Jolana Alfa

Többször emlegettem már, hogy a Jolanak készítői milyen sok forrásból merítettek ihletet saját (többé-kevésbé kópia) hangszereikhez. A most bemutatott Krnovban készült Alfa esetében sincs ez másként, az eredményt tekintve leginkább a Burns gitárok, azon belül is talán a Marvin modell hatása tükröződik. Mivel még nem volt szerencsém kezemben igazi Burnst fogni, ez az első találkozásom ezzel a forma-megoldás világgal, és meg kell mondanom, elnyerte a tetszésem. Persze nem lenne Jolana a hangszer, ha nem lennének benne olyan alkatrészek, amiket legnagyobb valószínűség szerint nem hangszerhez találtak ki. Mint a Marináknál az írógép billentyűk, itt valamilyen - talán eredetileg lámpához készült - kapcsolók lettek felhasználva a hangszerhez, és említést érdemelnek a potmétersapkák is. Az Alfa három egytekercses hangszedőt kapott, amiket kedvünkre lehet tetszőleges kombinációban kapcsolni, ezen kívül egy magas áteresztő és egy magas vágó hangszín kapcsoló is van benne a hangerő és tónus potmétereken kívül. Emiatt meglehetősen sokszínű a kihozható hangzások skálája, de ezt már mondhatni megszoktam a Jolanaktól. A tremolo a korábban már Graziosokon is látható megoldás, később ilyen került a közismertebb Irisre is.

Így jött hozzám az Alfa. Különleges látvány

és itt látható a legfőbb ok, ami miatt hozzám került

Harley Benton öthúros basszusgitár Kent Armstrong elektronika beszerelés

A zenekarunk basszusgitárosának egy öthúros Harley Benton a hangszere, ami egy egész jól megépített jószág. A nyak öt rétegű, átmenő, erős darab, a test anyaga leginkább a bubingára hasonlít, illetve a top és a hát is valamilyen dekoratívabb gyökér, de nem furnér, hanem rendes, kb 5-6 mm vastag faanyag. A kidolgozásra nem lehet panasz, de meg lehet azért találni a kompromisszumokat. Az egyik ilyen az összeszerelés, és a beállítás, ami csapnivaló volt, a másik az elektronika, ami nagyjából a legolcsóbb rendszer lehet, amit aktív basszusgitárokhoz összedobtak. Volt gond a próbákon is a emiatt, úgyhogy végül a hangszer gazdája úgy döntött, cseréljük benne a komplett elektronikát hangszedőstül. Az európai Kent Armstrongtól, vagyis Juraj Turzától rendeltünk pickupokat és egy három sávos aktív hangszínszabályzó elektronikát, ezt szereltem be a hangszerbe.

Több mindent is át kellett alakítani a cél eléréséhez. Először is az új hangszedők hosszabbak voltak, így meg kellett hosszabbítani a nekik mart gödröket. A testben eredetileg egy két sávos eq volt, ez master hangerővel és a két pickup arányát szabályzó panoráma potméterrel együtt összesen négy poti. A három sávosra bővült szabályzó miatt át kellett alakítani az elektronika gödröt is, hogy elférjen az ötödik kezelőszerv. Emellett volt gond a hangszer hídjával is, de erre még lentebb visszatérek.

a hangszedő gödrök kibővítéséhez előkészülve

kellett jó néhány mm plusz

helyén az új hangszedő.

Dowina koptató készítés

A koptató feladata a hangszereken, hogy megvédje a rezonánst / hangszertestet a sérülésektől, amiket a pengetés, vagy a kéz izzadsága okozhatna. Tömör testű hangszerek esetében sokszor már inkább csak kinézeti értéke van, de komolyabb akusztikus hangszereknél nélkülözhetetlen, hacsak nem akarjuk, hogy olyan gitárunk legyen, mint Willie Nelsonnak. Csakhogy a gyárilag felragasztott koptatók - hogy tisztasági betétes reklámszöveggel éljek -  nem mindig ott nyújtanak védelmet, ahol kéne. Ha rossz helyen van a koptató, pengetésünkkel mellette még vígan pusztíthatjuk a tetőt.  Ezt megakadályozandó, a most bemutatott Dowina akusztikus gitárra készítettem egy egyedi koptatót. A gazdája szerencsére odafigyelt a hangszerre, és észrevette, hogy a tető megsérül a koptató mellett is. Közösen kitaláltunk egy formát, ami eltakarja a kitett részeket, és még tetszetős is. Többféle formát készítettem mutatóba, és ő kiválasztotta a neki legjobban tetszőt. Vékony fekete, öntapadós akusztikusra való koptatóanyagból dolgoztam. Jöjjenek a képek a munka lépéseiről.

