Csendes tárgyak IV. - ajándékok 2014

A karácsonyi ajándékok bemutatása is már szinte hagyománnyá válik a blogomon, legalábbis a kezdetek óta szívesen töltöm fel a képeket az általam készített mindenféle nem-hangszeres tárgyról is. Idén a sok javítás miatt nagyon kevés időm jutott az ilyen jellegű dolgokra, de azért csak sikerült valami apróságot csinálnom. A lejjebb látható képek bizonyítják, hogy idén is került valami kézzel készült a fa alá. A visszajelzések szerint pedig nagy örömmel fogadták őket.

Star Wars kedvelő húgomnak készül egy medál egy klónharcos sisakjának mintájára

Az alapanyag korábbi munkákból megmaradt mahagóni, illetve ébenfapor

felhasznált szerszámok

Terítéken a koboz. Külső és belső

Volt már sok gitár, mandolin, citera, de koboz még nem. Most ezt a hangszert fogom kissé tüzetesebben körüljárni, illetve, mivel fel is kellett bontani a hangszert, a körüljárásnál egy kissé közelebbi ismeretséget alakítottam ki vele, így a belsejébe is betekintést nyerhetünk. A hangszert még a régi, Móricz Zsigmond körtéri műhelyemben javítottam, és még lesz jó pár ilyen régebbi munka, mire utolérem magam a blogon is. Azóta már Budaörsön van a műhely, vele együtt pedig mi is feleségemmel. Az utóbbi hónapok folyamatos munkával teltek, nem csak a hangszerek terén, hanem a berendezkedésben is. Az új műhely nagyjából egy 6-8 nm-es kisszoba, ami nem nevezhető túlságosan tágasnak, de felemelő érzés, hogy végre külön helyiség van csak arra, hogy a hangszerekkel foglalkozzak. Nem lesz tiszta por az egyébként hálóként is használt szoba.

Mielőtt belevágnék a javítás bemutatásába, kicsit írok a kobzokról általában, mivel ez a hangszer nem olyan széles körben ismert, mint a gitár. A koboz egy négy húrpáros lanthoz hasonló felépítésű pengetős hangszer, ami Közép-Európában, azon belül is a mai Magyarország, Románia és Ukrajna területén terjedt el. Felépítésében, illetve a rajta való játék módjában az arab lanthoz (ud vagy oud) hasonlatos, mivel nyakán nincsenek érintők (bundok). Ugyanakkor a nyak nagyon rövid, és körvonala a test ívét folytatja, fogólapja a tető síkjának folytatásaként van elkészítve. A kulcsszekrény a lantfélékhez hasonlóan erősen le van törve, és általában négy húrpár, esetenként 4x3 húr rögzítéséhez vannak benne kulcsok. A belső felépítéséről nem sokat tudok mondani általában, a nálam megfordult hangszernél a tetőt összesen két - a hangszer tengelyére merőleges irányú - borda tarkította, de az is igaz, hogy ez a hangszer nem épp egy mesterhangszer. A kobzát népzenében kísérőhangszernek használják akkordozásra, a cimbalom helyett. Története egészen a XIII.-XIV. századig visszanyúlik, ekkorról van először emlékünk a koboz elnevezésű hangszerről, amit a lanthoz hasonlítanak. A koboz alapvetően népzenei kísérő hangszer.

Ha már ilyen hangszerbemutatásba kezdtem, hadd ajánljak egy általam nemrégiben felfedezett oldalt, ami az eddig látott legszélesebb körben mutatja be a pengetős hangszereket a világ minden tájáról. Egy nagyon lelkes, és alapos zenész az oldal készítője, aki hatalmas mennyiségű energiát fektetett az általa bemutatott hangszerek felkutatásába, megismerésébe és nem utolsó sorban abba, hogy mindezt az internet közönsége számára hozzáférhetővé tegye. Szerintem nem lehetünk elég hálásak neki.

Henny de Bruin atlasza a pengetős hangszerekről itt található: www.atlasofpluckedinstruments.com

A keleteurópai oldalon egy szászrégeni gyártmányú koboz is megtalálható, illetve szó esik a tamburákról, a steel-gitár oldalon pedig van kép egy magyar készítésű citeráról is.

No ennyi a kultúra mára, most pedig jöjjön a hangszer, aminek készítőjéről sajnos semmit nem tudok, ugyanis nem hagyott maga után beazonosítható utalást. Hajlanék rá, hogy azt mondjam, a hangszer szászrégeni gyártmány, de ők általában szoktak valamilyen címkét ragasztani a hangszereikbe akár Hora, akár valamilyen más felirattal. Íme a hangszer, és persze az elmaradhatatlan kárfelmérés.

jellegzetes koboz-alak

Karácsony 2014

Kedves Olvasóim!

