldalomon is valami hasonló történik, csak ott minden nap egy kép.

Elsőként itt egy Epiphone Thunderbird, amin a bundokat síkoltam/profiloztam, és beállítottam a hangszert.

A vissza nem profilozott, egyenes bundfelszín nem tesz lehetővé teljesen pontos intonálást, így mindenképp kerülendő. A nagyobb zörgéseket ugyan meg lehet szüntetni egy sima síkolással, de a problémának ez csak részleges megoldása.

nagyon metál

Koboz teljes átalakítás, avagy a lozbakton

Talán az egyik legnagyobb munkám volt eddig az, amit ma fogok bemutatni. Egy koboz átalakításával bíztak meg a Sub Rosa régizenei együttes tagjai, amit nagy örömmel fogadtam. Nem kis kihívásnak ígérkezett, ugyanis a teljes nyakat cserélni kellett, és a rezonáns is jelentős változáson esett át. Itt most képekkel illusztrálva kísérhetitek végig a munkát, az egyszerűség kedvéért ezúttal időrendben haladva.

Magáról a hangszerről nem tudok sok mindent elmondani, mert semmilyen jelzést nem találtam benne vagy rajta, tipikus jegyeket pedig szintén nem nagyon leltem, hiszen a fejforma és a rozetta is elég elterjedt ebben az alakban. Aki nem ismeri a kobozt, annak elmondom, hogy egy nagyon egyedi hanggal rendelkező népzenei pengetős hangszerről van szó, amit általában négyszer két húrral szerelnek fel, de míg a hangszertest inkább a lantokéra hasonlít, a játékmód a gitáros akkordozásra emlékeztet. Szólóhangszerként nem nagyon használják, kíséretként viszont gyönyörű, öblös, összetéveszthetetlen hangja van. A nyaka kifejezetten rövid, és bundok nem találhatóak rajta, a fej pedig meredek szögben törik hátra. Mivel leginkább bélhúrokkal vagy nejlon gitárhúrokkal használják, az ujjbeggyel lefogott hangok nem szólalnak meg élesen, mint a bundozott hangszereknél, sokkal finomabb, nazálisabb hangja van.

Mint már említettem, a két fő feladat a nyak cseréje, és a rezonáns átalakítása volt. Az előbbi azért volt szükséges, hogy más menzúrával, illetve több húrral lehessen használni a hangszert, ami így már inkább a lantok felé közelít. Az utóbbi, vagyis a tető inkább csak esztétikai változáson esett át, új rozettát készítettem rá.

Mivel mind a nyakcseréhez, mind a rozettához hozzá kellett férnem a tető belső oldalához, elsőként felbontottam a hangszert.

így nézett ki érkezéskor

megszokott koboz ábrázata van, de már nem sokáig!

Szerszám XVI. - Bordaelrendezés másoló

Mivel nem nagyon volt mit megosztanom, a szerszámos bejegyzések egy jó ideje szüneteltek. Most azonban van egy újabb egyszerű, és otthon is elkészíthető eszköz, amiről szeretnék beszámolni.

A híd felszakadások javításánál ahhoz, hogy szakszerűen visszaragasszuk a hidat, mindig szükségünk van egy olyan szorítópofára, ami a hangszer testében belül képes a szorítók által kifejtett erőt a híd teljes felületén eloszlatni. Ha nem használunk ilyen pofát, azzal azt kockáztatjuk, hogy egyrészt sérüléseket okozunk a tetőnek vagy bordáknak, másrészt nem lesz kielégítő a ragasztás, mivel a híd és a tető nem mindenhol szorult kellően össze. A hangszerészeknek egy része mégsem használ ilyen szorítópofát, és ennek az az oka, hogy meglehetősen macerás elkészíteni.

Ahhoz, hogy pontos legyen, rendelkeznünk kell egy tervrajzzal a gitár belső felépítéséről, ez azonban a legtöbb esetben nem áll rendelkezésre. Valahogy rá kell jönnünk, hogy állnak a bordák. Erre korábban különböző módszereket használtam. Például begyűrtem egy papírlapot a hangszertestbe, majd rányomkodtam a tetőre, így azon nagyjából kirajzolódtak a bordák helyei, de sok esetben elcsúszott a papírlap és az elkészített szorítópofa nem ment a helyére.

Erre a feladatra nyújt pofonegyszerű megoldást a most bemutatott szerszám, ami nem más, mint egy keret, aminek egyik végére egy ceruza, a másikra egy legömbölyített szög van szerelve.

Összetevők:

• némi hulladék keményfa anyag
• egy szög
• egy ceruza
• egy kis lemezcsavar
• pár csepp faragasztó

Mutatom képeken, mert úgy érthetőbb.

a másoló lényegi része az egy tengelyre eső ceruzahegy és legömbölyített szögvég

Yamaha ERG rozsdamentes acél bundozás és Sustainer beszerelés

Két újdonságot szeretnék bemutatni ennél a Yamaha ERG elektromos gitárnál. Az egyik a rozsdamentes acél bundozás, a másik a Fernandes Sustainer zengetőhangkitartó-elektronikája [kaptam egy helyreigazítást, miszerint a zengető sajnos már foglalt a reverb magyar megfelelőjeként - köszi!]. Egyik sem volt még itt a blogon, úgyhogy van miről beszélni. Maga a hangszer nagyon szépen összerakott darab, így megérdemelhet néhány költségesebb átalakítást is.

A bundozáshoz alapvetően valamilyen réz ötvözetet szoktunk használni, ezek közül a legelterjedtebb a 12, illetve 18%-os nikkellel alkotott elegy (rajtuk kívül még cink van benne, nem pedig ezüst, ahogy az elterjedt nevéből adódna). Ezeken belül létezik többféle keménység. Az ötvözetek jól megmunkálhatóak, és viszonylag tartósak is. Ezzel szemben a rozsdamentes acél sokkal keményebb, tartósabb, de legalább ennyivel nehezebb megmunkálni, akár a darabolásról, akár síkolásról van szó. Eszi a szerszámot, épp ezért drágább is ezzel bundozni. Élettartamban ugyanakkor kifizetődik a használata, hiszen keményebb, mint maga a húr, így nagyságrendekkel kevésbé kopik, mint réz-nikkel ötvözet. Hátrányként két dolog róható fel neki: egyrészt a keménysége miatt jobban eszi a húrokat is, mint puhább társai, valamint szintén ebből kifolyólag egy kicsivel fényesebb hangja is van. Mindezeket a tulajdonságokat összevetve is igen vonzó lehetőség ez sokak számára. Időről-időre csinálok rozsdamentes acél bundozásokat is. Itt most a képekkel rögtön a közepébe fogok ugrani, mert elfelejtettem a kiindulási állapotról fotókat készíteni.

egyből a közepébe: a fogólap csiszolás utáni állapot