az előző koptató ragasztómaradékai

ugyanez egy pontra összegyűjtve, de szerencsére szépen lejött a lakk megsértése nélkül

Itt pedig jól látszanak a kopások a volt koptató mellett. Ezeket a felületeket kellett megvédeni a további rongálódástól

Stratocaster kópia legó

Drága, új hangszerek vásárlása helyett sokan választják valamilyen olcsóbb modell átalakítását saját szájízük szerint. Ha jók az alapanyagok, akkor ez egy jó út lehet arra, hogy egy egyedi készítésű mesterhangszer árának töredékéért személyre szabott gitárt kapjunk. A különbség természetesen a kiindulási anyagban van, ami a szűk keresztmetszet egy-egy ilyen átalakításnál. A ma bemutatott Stratocaster átalakításban például a rétegelt korina test nyilvánvalóan alacsonyabb minőségi kategóriát képvisel, mint egy tömörfa. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz lesz a végeredmény, csak érdemes átgondolni, mire számíthat az ember. Ha már kiindulási állapotban problémák voltak a hangszerrel, kényelmetlen volt, nem kívánatos zörgéseket produkált, nem tetszett a hangkaraktere, legelőször is ezekre a gondokra kell gyógymódot találni. Csak ha sikerül ezeket elhárítani, érdemes egyáltalán a személyre szabáson gondolkodni.

A most bemutatott hangszernél az alapanyag egy Big sound márkájú, számomra teljesen ismeretlen strato kópia volt, aminek a testét a gazdája fehérre festtette. Mint már említettem, a test rétegelt lemezből van, de mivel ez eddig sem zavarta a tulajdonost, ebből nem csináltunk ügyet. Nagyon szép lett a felületkezelés, ezt majd láthatjátok is a végén. A legfőbb indok az átalakításra a silány hardver volt, amit lecseréltem. A cím pedig azért legó, mert a szétszedést nem én csináltam, megkaptam és beszereztem külön-külön az alkatrészeket, majd összeraktam egy hangszerré, mint kiskoromban a technic helikoptert, annyi különbséggel, hogy itt nem minden akart olyan jól illeszkedni egymáshoz.

A nyakrögzítő furatok újrafúrása. Igazából nem tudom, hogy eredetileg ez a nyak ehhez a testhez tartozott-e, de szerencsére a nyakpersely pontosan illeszkedett.

Harley Benton akusztikus basszusgitár átalakítás

Az olcsó-közép kategóriás márkák közül a Harley Bentonnal, a Corttal, a Samickkel és még egy-két márkával nagyjából ki vagyok békülve, bár mindhárom cégtől láttam már botrányosan rossz hangszert. Viszont gyakrabban teljesen használhatóak, sőt egyes esetekben kifejezetten jó anyagokból összerakott, szépen elkészített hangszerek tudnak lenni. A baj csak az, hogy ezt sajnos nem mindenki tudja eldönteni a vásárláskor még boltban sem, pláne ha esetleg interneten keresztül rendeli.

Szerencsére mai főszereplőm a jó hangszerek közé tartozik, egy szépen elkészített Harley Benton bundnélküli akusztikus basszusgitárról van szó. A test rétegelt lemezből van, de tisztességesen meg van csinálva, és elég nagy és mély testet csináltak ahhoz, hogy legyen már valamicske basszus karaktere is. Persze bőgőkhöz nem hasonlítható, de kiszúrás is lenne ezzel a hangszertípussal, ha ilyen versenytársat állítanánk mellé. Illetve akkor nem, ha utána a hordozhatóság tekintetében is levizsgáztatjuk őket. Van benne természetesen elektronika is, így akár másokkal együtt is használható.

így néz ki gyárilag

szegélyezett fogólap (megvan az oka, hogy ezt itt megemlítem)

volt némi kopás a fogólapon, de nem vészes

Ukulele javítás

A Maxtone, mint hangszermárkanév gondolom nem csak nálam nem indít be pozitív irányú asszociációkat. Mintha Keytone-ról már hallottam volna, de az is, ha jól emlékszem valahol a paletta legalján foglalt helyet, és itt is erről van szó. Tipikusan a hangszernek látszó tárgy kategória, aminek a megépítéséhez, megtervezéséhez csak a lehető legminimálisabban vették a fáradságot az arra hivatottak.

Az elsődleges tünet a híd leszakadása, ami nem volt túlságosan meglepő. Az eleve műanyagból készült alkatrészt a lakkra ragasztották, ami eleve nem biztosítja a legerősebb kötést, de a sérülésben valószínűleg szerepet játszhatott a tetőt alkotó rétegelt lemez is. A külső mahagóni furnér nem volt jól hozzáragasztva az alatta lévő rétegekhez, így a híddal együtt szilánkosan felszakadt. A bajt tovább tetézte, hogy valamilyen általam ismeretlen ragasztóval megpróbálták visszaragasztani a hidat, ám az új anyag egyáltalán nem tartott.