Mindenkinek békés, boldog, zenélésben gazdag Karácsonyt kívánok, és persze jó pihenést! Nekem ez most az első pár nap, amikor megvonom magamtól a munkát, mert az utóbbi két hónapban szerencsére el voltam látva rengeteg javítással. Ezek termékeit láthatjátok majd az új évben a blogon, illetve még pótlom majd folyamatosan régebbi lemaradásaimat, ugyanis hatalmas fényképanyag halmozódott fel a számítógépemen.

Ahogy azt a fészbúk oldalamon már láthattátok, decembertől vállalkozóként immáron én is hivatalos keretek között űzöm a hangszerjavítást/készítést. Előzetes újévi fogadalmam pedig, hogy ha törik, ha szakad, befejezem első három saját készítésű hangszerem. A bejegyzés apropójaként pedig most jöjjön néhány kép saját készítésű örök-karácsonyfánkról, amit feleségemmel készítettünk első közös karácsonyunkra.

alapanyag - némileg kapcsolódva a hagyományokhoz - fenyőből, és az új műhelyben lévő új munkapad (nem egy nagy szám, de jól néz ki és, azért hasznos is valamelyest)

készülnek a körvonalak és az ágak

és egy elegáns ugrással íme készen :) nincs sok magyaráznivaló rajta, a keret 9x9 mm-re vágott fenyő, az ágak a palástot alkotó lécekkel össze vannak csapolva, illetve az alap is. Az alaphoz a palást négy pici csavarral rögzül. A spárga főleg díszítésnek került rá.

Szerszám VIII. - vizsgáló lámpa

Folytatódik a házi fabrikálású szerszámok bemutatása.

Ma aztán igazi sufnituning eszköz következik. Amikor akusztikus hangszert hoznak hozzám, többek között mindig megvizsgálom azt is, hogy nincs-e valami probléma a hangszer kevesebbszer látott belsejében. Ha ugyanis egy borda vagy más alkatrész felválik, zenészként nem könnyű észrevenni a bajt, és marad a próbálkozás és bosszankodás a zavaró mellékhatások miatt. Legtöbbször az a gond, hogy a felvált, elrepedt vagy épp törött elemek egy vagy több frekvencián rezegni kezdenek, és ez kellemetlen zörgésként, búgásként jut a fülünkbe. Ilyenkor, ha az illető elég tapasztalt, néhány vizsgálattal (test kopogtatása, nyomkodása) nagy eséllyel meg lehet lelni a probléma kiindulópontját, de nem minden esetben. Van, hogy muszáj belenéznünk a hangszerbe. Valamilyen bordaragasztás esetén pedig erre mindig szükség van. Ehhez két eszközre van alapvetően szükség, persze nem ez az egyetlen módszer. Én egy teleszkópos vizsgálótükröt, és egy játék-zseblámpából átalakított vizsgáló-lámpát használok. Az előbbi nagyjából megfelel a fogorvosok által is használt kerek tükörnek, így ezt külön nem mutatom be. 

A vizsgáló lámpa sokkal érdekesebb. Sajnos eredeti formájáról nincs képem, legyen elég annyi, hogy babakék és zöld állatmintás zseblámpaként kezdte pályafutását, mármint az izzó, és az azt körülvevő foglalat. Minden alkatrész egyébként lomtalanított apróság, az elemek kivételével. Az ötlet annyi, volt, hogy mivel a gitárokon általában nem valami hatalmas a hangnyílás, ezért az elemtartó részt külön kell választani az égőtől. Így lett egy külön izzó-rész, alulról egy nagy vas-anyacsavarral megfejelve, hogy legyen némi súlya, majd bükkbe ágyazva. A másik fele az elemtartó rész a kapcsolóval, így nem kell kivenni a lámpát a testből, ha ki akarom kapcsolni. Egy ilyen kis teljesítményű izzó bőven elég fényt ad a hangszer testében, és nem termel annyi hőt, hogy kárt tegyen a ragasztásban vagy a fában. A képeken minden látható, amit erről a ketyeréről érdemes elmondani. Hasznos jószág, mindenkinek csak ajánlani tudom az elkészítését, ha akusztikus hangszerekkel foglalkozik.

és lőn világosság

Rickenbacker nyaktörés javítás javítása

Mai páciensem egy Rickenbacker formájú elektromos gitár, ami gazdája szerint Rickenbacker, én nem merem ezt biztosra mondani, de cáfolni sem tudom. Ilyen frappáns és elbizonytalanító kezdés után már csak jobban folytathatom. Szóval ennek a gitárnak egyszer letört a feje, és az egyszeri hangszerjavító meg is reparálta, csak hát nem nagyon sikerült a szétvált darabokat összehúzni rendesen, de ez ugye nem fontos... Szóval az eredmény egy ruganyosan rögzített fej, amit gazdája bölcsen inkább nem húrozott fel, hogy meglássa, mennyire tart a javítás. Az első képen látható állapotban, alkatrészek nélkül került hozzám, hogy próbáljak valamit kezdeni a töréssel. Mivel a szétbontáshoz túlságosan egyben volt a fej és a nyak, arra jutottam, hogy lemarok és vések az anyagból, és a törés mentén keményfával erősítem meg a fejet, hogy meglegyen a kellő szilárdsága. Jöjjön most a hangszer és a probléma:

így nézett ki a hangszer megérkezésekor

valami ilyesmi típust tudok elképzelni az eredetire... (forrás: innen)

A pálcatakaró lemezt tartó csavarok helyei jelzik a két végét a sérülésnek. Érdekesség: dupla pálca

Csendes tárgyak III. - fa kereszt az esküvőre

Mostani bejegyzésem tárgya nem mai darab, egészen pontosan az esküvőnkre készült még júliusban. Volt egy-két olyan tárgy, amire szükség volt a szertartáshoz, az egyiket már korábban láthattátok ebben a blogon a gyűrűtartó doboz személyében itt (az oldal végére tekerve látható):

itten

Nagyjából egy héttel az esküvő előtt tudtuk meg, hogy az egyházi szertartáson a házasulandók esküt tesznek egymásnak, miközben kezüket egy keresztre teszik. Na most ezt a keresztet normál esetben megvásárolja az ifjú pár, azonban a mi esetünkben inkább elkészítettem némi maradék wengéből és padouk furnérból, így színben és hangulatban még passzol is a gyűrűtartó dobozkánkhoz. Hozzáfűznivalóm nincs is más a dologhoz, kivéve annyi, hogy minden nagyon jól sikerült, és azóta éljük a friss házasok boldog életét, és persze köszönjük mindenkinek a sok jókívánságot és gratulációt! :)

alapanyag

és elegáns ugrással itt a kész kereszt

egyik kedvenc fám a padouk

Szerszám VII. - fogólap rádiuszsablon

A mai eszköz egy igen egyszerű darab. Ugyanakkor bundozáshoz például nélkülözhetetlen. Ez egy rádiuszsablon, vagy magyarosabban ívsablon, csak épp ennek egy különleges fajtája. Lényege, hogy a különböző íveltségű fogólapok helyes kidolgozásának ellenőrzésére szolgál. E nélkül csak körülbelül tudnánk megmondani, hogy milyen a fogólap, ami aztán a későbbiekben meglehetősen nagy bosszúságot tud okozni, mivel könnyen lehet, hogy emiatt néhány helyen a bundot nem fogjuk tudni a helyére szorítani vagy ütni.

Az interneten lehet találni elég sokféle megoldást erre a szerszámra, kezdve a papírtól a plexin át a fém szerszámokig. Az anyagot illetően szerintem a fém a legjobb, az alább látható darabok egy lomtalanításkor begyűjtött billentyűzet hátsó lemezéből készültek. A papírral az a baj, hogy nem elég szilárd, így nem szolgálhat egyértelmű jelzőként. Hasonló a helyzet a fával, ami ugyan önmagában elég kemény, ám a levegő nedvességtartalmának hatására változtatja alakját, így ilyen precíziós célra ezt is elfelejthetjük. A plexivel nincs baj, eltekintve attól, hogy átlátszó. Furcsa lehet, hogy ez miért probléma, de egyszerű a magyarázat. Vonalakat és íveket ellenőrizni legjobban ellenfényben lehet (pl. egy velünk szemben világító lámpával, ahogy ezt már sokszor láthattátok a blogon), így ha a mérőeszköz átlátszó, nem az ellenőrzött anyag és a vonalzó viszonyát fogjuk látni, hanem szemünkbe fog sütni a lámpa... Szóval valamilyen színezett műanyag még jó lehet, de ez is elég rugalmas, jobb tehát a fém.

az én házi ívsablonjaim

A képen látható eszközök lényege, hogy mind a négy oldalukon különböző ív van kicsiszolva, így a gitárokon használt mindenféle méret ellenőrizhető vele, ezek a következők: 7,25"; 9,5"; 10"; 12"; 14"; 15"; 16"; 20". A méretek inchben értendőek, és azt jelentik, hogy ilyen sugarú kör ívét testesíti meg az adott oldal. Általában elmondható, hogy a szűkebb ívű fogólapok kényelmesebbek tudnak lenni, ugyanakkor a nyújtásos szólótechnikához laposabb ív szükséges a felső fekvésekben, mivel ilyenkor a húrt a szomszédja felé húzzuk, és ha nagy a magassági különbség a kettő helyén a fogólapon, akkor a hang könnyen elfulladhat. A legtöbb fogólap egy folyamatos ívvel készül, de vannak olyanok, melyek átmenő rádiuszosak, ami azt jelenti, hogy az alsóbb fekvésekben szűkebb, a felsőkben laposabb íveltségűek, így kényelmesek és nyújtásokra is alkalmasak.