Így került hozzám:

Olcsó hangszerhez olcsó megoldás dukál, íme a műanyagból készült híd...

ami felszakadt, és megpróbálták visszaragasztani, de nem jártak sikerrel

Fogalmam sincs, mi lehet ez a fehér anyag, itt már némileg megkapirgálva

Jolana Alexandra II és Super III javítások, illetve óvatos összehasonlítás

Bár soha nem voltam tulajdonosa egy Jolana Alexandrának sem, mégis úgy alakult, hogy járt nálam a 2-es és a 3-as változat is, így mindkettőt be tudom most mutatni. Az összehasonlítás ennek ellenére nem lesz túl mélyre menő, mivel nem egyszerre volt nálam a két hangszer, több mint egy év telt el a két javítás között.

Az Alexandra II-kből (illetve akkor még csak simán a név, hiszen nem kellett megkülönböztetni a későbbi verziótól) 1964-ben (más források szerint '67-ben) készültek az első darabok, de a modell nem volt túl hosszú életű. A gitár mintája a Gibson ES 335 volt, amit olyan mesterien sikerült lemásolniuk (már ami a formát illeti), hogy a nagy testvér is hamarosan felfigyelt rájuk, és kötelezték őket, hogy változtassanak a körvonalon. A hangszer egyébként az ES-hez hasonlóan két hangszedővel dolgozik, de humbucker helyett egytekercsesekkel, és két négyállású kapcsoló segítségével sokféle hangzásra képes (pontosan nem emlékszem már, mik voltak a technikai megoldások, ha legközelebb jön Alexandra, rajzolok egy kapcsolási sémát, mert sehol a neten nem találok hozzá anyagot). A hozzám került darabon az alsó szarvon lévő kapcsot már egy Les Paul típusú három állásúra cseréltékocs gyárilag 3-állású (köszi a javítást!), ő felelt a pickupok váltásáért. Cserélt a híd is, ami, mint látni fogjátok rózsafa talpon nyugvó görgős tune-o-matic lett a korábbi Jolana híd helyett, ami a tremolo által keltett húrmozgást 'dülöngélő képességével' kompenzálta (erre még később visszatérek). A festés egy szép sunburst, a nálam járt darabon már némileg megviselt állapotban, de az a véleményem, hogy ez a fajta sérülés csak szebbé teszi a hangszert. A test rétegelt lemez, a fogólap ébenfa (ennek a későbbi szériával összehasonlításban van jelentősége), a hangszedők pedig kívülről a Tornadokon lévőkre hasonlítanak.

Az első Alexandrák után jöttek az Alexis elnevezésű basszusgitárok, aminek I-es verziójáról már itt a blogon is láthattatok bejegyzést. Az eredeti Alexandra mellett kihoztak XII néven egy tizenkét húros verziót is, amihez sajnos még nem volt szerencsém, de nagyon kíváncsi lennék rá.

A gibsonos incidens után az újabb Alexandrák (Super III) már nem csak más körvonallal, de más hangszedőkkel és anyagokkal is készültek. A pickupok a Rubinokon is látható típusúak lettek, és kettő helyett hármat szereltek a hangszerbe. Eggyel több lett a potméterek száma is, bár a két szarvon lévő forgókapcsolók megmaradtak. Megváltozott a koptató alakja is, valamint a fogólap anyaga, ami innentől a más későbbi Jolanakon is gyakran megfigyelhető gőzölt bükk. A sunburst színe is kicsit más lett, és természetesen a legfeltűnőbb változtatás az alaké, a két felső szarv már nem olyan ölelő forma, mint korábban. Ezen a hangszeren megmaradt az eredeti híd, amilyet már itt is láthattatok korábbi bejegyzésekben. Az oktávtisztaságot egy - a húrokkal párhuzamosan futó - csavarral lehet beállítani, ami egyben a húr felfekvési pontját is szolgáltatja, illetve az alkatrésznek még annyi a különlegessége, hogy, mint már fentebb említettem, nem teljesen mereven csatlakozik a hídtalphoz, hanem képes egy kis előre-hátra dőlésre, amivel csökkenti a tremolo által okozott elhangolódást.

Mindkét hangszeren kisebb javításokat végeztem, lakk és szegélyfixálást, kisebb repedéseket javítottam, az elektronikát néztem át, és persze beállítottam a hangszert. A régebbi modellen a fémalkatrészeket is kifényesítettem.

Jolana Alexandra II szétszedődve

A nyak. Az Alexises bejegyzésből ismerős lehet, de itt sokkal szebben megmaradt a fejmatrica