Az eszköz készítése maga elég egyszerű, egy tűvékony jelölő-filccel felrajzoljuk az íveket (ezeket vagy megrajzoljuk egy meghosszabbított körző segítségével, vagy kinyomtatjuk - az interneten könnyen megtalálható). Utána köszörűvel a felesleg nagyját eltüntetjük, és végül finom reszelővel, kézi csiszolással a lehető legegyenletesebbre alakítjuk a felületet. El kell mondanom, nem lesz tökéletes, de már így is óriási szolgálatot tud tenni ez a mérőeszköz. Aki sok hangszeren dolgozik, annak persze érdemes megvásárolni egy profi darabot, mivel az ezredmilliméter pontosságra készül a gyárakban.

Jöjjön még itt néhány kép a használatról:

A képen látható nyak az év (ha nem a világ) legrosszabb bundozása díjat kapta tőlem... Azért 12"-es sablonnal mutatom, mert ez a hangszerhez tartozó híd íve, így a fogólapnak is ilyennek kéne lennie. Ehelyett ez van. Hogy valaki hogy bírt ennyire hulladék munkát végezni - vagy máshogy fogalmazva, hogy tudta ennyire tehetségesen megnehezíteni mások munkáját, azt nem tudom...

És így néz ki, amikor már majdnem jó. Nincs fényrés, mindenhol érintkezik, kivéve a jobb oldalon a szegélynél, mert a szerencsétlen kókler persze alacsonyra csinálta a szegélyt. Ilyenek miatt még plusz egy óra csiszolás... Na mindegy, a lényeg látszik, ilyesmire kéne törekedni bundozás előtt.

 Remélem hasznos lesz ez a bejegyzés is, a viszontlátásra!

Pubi, a mandolin - vagy - Pubi mandolinja - harr

Úgy látszik, vonzom a mandolinokat. Szerencsére! A mai egy egészen egyedi darab, legalábbis fordítottak rá energiát, hogy azzá tegyék. Erről a legjobban a gravírozott húrtartó árulkodik, ami félelmetesen menő. Ugyanakkor azt is elárulja, hogy nem éppen mai gyerek a hangszer. Kifejezetten kis méretű, mondhatni zsebmandolinról van szó, ha a koponyától eltekintünk, talán a bájos lenne a legmegfelelőbb szó rá.

Pubi azért került hozzám, mert két hosszú repedés éktelenkedett a rezonánsán, illetve bordafelválás is súlyosbította a helyzetet. Emellett volt egy hiányzó hangolókulcs fej, illetve rozetta-darabka, mindkettőt pótolni kellett. A nyaktő pedig elvált a háttól. A felsoroltakon kívül a hangszer kapott még egy új felsőnyerget, illetve átesett a szokásos beállítási procedúrán.

Ő Pubi (vagy a tulajdonosa?)

rezonánsrepedés

har har

Csendes tárgyak II. - rendhagyó szappantartó

Lassan beállnak az állandó rovatok a blogon, így most megint egy hangszerektől független tárgy következik, egy szappantartó, amit feleségemnek készítettem. Az utóbbi időben ajándékba is kaptunk, és magunktól is vásároltunk egy csomó féle szappant különböző célokra. A probléma az volt, hogy nem tudtuk őket hova rakni és a sok ormótlan szappantartó elég hülyén nézett ki és nem is nagyon fért el. Ezért kitaláltam, hogy csinálok egy fa tartót kifejezetten a szappanjainknak, amibe minden fajtából fér egy kis darab, és mégse foglalja el a fél fürdőszobát. Az alapanyag mahagóni, massaranduba és tölgy, mindegyik leeső darab valami korábbi munkából, vagy lomtalanításról. Sok hozzáfűznivalóm nincs a dologhoz, jöjjenek a képek:

(ja még elfelejtettem írni, hogy a képek terén most váltottam egy kicsit, és nem az eredeti fényképezőgépes képeket használom a továbbiakban a munkákhoz, hanem valamivel kisebbeket, amik így is épp elég nagyok, valamint tudok rájuk tenni egy vízjelet, amit a jobb alsó sarokban láthattok.)

az elválasztó fakkok falainak kivágása

a fakkok és az alap. 

Szerszám VI. - Ami nélkül nem lehet létezni: faragókések

Mai bejegyzésemben egy olyan szerszámtípus házi elkészítését mutatom be, ami egyszerűen nélkülözhetetlen. Ez a faragókés. Ahogy véső, reszelő, gyalu, úgy kések nélkül sincs famunka, előbb-utóbb muszáj lesz beszereznünk ezeket ez eszközöket. Vagy beszerezzük őket, vagy elkészítjük. Én az utóbbinak vagyok híve, de volt jó példám is, Prehoda Zsolt tanítómesterem is maga készítette késeit, azokkal dolgoztam két és fél éven keresztül.

Elkészítésének sokféle módja lehetséges, én egyszerűen lapoltam őket a pengéből és három réteg fából. Ezeknél persze sokkal mutatósabb darabokat is össze lehetett volna hozni, de főként két dolog hajtott: az egyik, hogy praktikusak legyenek, másik, hogy kényelmesen lehessen velük dolgozni. A boltokban kapható faragókések nyele többnyire kissé ergonómikusra van tervezve, de valahogy nekem ez az alak sosem állt kézre, és sokkal jobban szerettem a tanuló műhelyünkben fellelhető egyenes szárú késeket, nem véletlen, hogy én is ilyeneket készítettem. Az alapanyagok különböző hulladékok. Egy szerszámvásárlásom során grátiszba kapott ipari gyalupenge darabkák. Egy kedves volt osztálytársam édesapjának mávos sínvágó fűrészének pengedarabjai. Készülő gitárjaimból maradt lehulló fadarabkák. Nagyjából ennyi. Kell még köszörű vagy csiszológép (ez utóbbi még sajna nincs), flex, némi ragasztó és fenőkövek.

Az én késeim nagyjából egy év alatt készültek el, de ennek azért részben oka az is, hogy sokat csináltam egyszerre. Egy darabbal szerintem egy nap alatt el lehet készülni. Hozzá kell még tennem, hogy én egy - a kések készítésénél igen fontos - lépést kihagytam, ez pedig az edzés, ami hevítésből, és szabályozott lehűtésből áll, nem is beszélve a hőkezelésről. Nekem erre nem volt lehetőségem, mert nincs hozzá felszerelésem, ezért inkább arra törekedtem, hogy az amúgy edzett acélokat ne lágyítsam ki. Nem egy leányálom így dolgozni, mivel folyamatosan gondoskodni kell a hűtésről, és csak lassan lehet haladni, de hát ez van. Majd talán egyszer lesz valami erre alkalmas helyem/eszközöm. Szóval az edzés rész most kimarad. És kezdődjék először a darabolás.

az alapanyagok: ipari gyalugéppenge és sínvágó fűrészlap

ez a penge már valószínűleg bekapott pár szöget, de pályafutása még korántsem ért véget

Framus relic "természetesen"

E mostani bejegyzés terméke egy duplanyakú gitár felújításában vállalt részmunka bemutatása, ugyanis a hangszer tulajdonosa maga is rengeteg felújítást végzett már hangszerein. Kustán Sándorról van szó, akinek oldalát mindenképp érdemes megnézni azoknak, akik szeretik a régi , '60-as, '70-es évekbeli német, keleti blokkos és más hangszereket / erősítőket. Itt találjátok:

http://sixtiesguitars.com/

Maga a kétnyakú hangszer egy Framus relikvia, őskori leletekhez illő állapotban. Személy szerint még sosem láttam ilyen hangszert, a poszt végén megláthatjátok hogy is néz ki teljes állapotában. Én a valóságban csak a nyakakkal találkoztam, Kusti remek munkát végzett a hangszer többi részén is, nem beszélve arról, hogy a nyak lakkozását/ matricázását is ő intézte.

Szóval nem tudom milyen hangszerkárhozat-földjén tárolták ezt a hangszert, de annyi bizonyos, hogy nem tett jót neki. A két nyak gyakorlatilag hat darabban érkezett, a fogólap és a pálca még némileg összetartotta a részeket. Ez még hagyján, hiszen szegény előző tulajdonos(ai)ának bizonyára nem volt egy talpalatnyi száraz, gombáktól mentes területe... Sőt az is lehet, hogy már gondosan előkészítette eltüzeléshez a hangszert, csak utolsó pillanatban valamilyen sugallatra meggondolta magát. Ki tudja. De van egy dolog, ami mindent felülmúl, amit eddig valaha tapasztaltam a szakmában. Miután letört a fej mindkét nyakról, drága barátunk egy-két szöggel, ismétlem SZÖGGEL rögzítette őket a "helyükön". A józan paraszti ész ilyetén leleménye előtt szerintem térdre kéne borulnia a világnak. Arról nem beszélve, hogy a SZÖGET ízlésesen átütötte a fogólapon keresztül is (sírva-röhögés). Talán a tömegtermelt gitárok mai zaklatott világunkban betöltött megbecsülés nélküli pozícióját próbálta kifejezni ezzel a kortárs műalkotással? Nos, talán jobb, ha erre nem derül fény. De tartsunk egyperces némacsendet azokért a hangszerekért, amik hasonló elmeroggyantak kínzókamráiban sínylődnek. 

Na jó, ne túlozzunk (SZÖG), nagy szerencsénk, hogy minden tárgy javítható, csak rá kell szánni az időt és energiát. Úgyhogy nagy levegő, aztán el lehet kezdeni ötletelni. Miután túltettem magam a kitárgyalt megoldáson, már legalább annyira élveztem a munkát, mint máskor. Ami érdekesség még, hogy a nyak a Framustól amúgy megszokott megoldással, vékony falamezekből van összerétegelve, és számomra nem teljesen megmagyarázható módon vagy a rétegelt nyak anyaga tágult szélességében, vagy a fogólap ment össze (nagyon). Valószínűleg mindkettő. A nyak szélesedése talán a nedvességfelszívásnak tudható be, míg a fogólap összezsugorodása a túlszáradásnak. Hogy ez a kettő hogy jön össze, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. A fogólapot oldalról szegélyező cellulóz-szegély már hiányzott, így ezt is pótolnom kellett. A méretdeformálódások miatt viszont műanyag helyett jávor szegélyt készítettem rá, mivel ezt nem kunszt vastagabbra készíteni, és még jól is mutat. Most viszont először jöjjön pár kép a nyakakról, ahogyan hozzám kerültek (és ami már sokkal jobb volt, mint ahogy Kusti megszerezte őket)

egy hathúros szólógitár és egy négyhúros basszusgitár nyak

Ugyanez hátulról, sajnos a szögekről nincsen kifejezetten kiemelt képem, a sokk nem hagyott gondolni a későbbi bejegyzésre

A bartel - Eugene Howard akusztikus gitár nagygenerál

Kedves olvasóim!

Ezen bejegyzés talán az eddigi legnagyobb javítási munkám, ráadásul egy nem akármilyen hangszeren és nem akármilyen körülmények között. Történt ugyanis, hogy még tavaly megkeresett Szilos András, budapesti fémműves - ezermester, akinek azóta barátságára is számot tarthatok. Ímélben kérte segítségemet egy gitár felújításához. Ő maga is foglalkozik időnként hangszerek készítésével, rendbehozatalával, de úgy ítélte meg, hogy a bejegyzés címét adó gitárnál hangszerész színrelépése szükséges. Így kerültünk kapcsolatba. Ugyanakkor a hangszerrel óriási problémák voltak, és nem nagyon maradt olyan alkatrésze, amit ne kellett volna némiképp megbolygatni annak érdekében, hogy jól használhatóvá varázsoljuk. Ami még tovább színezi a történetet, az az, hogy mint talán néhányan már tudjátok, július végén összeházasodunk Ritával, akiről, ha már megemlítettem, elmondhatom, hogy szintén jeleskedik blogírásban, ráadásul lassan le is köröz nézettség tekintetében :) Itt-e: (félreértések elkerülése végett, ez nem hangszerészet, hanem életmód és kozmetikumok)

Mindennapi örömök

Ez volt a reklám helye, ami lassan családi lesz... Visszatérve ennek az egésznek a hangszerészethez való kapcsolódására: ha az ember házasodik, hát szüksége lesz egy gyűrűre, pontosabban kettőre. És véletlenül pont egy ötvös iparművész szeretne nálam hangszert javíttatni. Ez a ziccer - hogy úgy mondjam - kihagyhatatlan volt. Így hát úgy döntöttünk, kölcsönösen kisegítjük egymást, és mindkettőnk megelégedésére fogunk munkálkodni. Abban maradtunk, hogy a munkák nagy részét náluk, felszerelt műhelyükben fogjuk végezni, így mindketten tanulhatunk valamicskét a másik szakmájából. Tavasztól kezdve jó pár vasárnapot töltöttem náluk csodás, csendes, kertes, dolgos légkörben. Haladtam a munkával, közben jókat beszélgettünk, Andris anyukájától minden alkalommal finom ebédet kaptam, és megnézhettem apukája fafaragványait, fantasztikusan aprólékos szobrokat, evőeszközöket (többször még ajándékba is kaptam tőle :)) Összefoglalva, életem eddigi legjobb hangulatban telt munkája volt ez, és az ilyen jellegű kölcsönösen előnyös, alapvetően a pénz megkerülésével létrejött kapcsolatokat mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nem csak szakmailag lehet benne sokat fejlődni, hanem, mint a mellékelt leírás is mutatja, könnyen barátokra lelhet az ember!

Most viszont rátérek magára a gitárra, elvégre erről szólna a blog... Először következzen itt két leírás a hangszerről, az első egy Ebay hirdetésből, a másik pedig egy hangszerésztől, akit Andris megkérdezett ímélben.

"This is an Antique Eugene Howard Maker No. 14460 Parlor Guitar with a Spruce top, Birdseye Maple Back and Sides, and Rosewood fingerboard. According to the website mugwumps.com "Eugene Howard was the Cincinnati, OH maker of Howard brand instruments c1896-1920s. They were distributed by Wurlitzer, a major wholesaler, with branches in Cincinnati and Chicago. Later, Howard became a Wurlitzer brand name."

"What a nice guitar you have! Those Howards are pretty rare instruments and were made in Ohio by a small luthier (Howard himself). It dates to around 1890-1900 and would have been strung with gut strings originally. Nylon or Nylgut would be proper for it these days. The difference between the scale and bridge location leads me to believe that the fretboard has been replaced. If this were an original board I would expect the 12th fret to line up with the neck/body joint. It clearly doesn't in the photos and there also appears to be a light "line" below the tip of the fretboard above the soundhole. This may have been where the original fretboard extended. In addition, ebony boards were quite rare for guitars back then and it's likely that this one would have had a dyed-rosewood or dyed-maple board to begin with. The bridge itself looks original to me. Often to improve action you can re-cut the saddle area lower and then install a new saddle. This takes a bit of carving experience but it's the best way to retain original parts while also making the guitar useful. Good luck!"

Tehát egy huszadik század eleji, kifejezetten ritka mesterhangszerről van szó, magyarosan Howard Ödön Jenő [javítva névtelen javaslata alapján] keze munkája, aki Ohioban tevékenykedett. A gitár megjárta a poklot, már ami a tárolási körülményeket és a különböző kókler átalakításokat illeti, így lehet például, hogy a bundozásból következő menzúra nem stimmelt a híd elhelyezésével. Andris bolhapiacon szúrta ki ezt a gyöngyszemet, így annak ellenére, hogy tényleg rossz állapotban volt a hangszer, igazi kincset talált.

Jöjjön néhány kép a hangszerről már megtisztított állapotában:

és reggel még kávét is kaptam :)

Valószínűleg a fogólapot cserélték a bundozással együtt, mert az eredeti Howard-okon nem ilyen a hanglyuknál lévő vég kidolgozása. A képen viszont látszik, hogy a híd sem maradt érintetlen, valószínűleg visszaragasztották egy felválás után.

Nem sikerült igazán jó képet csinálni, de a hangszer háta hosszában majdnem végig volt repedve.

persze ez sem lett a legjobb kép, de a vájtszeműek láthatják a hosszanti repedést.

Csendes tárgyak I. - cseresznye reggeliző lapok

Volt már itt a blogon sok minden, ami nem hangszerekkel kapcsolatos. És persze lesz is még, ahogy ezt például ez a bejegyzés is mutatja. Szeretem megosztani más csinálmányaimat is, ha már úgy alakul, hogy éppen van egy kis időm barkácsolni. De, hogy rend legyen a lelke mindennek, ebből is sorozatot indítok, hogy a nem hangkeltésre szolgáló eszközök is megtalálják a helyüket a blogon. Persze ez már most sem stimmel, hiszen a szerszámok sem mindig adnak hangot, de ezen apróság mellett már gyorsan elsiklunk.

Történt tavaly, hogy megismerkedtem egy nagyon kedves erdésszel, aki igazi erdei ember, ugyanakkor igazán tudja értékelni a fákat. Ennek eredménye volt, hogy a legutóbbi nagy vágásnál, amikor sok vad-cseresznyét termeltek ki, nem engedte, hogy az erőműbe vigyék eltüzelni az anyagot, inkább megvásárolta, és felvágatta. Ezért tudtam én szuper, első osztályú cseresznye pallókat venni nála, igencsak kedvezményes áron.

Még nem nagyon volt időm foglalkozni az anyaggal, csak fedél alá tettem, meg leviaszoltam a végét. A jövőben viszont reményeim szerint viszontláthatjátok majd egynéhány hangszer formájában. Addig is itt egy kis mellékes felhasználás egy leesett darabjából az egyik pallónak.

Régóta probléma az albérletünkben, hogy nincs elég vágódeszkánk. Pár hónapja csináltam egy párat egy ágyoldal maradványából (fura volt, mert tömör bükknek véltem, aztán kiderült, hogy bükkfurnéros tömör éger. És ezt nem tudom hova tenni, az égernek is szép a rajza...), de egyrészt kevésnek bizonyult, ráadásul van egy olyan rossz szokásom, hogy azon nyomban használatba is veszem a vágódeszkákat, és róla eszek. Ezzel nincs is addig gond, amíg Rita nem akar valamit felvágni, de persze ilyen eset elég gyakran előfordul. Ezt a helyzetet megelégelve úgy döntöttem, egyszer s mindenkorra megszüntetem a vágódeszkahiányt, és csinálok egy egész szett reggelizőtálcát. Íme az eredmény:

ez a szörnyűséges sárgaság a fényképezőgépem beállításának hibája... bocs...

A lényeg, hogy van egy akasztó, és van öt többé-kevésbé szabályos lapocska Rita által tervezett dekorációkkal

És végül egy kis késő tavaszi életkép. A cseresznyepaprikába bújtatott savanyú fokhagymagerezdeket külön kiemelném, próbáljátok ki, ha tehetitek. A kecskesajtról meg a retekről már nem is beszélve :)

Seagull akusztikus gitár koptató

Emlékeztek Zsombor vendégbejegyzésére az intarziás koptatóról? Nagyjából azzal egy időben futott be hozzám egy hangszer, aminél aztán szintén koptatókészítés lett a dolgok vége. Ilyen figuratív koptatót még nem csináltam, így most ez újdonság lesz, bár az is igaz, hogy aki kedvelte a fészbúk oldalam, az borítóként már láthatta a koncepció egy részét.

A hangszer gazdája vásárolt egy szép hangú Seagull akusztikus gitárt, aminek az az egy szépséghibája volt, hogy a koptatóját bestiális módon eltávolították, legalábbis más épelméjű magyarázat nem jut eszembe. A tömör cédrus fedlap persze szintén részben követte a koptatót, úgyhogy csinos, szabálytalan seb éktelenkedett a gitáron, amikor hozzám került, illetve képeket kaptam róla. Kérte, hogy csináljak rá valamilyen koptatót, valamit, ami elfedi a felszakadást, véd és egyben még mutatós is. Így először kép alapján egy akusztikus gitár körvonalára kezdtem el tervezni a lehetséges koptatókat, nézzétek mire jutottam.

ez a kép időrendileg későbbi, mert a tervezéskor még nem volt nálam a hangszer, de kell ide ez a kép, hogy lássátok, mivel álltam szemben...

Szüleim házában a tervezés közben, és a lehetséges koptatóformák

első számú terv - az amőba

kettes számú terv - a kacsos

hármas számú terv - a nyújtott

Aztán már tökre nem volt ötletem, ezért hagytam elgurulni a gyógyszert, és terveztem egy madaras koptatót, ha már a gitár márkája magyarul sirályt jelent...

Persze mondanom sem kell, hogy a hangszer gazdájának a fentiek közül legjobban a madaras tetszett, így még némi átalakítás és megbeszélés után bele is vágtam a projektbe. Tulajdonképpen persze újra kellett tervezni a koptatót életnagyságban a gitárra, de ez érdekes munka volt, egyszerre törekvés a praktikusra (hogy takarjon), és a szépre, hogy mutatós legyen. Készítettem egy verziót, aztán azt még egyszer módosítottuk, és végül a harmadik minta lett a végleges. Az anyagválasztás sem volt persze egyszerű, olyat kellett találni, ami elüt a tetőtől, de mégsem túlságosan. Végül három furnérból dió-jávor-dió rétegekből lapoltam az alapanyagot, ami nagyon szépen passzol egyébként a hangszer kávájához.

Az első prototípus a hangszeren, sirályosabb csőrrel

kisterv, első terv és készül a harmadik

végül egy kevésbé sirályos, hosszabb testű madár lett a megfejtés, és plusz egy szereplő is képbe került, a hal

a hal és a veszélyes csőr, végül a hal oldaluszonya nem lett elkészítve

az alapanyag és a sablonok

furnér lapoláshoz felkészülni

ragasztás

Közben a csúnya felszakadással is kezdeni kellett valamit. Kicsiszolni nem tudtam, mert ahhoz mély volt. Így nem hagyhattam, mert akkor, ha ráragasztottam volna a koptatót, középen zörgött volna, vagy ha rendesen odaragad, akkor meg hepehupás lesz

végül sok gondolkodás után az üvegszálas autós kikenő műgyantára esett a választásom, mint szint-kiegyenlítőre. Erre persze fel lehet jajdulni, de valójában a legnagyobb felületen csak körülbelül pár tized mm vastag a réteg, és csak a mélyebb lyukakat tölti ki a gyanta. - akusztaikai hatására pedig eddig nem volt panaszom

Közben a sablonok felrajzolva

műgyanta pakolás

és aztán ledolgozás

maszkolás nélkül - citlingelés

lecsiszolva

Miután a sérülés "retusálása" megtörtént, és összelapoltam faragasztóval a furnér-rétegeket, következhetett a forma kialakítása. Először lombfűrésszl kinagyoltam a lemezből az alakot, majd csiszolással, reszeléssel tökéletesítettem. A minimális intarziázás ezután következett, majd azt követte a finomcsiszolás, és olajozás.Végül pedig természetesen a felragasztás. 

lombfűrészelt halacska

mije van a halnak? ...

szeemeee :)

És mije van a sirálynak? na, jó hagyjuk...

a madár szorítóval szemez

natúr hal

a kétoldalú ragasztó

persze a felesleges levágom

éés tádá! Az e húrt később nem felejtettem el visszatenni

Jöjjenek a különböző perspektívák

olajos hal

Teljesen világos, hogy ez most csak és kizárólag esztétikai tuning volt. Mondhatnánk, hogy biztos rontja a hangját, stb, de én nem figyeltem meg hallható változást. Ez a hangszer még így sérülten is egy nagyon jó darab, és ezzel a koptatóval még szép is, és talán egy kicsit különleges. Ha fontos az embernek a hangszere, akkor néha ilyen dolgokkal is foglalkozik. Najó, csak vicceltem, rengeteg ember nagyjából csak ezzel foglalkozik :) Itt viszont egy jó hangszerről, és jó vásárról volt szó, és csak dicsérhető, hogy a gitár gazdája elgondolkodott azon, hogy lehetne azt a ronda kiszakadást eltakarni.